2018. január 7., vasárnap

Az író elborult idegállapotban :D


Mi történik most?

Két dolog is folyamatban van:
1.) Újraolvasom, és gondosan szerkesztem a ,,Rózsákat"
2.) Írom az előzményét (túl vagyok az idei NaNoWroMo-n, akkor kész volt az első 70 oldal, most már a túlléptem a 100-at.)

És hogy kell ezt elképzelni?

   Egy kiürült süteményestál, tíz doboz zsebkendő (csak azért, mert náthás vagyok, de néha kedvem lenne kibőgni magamat), papírfecnik a szekrényre és az íróasztalra ragasztva olyan macskakaparással, amit hiába írtam én, képtelen vagyok elolvasni. Valahogy így zajlik. Ja, és tollak, ceruzák hegye mindenütt, mert útközben tömegek kallódnak el.

  Eddig is hittem azoknak, akik azt mondták, az írás nem is annyira a munka oroszlánrésze, mint a szerkesztés. Persze, miért ne hittem volna el, elvégre ők már végigcsinálták, és adtam a tanácsaikra. Na, de most... Most, hogy két héten át jó esetben napi 5 óra alvással már nem tudok mit mondani, csak ezt:

Komolyan, öröm nézni ezt a pillanatot!



Kiszúrtam egy csomó hibát, ami eddig elkerülte a figyelmemet

 A múltkor a mélypont az volt, mikor elég ,,korán" lefeküdtem = háromig szerkesztettem 4, ismétlem, NÉGY tetves oldalt, hogy kiírásoknak megfelelően a szinopszis felét le tudjam faragni. Pokol... (hogy mi a fészkes fenének, arról majd később)

Mert ismét rádöbbentem, hogy nem egy oldalt, hanem több fejezetet kellene átírnom...

   Néha visszaolvasom, és azt gondolom, hogy hogyan lehettem ilyen szemét, hogy ezt is beleírtam, aztán pár oldallal később, igen, ide pontosan ez kellett. Zseniális.
   Vannak bizonyos részek, melyekről még kétséges, hogy benne hagyom-e, mert ha egy ismerős elolvassa... Végem van. Anyu már így is furcsán tekint rám, mikor olyan filmet nézünk aminek rossz a vége, és felsóhajt, hogy ha ő írta volna ezt a  történetet, másképp csinálta volna, mire én köbe szúrom: ,,Egyetértek. Én  kinyírtam volna mindenkit!" XD

Következtetés: Tehát az író egy szadista állat, és egy elborult zseni. A kettő együtt jár.

  Szeretem csinálni, még ha nehéz is. Lelkileg és fizikailag egyaránt. (Lőttek a lelki nyugalmamnak, és a bioritmusomnak is annyi.) Van, aki rákattan a nasira, és csokoholista lesz belőle (egy új szó: csoki+az alkoholisták keresztezése) és van, aki semmit nem bír enni, mert vagy zabál, vagy alkot. Ilyen alapon egy kis stresszel megspékelve a legjobb fogyókúra. A háziorvos azt akarta bemesélni nekem, hogy egyik évben hét kilót fogytam. Kiröhögtem. Utólag eszembe jutott, hogy akkor is dolgoztam egy regényen. Hupsz.



   Néhány dolgot fontosnak tartok leszögezni a Hogyan sírnak a rózsák? kapcsán, mielőtt a nagy közönség elé kerülne, csakhogy tisztázzuk a félreértéseket:

   1.) Nem rólam szól a regény, egyik szereplő sem jelképez engem! Oké, persze, kaptak belőlem egy-egy tulajdonságot, meg ilyenek, de teljes mértékben egyikkel sem azonosulok!

   2.) Nem önéletrajzi regény. Mit értek ezalatt? Hogy nem történt meg velem, nem írom ki magamból a gyerekkori traumáimat a világháborúba századba áthelyezve, hogy könnyítsek magamon. Nem éltem át, azt, amit a szereplőim (szerencsére, vagy sajnos). Most nem a tapasztalat beszél belőlem, hanem a képzelőerő, és a hosszas kutatómunka eredménye. (Ellentétben a búvárossal.) A folytatásban már nem egészen így lesz, ami a képzelőerőt illeti, de azt majd máskor elmesélem. 

  3.) Nem képviselem semelyik eszmét, amelyik feltűnik a  regényben. Komcsik, liberálisok, nácik, radikálisok és még sorolhatnám. Csupán azért írok róluk, mert érdekel, és történelmi oldalról közelítem meg őket, de semmi egyéb.

Kérdések, melyeken át kell rágni magamat a szerkesztésnél:

- Először is: Milyen csoki legyen? Karamellás, vagy oreós?
- Mi az, ami még az olvasónál éppen, hogy nem csapja ki a biztosítékot?
- Nem kéne végre rendesen megtanulnom oroszul?
- Meddig maradjak fent, fél háromig, vagy fél négyig, hogy végre végezzek?

És végül, de nem utolsósorban: te normális vagy, hogy mindezt komolyan gondoltad? (Ha majd elolvassátok egyszer a regényt, akkor biztosan fel fog merülni bennetek ez a kérdés.)   A válaszom: NANÁ!

Ennek fényében most pedig megyek, és halomra ölök mindenkit...  :DDD


Hogy egy kis Jim Carrey is legyen. :D 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése