tag:blogger.com,1999:blog-31582820360517177242024-03-27T10:27:23.731-07:00Marton Emma írói blogjaUnknownnoreply@blogger.comBlogger36125tag:blogger.com,1999:blog-3158282036051717724.post-60917359148416597342024-03-27T05:04:00.000-07:002024-03-27T10:26:50.837-07:00Élményekben gazdag március<p style="text-align: center;"> <a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiJiwo47k-3TcINki9gZpuvPO2GexqVnss2EUiftI40AqtxmZUDr20EFxG2uV19a8VL8CRqjKZ8s-RtBp43bW24Yq_P-vxv7rZqJ0evgHKhVYOQNh76aALyH1F6JMrchsSIGk0Sh983Ionu4rXL1yYkVyeuBt3c2VyYMx_05NJrQNuNuR2uHJ8k0hI8qCgS/s1920/434162200_1401904100689237_1113581662192795549_n.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1920" data-original-width="1920" height="359" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiJiwo47k-3TcINki9gZpuvPO2GexqVnss2EUiftI40AqtxmZUDr20EFxG2uV19a8VL8CRqjKZ8s-RtBp43bW24Yq_P-vxv7rZqJ0evgHKhVYOQNh76aALyH1F6JMrchsSIGk0Sh983Ionu4rXL1yYkVyeuBt3c2VyYMx_05NJrQNuNuR2uHJ8k0hI8qCgS/w359-h359/434162200_1401904100689237_1113581662192795549_n.jpg" width="359" /></a></p><p class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-family: Garamond, serif; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-family: Garamond, serif; text-indent: 14.2pt;">A hónap első napját mindjárt egy felejthetetlen moziélménnyel nyitottuk: a </span><i style="text-indent: 14.2pt;">Dűne</i><span style="font-family: Garamond, serif; text-indent: 14.2pt;"> második része minden várakozásomat felülmúlta. Nem győzöm kivárni a folytatást, és megadta a végső lökést ahhoz, hogy végre elkezdjem olvasni a könyveket is. A filmről</span><b style="text-indent: 14.2pt;"> <a href="https://snitt.hu/ertekelesek/1867526" target="_blank">itt</a></b><span style="font-family: Garamond, serif; text-indent: 14.2pt;"> áradoztam, az első könyvről pedig </span><b style="text-indent: 14.2pt;"><a href="https://moly.hu/ertekelesek/7173609">itt</a></b><span style="font-family: Garamond, serif; text-indent: 14.2pt;"> írtam néhány sort.</span></span></p><p class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-family: Garamond, serif; text-indent: 14.2pt;">Februárban sort kerítettem az <i>Üvöltő szelekre</i>, márciusban pedig a <i>Jane
Eyre</i> regénnyel folytattam a klasszikusok olvasását. Az írónő</span><span style="font-family: Garamond, serif; text-indent: 14.2pt;"> teljesen elvarázsolt ezzel a bájos történettel, Jane jellemében néhol pedig egy kicsit magamra ismertem.</span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-family: "Garamond",serif;"><o:p> Az elmúlt hetekben az írással is</o:p></span><span style="font-family: Garamond, serif; text-indent: 14.2pt;"> remekül haladtam. Lassan kialakítok egy újfajta rutint, igyekszem
minden nap foglalkozni a regénnyel (ezt néha úgy érem el, hogy meghatározok egy bizonyos szószámot, ám ez nem mindig válik be, mert ilyenkor vagy többet, vagy kevesebbet írok, de sosem annyit, mint terveztem). Ezért inkább csak azt
tartom szem előtt, hogy minden nap haladjak valamennyit, még ha ez egyetlen bekezdést is jelent. Jelenleg két nagy fejezettel vagyok készen, 46 ezer
szónál járok, és kezdenek letisztulni a szereplők jellemfejlődésének
csomópontjai. Egyelőre igyekszem úgy megalapozni a történetet, ahogyan a fejemben él, a cselekményre koncentrálni, és habár már végeztem, és folyamatosan végzek kutatómunkát, akkor fogok majd igazán mélyen belemerülni bizonyos témákba, amikor az aktuális részekhez érek. Ez segít egy dologra összpontosítanom, eltávolítani magam a másik félbehagyott regényemtől, amely továbbra is ott motoszkál bennem, és miatta könnyen megoszlik a figyelmem (nem tudom, mások hogyan csinálják, de én ezért nem szeretek párhuzamosan dolgozni több sztorin).</span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-family: "Garamond",serif;"><o:p> </o:p></span><span style="font-family: Garamond, serif; text-indent: 14.2pt;">Egy másik
regényemmel jelentkeztem a <i>Mastercard-Alkotótárs</i> ösztöndíj programára
(idén már másodszor). Ennek a történetnek 2016 táján egyszer már megírtam az alapját, de teljesen
tiszta lappal szeretném indítani, más főszereplővel, más
küzdelmekkel felújítani, mert ennyi év távlatából is rengeteg lehetőséget érzek ebben a sztoriban, csak már mást jelent nekem, mint amit akkor jelentett.</span><span style="font-family: Garamond, serif; text-indent: 14.2pt;"> (A pályázat
eredményhirdetése május 24-én lesz, addig lehet izgulni.) Ha nem jönne össze </span><span style="font-family: Garamond, serif; text-indent: 18.9333px;">–</span><span style="font-family: Garamond, serif; text-indent: 14.2pt;"> mert simán lehet, hogy megint így lesz </span><span style="font-family: Garamond, serif; text-indent: 18.9333px;">–,</span><span style="font-family: Garamond, serif; text-indent: 14.2pt;"> jövőre újra megpróbálom. Meg utána, meg utána is. Közben pedig természetesen több
helyen is szerencsét próbálok, egészen addig, amíg nem találok egy kiadót, aki
hajlandó felkarolni. Ha íróként el szeretnék érni valamit, nincs más módja, csak ez. Újabb elutasítás? Tovább kell próbálkozni. Aki igazán akarja, tovább fog próbálkozni. A
tehetségnek, ami kitartással, folyamatos munkával és fejlődésre nyitott
alázatossággal párosul, annak előbb vagy utóbb meg lesz az eredménye. Meg kell
lennie. (Nem csak magamról beszélek, hanem általánosságban is. Bármilyen
művészi ágban próbáljon is elhelyezkedni az ember, a tehetség sajnos mit sem ér, ha nincs
mellette szilárd eltökéltség.)</span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-family: "Garamond",serif;"><o:p> Szeretek listákat vezetni, hiszen néha annyi történet kavarog a fejemben, hogy nekem is nehéz mindent számon tartani. </o:p></span><span style="font-family: Garamond, serif; text-indent: 14.2pt;"><u>Aminek már megvan az első vagy éppen a végleges kézirata:</u></span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-family: "Garamond",serif;"><o:p> </o:p></span><span style="font-family: Garamond, serif; text-indent: 14.2pt;">1.) A
kőszegi regény </span><i style="font-family: Garamond, serif; text-indent: 14.2pt;">(Elhallagtott dalaink)</i><span style="font-family: Garamond, serif; text-indent: 14.2pt;">, amely tényleg csak kiadásra
vár.</span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-family: "Garamond",serif;">2.) Két
novella, amelyet tavaly november-decemberben írtam, és ismét a <i>Gabo</i> pályázatára
szánom őket <i>(Gyönyörű maradványok, Partra vetett város</i>). Ez előbbit
eredetileg regénynek szántam, de inkább feláldoztam az ötletet egy ütős
novellának. (Hasonlóan elvont, mint a tavalyi SFF antológiában megjelent <i>Anyánk
szíve</i> című novellám, itt azonban a történelmet kevertem a fantasztikummal.)<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-family: "Garamond",serif;">3.) A
2018-ban írt belgás, 2. világháborús regényem </span><i style="font-family: Garamond, serif; text-indent: 18.9333px;">(Belgiumban mindig szeptember van)</i><span style="font-family: Garamond, serif; text-indent: 14.2pt;">, amelynél nem fogok fukarkodni egy
tizenkettedik átírással sem </span><span style="font-family: Garamond, serif; text-indent: 14.2pt;">– de csakis azután, hogy újra megjártam Antwerpent, és magamba szívtam a város hangulatát.</span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-family: "Garamond",serif;">4.) Egy
lélektani, búvárokról szóló regény </span><i style="font-family: Garamond, serif; text-indent: 18.9333px;">(Köztes állapot)</i><span style="font-family: Garamond, serif; text-indent: 14.2pt;">, amelynek munkatervét és beleolvasóját
leadtam a Mastercard pályázatra.</span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-family: "Garamond",serif;">5.) Ezen
kívül van egy jó hosszú sci-fi regényem, amit még 2021-ben írtam (ennek
egyelőre nincsen végleges címe), és egy múzeumi lopás körül forog a történet a
föld utolsó lakható városában. (Ez az első kézirat állapotában van, amivel még
rengeteg munka lesz.)<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-family: "Garamond",serif;">6.) Valamin
van egy befejezett dark fantasy/sci-fi sztorim 2022-ből <i>(Álmot látott a
király), </i>amelynél<i> </i>a gyerekkori rémálmaimat vettem alapul. (Ennek is
csak az első kézirata van kész.)<i><o:p></o:p></i></span></p><p class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-family: "Garamond",serif;"><br /></span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-family: "Garamond",serif;"><o:p> </o:p></span><span style="font-family: Garamond, serif; text-indent: 14.2pt;"><u>És amilyen történetek
még folyamatban/tervben vannak:</u></span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-family: "Garamond",serif;">1.) Az
’56-os forradalomról szóló regény, amelynek már megvan a cselekménye, de
ténylegesen nem kezdtem el írni. (A címén még gondolkozom.)<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-family: "Garamond",serif;">2.) Egy 2. világháborús regény, amin jelenleg dolgozom. <i>(Ami belőlünk maradt)<o:p></o:p></i></span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-family: "Garamond",serif;">3.) Emellett párhuzamosan ötletelek hozzá egy apokaliptikus regényhez, amelyről már meséltem
kicsit az előző blogbejegyzésekben. <i>(Napjaink végezetéig)</i><o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-family: "Garamond",serif;">4.)
Illetve valahol körvonalazódik bennem egy újabb sci-fi történet, amelynek még
munkacíme sincs, de az alapötlet, a főbb karakterek és csavarokkal együtt már
megvannak.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-family: "Garamond",serif;"><o:p> </o:p></span><span style="font-family: Garamond, serif; text-indent: 14.2pt;">Ahogy a
listából is látszik, tele vagyok tervekkel, rengeteg történet van készülőben, és a megírtakkal is még bőven foglalkozni kell, hiszen</span><span style="font-family: Garamond, serif; text-indent: 18.9333px;"> egytől egyig szeretném eljuttatni őket a kiadásig. É</span><span style="font-family: Garamond, serif; text-indent: 14.2pt;">lvezem írással töltött megszámlálhatatlan
mennyiségű időt, és azon vagyok, hogy a legtöbbet hozzam ki a történetekből,
és az olvasóknak a legjobb élményt nyújthassam.</span></p><p class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-family: Garamond, serif; text-indent: 14.2pt;"><br /></span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-family: Garamond, serif; text-indent: 14.2pt;">Az íráson
kívül a rajzolásban, festésben is tevékeny voltam. Hosszú hónapok után
elővettem a rajzpadot, a vázlatfüzeteket, és több alkalommal is országszerte utaztam egy-egy megrendelésért. Például két napot kaptunk arra, hogy kifessük a Dürer kert egyik emeleti
tánctermét (estefelé csak úgy remegtek a falak a földszintről felhallatszó koncertek miatt). Mindig élvezem az ilyen munkát (bár most a tizenhat öltésemmel annyira nem volt buli), először jó erős ragasztót vittünk fel a teljes falfelületre, aztán
jött a glettelés, végül maga a festés. Egyébként
nagyon hangulatos helynek tartom a Dürer kert parkját, tetszenek a fákra
lógatott színes lámpák, valamint sokat dob rajta a Duna-part közelsége, ahol bármikor el lehet
fogyasztani egy jó kis ebédet, közben pedig figyelni a horgászokat vagy éppen a
kajakosokat.</span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><u><span style="font-family: "Garamond",serif;"><o:p> </o:p></span><span style="font-family: Garamond, serif; text-indent: 14.2pt;">Filmek,
amiket márciusban néztem és jó szívvel tudok ajánlani:</span></u></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-family: Garamond, serif; text-indent: 18.9333px;">– </span><span style="font-family: "Garamond",serif;"><i>Dűne
2</i> (2024) – Ha tehetitek, moziban nézzétek, úgy még nagyobb élményt nyújt!<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-family: Garamond, serif; text-indent: 18.9333px;">– </span><span style="font-family: "Garamond",serif;"><i>A
szavak titkos élete</i> (2005) </span><span style="font-family: Garamond, serif; text-indent: 18.9333px;">– Ú</span><span style="font-family: Garamond, serif; text-indent: 14.2pt;">jranézés volt, de továbbra is megrázóan szép
történetnek tartom. Különösen akkor megrendítő, ha úgy ültök le megnézni, hogy semmit sem tudtok a sztoriról.</span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-family: Garamond, serif; text-indent: 18.9333px;">– </span><span style="font-family: "Garamond",serif;"><i>Yentl
</i>(1983) – Nagyszerű film, remek dalokkal, sok kellemetlen helyzettel, ami egyre lehetetlenebb helyzetekbe kényszeríti a szereplőket. Emberi, megható történet, amelyet érdemes megnézni.<o:p></o:p></span></p><p class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 0cm; text-align: center; text-indent: 14.2pt;"></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjILOMCqFey94ViVJOa0b5UMFlOFT3XKYaBdVDHAxwOg2Zu8gntqzQ5lZhDAOneK4edr0FVS3RH-K3ZgAdkUt_IB6AT3_8zz_AnwSESivRgKp96fVSHhlVpWpQzd7F7DPyK8MgFN5kycxW70wi7JNDUkv4X9JuJ5uvUA1Won_rKcJXd_30jzmEyK3PzVvKn/s760/sherlock%20(1)2.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="507" data-original-width="760" height="328" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjILOMCqFey94ViVJOa0b5UMFlOFT3XKYaBdVDHAxwOg2Zu8gntqzQ5lZhDAOneK4edr0FVS3RH-K3ZgAdkUt_IB6AT3_8zz_AnwSESivRgKp96fVSHhlVpWpQzd7F7DPyK8MgFN5kycxW70wi7JNDUkv4X9JuJ5uvUA1Won_rKcJXd_30jzmEyK3PzVvKn/w493-h328/sherlock%20(1)2.jpg" width="493" /></a></div><p></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-family: "Garamond",serif;">Ami a sorozatokat illeti, újranéztem az <i>Angolokat (2022)</i> <i>Emily Blunt</i> főszereplésével, aztán próbát tettem a <i>Sherlock</i>
