Ismét a regényemmel kapcsolatos bejegyzés következik.
Nehéz összeállítani bármiféle listát, ha az inspirációról van szó. Engem tulajdonképpen minden inspirál. Mindenre figyelek, ami körülöttem zajlik, így gyakran a legváratlanabb helyzetekben születik meg bennem egy-egy ötlet, egy párbeszéd töredék, vagy bármi hasonló. Hamar megtanultam, hogy az író legjobb barátja a jegyzetfüzete, vagy a telefonja, amibe AZONNAL bepötyögi az ötleteit, mert különben elfelejti. Bizony. Erről sokat tudnék mesélni. (Néha elég kínos, ha az ember előkapja a papírfecnijét, de ha türelmesen kivárná, míg már nem lenne ciki, semmire sem emlékszik belőle.)
Mivel elsősorban vizuális alak vagyok, jobban megragadnak bennem az képek és a felvételek, melyek sokat tettek hozzá, hogy meg tudjam írni a második világháborús regényemet. Az első része már teljesen készen van, jelenleg ennek a javítása zajlik (néha pokol, de amúgy imádom), és nagyban íródik az előzmény kötete, ami néha szintén olyan kaotikus, hogy ki sem látszom a sok munkából, de ha lehet, ezt még jobban imádom!
Az első decemberi bejegyzésemben igyekeztem összeszedni azt az öt filmet, ami nagy hatással volt rám, inspirált a regényírás előtt, után, és közben. A lista nem teljes, hiszen rengeteg filmet láttam az adott témában, sőt, talán több filmet néztem, mint amennyi könyvet elolvastam (a dokumentumregények most nem számítanak), de azt hiszem, az alábbi öt tette rám a legmélyebb benyomást, hogy végül olyan legyen a Hogyan sírnak a rózsák?, mint ahogy most, (a kéziratot) kinyomtatva a kezemben tartom.
