ÍRÁSTANÁCSOK, AVAGY MITŐL LEHET JÓ A TÖRTÉNETÜNK
1. Hagyjunk fel az igazsággal!
Az embereket nem fogja érdekelni a történet, ha ugyanazt olvassa, ami otthon történik vele, vagy éppen a munkahelyen, az iskolában, az utcán, vagy bárhol máshol. Mert minek is vegye meg, ha enélkül is tudja mi van benne?
DE ez persze nem azt jelenti, hogy feltétlenül lennie kell benne valamilyen természetfeletti dolognak, UFO-knak, beszélő mosómedvéknek, meg ilyenek. Viszont ha egy hétköznapi eseményről akarunk írni, azt érdekesen és izgalmasan adjuk elő, hogy az olvasót valóban érdekelje az, amit leírtunk.
2. Nem szégyen segítséget kérni!
Én a testvéremnek kértem ki a véleményét, amikor elakadtam, de ez lehetett volna az egyik szülőm is, vagy akár a másik blogjaim olvasói.
Nem muszáj CSAK nekünk ,,végigszenvedni" ezt az egész írásfolyamatot, mert minden segítség és bátorítás nélkül is el lehet intézni, de akkor sokkal nagyobb az esélye annak, hogy nem fejezzük be. Sokkal több kitartást igényelhet, és kétszer annyi idődbe kerülhet.
3. Gondoljuk át, mit akarunk ezzel az egésszel!
Ha adott egy szereplő vagy egy helyszín, az önmagában még nem egy történet. Viszont ha annak a főszereplőnek van valami motivációja, ami miatt elmegy az említett helyszínre, ez már egy történés. Ha ez megvan, akkor tegyük fel a kérdést: Mi történik ezután? Mi lesz XY-nal?
Nem baj, ha nem tudjuk elsőre a választ. Nem baj, ha másodszorra sem sikerül. Hetvenedszerre sem kell ,,győzni", mert ha nekünk ennyi időre van szükségünk, akkor ez van. A megfelelő időben jönni fog magától. Nagyon meglátszik, ha valami erőltetett.
4. A hibáink formálnak minket!
Nincsen olyan, hogy tökéletes karakter, felfogtuk? Olyan sincs, hogy valaki nagyon gonosz, és pont. Nem létezik, hogy ő egy angyal, szép kívül, szép belül... ez nem karakter, kérem! Ez egy álomkép, ez egy kezdetleges ötlet!
Igen, amikor az írók fejében megszületnek a szereplők, még az összes ,,tökéletes". Amikor azonban elkezdjük kigondolni a történetet, a cselekmény fogja formálni ezeket az embereket. Mondok egy példát, hogy érthetőbb legyen.
Egy merényletet túlélt személyiség többé már nem lesz óvatlan, meggondolatlan, ha tudja, hogy az életére törtek, és újra meg fogják próbálni. Lehet, hogy azelőtt mindent elkövetett, hogy kipróbálja a veszélyes dolgokat, de ezek után, tuti, hogy nem fogja ismét megtenni.
Vagy ha mégis, akkor... ő nem az épelméjű emberek listáját fogja hosszabbítani. Így születnek az őrültek, akik talán a legérdekesebb karakterek. (Érdemes elgondolkozni ezen!)
Ne féljünk csúnya, de jólelkű, gonosz, mégis vonzó szereplőket létrehozni! Ne feledjük, csak az lehet egy regény, film, vagy bármi más szereplője, aki(k)ből hiányzik valami, mert ha ez nem így lenne, a történet nem szólna semmiről.
5. Ne aggódjunk, itt nem jár életfogytiglan a tömeggyilkosságért!
Hogy mit akarok ezzel? Emberek, merjünk kockáztatni! Csapjunk bele a lecsóba, vagy mi... Tegyük próbára a karaktereinket, nézzük meg meddig tudunk elmenni, aztán öljük meg az egyiket. Vagy akár mindkettőt.
Az olvasók értékelni fogják.... Így születnek a váratlan fordulatok.
6. Igen, a váratlan fordulatok!
Lehet, hogy izgalmas a kezdés és a befejezés, de ha egyenes szálon halad a történet, kiszámítható és semmitmondó, egészen addig, amíg el nem érkezünk a fináléhoz, ez már nem fog akkorát ,,csattanni", mint szeretnénk. Sőt, lehet, hogy az olvasók fele a közepénél le is teszi a könyvet, mert az eleje teljesen mást ígért...
Az életben is vannak sokkoló, meglepő, megdöbbentő és megható pillanatok, gyors és nem várt fordulatok. Nézzük már meg, mit mondanak a híradókban! Ne csak nézzünk, lássunk is!
7. Ha mi nem, akkor senki sem fogja megírni helyettünk!
Mi alkottuk meg a saját világunkat, nem? Még szép! Higgyük el, lehet, hogy mások tudnak adni jó ötleteket, de senki sem látja úgy a dolgokat, ahogyan mi.
Előfordult már, hogy ugyanazt a filmet néztük, mégis más vélemények voltak róla? Persze. Egy könyv adott jelenetét is másképp képzeljük el! Így van ez a mi történetünkkel is.
Álljunk neki, írjunk és írjunk, és írjunk, amikor pedig már nem látunk a fáradtságtól, akkor is írjunk, reggel amikor felkelünk, akkor meg álljunk neki újra!
8. Írjunk hitelesen!
A fogalmazásunk ne legyen óvodás szintű, de ne is vigyük túlzásba mindenféle cicomával. Nehéz megtalálni az egyensúlyt, de a legfontosabb, hogy a saját stílusunkban írjunk! Fejlődni mindenki tud!
Írjunk elképzelhetően, óvatosan bánjunk a metaforákkal, ne hasonlítunk két olyan dolgot egymáshoz, aminek az égvilágon semmi közük nincsen a másikhoz!
Legyen élvezhető. Ne. Legyen. Tele. Tőmondatokkal. Ez feldarabolja a történetet, az olvasó pedig hiába szeretne gördülékenyen olvasni, nem tud!
9. Pontosítok: ne írjuk le, inkább mutassuk meg!
Ne azt írjuk, hogy esik az eső, hanem, milyen a szaga, milyen a színe, és milyen érzés az esőben állni! Vonjuk be az érzékszerveinket!
10. Az olvasók kegyetlenek, ezt jobb, ha már most tudomásul vesszük.
A kezdésekre gondolok. Egy tök idegen embert totál nem fogja érdekelni a főszereplőnk bemutatkozása, ha az egész sztori csapnivaló! Nem fogja érdekelni, hogy nem tetszik neki a történet!
Figyelem: azonban nincsen olyan mű, ami mindenkinek tetszik, szóval nem a mi hibánk, mert ez minden könyvvel így van.
És mitől jó egy történet? Először is onnan, hogy röviden, tömören és FIGYELEMFELKELŐEN össze tudjuk foglalni az egész sztorit néhány mondatba. Mert ha ezt meg tudjuk tenni, akkor legalább már mi, írók, tisztában vagyunk azzal, hogy miről szól.
Az olvasók nem akarják az idejüket vesztegetni egy helyesírástól hemzsegő szövegek értelmezésével, hanem olvasni! Mi az ellenszere? Legyünk hát mi is kegyetlenek, a dolog csak így fog működni!
Ne kegyelmezzünk egyetlen mondatnak sem!
Mindent nézzünk át, ha kell tízszer is, javítsuk ki, ha rossz, míg végül már úgy érezzük, nincs min javítanunk, s akkor olvastassuk el egy kevésbé elfogult emberrel, akinek tiszteljük a véleményét -ő meg fogja mondani a tutit!
11. Hangsúlyozom, a bevezető legyen ütős!
Mint már utaltam rá az előbb, az olvasók nem fogják tovább olvasni, ha a kezdés unalmas.
És például soha nem olvasok el egy olyan történetet, ami vámpírokról meg vérfarkasokról szól, mert egyszerűen nem érdekel. De ha ezt valami okból kifolyólag nem tudnám, és mégis elkezdenék egy ilyen irományt, ÉS tetszene, ÉS tök jó, izgalmas lenne, ÉS csak később kapnék észbe, hogy hoppá, mik is vannak benne, akkor már tök MINDEGY, mert biztosan tovább fogom olvasni. Miért? Mert minden a kezdésen múlik.
Sajnos ez van.
12. Párbeszéd és tájleírások.
Kezdem először a leírásokkal. NAGYON, ismétlem NAGYON NAGYON fontosak! Nem, nem kell nekünk itt hetven oldalas leírásokat produkálnunk, egy kis bekezdés is elég lesz... DE! Annak az a feladata, hogy bemutassa a szobát, a mezőt, a fürdőt, vagy mit bánom én, a WC-t, de akkor az tényleg mutassa is be!
Az olvasók ,,látni" akarják, hogy hol van a főszereplő, ez viszont csak úgy lehetséges, ha elmagyarázzuk nekik a leírásokon keresztül. Értjük, ugye? Egy párbeszédből nem igazán fog kiderülni, hogy van-e kép a falon, hacsak nem erre irányul egy célzás, -de ez már más kérdés.
A párbeszédekről mit is mondhatnék? Lehetőleg egy 17. században játszódó regénynél ne kezdjenek el a Facebook-ról és a YouTube-ről beszéni. Biztosan abban a korban is voltak szlengek, népszerű témák, de ne a maiakat használjuk!
13. Negatív kritikák? No problem.
Ne haragudjunk az illetőre, hanem gondoljuk át, olvassuk el még egyszer, és rájövünk: igaza volt. Ezekből az őszinte kritikákból tudunk tanulni a legtöbbet, viszont nem szabad vakon követni minden tanácsot.
14. Végezetül...
Minden író, illetve költő arról álmodozik, hogy a könyve egyszer híres lesz, a verseit százak fogják szavalni, és mindenki rajongani fog értük.
Viszont ehhez ismerni kell a szereplőinket, be kell fejezni a ,,regényünket", el kell fogadni a negatív kritikákat is, le kell mondanunk a szabadidőnkről, hogy még többet tudnunk írni, és soha sem szabad feladni.
Manapság elutasítóak az emberek, és ha mi azt mondjuk, hogy írók/költők/művészek szeretnénk lenni, ezt a választ kapjuk: Felejtsd el, ebből nem lehet megélni!
Könyvet akarsz kiadni? Felejtsd el, úgysem sikerül! Lehetetlen.
Igen, vannak, akik így látják. És talán ezeknek az embereknek valóban az is...
Viszont, aki hisz benne, és becsületesen dolgozik érte, annak sikerülni fog!
Szóval, leendő írópalánták, és akik olvassák a soraimat: NE ADJÁTOK FEL!
Tudom, hogy nehéz, tudom, hogy nincsen ihletünk, hogy fáradtak vagyunk, ott van a suli és a munka is... De mi is az író dolga? Hogy bemutassa a fejében született világot!
És ehhez mit kell tenni?
Írni. Írni! Írni és írni!
Hát tegyük mi is ezt!
.jpg)