sorozattal (2010-2017), és hamarosan azon kaptam magam, hogy a rabjává váltam. A BBC bemutatja a legendás brit nyomozópáros kalandjainak modern változatát, amit hihetetlenül intelligens rejtély megoldásokkal, és sírva nevetős jelenetekkel tűzdeltek tele. Sherlock egy rendkívül éleseszű, zseniális nyomozó, másrészt viszont egy totális szociopata, aki rettentően manipultív, és nagyon hamar elunja magát, ezért sürgősen találnia kell valamilyen megoldatlan ügyet. Hozzá képest szegény Dr. Watson egy végtelenül jámbor lélek, és elég sokat szenved mellette a 4 évad során, mert Sherlock imádja szivatni őt. (<i>Benedict Cumberbatch </i>és <i>Martin Freeman</i> talán élete legjobb alakítását nyújtja). Egyszóval haláli sorozat. Nálam bekerült a kedvencek közé. Tömény humor, fergeteges párbeszédek, váratlan fordulatok, és kiváló színészek. Nem fogjátok megbánni, ha belekezdtek!</span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 0cm; text-align: center; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-family: "Garamond",serif;"><o:p> </o:p></span></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEinDw82XR7DnSmjMp4ARhS5JKum5ibULrwEobAFFPH3dlYbFFsx6GxorEEZ_MO52jnLQ1QhDKvt3Qk0WW47Xd6jFAuNWekdawN8e9OdjXowYHciNdbV4VpxlqQkUqOZoxa40DijqhnzbdsvjCmOeZxlJLB-eB0oqhcWnyBZifFhcL_YxzrxOm2RE5PTTMt_/s500/5bed066b031b647ef92a12be2170f5d7.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="500" data-original-width="500" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEinDw82XR7DnSmjMp4ARhS5JKum5ibULrwEobAFFPH3dlYbFFsx6GxorEEZ_MO52jnLQ1QhDKvt3Qk0WW47Xd6jFAuNWekdawN8e9OdjXowYHciNdbV4VpxlqQkUqOZoxa40DijqhnzbdsvjCmOeZxlJLB-eB0oqhcWnyBZifFhcL_YxzrxOm2RE5PTTMt_/s320/5bed066b031b647ef92a12be2170f5d7.jpg" width="320" /></a></div><br /><p></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-family: "Garamond",serif;">A továbbiakban bővebben mesélek a <i>Detroit: Become Human</i> játékról, amit
már előzetes beharangoztam az Instagramon, mert számomra ez volt a március egyik csúcspontja. Habár nem tartom magam gamernek, a videojátékok nehezebben tudnak
lekötni, mint a filmek, olykor mégis akad egy-egy darab, aminek nem tudok
ellenállni: márpedig ez az androidokkal teli világ határozottan ilyen volt.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-family: "Garamond",serif;"><o:p> Belegondoltam,</o:p></span><span style="font-family: Garamond, serif; text-indent: 14.2pt;"> hány ember munkájának eredménye egy ilyen összetett játék: a látványtervek, a szerteágazó cselekmény kitalálása stb. E</span><span style="font-family: Garamond, serif; text-indent: 18.9333px;">leve már a jövőben játszódó történet nagy teret biztosított az alkotók fantáziájának kibontakozására, amelyet szerintem maximálisan ki is használtak. </span><span style="font-family: Garamond, serif; text-indent: 14.2pt;">A </span><i style="font-family: Garamond, serif; text-indent: 14.2pt;">Detroit-</i><span style="font-family: Garamond, serif; text-indent: 14.2pt;">ról előzőleg már hallottam ezt-azt, sokan dicsérték, és sejtettem, hogy jó lesz, de azt nem, hogy ennyire magába szippant majd.</span><span style="font-family: "Garamond",serif; text-indent: 14.2pt;"><o:p> Teljesen elér azoktól a játékoktól, amelyeket eddig kipróbáltam,</o:p></span><span style="font-family: "Garamond",serif; text-indent: 14.2pt;"><o:p> ugyanis egy olyan interakciós élményre hív,</o:p></span><span style="background-color: white; color: #222222; font-family: Garamond, serif; text-indent: 14.2pt;"> ahol a
karakterek térbeli mozgatása mellett folyamatosan döntéseket kell hozni,
amelyekkel egyedivé alakítható a történet.</span><span style="font-family: Garamond, serif; text-indent: 14.2pt;"> </span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-family: "Garamond",serif;">Adott
három android szereplő, akinek a sorsa a mi kezünkben van, és tetszés szerint formálhatjuk azt: <o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-family: "Garamond",serif;">1.) Connor az emberekből álló rendőrség nyomozásaiban vesz részt, és egy meglehetősen
mogorva, alkesz nyomozótárshoz osztják be (egyébként játék közben esett le,
hogy Hank színésze <i>A remény rabjai</i> filmből ismerős).<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-family: "Garamond",serif;">2.) Markus ápolói szerepet tölt be egy idős ember mellett, aki a műtermében arra
bíztatja őt, hogy fesse meg a saját álmait.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-family: "Garamond",serif;">3.) Karát bébiszitternek vásárolják meg egy olyan kislány mellé, akit
rendszeresen ver az apja.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-family: "Garamond",serif;"><o:p> Mindhárman hamar a szívemhez nőttek, és az érdekükben igyekeztem a lehető legjobb döntéseket meghozni (amikről aztán hamar kiderült, hogy közel sem azok voltak a legkézenfekvőbb megoldások). A már meghozott döntések azonban megmásíthatatlanok, a játék ezekre építkezik a továbbiakban, de mindvégig miénk a választás joga, az utolsó pillanatig rajtunk áll, kivé válnak a karakterek. </o:p></span><span style="background-color: white; color: #222222; font-family: Garamond, serif; text-indent: 14.2pt;">(Ez kicsit olyan, mint amikor a saját szereplőim útját szabom meg a regényeimben, itt a játékban azonban nem tudom befolyásolni, hogyan reagál rá a másik karakter, és gyakran
egyáltalán nem lehet előre kikövetkeztetni, mi lesz az adott döntés következménye. De pont ettől a rizikótól válik igazán izgalmassá.)</span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-family: "Garamond",serif;"><o:p> Ebben a játékban nem üres ígéret az, hogy minden egyes választásunknak súlya van. Néha csak pár másodpercet kapunk rá, és ha rosszul jövünk ki belőle, az felborítja az egész történetet. N</o:p></span><span style="font-family: Garamond, serif; text-indent: 14.2pt;">em
csupán élet-halál helyzetekben kell fontos döntéseket hoznunk, hanem az is
ránk van bízva, milyen kapcsolatot alakítunk ki más szereplőkkel (pl.: a főszereplőnk kiknek
hazudik az arcába, kiknek mondja el az igazságot stb.). Ezek bár apróságoknak tűnhetnek, mégis nagyban formálják a cselekményt. Ezért is van az, hogy a játék mindenkinek más hangulatot, élményt fog nyújtani, aszerint, hogy mit választ. Többszöri játszásra már rá lehet érezni, milyen előnyei vannak annak, ha a főszereplők jóban vannak bizonyos karakterekkel, vagy mi történik, ha épp az ellenségeivé teszi őket. Mindkettőre megvan a lehetőség (csakúgy, mint a való életben), és érdemes kísérletezni azzal, kivel ápolunk jó viszonyt, vagy kit haragítunk magunkra.</span></p><p class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 0cm; text-align: center; text-indent: 14.2pt;"></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi37uFdSLVYttEIKzMuVTblutmH743w6cCbswn1YpnASbWmaFgr1P_iWrAeg4O6IKl5farNaXG4SBzzZ3xHNMTj6VkND5i0jU3IEiSyphGq7CglKrF9y7YrxpmX86Sd4ZwmbmHD6BE0Q17MsIub2215LAdtP-g-UUMayZgw8G-b8eXaOqAp9RDvkprbJXTq/s2048/0111.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="964" data-original-width="2048" height="262" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi37uFdSLVYttEIKzMuVTblutmH743w6cCbswn1YpnASbWmaFgr1P_iWrAeg4O6IKl5farNaXG4SBzzZ3xHNMTj6VkND5i0jU3IEiSyphGq7CglKrF9y7YrxpmX86Sd4ZwmbmHD6BE0Q17MsIub2215LAdtP-g-UUMayZgw8G-b8eXaOqAp9RDvkprbJXTq/w555-h262/0111.jpg" width="555" /></a></div><p></p>
<p class="MsoNormal" style="background: white; line-height: normal; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="color: #222222; font-family: "Garamond",serif; mso-bidi-font-family: Arial; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU; mso-font-kerning: 0pt; mso-ligatures: none;"><o:p> </o:p></span><span style="color: #222222; font-family: Garamond, serif; text-indent: 14.2pt;">Mivel három szereplőt kell mozgatni, elkerülhetetlen, hogy az útjuk
előbb-utóbb valamilyen módon ne keresztezze egymást. Tőlünk függően, előfordulhat, hogy egyszer csak ellentétes oldalakon találják magukat... vagy éppen a legjobb barátokká válnak? Ki tudja? Számomra döbbenetes volt látni az ábrákat a fejezetek végén, hányféle
kimenetele lehetett volna az adott jelenetnek, aztán azon kaptam magam, hogy azt analizálom, vajon miért döntöttem így, helyes volt-e, jól tettem-e, de ezt többnyire
csak később tudtam meg. (Néha súlyos következmények árán.)</span><span style="background-color: transparent; font-family: Garamond, serif; text-indent: 14.2pt;"> </span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-family: "Garamond",serif;"><o:p> </o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><u><span style="font-family: "Garamond",serif;"><b>Innentől
kezdve SPOILERES!</b></span></u><span style="font-family: "Garamond",serif;"><b> (Ha még
nem játszottad ki a játékot, ne olvass tovább, mert belemegyek a
részletekbe!)</b></span><span style="font-family: Garamond, serif; text-indent: 14.2pt;"> </span></p><p class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 0cm; text-align: center; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-family: "Garamond",serif;"></span></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg4IUWnQR2a_5zxs8Cnc9k2CdNyVDVGem-No5gnIKKJkvRECYDcCeT03cBEuo0CLPMTZ5_OSPB1RZ5dja4SYIwEzQ-cm2wBto-SDNxukV3n9L_sMgteeiQI0LXUuPwoZtA83vewbntaYF_HgD0t5ePq14TFg8F3jJN4Hz_JLW6-zPwCpCJcLmA83vVKn-CQ/s1775/K%C3%A9perny%C5%91felv%C3%A9tel%20(5027).png" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="873" data-original-width="1775" height="272" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg4IUWnQR2a_5zxs8Cnc9k2CdNyVDVGem-No5gnIKKJkvRECYDcCeT03cBEuo0CLPMTZ5_OSPB1RZ5dja4SYIwEzQ-cm2wBto-SDNxukV3n9L_sMgteeiQI0LXUuPwoZtA83vewbntaYF_HgD0t5ePq14TFg8F3jJN4Hz_JLW6-zPwCpCJcLmA83vVKn-CQ/w554-h272/K%C3%A9perny%C5%91felv%C3%A9tel%20(5027).png" width="554" /></a></div><p></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-family: "Garamond",serif;">Sokat hozzáad az élményhez, hogy ha bármelyik főszereplő meghal, nem lehet visszahozni őt, és nélküle kell végigvinni a játékot. (Kivéve Connor esetében. Viszont a sztori második felében, amikor bedurvulnak a dolgok, van egy pont, ahol
már őt sem lehet visszahozni. Legalábbis, ha azt választjuk, hogy deviánssá váljon.) Csak vele összesen 28 féle módon lehet meghalni a játékban, szóval szinte kizárt, hogy valaki elsőre élve teljesíteni tudjon vele minden küldetést. Én rögtön az
elején egymás után kétszer is meghaltam vele, rossz döntéseket hoztam a
kislány megmentésénél, ami Connor halálával zárult, és a deviáns kihallgatásánál,
amikor Connor egyből megnézte az emlékeit,
aztán ostoba módon közbeavatkozott, amikor az android meg akarta semmisíteni önmagát. Utána viszont kezdtem ráérezni, miken múlik az élete, és próbáltam ügyesen navigálni, ami sikerült is, mert csupán egyszer számítottam el magam (megint egy kihallgatásnál, amikor túl erőszakosra
vettem vele a figurát), és éppen hogy sikerült visszahoznom őt a harmadik
halálból. </span></p><p class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-family: "Garamond",serif;">Habár többszöri alkalommal könnyebb kiismerni a döntések
következményét, első játszásra semmilyen támpontot nem kapunk, és egymás után jönnek a váratlan fordulatok. </span><span style="font-family: Garamond, serif; text-indent: 14.2pt;">Kara kétszer került halálközeli helyzetbe, Markus esetében meg már nem is számoltam, de összességében i</span><span style="font-family: Garamond, serif; text-indent: 14.2pt;">gyekeztem úgy vigyázni a karakterekre, mint a szemem fényére. Mégsem sem
tudtam őket mindentől megóvni (vannak rosszabb dolgok is a halálnál).</span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-family: "Garamond",serif;"><o:p> Connornak volt a legizgalmasabb története, talán ezért is lett ő a kedvencem,</o:p></span><span style="font-family: Garamond, serif; text-indent: 14.2pt;"> illetve Marcust is kedvelhető szereplővé alakítottam,
akivel maximálisan együtt tudtam érezni. Karának nem volt olyan
eseménydús a szála, mint a két srácé, de az ő történetéből Luthert kedveltem
nagyon. </span><span style="color: #222222; font-family: Garamond, serif; text-indent: 14.2pt;">Imádtam a főszereplők
találkozási pontjait (nem volt szívem összeugrasztani őket, de egyszer egy
olyan verziót is kijátszanék, ahol halálos ellenségek, mert ez számtalan új választási lehetőséget adna).</span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 0cm; text-align: center; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-family: "Garamond",serif;"><o:p> </o:p></span></p><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhJNUg6Ib_TlnIY3heFq0LkDwO6hYXX8Iiw3jgL_UAa-5d_0JMMNyeIeuwUrlpnKTSuoyijPqW7tRDW6eiD50VYBfXP0578PV3VN1Pxldids1wOjXg9XetNdXbJ8fTLZZ_AEFoKI7Ra19Gqu-BGTLgyS0bT2z8J0tGiRJdLNA2bQnYFoFNbye5Oxt3BCOs6/s1569/K%C3%A9perny%C5%91felv%C3%A9tel%20(5026).png" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="873" data-original-width="1569" height="274" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhJNUg6Ib_TlnIY3heFq0LkDwO6hYXX8Iiw3jgL_UAa-5d_0JMMNyeIeuwUrlpnKTSuoyijPqW7tRDW6eiD50VYBfXP0578PV3VN1Pxldids1wOjXg9XetNdXbJ8fTLZZ_AEFoKI7Ra19Gqu-BGTLgyS0bT2z8J0tGiRJdLNA2bQnYFoFNbye5Oxt3BCOs6/w493-h274/K%C3%A9perny%C5%91felv%C3%A9tel%20(5026).png" width="493" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Karát fehér hajjal csíptem a legjobban. :)</td></tr></tbody></table><p></p><p class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-family: "Garamond",serif;">Az én
verziómban Connor deviánssá válik, ám a társa, Hank </span><span style="font-family: Garamond, serif; text-indent: 18.9333px;">–</span><span style="font-family: Garamond, serif; text-indent: 14.2pt;"> aki alapvetően ki nem állhatja az androidokat </span><span style="font-family: Garamond, serif; text-indent: 18.9333px;">–</span><span style="font-family: Garamond, serif; text-indent: 14.2pt;">, így is elfogadja őt, mert meglátja benne azt a valamit, ami emberivé teszi. Nem mellesleg kétszer megmenti Hank életét, cinikus megjegyzésekkel ugratja a nyomozás közben, és még meg is hívja egy körre a kocsmában, szóval az én változatomban Connor és Hank nagyon megérdemelte a szívet melengető befejezést, amelyben egy apa-fia kapcsolatot látok kibontakozóban. (Egyik kedvenc jelenetem a Cyberlife toronyban lezajott végső
csata. Nagyon jól tettem, hogy többek között megjegyeztem Hank kutyájának a
nevét.)</span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-family: "Garamond",serif;">A többieknek sajnos nem sikerült ilyen fényesen a finálé. Kara busz
helyett csónakkal vágott neki a határnak, de csak nagy áldozatok árán jutott el a
túlpartra, és habár azt választottam, hogy minden veszteség ellenére kitartson, mégis egyes egyedül maradt, mert sem Luther, sem Alice nem élte túl mellette. <o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-family: "Garamond",serif;">Markus
forradalmat csinált, a közvélemény gyűlölte őket, ráadásul az összes társa meghalt (velük
azért igyekeztem jóban lenni, kivéve North-tal), aztán Connor átállt hozzájuk,
és a barátja lett (hogy történjen velük valami jó is). Ami szerintem szuper döntés volt, mert ha Markus és Connor ellenségek lennének (arra is
számos verzió van, hogyan, mikor ölik egymást), akkor Connor személyében a
lázadás egy csomó előnytől meg lenne fosztva, és a Cyberlife tornyos végső harc sem
valósulhatna meg. (Sőt, úgy a leggázabb Markus-szal megölni Connort, ha már deviánssá
is vált, mert azzal csak annyit érnénk el, hogy egy újabb Connor példány lépjen a
helyébe, aki egy gyilkoló gépezet, és esély sincs arra, hogy egyszer emberivé váljon, a lázadás meg szerzett magának még egy ellenséget.) Az én változatomban a történet végén Markus meglátogatja Carl-t (nálam a fia halt meg, nem
ő) – és itt zajlik le a kedvenc beszélgetésem kettejük között.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-family: "Garamond",serif;"><o:p> Felmerült bennem, vajon </o:p></span><span style="font-family: Garamond, serif; text-indent: 14.2pt;">ki
lehet-e úgy játszani, hogy mindegyik karakter (a mellékszereplőket is beleérve)
életben marad, és még boldog befejezést is kap? Mondjuk, ha Markus a békés
tüntetés mellett döntene, Connor gép maradna, de nem kellene levadásznia őt, mert a
közvélemény is elfogadó, Kara meg szépen busszal Alice-szel és Lutherrel együtt
átjutna a határon? </span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 0cm; text-align: center; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-family: "Garamond",serif;"><o:p> </o:p></span></p><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh579qHOLhYbGJ_mpweXYVjNFFfE4Ccy4UFM8SCOv3ZymyGD2x-gGOwon0pVNt1FuoMpItCXthjhiCuGTuQ0BFX-PEq32-lypdfga2o7Oad09gry6IqAlTMfFxcOZQjJL75ylAYT13GHVbeCbvBl2wtQoRUXj-hvT8xD0w6t0msCpto6d9_-Ws-ISNcbs6t/s1597/K%C3%A9perny%C5%91felv%C3%A9tel%20(5028).png" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="903" data-original-width="1597" height="304" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh579qHOLhYbGJ_mpweXYVjNFFfE4Ccy4UFM8SCOv3ZymyGD2x-gGOwon0pVNt1FuoMpItCXthjhiCuGTuQ0BFX-PEq32-lypdfga2o7Oad09gry6IqAlTMfFxcOZQjJL75ylAYT13GHVbeCbvBl2wtQoRUXj-hvT8xD0w6t0msCpto6d9_-Ws-ISNcbs6t/w537-h304/K%C3%A9perny%C5%91felv%C3%A9tel%20(5028).png" width="537" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Hank-et is nagyon fel lehet bosszantani :D</td></tr></tbody></table><p></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: right;"><p class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-family: Garamond, serif;">De olyan verziókat is szívesen kijátszanék, amikor Connor megöli
Marcust, és North lép a helyébe, hogy Connor aztán őt is kiiktathassa. Vagy
amikor Markus teljesen magára haragítja egész Jerichót (nem szabadítja ki a
többieket stb. Fogalmam sincs, ilyenkor mik a lehetőségek). Elvileg olyan is van, hogy
Markus North szeretője lenne, és együtt áldoznák fel magukat, bár én ezt a
lehetőséget szándékosan kerültem, nem volt szimpatikus a nő jelleme. Kara szálában
sajnos nem érzek annyi potenciált, de azért ott is lehet egy-két dolgot másképp
csinálni (mondjuk az elején én az elhagyatott kocsiban aludtam, pedig ki
lehetett volna rabolni az üzletet, hogy legyen elég pénz a szállodára, meg úgy is lehet dönteni, hogy nem öli meg a kiscsaj apját. Szerintem Karát nagyon hamar ki lehet írni a történetből azzal, ha az
üldözéskor Connor elkapja őket, és nem tudnának meglógni
Alice-szel.)</span><span style="font-family: "Garamond",serif;"><o:p></o:p></span></p></div><p></p><p class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-family: Garamond, serif;">Hank-et Connor ellenségévé tenni viszont halálos vétek (ehhez néhány szituációban csupán annyi kell, hogy legyünk vele taplók, és haljunk meg Connorral annyiszor, ahányszor csak tudunk, lehetőleg Hank szeme láttára) </span><span style="font-family: Garamond, serif; text-indent: 18.9333px;">–</span><span style="font-family: Garamond, serif; text-indent: 14.2pt;"> de ezt nem ajánlom, ez a lehető legrosszabb változatokat eredményezheti, nem csak Hank dühkitörései miatt, hanem azért is, mert ő az egyetlen fontos <i>ember</i> mellékszereplő, aki számos tragikus döntést hozhat a fia halálának és az alkoholfüggőségének fényében. </span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-family: "Garamond",serif;">Mindenre adott a lehetőség, de akárhogy
is döntesz, két jó tanács: mentsd meg a halat, amelyik kiesett az akváriumból, és vegyél egy italt Hank-nek! :D</span><span style="font-family: Garamond, serif; text-align: center; text-indent: 14.2pt;"> </span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-family: "Garamond",serif;"><a href="https://steamcommunity.com/sharedfiles/filedetails/?id=2162781882&fbclid=IwAR2JmBsvEMdQMD9nFsWVS8XIo-rueW2KipJ4iAcjMbqUs23LjJepL-vEzr8" target="_blank"><b>Itt</b></a> végig
lehet böngészni fejezetenként, hány kimenetele lehet az adott jelenetnek. <o:p></o:p></span><span style="font-family: Garamond, serif; text-indent: 18.9333px;">(De így sem biztos, hogy minden kis apróság benne van, bizonyos párhuzamos lehetőségeket akkor jelenít meg a térkép, ha pl megnézel valamit, megszólítasz valakit stb.) </span><span style="font-family: Garamond, serif; text-indent: 14.2pt;"><o:p><a href="https://gamerant.com/detroit-become-human-important-choices/?fbclid=IwAR3IbvniVd7itcc6QP7ZueIGioOFGTZqb6jD2324uDSDEYDSWw8Q91gJgpU" target="_blank"><b>I</b></a></o:p></span><span style="font-family: Garamond, serif; text-indent: 14.2pt;"><a href="https://gamerant.com/detroit-become-human-important-choices/?fbclid=IwAR3IbvniVd7itcc6QP7ZueIGioOFGTZqb6jD2324uDSDEYDSWw8Q91gJgpU" target="_blank"><b>tt</b> </a>pedig
a játék során meghozott top 10 legfontosabb döntés szerepel (mondjuk én
más dolgokat neveztem volna meg, de hát én egy teljesen másik verziót vittem végig).</span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><b style="font-family: Garamond, serif; text-indent: 14.2pt;"><u>SPOILER
VÉGE!</u></b></p>
<p class="MsoNormal" style="background: white; line-height: normal; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="color: #222222; font-family: "Garamond",serif; mso-bidi-font-family: Arial; mso-fareast-font-family: "Times New Roman"; mso-fareast-language: HU; mso-font-kerning: 0pt; mso-ligatures: none;"><o:p> </o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-family: "Garamond",serif;">Nem gondoltam
volna, hogy a <i>Detroit</i> ilyen nagy hatással lesz rám, és nem csupán
a „mi lett volna ha” kérdések miatt elgondolkodtató (amelyeken valószínűleg minden játékos agya
kattogni fog, miután először végigjátszotta), hanem azért is, mert segít más színben látni a
saját döntéseinket is. A játék számos téren minket próbára tesz, és azt tartom a</span><span style="font-family: Garamond, serif; text-indent: 14.2pt;"> legfontosabb üzenetének, hogy mindig van lehetőségünk dönteni, csak fel
kell ismernünk, amikor eljön a választás
pillanata, és aztán vállalnunk kell értük a következményeket. Némely döntésünknek talán alig lesz hatása, mások viszont az egész életünket
megváltoztathatják. </span></p><p class="MsoNormal" style="line-height: normal; margin-bottom: 0cm; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-family: Garamond, serif;"><br /></span></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg7Mn4DDuM0JyK61tvjQ4Z1NnKiFRvCeKBPCagI-zFEw1Ge_SFxDzgwIaxr0kn7bFhX13FteJJVaLY-zQZW7TTDs8Cw6DqIVzeVRy3i0EvuE0DN81KpCfY9Pg3UzLxSF__mFoWyziGGE0IwVkJeZ13mG6JF4OazCi3s8iInwt2mLhoRFcYYlkYhihXetxQz/s540/1532fe4adeca9a1671620246123.gif" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="240" data-original-width="540" height="142" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg7Mn4DDuM0JyK61tvjQ4Z1NnKiFRvCeKBPCagI-zFEw1Ge_SFxDzgwIaxr0kn7bFhX13FteJJVaLY-zQZW7TTDs8Cw6DqIVzeVRy3i0EvuE0DN81KpCfY9Pg3UzLxSF__mFoWyziGGE0IwVkJeZ13mG6JF4OazCi3s8iInwt2mLhoRFcYYlkYhihXetxQz/s320/1532fe4adeca9a1671620246123.gif" width="320" /></a></div><p></p><p></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><br /></div>Unknownnoreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3158282036051717724.post-29329331344536986432024-02-29T01:06:00.000-08:002024-02-29T01:43:27.655-08:00Kiszámíthatatlan február<p><span style="font-family: Garamond, serif; text-align: justify;">Idén
egy nappal hosszabb a február, aminek személy szerint nagyon örülök. A hóvirágok
már mindenütt nyílnak, a fák lassan rügyezésnek indulnak; nincs is jobb alkalom
ilyenkor elkezdeni konyhakertet nevelgetni a napsütéses ablakpárkányon.</span></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-family: "Garamond",serif;">A főcím már elárulta, hogy ez a hónap teljesen
kiszámíthatatlan volt – s ahogy a spanyol hagyományt kipróbálva a szilveszterkor
felbontásra kerülő tizenkét szőlőszemes befőtt ízlelgetésénél megállapítottuk:
a február édes-savanykás lesz. És pontosan így történt. A februárban átéltem kisebb
sikerélményeket, ám számos olyan dolog is akadt, amelyek nem váltották be a
hozzá fűzött reményeimet. Az alkotás öröme azonban kárpótolt ezekért a
veszteségekért.<o:p></o:p></span></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhCQiIgc9hX7YC-YamE2MGqSNF_oqBlpvoi5s1p7VOqzfLA8kq0b9MZr60K9MzY_21Z68Xblvlwwyf5Sxt1iMHbNh6xn2uTIn35LsqGlAnx7EaH0opqfZIPcExgDxKfHv9fdezswO8fBZYfj4zVOM7fddBkAIFG9WAbAJThzEKvwOlBg1gCd20QeUgEnnnY/s1920/05.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1919" data-original-width="1920" height="388" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhCQiIgc9hX7YC-YamE2MGqSNF_oqBlpvoi5s1p7VOqzfLA8kq0b9MZr60K9MzY_21Z68Xblvlwwyf5Sxt1iMHbNh6xn2uTIn35LsqGlAnx7EaH0opqfZIPcExgDxKfHv9fdezswO8fBZYfj4zVOM7fddBkAIFG9WAbAJThzEKvwOlBg1gCd20QeUgEnnnY/w388-h388/05.jpg" width="388" /></a></div>
<p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-family: "Garamond",serif;">Az új regény káoszba torkolt
cselekményjegyzeteiből már látom a kiutat. Valószínűleg menet közben lesznek benne apróbb
változtatások, és beveszek plusz csavarokat is, az alap viszont már megvan, sőt,
lassan az első nagyobb fejezet végére érek. A szereplők jellemének mélyebb
megismerése közben pár másodlagos momentum sokkal jelentőségteljesebbé nőtte ki
magát, ráadásul olyasmit tettem, amit eddig egyetlen regény tervezésénél sem: menet
közben megváltoztattam a főszereplőt. Ezt bátor húzásnak tartom, hiszen a
főszereplő számomra már azelőtt adott, és megváltoztathatatlan, mielőtt
összeállítanám a részletes cselekményt, hiszen belőle, az ő személyiségéből fog
kibontakozni a történet. Most mégis szükségét éreztem ennek a radikális
lépésnek, és egy mellékszereplőnek szánt karaktert helyeztem az előtérbe, akinek
most már sokkal érdekesebb háttértörténetet kerekítettem, mint amilyen az
eredeti főszereplőnek lett volna. <o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-family: "Garamond",serif;">Emiatt teljesen másra terelődött a történet
fókuszpontja (más főszereplő más konfliktusokat vonz, más narráció szükséges
hozzá), ami nem baj, csak továbbra is szem előtt kell tartanom azokat a mozzanatokat,
amelyek leginkább érdekelnek ebben a regényben. Azokat az alaphelyzeteket,
döntéseket, amelyek ennek a kósza ötletnek az életre hívására ösztönöztek, és amik
miatt egyáltalán bele merte vágni ebbe, félretéve egy másik történetet (amivel
már egészen jól haladtam).<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-family: "Garamond",serif;">Nagy dilemmát okozott a helyszín
kiválasztása, hogy minden szempontból megfeleljen a történet igényeinek. Az is
megfordult a fejemben, hogy nem konkretizálom, és a sztori általánosságban fog
szólni a második világháborúról, ami akármelyik európai országban játszódhatna,
de a kutatómunka miatt elkerülhetetlenné vált a helyszín pontos meghatározása. Végül
Németország több okból is tökéletes választásnak bizonyult – a konkrét városok
neveit egyelőre nem fedem fel, egy ideig még szeretném fenntartani a
lehetőségét annak, hogy ha a sztori későbbiekben helyváltoztatást igényelne,
akkor lelkiismeretfurdalás nélkül tudjak élni vele. Ugyanezt érzem a jelenlegi
munkacímmel kapcsolatban is, bár címeket még a főszereplőnél is ritkábban
szoktam megváltoztatni.<o:p></o:p></span></p><p class="MsoNormal" style="text-align: center; text-indent: 14.2pt;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEickbB1CIC_zAS9An2aq4qZn5OJb0fyaaLB5drJCuxfVEak8yzZvSVPaSfX3929pfGZ2IgKgEpbkC4W2Kl2vrIekKTga1odIbiNEIA-dJZH91dH7x55TUHwNEEVwPLuVsB1gzA1z03uVCmxG31paFS8XcC1JJUxEBY-Ph0nri6145en6da4Vh7h4ZeMN_KX/s1930/04.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em; text-indent: 18.9333px;"><img border="0" data-original-height="1930" data-original-width="1930" height="405" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEickbB1CIC_zAS9An2aq4qZn5OJb0fyaaLB5drJCuxfVEak8yzZvSVPaSfX3929pfGZ2IgKgEpbkC4W2Kl2vrIekKTga1odIbiNEIA-dJZH91dH7x55TUHwNEEVwPLuVsB1gzA1z03uVCmxG31paFS8XcC1JJUxEBY-Ph0nri6145en6da4Vh7h4ZeMN_KX/w405-h405/04.jpg" width="405" /></a></p><p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-family: Garamond, serif; text-indent: 14.2pt;">Mivel telt a február a regényíráson kívül?</span></p><p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-family: "Garamond",serif;">Megérkeztek az első visszautasítások a különböző
kiadóktól, ezeket azonban (szerencsére) már rég megtanultam helyén kezelni, és
nem kudarcként felfogni, hanem egy ,,most nem”-nek, egy „próbálkozz tovább”-nak.
A kőszegi regényemet, az <i>Elhallgatott dalaink</i>-at, amely már átesett egy
teljeskörű szerkesztésen is, 11 kiadónak küldtem el, ebből 2-en jelezték, hogy
nem fogadnak kéziratokat, további 2 elutasított, 1 pedig megtisztelt azzal, hogy
félig elolvasta a kéziratot, és megosztotta velem az észrevételeit. Mindegyik email-ből,
amelyik a „postaládámban” landolt, tanultam valamit. Egy olyan regénynek,
amellyel háromszorosan is kockázatot vállaltam (narráció, témaválasztás,
antihős), nehéz, rögös útja van egy olyan kiadóig, amelyik végül felkarolja, de
semmi sem lehetetlen. Hiszem, hogy egyszer megtérül a regénybe fektetett tömérdek
munkám.<o:p></o:p></span></p><p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-family: "Garamond",serif;">Történtek még izgalmasabb dolgok is: néhány
hétre Kőszegre költöztem, minden nap gyönyörködhettem meg csavarogtam szerte a környéken,
és az alvó város hajnal előtti kihalt utcáin egy pillanatra enyém volt az
összes félhomályos, múltba vesző sikátor, valamint a Jurisics tér</span>.<o:p></o:p></p><p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-family: "Garamond",serif;">Nem csak Kőszegen fordultam meg, hanem
kétszer Budapesten is: sétáltam a Duna-parton, eljutottam a népszerű <i>Van Gogh The Immersive Experience</i> kiállításra, emellett pedig felfrissítettem az újraélesztési tudnivalókat egy elsősegély
előadáson belül – a kellemes tehát össze lett kötve a hasznossal. Lehetőségem
volt személyesen lebeszélgetni egy tűzoltóval/mentőssel, akinek a megrázó
történetei kiegészítést adtak a regényemhez.<o:p></o:p></span></p><p class="MsoNormal" style="text-align: center; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-family: "Garamond",serif;"> </span><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhaySiRxR2MiXD1RNHnss35BH3Ii5Nh6sHIjVDiFGy-Kw55dG5qSy4VZpsBGtD395mgOH13KKU3kAipCMuK08Lgd5Whc-AjdGXHa9nS7d44Mv-9P-nJCzlTL3XluU2cpxMbxXquatBvKRoHHbHn6r6tRjz9-4XzYpsqAuYCW6Lgx1_JklxXcQCUZSXkeHOs/s1930/02.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em; text-indent: 18.9333px;"><img border="0" data-original-height="1930" data-original-width="1930" height="419" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhaySiRxR2MiXD1RNHnss35BH3Ii5Nh6sHIjVDiFGy-Kw55dG5qSy4VZpsBGtD395mgOH13KKU3kAipCMuK08Lgd5Whc-AjdGXHa9nS7d44Mv-9P-nJCzlTL3XluU2cpxMbxXquatBvKRoHHbHn6r6tRjz9-4XzYpsqAuYCW6Lgx1_JklxXcQCUZSXkeHOs/w419-h419/02.jpg" width="419" /></a></p><p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-family: "Garamond",serif;">A munka mellett a kikapcsolódásra is bőven
jutott időm, amit leginkább olvasásra fordítottam. Másodszor is sorra
kerítettem a <i>Frankensteint</i> (ezúttal eredeti nyelven), és másodszorra is
ugyanolyan lehengerlő élményt nyújtott, mint először. Egyébként a most íródó
regényem ötletének magja valahol itt gyökerezik – mióta először találkoztam <i>Mary
Shelley</i> könyvével, nem hagyott nyugodni, és anélkül, hogy tudatosult volna
bennem, tovább cipeltem belőle valamit, ami később újabb ötletekkel találkozott
össze, aztán ebből született az, amin jelenleg dolgozom. Az újraolvasás során tehát
a sorok mögé kellett látnom, hogy megtaláljam azt, ami annyira érdekel engem
ebben a kultikus rémtörténetben. Remélem, hogy sikerült rálelnem.<o:p></o:p></span></p><p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-family: "Garamond",serif;">Kiolvastam a <i>Tövismadarak</i> című
nagyszabású családregényt, aminek a második felét gyakorlatilag egyetlen nap
alatt ledaráltam. Jó pár könyvön megedződtem már, ennek mégis sikerült
darabokra törnie a szívem.</span></p><p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-family: "Garamond",serif;">Ezen kívül Heathcliff-fel és Cathy-vel is
megismerkedtem, őket már kevésbé bírtam, de ennek ellenére az <i>Üvöltő szelek</i>
több szempontból is emlékezetes olvasmány volt. A következő hónapban szeretném
a <i>Jane Eyre</i>-val<i> </i>folytatni, az az érzésem, azt jobban fogom
szeretni, vagy legalábbis könnyebben tudok azonosulni a szereplőivel.</span></p><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjY2OeAK5LIShv3Zs15dA4E1CeBe6nI37yWLDolBAvJWuXy4mSd8EEtMUBo6qndOJIIl6aj4Zfr8bMVIKCZyNDvZPuBJoWEdZCO1IUkdQFirduFRzKp0CV41C6WpmT-_k_SAzJX1zn52GB3gcUcS3Ia59_ppwo7V5g5AB7DL-GVDyltL937TtTZwKnnmkTq/s1930/07.jpg" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-indent: 18.9333px;"><img border="0" data-original-height="1930" data-original-width="1930" height="402" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjY2OeAK5LIShv3Zs15dA4E1CeBe6nI37yWLDolBAvJWuXy4mSd8EEtMUBo6qndOJIIl6aj4Zfr8bMVIKCZyNDvZPuBJoWEdZCO1IUkdQFirduFRzKp0CV41C6WpmT-_k_SAzJX1zn52GB3gcUcS3Ia59_ppwo7V5g5AB7DL-GVDyltL937TtTZwKnnmkTq/w402-h402/07.jpg" width="402" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">,,Akármiből is teremtettek lelkeink, az övé és az enyém ugyanabból van."<br />/Emily Bronte/</td></tr></tbody></table><br /><p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-family: "Garamond",serif;">Ami a filmeket és sorozatokat illeti: <i>Tarantino</i>
korai alkotásain keresztül a lappföldi filmeken át a yakuzák titkos életét bemutató dokumentumfilmekig
mindenféle terítékre került. És amire büszke vagyok: rászántam magam, hogy esélyt
adjak a magyar filmeknek, a <i>Semmelweis</i>-nek, és az <i>Árni</i>-nak, és
egyáltalán nem bántam meg, hogy beültem rájuk a moziba. Csak így tovább a rendezőknek
és a színészeknek. Még sok ilyen komoly, elgondolkodtató, emlékezetes alkotást
kérünk! <o:p></o:p></span></p><p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-family: "Garamond",serif;">Sorozatok terén eldöntöttem, hogy végignézem
<i>A levegő urai-t, </i>azonban eddig akárhány részt is láttam belőle, továbbra
sem lett a kedvencem. Számomra a közelébe sem ér az <i>Elit alakulatnak</i>, de
<i>Austin Butler</i> és <i>Louis Hofmann</i> alakítására nem lehet panasz. (Itt
említést érdemel, mennyire várom a <i>Dűne 2</i>-őt. Remélem, ezzel nem csak én
vagyok így.) Az amerikai bombázópilóták kalandjai mellett újra elkezdtem a <i>The
English </i>(2022) sorozatot, amit a tavalyi év végén fedeztem fel, és azóta is
mesterműnek tartok. Habár nem egy könnyed darab, jó párszor elő fogom venni, ha
ki akarok szakadni a hétköznapokból.<o:p></o:p></span></p><p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-family: "Garamond",serif;">Ráleltem még egy szuper, kevésbé ismert
filmre, a <i>This Beautiful Fantastic</i>-re (2016), ami elbűvölő, léleksimogató
alkotás, és tökéletes arra az időszakra, ha éppen eleged van a világból, és
szeretnél egy kicsit feltöltődni. Meg a <i>Zöld könyv – Útmutató az élethez </i>(2018),
ami egy szintén csodálatos az <i>Életrevalók</i>-hoz hasonló film. Ki ne
hagyjátok!<o:p></o:p></span></p><p class="MsoNormal" style="text-align: center; text-indent: 14.2pt;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjboFl9HVCdBpQE3nowJaoaQL8nRc8mo8OI7K_UqneL60KOX-Gl7OKHIi8GDRWCt-A4tn9c1rrl_KTndTppeadKdl7hbMlkR2qVA7UV4qr3zBPmnbEwR1PhTerGBHVpxFi3Wpc9iL2Nf3RB6wNZU00Mewvw0MuaNXkP_ucD3UJ1m-4C9g5Xw_5HsJOm15XR/s2022/08.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em; text-indent: 18.9333px;"><img border="0" data-original-height="2022" data-original-width="2022" height="418" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjboFl9HVCdBpQE3nowJaoaQL8nRc8mo8OI7K_UqneL60KOX-Gl7OKHIi8GDRWCt-A4tn9c1rrl_KTndTppeadKdl7hbMlkR2qVA7UV4qr3zBPmnbEwR1PhTerGBHVpxFi3Wpc9iL2Nf3RB6wNZU00Mewvw0MuaNXkP_ucD3UJ1m-4C9g5Xw_5HsJOm15XR/w418-h418/08.jpg" width="418" /></a><span style="font-family: "Garamond",serif;"> </span></p><p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-family: "Garamond",serif;">Összegzés: ami a legnagyobb örömet okozta
ebben a hónapban a születésnapi ünneplésen kívül az, hogy írtam. Írtam
cukrászdákban, kávéházakban, levegőtlen vonatokon, világvégi buszmegállókban,
hideg lépcsőházakban, egy kályha melletti kényelmes fotelban, gyerekkori
nyaralásokat felidéző kőszegi lakásban, sőt, még a fogorvosi váróban is. És
élveztem, mert ilyenkor megszűnt körülöttem a világ.<o:p></o:p></span></p><p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">
</p><p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-family: "Garamond",serif;">Talán <i>Stephen King</i> mondott egyszer valami
hasonlót, hogy építsük fel a szereplőinket, és miután kellőképpen megismertük
őket, hagyjuk, hogy ők vezessenek minket. Néha igazán váratlan, bámulatos
helyekre visznek. Néha ijesztő mélységekbe ereszkedünk velük, de ha szükséges,
oda is kövessük őket. Hagyjuk, hogy elmondják a saját történetüket. Mi csak
eszközök vagyunk, akik lehetőséget biztosítanak nekik arra, hogy hallassák a
hangjukat.</span></p><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiyxfZNxeDJE_78oDhZmAcLIMRHzsvf6vzlV3D7iOHQhXSP5KCPpyURr1d8Us5JyNLhIE6sY-VO3XxsHxwHweveRYg8gYBqT-Md64lpRm0kgjPu41GdIEL0_9NWsB9MkqLLVktH4DsyCHL3lq4MIPq6vdoibuiUAVjroKOBUVnE1bV3Dcb6XlR42Imc8UDU/s1744/03.jpg" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-indent: 18.9333px;"><img border="0" data-original-height="1744" data-original-width="1744" height="383" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiyxfZNxeDJE_78oDhZmAcLIMRHzsvf6vzlV3D7iOHQhXSP5KCPpyURr1d8Us5JyNLhIE6sY-VO3XxsHxwHweveRYg8gYBqT-Md64lpRm0kgjPu41GdIEL0_9NWsB9MkqLLVktH4DsyCHL3lq4MIPq6vdoibuiUAVjroKOBUVnE1bV3Dcb6XlR42Imc8UDU/w383-h383/03.jpg" width="383" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">,,Megálmodom a festményeket, majd megfestem az álmokat."<br />/Vincent Van Gogh/</td></tr></tbody></table>
Unknownnoreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3158282036051717724.post-13759193082495884442024-02-04T05:55:00.000-08:002024-02-04T07:38:20.695-08:00Új kezdeteket ígérő január<p> </p><p><span style="font-family: Garamond, serif; text-align: justify;">Ismét
előbújtam a csigaházból, ugyanis szöget ütött a fejembe, hogy jó lenne havonta
rögzíteni néhány gondolatot, amivel kicsit fellendíthetném a blogot – ki kell
használni, ha már egyszer van. (Instán sajnos képtelenség hosszú bejegyzéseket
megosztani, itt viszont korlátlanul garázdálkodhatok. Kíváncsi vagyok, mennyire leszek
rendszeres, de ha arra
gondolok, hogy az a legalább 4-5 körlevél, amelyekre fel vagyok iratkozva, mennyire
inspirálóak, könnyen elönt a lelkesedés, és már alig várom, hogy a februárról is mesélhessek. Nagyon izgalmas hónapról-hónapra nyomon követni, miként alakulnak a nevesebb írók projektjei, vagy milyen rutint
alakítottak ki maguknak, így az ő példájukat követve én is megpróbálkozom hasonló havi beszámolóval.)</span></p><p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-family: Garamond, serif; text-indent: 14.2pt;">Januárban megfordultam Pécsen, Kőszegen és
Tatán; mindegyik hely adott hozzám valamit, és új élményekkel, lehetőségekkel lettem gazdagabb. Visszatekintve gyorsan elment az év első harmincegy napja,
mégis gyakran kerülgetett az az érzés, hogy egyfajta köztes állapotban ragadtam, ahol csak vánszorog az idő:
már elmúlt a karácsony, de még nincs itt a tavasz sem. Hiába süt hét ágra a
nap, mégiscsak mínusz fokok vannak odakint, ráadásul korán sötétedik </span><span style="font-family: Garamond, serif; text-indent: 18.9333px;">–</span><span style="font-family: Garamond, serif; text-indent: 14.2pt;"> ez utóbbival nehezemre esett megbékélni (alig várom, hogy sokáig világos legyen, így a nap is hosszabbnak tűnik).</span></p><p class="MsoNormal" style="text-align: center; text-indent: 14.2pt;"></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><br /></div><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjFD4tgu2EhWlYBI1eFv4DQULDjzBOo58qybQdukgd8Md4WITwd7Y-kQHYKgb37zKFTvT5Cdt7BOaoWEh2qJ32BmXtZk8jGwt_5mrpF6MffZQuuBWwN-Pa2QwW1XRdrp2_oy89JxxadgUl2IjvZj_VFDP3O_i5LClenGQjMGUDPAGwb_SuBGxM-cOBcERYw/s2000/03.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="1500" data-original-width="2000" height="395" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjFD4tgu2EhWlYBI1eFv4DQULDjzBOo58qybQdukgd8Md4WITwd7Y-kQHYKgb37zKFTvT5Cdt7BOaoWEh2qJ32BmXtZk8jGwt_5mrpF6MffZQuuBWwN-Pa2QwW1XRdrp2_oy89JxxadgUl2IjvZj_VFDP3O_i5LClenGQjMGUDPAGwb_SuBGxM-cOBcERYw/w526-h395/03.jpg" width="526" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">A Zsolnay Negyed felé</td></tr></tbody></table><br /><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><br /></div><p></p><p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-family: "Garamond",serif;">Az újév után rendszeresen megindul a fejemben a
visszaszámlálás a születésnapom miatt, és az a baj a kerek számokkal, meg az ötösre végződőkkel, hogy
túlságosan könnyű végiggondolni őket: kétszer huszonöt, az már fél évszázad, ha
szerencsés vagy, még egyszer ennyi jut, és hopp, eltelt az élet is. Már jobban érzem az évek súlyát, közben meg bizonyos területeken még mindig túl fiatalnak számítok ahhoz, hogy
komolyan vegyenek (például, amikor írónak merem nevezni magam, és egy elnéző
mosolyt kapok válaszul, ami annyit tesz, hogy: „Ne aggódj, majd kinövöd.” Vagy esetleg
ez elmarad, és akkor jön a szemöldökvonogatás, amikor a téma választásaimról mesélek:
„Nem tudsz valami nőiesebb témáról írni?”)</span></p><p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-family: "Garamond",serif;">Az első hetek az ünnepi süti tartalék
végleges elfogyasztásával, és rendszeres könyvtárlátogatással teltek. (Néha csupán egyetlen
könyv szólított meg a tömött polcokról, máskor annyi kötettel távoztam, hogy azon izgultam, mikor szakad szét a táskám.) Az v</span><span style="font-family: Garamond, serif; text-indent: 18.9333px;">olt a fő célom, hogy megtaláljam a hangulatot, amely megidézi a „múzsámat”, és segít helyreállítani a felborult írós rutinomat. Végül nem a könyvek, hanem az utazás bizonyult erre a tökéletes gyógyírnek. Lelkileg feltöltöttek a pécsi séták – egyszer az életben látni akartam a Zsolnay Negyedet –, ami nagyon jól jött, mert utána a hosszas betegségem, és a cél nélküli mindennapok sokat leszívtak belőlem.</span></p><p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-family: "Garamond",serif;">Azt tapasztaltam, hogy t</span><span style="font-family: Garamond, serif; text-indent: 14.2pt;">úlságosan is belejöttem a gyorsolvasásba, olyannyira, hogy egymás után faltam a könyveket, de már nem érzem az „ízüket”. Éppen
ezért ebben az évben tudatosan figyelek arra, hogy elegendő időt hagyjak a
belefeledkezésre, eltűnődjek a szavakon, megéljem a könyv nyújtotta élményt, és ha kell, vissza-visszaolvasgassam, hadd bontakoztassa ki bennem a hatását. </span><span style="font-family: Garamond, serif; text-indent: 14.2pt;">Az alkotásban pedig olyan rutin kialakítására törekszem, amelyben folyamatosan rövidebb távú célokat teljesíthetek, így a haladás és a kisebb sikerélmény is egyaránt inspirál (legyen szó akár a karakterszám teljesítéséről, vagy bizonyos jelenetekig való eljutásról).</span></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgUr_nPJyuvmXtd6j36mgFgIDq-v2BDrJvRnuOHwb47xOzR-OrluIhDrWbkLEZ0n1JAO9Vim4Ji6q0ZKCcng9-X_CudhyOXZzGlO32DS_lGzf5895P75mM1HIN1pNal_sFouqZMHMpqA2hC-ByvgbmI_EQI2PFAWu5kAasVcty4EthSB965wBj5A6sgt3NY/s1544/02.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1544" data-original-width="1544" height="375" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgUr_nPJyuvmXtd6j36mgFgIDq-v2BDrJvRnuOHwb47xOzR-OrluIhDrWbkLEZ0n1JAO9Vim4Ji6q0ZKCcng9-X_CudhyOXZzGlO32DS_lGzf5895P75mM1HIN1pNal_sFouqZMHMpqA2hC-ByvgbmI_EQI2PFAWu5kAasVcty4EthSB965wBj5A6sgt3NY/w375-h375/02.jpg" width="375" /></a></div><p class="MsoNormal" style="text-align: center; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-family: Garamond, serif; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><br /></span></p><p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-family: Garamond, serif; text-indent: 14.2pt;">Decemberben és januárban megírtam két novellát. Az egyikük, a </span><i style="font-family: Garamond, serif; text-indent: 14.2pt;">Gyönyörű maradványok</i><span style="font-family: Garamond, serif; text-indent: 14.2pt;"> című tényleg lázba hozott, és akkor úgy éreztem, végre visszanyertem az elveszett lendületet. (Amennyiben a Gabo idén is indít novellapályázatot, nagy valószínűséggel benevezek vele.) A novellákon kívül viszont alig írtam valamit, és mire beletörődtem, hogy hiába erőltetem, attól nem fogok tudni jobban teljesíteni, valahogy mégis visszaszoktam az alkotási folyamatba. Ez azonban nem mentett fel az alól, hogy megtaláljam a probléma forrását, ami miatt legalább fél éve </span><span style="font-family: Garamond, serif; text-indent: 14.2pt;">tehernek éreztem az írást.</span></p><p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-family: Garamond, serif; text-indent: 14.2pt;">Ez leginkább arra volt visszavezethető, hogy az </span><span style="font-family: Garamond, serif; text-indent: 14.2pt;"><i>Elhallgatott dalaink </i>című regényem</span><span style="font-family: Garamond, serif; text-indent: 14.2pt;">, amivel az egész 2023-at eltöltöttem </span><span style="font-family: Garamond, serif; text-indent: 18.9333px;">– </span><span style="font-family: Garamond, serif; text-indent: 14.2pt;">a teljes átírás, és szerkesztés kapcsán </span><span style="font-family: Garamond, serif; text-indent: 18.9333px;">–</span><span style="font-family: Garamond, serif; text-indent: 14.2pt;">, felülmúlta a várakozásaimat, így vele együtt jött az a meggyőződés is, hogy akárhogy is próbálkozom, sosem fogok tudni ennél jobb regényt írni. Ami természetesen nem igaz, ám nagyon nehéz folyamat volt kiszakadni a regény vonzásából (valamilyen szinten még most is a hatása alatt vagyok, pedig megtiltottam magamnak, hogy foglalkozzak vele, amíg kiadót nem találok neki), és nem könnyítették meg a helyzetem a dicsérő visszajelzések sem, amiket szintén teherként éltem meg. Különösen az olyanokat, mint „ezzel aztán nagyon magasra tetted a lécet” vagy </span><span style="font-family: Garamond, serif; text-indent: 14.2pt;"> </span><span style="font-family: Garamond, serif; text-indent: 14.2pt;">„ez annyira mellbevágó, hogy nem lehet majd holmi sci-fi-vel überelni.” Ezt szintén nem érzem helytálló kijelentésnek (igen, ezt a kritikát így szó szerint megkaptam), hiszen minden regényem annyira más, hogy nem érdemes őket összehasonlítani, különösen egy második világháborús sztorit egy disztópiával/ sci-fivel. (Ez olyan, mintha el kéne dönteni, hogy Dumas vagy Tolkien könyvei korszakalkotóbbak.) Nem csoda, hogy emiatt nagyon rágörcsöltem az írásra, figyelmen kívül hagyva azt, hogy elsősorban magamat kell felülmúlnom, nem pedig azt a lécet megugranom, amit mások szemében felállítottam. Ideje volt újra </span><span style="font-family: Garamond, serif; text-indent: 14.2pt;">tisztáznom magamban az alapokat:</span></p><p class="MsoListParagraphCxSpFirst" style="margin-left: 32.2pt; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: -18.0pt;"><!--[if !supportLists]--><span style="font-family: "Garamond",serif; mso-bidi-font-family: Garamond; mso-fareast-font-family: Garamond;">1.)<span style="font-family: "Times New Roman"; font-feature-settings: normal; font-kerning: auto; font-optical-sizing: auto; font-size: 7pt; font-stretch: normal; font-variant-alternates: normal; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; font-variant-position: normal; font-variation-settings: normal; line-height: normal;"> </span></span><span style="font-family: "Garamond",serif;">Arról írok, ami engem foglalkoztat<o:p></o:p></span></p><p class="MsoListParagraphCxSpLast" style="margin-left: 32.2pt; mso-add-space: auto; mso-list: l0 level1 lfo1; text-align: justify; text-indent: -18.0pt;"><!--[if !supportLists]--><span style="font-family: "Garamond",serif; mso-bidi-font-family: Garamond; mso-fareast-font-family: Garamond;">2.)<span style="font-family: "Times New Roman"; font-feature-settings: normal; font-kerning: auto; font-optical-sizing: auto; font-size: 7pt; font-stretch: normal; font-variant-alternates: normal; font-variant-east-asian: normal; font-variant-numeric: normal; font-variant-position: normal; font-variation-settings: normal; line-height: normal;"> </span></span><span style="font-family: "Garamond",serif;">Azért írok, mert örömömet lelem benne<o:p></o:p></span></p><p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-family: "Garamond",serif;">Ha nincs meg ez a kettő, akkor elveszett
az írás varázsa. Persze, azt szeretném, hogy az
olvasók is elégedettek legyenek a könyveimmel, és annyira szeressék őket, mint én, meg törekszem arra is, hogy minden alkalommal tudjak valami újat is mutatni nekik, de amíg szívből írok, és azt a témát dolgozhatom fel, amiért lelkesedek, addig mindezek másodlagosak, hiszen elősorban magamnak
írok, ezért is van az, hogy a témaválasztásaim esetleg kevésbé népszerűek, vagy
nem kifejezetten nőiesek. De egytől egyig szeretem a történeteimet (ha nem így lenne, meg sem írnám őket). Beleadom a legjobbat,
amit tudok, és ha nem úgy sikerül, ahogyan elképzeltem, akkor újra és újra átírom, amíg elégedetten ki nem tudom adni a kezem közül. Ha pedig elégedett vagyok vele, utána még nagyobb öröm, ha másoknak is tetszik.<o:p></o:p></span></p><p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-family: "Garamond",serif;"><br /></span><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh7N9tC-xRaPaGdt9631jry_fY61znCeg30QO4XIJDCje0PlXI7CMR2FvO7UXRVMXTj3QnEzfUsjm3qroQwHgJwnwV8fa8FFMO1dAo7YntDzqGXxxyON3m7guX5zRSW9_ZLPCABibDYlp7IsBLT9k2fGF4h4DqwirKCWDRaP9IAMa_b53D3-Z_1IBxVJ2MF/s1492/05-5.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="1492" data-original-width="1152" height="374" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh7N9tC-xRaPaGdt9631jry_fY61znCeg30QO4XIJDCje0PlXI7CMR2FvO7UXRVMXTj3QnEzfUsjm3qroQwHgJwnwV8fa8FFMO1dAo7YntDzqGXxxyON3m7guX5zRSW9_ZLPCABibDYlp7IsBLT9k2fGF4h4DqwirKCWDRaP9IAMa_b53D3-Z_1IBxVJ2MF/w289-h374/05-5.jpg" width="289" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Pécsi rezidenciám</td></tr></tbody></table></p><p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-family: Garamond, serif; text-indent: 14.2pt;">Amikor sikerült felülkerekednem ezeken a szorongásokon, vissza tudtam helyezkedni az általam teremtett
világba, a szereplők pedig apránként életre keltek. </span><span style="font-family: Garamond, serif; text-indent: 14.2pt;">Ezen fellelkesülve meséltem egy közeli
barátomnak az új regényről, arról, hogy ez mennyire összetett, és különböző
műfajokkal fogok variálni benne, mert amolyan formabontó apokaliptikus lázálom lesz. A cselekmény tök jól összeállt a fejemben, hangosan kimondva viszont teljesen élettelenül csengett, darabokra esett, sőt, egyenesen nevetségesnek éreztem. </span><span style="font-family: Garamond, serif; text-indent: 14.2pt;">A nagy egésznek csupán néhány mozaikdarabkáját
próbáltam körbeírni (a sztorit ugyanis legtöbb esetben nem lineárisan építem fel, hanem kiragadott
pillanatokkal dolgozok, és imádom a játékosságát, hiszen az, hogy semmi sem
biztos, lehetővé teszi, hogy akármi megtörténhessen), szóval, ahogy ecseteltem a
választott jeleneteket, ráébredtem, hogy ezek egy merőben más történetet sejtetnek, mint amit valójában írok. Amíg nem jutok el az első vázlat végére, előfordulhat, hogy azokról a jelenetekről</span><span style="font-family: Garamond, serif; text-indent: 14.2pt;"> felnagyítva beszélek, amiken éppen dolgozom, ám később alig lesz
jelentőségük, vagy plusz fontossággal ruházom fel őket, és
akkor csúnyán elspoilereztem ezt-azt. (Márpedig utálok bármilyen fordulatot is előre
elárulni.)</span><span style="font-family: Garamond, serif; text-indent: 14.2pt;"> Ez a beszélgetés többféleképp is tanulságosnak bizonyult, és megfogadtam, hogy vésztartalékként mindig
lesz a fejemben egy-egy mondat, amit ilyen esetekben elő tudok varázsolni, így nem fog a
hallgató belezavarodni, én pedig nem bizonytalanodok el a sztori létjogosultságát illetően.</span></p><p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-family: "Garamond",serif;">Ténylegesen úgyis akkor látom, hogy mi a frászkarikát írtam, amikor másodszorra megyek végig a kéziraton, és kigyomlálom a szövegből
a felesleges részleteket, töltelékszavakat, meg minden egyebet, amit csupán a nyelvi bravúrnak tartottam, de egyébként semmi keresnivalója ott. </span><span style="font-family: Garamond, serif; text-indent: 14.2pt;">Régen alig mertem törölni, mert sajnáltam a kidobott oldalakat, meg a belé
fektetett rengeteg munkát. Mostanra viszont egyre jobban merek és szeretek is gyomlálni. Az első vázlatírás olyan, mint a kertészkedés: amíg a parcellád ,,benépesítésén" munkálkodsz, valószínűleg nem fogsz
a virágokkal együtt növő gazokkal foglalkozni, csak ültetsz, plántálsz, öntözöl, és mire végzel, egy
elvadult, gyomokkal teleburjánzott, valóságos erdőrészed lesz, teli gyönyörű, egzotikus növényekkel, amiket kis híján megfojtanak a szomszédjaik. Ebből a számtalan fajta
növényből el kell döntened, mit akarsz megtartani, és mi az, ami csak ahhoz volt
szükséges, hogy ,,beinduljon az élet" a kertedben. Ilyenkor még bármi lehet belőle.
Ez az átírás egyik szépsége. Aztán, ha elhatároztad magad, kezdődhet a gyomlálás.</span></p><p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-family: "Garamond",serif;">Felszabadító érzés volt megtapasztalni, hogy az sincs még kőbe vésve, ami egyszer le van írva – főleg nem az első vázlatban. A befejezett,
szerkesztetlen történettel még ugyanúgy lehet játszadozni (bár másfajta
kreativitást igényel).<o:p></o:p></span></p><p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-family: "Garamond",serif;">Egyelőre még nem leltem meg a tökéletes
összefoglaló mondatot az új regényhez, ennek ellenére bátorkodom egy kicsit bővebben mesélni róla. A történet lényegében egy <i>mi lenne, ha</i> játékból fejlődött ki – ez a módszer sokkal jobban bevált,
mint hittem. <i>Mi lenne, ha adhatnál egy tanácsot a Földön élő utolsó embernek?
Mit mondanál neki? Mit kérdeznél tőle? Mi lenne, ha a legnagyobb kort megélt
embernek adatna meg ez a lehetőség? </i></span><span style="font-family: Garamond, serif; text-indent: 18.9333px;">– é</span><span style="font-family: Garamond, serif; text-indent: 14.2pt;">s így tovább. Addig-addig játszadoztam ezzel, amíg össze nem állt a cselekmény mondanivalója. Összegyűjtöttem magamnak a lehetséges
válaszokat (mindig is foglalkoztatott, milyen lehet utolsónak maradni a Földön), de
nem ezekről a válaszokról fog szólni a regény, hanem további kérdésekről, és a
halál különböző jelentéseiről.</span></p><p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-family: "Garamond",serif;">Amikor történelmi regényt írok, nem a nagyszabású eseményekre, hanem a szereplőkre fókuszálok, igyekszem lekicsinyíteni az adott
kort egyetlen emberre, mert abban a személyben benne lesz minden, amire szükségem van. Most valamivel nagyobb
feladatra vállalkoztam: nem a történelmet akarom visszafejteni, hanem magát az
életet. Addig addig kicsinyítem, amíg mindezt be tudom mutatni majd egyetlen
családon, egyetlen emberen.<o:p></o:p></span></p><p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-family: "Garamond",serif;">Jelenlegi terveim szerint ez a regény két
részből fog állni (egy kötetes lesz, de két
nagyobb történetre részre oszlik majd a két főszereplő miatt), közöttük pedig lesz egy kis átvezető, valószínűleg képregény, vagy valami nagyon hasonló grafikai megoldás. Ezen kívül versek is szerepelnek benne egy költő mellékszereplő révén. Nagy
kihívás, többféleképen megmozgat, és örömmel találom ki hozzá a legapróbb
részleteket is.<o:p></o:p></span></p><p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-family: "Garamond",serif;">Magáról a történetről csak keveset
árulhatok el, de azok a mozaikdarabkák, amelyeket most fontosnak tartok, és
amikről biztosan tudom, hogy benne fognak szerepelni, és nem spoileresek, azok
a következők (nagyon hasonlóképp hangozna az a bizonyos egy mondatom is, amivel elmesélhetem a lényeget): e</span><span style="font-family: Garamond, serif; text-indent: 14.2pt;">gy olyan világban járunk, amelyben a Föld már az utolsó éveit tapossa, ahol az emberek csillagokra
vadásznak, a sivatagot kísértetek járják, és egyeseknek megadatik az, hogy a
jövőbe lássanak, míg mások örökre a múltban ragadnak.</span></p><p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-family: "Garamond",serif;">A könyv első fele egy széthullóban lévő család
küzdelmeiről szól, testvérekről, akik egymás megmentésén vagy éppen
elveszejtésén munkálkodnak. Számos bibliai mozzanatra építkezem, szó lesz benne
a hitről, a halálról, és a magányról </span><span style="font-family: Garamond, serif; text-indent: 18.9333px;">– </span><span style="font-family: Garamond, serif; text-indent: 14.2pt;">mert utolsónak maradni a Földön nem kis
terhet jelent. Jelenlegi munkacíme, ami valószínűleg már a végleges is lesz: </span><i style="font-family: Garamond, serif; text-indent: 14.2pt;">Napjaink
végezetéig</i><span style="font-family: Garamond, serif; text-indent: 14.2pt;">.</span></p><p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-family: "Garamond",serif;">Mindig sci-fiként utalok rá, pedig egyáltalán nem érzem annak. Bizonyos természetfeletti elemek miatt
egyértelműen ebbe a kategóriába kell sorolni, mégis legalább olyan
valóságosnak érzem, mint akármelyik történelmi regényemet. Arról nem is
beszélve, milyen alapos kutatómunkát kellett végeznem már az első ötven
oldalon, ameddig sikerült eljutnom (igaz, más jellegűt, mint mondjuk a <i>Még
nem mehetünk haza</i> esetében).<o:p></o:p></span></p><p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-family: "Garamond",serif;">Dolgoztam ezen az első ötven oldalon Pécsen (fejben),
ötleteltem rajta Kőszegen (itt már ténylegesen laptopon), lendületesen írtam
hozzá Tatán (kézzel, füzetbe, egy jó kis kávéházban), aztán annyira belejöttem
az írásba, hogy a kreativitásom tetőfokán megtalál valami egészen más is,
valami, amire egyáltalán nem számítottam. (Így szokott ez lenni, de sosem tudok
felkészülni eléggé a váratlan ötletekre.)<o:p></o:p></span></p><p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-family: "Garamond",serif;">Eddig azért nem meséltem erről az apokaliptikus regényről,
mert alig haladtam vele, most meg azért nem érzem fairnek, mert úgy fest, hogy egy ideig ismét parkolópályára kerül a projekt. Máskor is hemzsegtek már a fejemben regénykezdemények, és nem szokásom félbehagyni kósza ötletekért fáradtságosan kidolgozott történet alapokat, de ennyire erősen régen szólított meg bármi
is. Így hiába nem volt a tervben, bumm, itt van egy új ötlet, aminek semmi köze a jövőbeli társadalmakhoz, mégis tudni akarom, kik ezek a
szereplők, és milyen titkokat rejtegetnek. Olyannyira tudni akarom, hogy rekord
sebességgel, alig három nap alatt már össze is állítottam a cselekményvázlat
legfőbb vonalait, konfliktusait, a legfontosabb szereplők háttértörténeteit, meghatároztam
a kutatómunka irányát, és ma már jelenetekhez jegyzeteltem. Régen voltam ilyen lelkes, és tapasztalatból tudom, hogy ami ennyire meg
akar születni a semmiből, annak vétek az útjába állni.</span></p><p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-family: "Garamond",serif;">Úgy érzem, ahogy járatlan utakon bolyongok majd a karakterekkel, sok
emlékemet elő fogja hívni ez a sztori. (Feltett szándékom később élőben is bolyongani a helyszíneken, ha már biztosan tudom, hol fog játszódni.) </span><span style="font-family: Garamond, serif; text-indent: 14.2pt;">Valahol a </span><i style="font-family: Garamond, serif; text-indent: 14.2pt;">Frankenstein</i><span style="font-family: Garamond, serif; text-indent: 14.2pt;"> történetén
való tűnődés is sokat hozzátett (lappang benne valami, ami nem hagy nyugodni), hogy a</span><span style="font-family: Garamond, serif; text-indent: 14.2pt;"> múzsa ajtóstul rontson a házba. Szívesen a szemére
vetném ennek a nőszemélynek, hogy miért pont most kellett jönnie, de inkább csak örülök annak, hogy itt van, meg annak, hogy nem fogytam
ki az ihletből.</span></p><p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-family: "Garamond",serif;">Száz szónak is egy a vége: váratlan fordulatokat hozott a január, új
kezdeteket kínált, de a legnagyobb öröm számomra az, hogy mindent megkaptam ettől a hónaptól, ami garantálja, hogy idén meg tudja írni egy teljesen új regényt.</span><span style="font-family: Garamond, serif; text-indent: 14.2pt;"> </span></p><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhdVF-SZHv1t9xryi-kE4bLMPHcKxjClu53k-ZCFKfzDvDUi1ShLxRS8z8ZBtBlDTwFofS6PyeX20bzOy5BO-zVldLz1_kq2GuGDiBwZrN3_rzaL1YzVFjPODIPe0wtNDwb6OrNRPBH_5f5MNI8PnfNCA9YX1viztl3GsNqeUUbulnTMnJddjBGmf6TiSNj/s1124/01%20bejegz%C3%A9shez.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="1124" data-original-width="1124" height="385" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhdVF-SZHv1t9xryi-kE4bLMPHcKxjClu53k-ZCFKfzDvDUi1ShLxRS8z8ZBtBlDTwFofS6PyeX20bzOy5BO-zVldLz1_kq2GuGDiBwZrN3_rzaL1YzVFjPODIPe0wtNDwb6OrNRPBH_5f5MNI8PnfNCA9YX1viztl3GsNqeUUbulnTMnJddjBGmf6TiSNj/w385-h385/01%20bejegz%C3%A9shez.jpg" width="385" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;"></td></tr></tbody></table><br /><p style="text-align: center;"><br /></p>Unknownnoreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3158282036051717724.post-50250043520706950312023-09-19T10:01:00.010-07:002023-09-19T10:43:37.290-07:00Kilépés a szobából<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjHUe1cC8qFRTwBsIto0PGKTFwdgjY5_YA9Tq-AaUVwYejQay5bWOviInV89wGSfDKR903kiQMEN9rXwvtCrcCW3Hs8tvPhzrkGq9lL803CM7ogvz73SQEO39Vyuc-4x1dyHgPsWHjILUSQE6W2DvJfHWv8sGc92lxZ4YPCFBJ8roONZFmz4L-Zgeyebdi9/s1920/378101454_607709831529626_4923846162100400131_n.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1920" data-original-width="1920" height="400" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjHUe1cC8qFRTwBsIto0PGKTFwdgjY5_YA9Tq-AaUVwYejQay5bWOviInV89wGSfDKR903kiQMEN9rXwvtCrcCW3Hs8tvPhzrkGq9lL803CM7ogvz73SQEO39Vyuc-4x1dyHgPsWHjILUSQE6W2DvJfHWv8sGc92lxZ4YPCFBJ8roONZFmz4L-Zgeyebdi9/w400-h400/378101454_607709831529626_4923846162100400131_n.jpg" width="400" /></a></div><p style="text-align: center;"><br /></p><p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="font-family: "Garamond",serif;">Valahányszor
elhagyatott helyen barangolok, olyan érzés kerít hatalmába, mintha túllépnék téren és időn, majd nagy valószínűséggel úgy távozom onnan, hogy már van egy újabb
ötletcsíra a fejemben. Nem kész ötlet, csupán annak töredéke,
amely idővel történetté állhat össze, ha elég másik töredéket illesztek hozzá. Most
azonban úgy osontam be ebbe az omladozó határőr laktanyába, hogy már eleve
tudtam, mit keresek: nem további inspirációt vártam a helytől, hanem magát a
végső lökést. A megerősítést, hogy kellőképpen feltöltődtem, és ideje ismét
írni.<o:p></o:p></span></p><p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-family: "Garamond",serif;">Sosem szorongtam az üres laptól. Mióta felfedeztem
a szavak varázsát, alighogy befejeztem egy történetet, már bele is kezdtem egy
újabba, ezért sosem akadt üres járat, és elképzelhetetlennek tartottam, hogy egyszer
majd jöjjön egy olyan „csendes időszak” is, amikor éppen nem gyarapítom az új
kéziratok számát.<o:p></o:p></span></p><p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-family: "Garamond",serif;"> Márpedig pontosan ez történt: tavaly nyár óta kizárólag a meglévő regényeimet csiszolgattam, semmi másba nem bírtam belefogni. Biztonságot
adott a tudat, hogy az már ott van leírva, azt csak jobbá kell tennem. Azt a „valami
újat” pedig húztam-halasztottam, egyre inkább nyomasztott az üres lap látványa,
mert mi van, „ha nem olyan lesz, mint ahogyan most elképzelem”, vagy „ha leírva
értelmetlennek fog tűnni, és csak a fejemben áll össze”. <o:p></o:p></span></p><p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-family: "Garamond",serif;">Ez annyira megbénított, hogy még akkor sem
mertem ténylegesen nekiállni, amikor már több, mint harmincezer szót
bepötyögtem a telefonba, „töltelék-szövegnek”, amolyan „ez majd jól jöhet, ha
egyszer nekiállok” jegyzetként. Nem hagytam, hogy a lelkesedés keresztüláramoljon
rajtam, inkább ellenálltam, nehogy bármilyen ötletcsíra is
betörje az ajtót, ahova a kényszerszünet alatt begubóztam. <o:p></o:p></span></p><p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-family: "Garamond",serif;">Talán ez éppen olyan elhagyatott szoba
volt mint, ami a képen is látszik: nincs benne semmi. Vagyis, annyira tele van a
<i>semmivel</i>, hogy csak úgy hemzsegnek benne az ötletek, és egyenként követelik a
saját halhatatlanságukat a történetbe. Ezért még többet jegyzeteltem: első
jelenetek, tömérdek párbeszéd, pillanatkép, minden, ami éppen jött – de továbbra sem mertem kijelenteni,
hogy újra írok.<o:p></o:p></span></p><p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-family: "Garamond",serif;">Olyan hosszú ideje kerülgettem ezt a sztorit, hogy mostanra talán a
felét is meg tudtam volna írni </span><span style="font-family: Garamond, serif; text-indent: 18.9333px;">– e</span><span style="font-family: Garamond, serif; text-indent: 14.2pt;">z a tudat pedig még inkább eltávolított tőle. Következő lépésként serényen elvégeztem a szükséges kutatómunkát, hátha sikerül behoznom a lemaradást, miközben </span><i style="font-family: Garamond, serif; text-indent: 14.2pt;">George Michael: Older</i><span style="font-family: Garamond, serif; text-indent: 14.2pt;"> albuma szólt a
háttérben, mert abban bíztam, ha más nem, ez majd inspirál abban, hogy végre legyőzzem az üres laptól való félelmem. Csakhogy felismertem: akármennyi ideig várhatok, senki sem fog helyettem odaülni a laptop elé. Senki
más nem fogja tudni megírni ezt a regényt. Nekem kell kilépnem a szobából,
nekem kell rátalálnom a hiányzó töredékek lelőhelyére.</span></p><p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-family: "Garamond",serif;">Szóval vettem egy nagy levegőt, és engedélyt adtam magamnak az írásra. Engedélyt adtam arra, hogy elvárások nélkül írjak, aztán törölhetek, amennyit szeretnék, csak élvezzem az alkotást. Írhatok rosszul. Írhatok úgy, mintha az első regényemet írnám. Írhatok bármit, ameddig örömömet lelem benne. </span></p><p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-family: "Garamond",serif;">Jólesik átérezni (de még mennyire!), hogy
ismét kiröppennek a mondatok az ujjaim közül, egyszer csak ott villódznak a
képernyőn, vagy a régi jegyzeteimet átböngészve rácsodálkozom, hogy „jé, ezt nem
is olyan hülyeség”. Szinte el is felejtettem, milyen izgalmas valami olyasmin
dolgozni, ami még nincs kőbe vésve, ahol szabadon lehet kísérletezni,
fokozatosan fedezhetem fel a cselekmény homályos részeit, amiből mindig éppen csak
annyit látok, hogy meg merjem tenni előre a következő lépést. Ez mind annak
bizonyítéka, mennyire közel járok ahhoz, hogy ismét elkapjon a gépszíj, és
átadjam magam ennek a „valami teljesen újnak”.<o:p></o:p></span></p><p>
</p><p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-family: "Garamond",serif;">Addig is gyakorlom a nyitott szemmel való álmodozást,
hogy a szoba nélkül is rám találjon az, aminek rám kell találnia, és a helyére
kattanjanak a hiányzó részek. De főképp: ne azért írjak, mert „most már tényleg hasznossá
kell tennem magam”, hanem azért, mert már annyira
feszít a történet, annyira életre kelnek a szereplők, hogy nincs jogom továbbra
is az útjukba állni. Hagynom kell, hogy elindulhassanak, nekem csupán annyi
a dolgom, hogy kövessem őket. (És legközelebb lehetőleg kevesebb időt kelljen eltöltenem abban a bizonyos szobában.)<o:p></o:p></span></p><p><br /></p><p class="MsoNormal" style="text-align: center; text-indent: 18pt;"><span style="font-family: Garamond, serif; text-indent: 18pt;">***</span></p><p class="MsoNormal" style="text-align: center; text-indent: 18pt;"><span style="font-size: medium;">Köszönöm, hogy itt jártál! Nézz be a Facebook oldalamra is: <a href="https://www.facebook.com/martonemmawriter">itt.</a></span></p><p class="MsoNormal" style="text-align: center; text-indent: 18pt;"><span style="font-size: medium;">Ha pedig kedved kaptál a már megjelent regényemhez, <a href="https://www.libri.hu/konyv/marton_emma.meg-nem-mehetunk-haza.html" target="_blank">itt</a> és <a href="https://shop.konyvmogul.hu/marton-emma-meg-nem-mehetunk-haza-konyv" target="_blank">itt</a> megrendelheted.</span></p>Unknownnoreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3158282036051717724.post-52123039142084160562023-06-06T01:35:00.001-07:002023-06-06T01:35:15.017-07:00BELEOLVASÓ – Még nem mehetünk haza<p><br /></p><p></p><p align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-family: "Garamond",serif; font-size: 13pt; line-height: 107%;">MARTON
EMMA<o:p></o:p></span></p>
<p align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-family: "Garamond",serif; font-size: 15pt; line-height: 107%;">MÉG NEM
MEHETÜNK HAZA<o:p></o:p></span></p>
<p align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center; text-indent: 14.2pt;"><i><span style="font-family: "Garamond",serif; font-size: 15pt; line-height: 107%;">beleolvasó<o:p></o:p></span></i></p>
<p align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center; text-indent: 14.2pt;"><b><span style="font-family: "Garamond",serif; font-size: 15pt; line-height: 107%;"><o:p> </o:p></span></b></p>
<p align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center; text-indent: 14.2pt;"><b><span style="font-family: "Garamond",serif; font-size: 15pt; line-height: 107%;">V.<o:p></o:p></span></b></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="font-family: "Garamond",serif; font-size: 12pt; line-height: 107%;"><o:p> </o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="font-family: Garamond, serif; line-height: 107%;"><span style="font-size: large;">El kell ismernem, habár pár
nappal azelőtt jártam bent a városban, most alig ismerek rá az utcákra. A
bombázások miatt annyira megváltozott a táj, hogy ha nem követtem volna a
katonák utasításait, biztosan nem találok ide. A roskadozó házak mögött
felsejlik a pusztítás. Jól ismertem ezt az észak-normandiai várost, tanúja
voltam már, hogyan formálódott át a megszállás hónapjaiban, de az a fájdalom,
amely most verődik vissza a házfalakról, eddig ismeretlen volt számomra.
Ezernyi bomba halálsikolya, amiket a világ másik feléről hoztak ide, csak hogy
ezeket a főtereket, pékségeket, otthonokat eltöröljék a föld színéről. <o:p></o:p></span></span></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-family: Garamond, serif; line-height: 107%;"><span style="font-size: large;">Meg sem
próbálják eltakarítani a romokat, amíg a város ostrom alatt áll – ennek
ellenére emberek kutatnak a törmelékkupacok között használható tárgyak után.
Van, aki torkaszakadtából kiabál egy nevet, Iréne, Iréne, és hevesen dobálja
szanaszét a téglákat. Iréne azonban nem kerül elő. A férfi tovább ordítozik, a
hangját a közeledő Panzer IV-es tankjaink nyomják el. Félreugrok az útból,
majdnem elgázolnak a lánctalpasok, Iréne!, Iréne!, a fülemre szorítom a kezem,
bárcsak ne kellene hallanom. Lehetetlen bárkit is megtalálni ebben a káoszban. <o:p></o:p></span></span></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-family: Garamond, serif; line-height: 107%;"><span style="font-size: large;">A közeli
sarkon rendőrök zúzzák be tégladarabokkal a patika kirakatát. Bizarr látvány. A
tankjaink lőni kezdenek. Hatalmas a felfordulás. Azt híresztelik, megérkeztek a
kanadaiak is – ami lehetetlen, hiszen a város északi oldalán felállított erődítmények
még egy ideig védik a várost, mégis sokan pánikba esnek. Fosztogatnak. A
szemközti kapualjban terhes nő remeg, akit épp az imént raboltak ki. A szemében
félelem csillog. „Barbárok!” <o:p></o:p></span></span></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-family: Garamond, serif; line-height: 107%;"><span style="font-size: large;">– Jöjjön
már, kérem! Segítsen! – nem értem, milyen nyelven sikolt, a jelentése viszont
egyértelmű. <o:p></o:p></span></span></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-family: Garamond, serif; line-height: 107%;"><span style="font-size: large;">Mégis
mit vár tőlem? Megindulnék felé, de váratlanul hátrahőkölök: a brit
ejtőernyősök már itt vannak. Itt, az utcában. Vagy öten lehetnek. Behúzódom a
házfal mögé, és olyan gyorsan futok el a közelből, ahogy csak bírok. A sár
rákövült a ruhámra, megnehezíti a mozgást, de nem állít meg. <o:p></o:p></span></span></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-family: Garamond, serif; line-height: 107%;"><span style="font-size: large;">Két
utcával arrébb szúrni kezd az oldalam, lelassítva ismét megpillantom a
tankokat. Bombázók bukkannak fel az égen. Túl nagy a hangzavar, lehet, hogy
előzőleg felharsant a sziréna is, csupán én nem figyeltem rá. Az a fiatal német
katona, aki éppen egy családdal vitatkozik az utca közepén, jobban magára vonja
a figyelmemet. Hamarosan a bajtársa is felbukkan, így ketten próbálnak a nő és
a gyereküket magához ölelő, sérült férfi lelkére beszélni, hogy el kell
hagyniuk a várost.<o:p></o:p></span></span></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-family: Garamond, serif; line-height: 107%;"><span style="font-size: large;">Közelebb
érve már tisztán hallom: <o:p></o:p></span></span></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-family: Garamond, serif; line-height: 107%;"><span style="font-size: large;">– Értsék
meg, itt nem biztonságos! <o:p></o:p></span></span></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-family: Garamond, serif; line-height: 107%;"><span style="font-size: large;">– Hé,
bajtárs! – mordul rám a másik, amint észrevesz. – Győzd meg őket, ha tudod,
nekem elegem van! Evakuálunk! Fafejű franciák! <o:p></o:p></span></span></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-family: Garamond, serif; line-height: 107%;"><span style="font-size: large;">A
futástól még mindig lihegve gyorsan végiggondolom a helyzetet. Jonas a
feladatom, nem a francia civilek. <o:p></o:p></span></span></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-family: Garamond, serif; line-height: 107%;"><span style="font-size: large;">– Mit
csináljak velük? – remélem, hallják a hangomon, hogy nincs ínyemre a dolog.
Egyszer az fogja a vesztemet okozni, hogy mindenkinek segíteni próbálok. <o:p></o:p></span></span></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-family: Garamond, serif; line-height: 107%;"><span style="font-size: large;">– Tereld
le őket a pincébe! Még nincs vége a légiriadónak! – harsogja a fiatal katona,
és már mutatja is, merre találom az óvóhelynek kialakított pincét. Eszembe
jutnak a befőttek és az, hogy milyen érzés volt leesni a lépcsőről, bele a
sötétségbe. A legkevésbé sem akarok lemenni, de intek a franciáknak, így azok
vonakodva követnek. <o:p></o:p></span></span></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-family: Garamond, serif; line-height: 107%;"><span style="font-size: large;">Repülők
árnyai húznak el felettünk, valahol a város másik felén dobják le a bombát.
Érzem a becsapódás erejét. Összegörnyedek, és rohanni kezdek. A bajtársaim nem
követnek, mire visszanézek a vállam felett, már eltűntek a szemem elől. Por
kerül a számba, élesen kapar a torkom. Csakis azzal törődöm, hogy elérjem a
pincét. Már csak néhány méter, és ott vagyok. Berúgom az ajtaját. A férfi
lemaradt a babával, kiabálva sürgetem őket, mialatt a nő elsőként mászik le a
félhomályos pincébe. A férje minket beérve leadja a gyereket, majd követi a
családját. <o:p></o:p></span></span></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-family: Garamond, serif; line-height: 107%;"><span style="font-size: large;">Hallom a
bombák süvítését. Egyre közelebbiek a robbanások. Az épületek megrázkódnak, a
házak körvonalai felemésztődnek. Tűz és sikoly mindenhol. Beugrom a pincébe,
bevágom magam mögött az ajtót. <o:p></o:p></span></span></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-family: Garamond, serif; line-height: 107%;"><span style="font-size: large;">Semmit
sem látok. Véletlenül rálépek a nő lábára, aki hangosan felszisszen. Érzem a
jelenlétüket, lélegeznek, mocorognak, a bombázástól mégis jobban félnek, mint
tőlem, az ellenségtől. Eszembe jut, hogy maradt pár szál gyufám. Belenyúlok a
zsákomba, hogy kitapogassam, miközben az összetört üvegek szúrják a bőrömet.
Hosszas kotorászás után végül megtalálom. Amint fellobban az aprócska láng,
mindannyian felém fordítják a fejüket, kitágult szemmel néznek a fénybe. A
légnyomás pár másodperc múlva eloltja, ezért meggyújtok egy újabb szálat. A nő
eddig hangtalanul lapult a pince falához, most viszont közelről szemügyre veszi
az arcomat, és halkan sírni kezd.<o:p></o:p></span></span></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-family: Garamond, serif; line-height: 107%;"><span style="font-size: large;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>– Háború kegyetlen – szipogja tört
németséggel. – Neked nem való háború! <o:p></o:p></span></span></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-family: Garamond, serif; line-height: 107%;"><span style="font-size: large;">Ezt nem
először hallom, és valószínűleg nem is utoljára. Lenézek a kezemre. A
nadrágomat és a zubbonyomat repedezett sárréteg borítja. Rám tör a fáradtság,
alig bírom nyitva tartani a szemem, egyedül a bombázások robaja tart ébren. <o:p></o:p></span></span></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-family: Garamond, serif; line-height: 107%;"><span style="font-size: large;">A nő is
a kezemet figyeli. <o:p></o:p></span></span></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-family: Garamond, serif; line-height: 107%;"><span style="font-size: large;">– Te
vérezel! <o:p></o:p></span></span></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-family: Garamond, serif; line-height: 107%;"><span style="font-size: large;">Némán,
félelem nélkül bólintok. <o:p></o:p></span></span></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-family: Garamond, serif; line-height: 107%;"><span style="font-size: large;">–
Szerzek kötést, elállít vérzés. Haragszom, akik kezdtek háború. De haragszom
jobban te anyád, amiért engedett harcolni! <o:p></o:p></span></span></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-family: Garamond, serif; line-height: 107%;"><span style="font-size: large;">Igyekszem
higgadt maradni, ahogyan Bastian tette. Bármi történt, sosem vesztette el a
hidegvérét, ura tudott lenni a helyzetnek. Sebesülten is csak hangtalanul
nézett rám, és önmaga előtt is próbált bátor maradni akkor, amikor ennek a
szónak már semmi értelme nem volt. Ez a nő semmit sem tud rólam, az anyámról
pedig még kevésbé. <o:p></o:p></span></span></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-family: Garamond, serif; line-height: 107%;"><span style="font-size: large;">A
következő gyufalángnál látom, hogy a férfi a kisbabával együtt alszik, vagy
csak úgy tesz, mintha pihenne. Mozdulatlanul ülök, amíg el nem csendesednek
odakint az utcák; az egész város. Akár itt is maradhatnék addig, amíg meg nem
szűnik az egész háború. Aztán eszembe villan egy gondolat, amitől nyomban
felpattanok: Jonas minden perc elteltével egyre távolabb kerül tőlem. A saját
feladatomat nehezítem meg azzal, ha túl sok időt veszítek. A franciák nem
szorulnak a segítségemre, innentől kezdve boldogulni fognak. <o:p></o:p></span></span></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-family: Garamond, serif; line-height: 107%;"><span style="font-size: large;">Pár perc
elteltével próbaképp kinyitom az ajtót, hogy kinézzek az utcára. Azonnal
beszökik a hamuval kevert napfény, levegő után kapkodva fuldokolni kezdek a
portól, de most már késő: elhatároztam, hogy nem maradok itt tovább. Kifelé mászom.
Azaz csak másznék, mert a nő ezt nem hagyja. Kezdtem megszokni, hogy sehonnan
sem engednek el. <o:p></o:p></span></span></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-family: Garamond, serif; line-height: 107%;"><span style="font-size: large;">– Marad!
Kérlek! <o:p></o:p></span></span></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-family: Garamond, serif; line-height: 107%;"><span style="font-size: large;">Megrázom
a fejem. <o:p></o:p></span></span></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-family: Garamond, serif; line-height: 107%;"><span style="font-size: large;">– Nem
férjem – mutat a nő a társára. – Szomszéd. Ő jó ember. Bízom benne. Maradhatsz
velünk! <o:p></o:p></span></span></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-family: Garamond, serif; line-height: 107%;"><span style="font-size: large;">– Nem
lehet. <o:p></o:p></span></span></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-family: Garamond, serif; line-height: 107%;"><span style="font-size: large;">– Te nem
vagy katona! Neked csak van egyenruha! <o:p></o:p></span></span></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-family: Garamond, serif; line-height: 107%;"><span style="font-size: large;">Eltolom
magamtól, mielőtt megölelne, és tovább mászok kifelé. Igaza volt Amonnak, az
emberekben csakis szánalom maradt irántam. A nő szerencsére nem erőszakoskodik
tovább, mivel a baba sírni kezd. Átveszi a férfitól, a szomszédjától, akiben
megbízik, és ringatni kezdi. Mire a figyelme visszatérne rám, addigra már
messze járok, egybeolvadok az összeomló szellemváros labirintusával. <o:p></o:p></span></span></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-family: Garamond, serif; line-height: 107%;"><span style="font-size: large;">Vajon
akkor sem fogadtam volna el az ajánlatukat, ha nem lenne végrehajtandó
feladatom?<o:p></o:p></span></span></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-family: Garamond, serif; line-height: 107%;"><span style="font-size: large;">Néhány
utcával arrébb, a lángok előterében sisak nélküli katonákba botlok. Az
öregember, akinek éppen segítenek kiszabadulni a romok alól, németül kiabál,
hátha így jobban megszánják, és nem mennek el mellette csak úgy. <o:p></o:p></span></span></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-family: Garamond, serif; line-height: 107%;"><span style="font-size: large;">Habár
megfogadtam, hogy ezentúl kizárólag Jonas keresésére fogok összpontosítani,
mégis késztetést érzek arra, hogy segítsek. Odafutok hozzájuk, leteszem a
zsákomat a földre, és a sérült kezemet kímélve közös erővel leemeljük a
deszkákat a szerencsétlen testéről. Az öregember kimászik, és gyorsan lábra
áll. Úgy látom, nem esett baja. <o:p></o:p></span></span></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-family: Garamond, serif; line-height: 107%;"><span style="font-size: large;">– Nagyon
köszönöm maguknak! Már azt hittem, ott lelem a halálomat – fájó bordájára
szorítja a kezét, miközben folytatja. – Az unokám Nürnbergben lakik, ott várom
magukat egy snapszra! – utoljára még felénk nyújtja a kezét. A többiek
mozdulatlanul bámulnak. Engem kivéve senki sem ráz vele kezet, talán azért,
mert az elhangzott ígéret ellenére mindannyian tudjuk: soha többé nem fogjuk
viszontlátni egymást. <o:p></o:p></span></span></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-family: Garamond, serif; line-height: 107%;"><span style="font-size: large;">Indulásra
készen állok, a zsákom viszont eltűnt. Nincs ott, ahova leraktam.
Körbefordulok, a szemem végigcikázik a romhalmazokon, és megdobban a szívem,
amikor észreveszem a mellettem álló katona vállán. <o:p></o:p></span></span></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-family: Garamond, serif; line-height: 107%;"><span style="font-size: large;">– Kérem
vissza a holmimat! – jelentem ki. <o:p></o:p></span></span></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-family: Garamond, serif; line-height: 107%;"><span style="font-size: large;">Egy
hosszú pillanatra összeakad a tekintetünk. Nincs benne semmi, ami kellhet neki,
csakis számomra bírnak értékkel. A fickó megvonja a vállát, és végül odadobja.
A fájdalom a kezembe mar, miközben elkapom, de lehunyom a szemem, uralkodok
magamon. Megkérdezem a kórház címét, aztán megyek is tovább. <o:p></o:p></span></span></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-family: Garamond, serif; line-height: 107%;"><span style="font-size: large;">Időnként
még felhangzik jajveszékelés a közelemben, de többé nem állok meg. Sajog a
lábam a sok gyaloglástól, a törmelékek miatt nehéz közlekedni. Rálépek valami
fémes, kemény dologra, majdnem megbotlom benne. Lehajolok, és kihúzom a
vakolatdarabok alól, majd felismerek egy eldeformálódott csövű puskát.
Ellenőrzöm: üres a tárja. <o:p></o:p></span></span></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-family: Garamond, serif; line-height: 107%;"><span style="font-size: large;">Egy
játékfegyverre emlékeztet, amilyenre gyerekként áhítoztam, hiszen mindegyik
kisfiú titokban arra vágyott, hogy katona legyen, és vállvetve harcolhasson a
csata sűrűjében. Természetesen nem gondoltuk komolyan, amikor Arturral, a
szomszédék fiával háborúsdit játszottunk. Engem mégis elért az igazi háború,
Artur meg otthon maradt. Játszhat tovább, ameddig csak tetszik neki, mert vele
ellentétben én tényleg megkaptam, amiről annyiszor kellett új meséket kitalálnom
neki; a fegyverekről, amelyek sosem tévesztenek célt, a bajtársakról, akik
sosem futamodnak meg, a lövészárokról, amit nem kell fáradságos munkával kiásni
és az ellenségről, aki egyszerűen azért van a világon, hogy elpusztítsuk. Most
már belátom, hogy fogalmam sem volt arról, mit jelent mindez, így ha újra
látjuk egymást, Artur nem róhatja fel nekem, hogy akkor és ott dajkamesékkel
szédítettem.</span><span style="font-size: 13pt;"><o:p></o:p></span></span></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-family: "Garamond",serif; font-size: 12pt; line-height: 107%;"><o:p> </o:p></span></p>
<p align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-family: "Garamond",serif; font-size: 15pt; line-height: 107%;"><o:p> </o:p></span></p>
<p align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center; text-indent: 14.2pt;"><i><span style="font-family: "Garamond",serif; font-size: 15pt; line-height: 107%;">1944.
február<o:p></o:p></span></i></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><i><span style="font-family: "Garamond",serif; font-size: 12pt; line-height: 107%;"><o:p> </o:p></span></i></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><i><span style="font-family: Garamond, serif; line-height: 107%;"><span style="font-size: large;">Artur a szokásosnál is
izgatottabban rohan ki a házból, amikor feltűnök az utcában. Két ujját a
szájába téve nagyot füttyent, hogy minél előbb felhívja magára a figyelmet.
Szőkésbarna haja, kerek arca, pisze gyerekorra és apró tenyere van. Még csak
kilencéves, de úgy tud fütyülni, mint a felnőttek. <o:p></o:p></span></span></i></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><i><span style="font-family: Garamond, serif; line-height: 107%;"><span style="font-size: large;">–
Mutatnom kell valamit! – vágja oda köszönés helyett, amikor megállok a
kerítésük mellett. Kinyitja a kertkaput, megragadja a kezemet, és a hátsó udvar
felé húz. <o:p></o:p></span></span></i></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><i><span style="font-family: Garamond, serif; line-height: 107%;"><span style="font-size: large;">Sáros
lesz a cipőm, de szó nélkül követem, a kertben mindenfelé apró földkupacok
hevernek. Artur mostanában új hobbit talált, és mindig ásni akar. Kincseket
keres, amiket aztán a csatában meg kell szereznünk egymástól. Arra egyikünk sem
számított, hogy valóban találni is fog valamit. <o:p></o:p></span></span></i></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><i><span style="font-family: Garamond, serif; line-height: 107%;"><span style="font-size: large;">– Mi ez?
– hebegem, amikor a kisfiú megmutatja legújabb szerzeményét. Nem akarom
elhinni, amit látok.<o:p></o:p></span></span></i></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><i><span style="font-family: Garamond, serif; line-height: 107%;"><span style="font-size: large;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>– Mesterlövészpuska – feleli áhítattal, és
leguggol, hogy elérje a nagyjából harminc centiméter mélységű gödör fenekét,
amit maga ásott. Már nagyjából letisztogatta a fegyvert, így gyönyörűséggel
végighúzza a kezét az elsütőbillentyű felett. – Mit szólsz? – kérdezi, és mohón
felnéz, dicséretet remélve. <o:p></o:p></span></span></i></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><i><span style="font-family: Garamond, serif; line-height: 107%;"><span style="font-size: large;">Hirtelen
azt sem tudom, hogy mit mondjak. A torkomra forr a szó. Nem vallom be, hogy
most először látok igazi puskát, és amikor lehajolok Artur mellé, hogy
megérintsem és kiemeljem, akkor tartok először ilyesmit a kezemben. A fiú
tévedett, mert a mesterlövészek nem használnak ilyen régi puskát, de akkor még
nem értettem a fegyverekhez, így elhittem neki. <o:p></o:p></span></span></i></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><i><span style="font-family: Garamond, serif; line-height: 107%;"><span style="font-size: large;">Elégedetten
egymásra vigyorogtunk. <o:p></o:p></span></span></i></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><i><span style="font-family: Garamond, serif; line-height: 107%;"><span style="font-size: large;">– Az
édesapámé – folytatja tovább Artur. – Mutti szerint azért ásta el, hogy soha
többet ne kelljen harcolnia. Nem mondták meg, hova rejtették, de egyik nap
rátaláltam – jelenti ki büszkén, és játékos kedv csillan a szemében. – Tudod
mit? Majd én elmegyek helyette harcolni! <o:p></o:p></span></span></i></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><i><span style="font-family: Garamond, serif; line-height: 107%;"><span style="font-size: large;">Azt
hiszem, akkor és ott egy kicsit félni kezdtem Artur apjától. Az én apám sosem
várta volna el tőlem, hogy háborúba menjek. Idővel rájöttem, hogy nem azok az
emberek a veszélyesek, akik puskákat rejtegetnek odahaza, hanem azok, akik
büszkén vonulnak vele az utcán, és úgy lóbálják a többiek orra előtt, mintha
kitüntetés volna. <o:p></o:p></span></span></i></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><i><span style="font-family: Garamond, serif; line-height: 107%;"><span style="font-size: large;">– Minek
mennél el helyette a háborúba? – kérdezem sokára. <o:p></o:p></span></span></i></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><i><span style="font-family: Garamond, serif; line-height: 107%;"><span style="font-size: large;">– Hát
megvédeni a trónörököst és a császárt! <o:p></o:p></span></span></i></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><i><span style="font-family: Garamond, serif; line-height: 107%;"><span style="font-size: large;">Nem
javítom ki, hogy már egyik sincs. <o:p></o:p></span></span></i></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><i><span style="font-family: Garamond, serif; line-height: 107%;"><span style="font-size: large;">Bokáig
állunk a sárban. Nagyon különös dolgok hangzanak el itt, a hátsó udvaron. Én
már nem vagyok kilencéves, és tudom, hogy a háború sem mulatságos, mégis
lenyűgöz a fegyver. Ha tisztában lennék vele, hogy pár hónap múlva én is kapok
egyet, talán kevésbé kápráztatna el. <o:p></o:p></span></span></i></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><i><span style="font-family: Garamond, serif; line-height: 107%;"><span style="font-size: large;">Arturnak
nem kell félnie, hogy az apját háborúba hívják, hadirokkantként örülhet, ha
képes lábra állni és ellátni a saját családját. Nem hiányzik neki a puska. <o:p></o:p></span></span></i></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><i><span style="font-family: Garamond, serif; line-height: 107%;"><span style="font-size: large;">Felidézem
a sebesült katonáról látott plakátot. Éppen hazafelé tartottam, amikor
belebotlottam, lehetetlen volt nem észrevenni, hatalmasnak tűnt azon a
házfalon. A szövegre már nem emlékszem, ám a meggyötört férfi szemét képtelen
vagyok elfelejteni. Olyan tekintete volt, mintha abba a világba látna, amit
Bosch festett meg, ahol az őrület és a pokol egymással találkozik. <o:p></o:p></span></span></i></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><i><span style="font-family: Garamond, serif; line-height: 107%;"><span style="font-size: large;">És nem
sokkal később én is bepillantást nyertem oda.<o:p></o:p></span></span></i></p><p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><i><span style="font-family: Garamond, serif; line-height: 107%;"><span style="font-size: large;"><br /></span></span></i></p><p class="MsoNormal" style="text-align: center; text-indent: 18pt;"><span style="font-family: Garamond, serif; text-indent: 18pt;">***</span></p><p class="MsoNormal" style="text-align: center; text-indent: 18pt;"><span style="font-size: medium;">Köszönöm, hogy itt jártál! Nézz be a Facebook oldalamra is: <a href="https://www.facebook.com/martonemmawriter">itt.</a></span></p><p class="MsoNormal" style="text-align: center; text-indent: 18pt;"><span style="font-size: medium;">Ha pedig kedved kaptál a már megjelent regényemhez, <a href="https://www.libri.hu/konyv/marton_emma.meg-nem-mehetunk-haza.html" target="_blank">itt</a> és <a href="https://shop.konyvmogul.hu/marton-emma-meg-nem-mehetunk-haza-konyv" target="_blank">itt</a> megrendelheted.</span></p><br /><p></p>Unknownnoreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3158282036051717724.post-2491738991750568142023-05-22T10:47:00.013-07:002023-05-22T11:01:41.800-07:00Kőszegi regény & belgák<p> </p><p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><span style="font-family: "Garamond",serif;">Úgy éreztem, itt az ideje egy újabb bejegyzésnek, mert sok gondolat kering bennem a készülő regényeimmel kapcsolatban.</span></p><p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-family: "Garamond",serif;">Gyakran azt hiszem, ha befejezek valamit,
ami éjjel-nappal ezerrel dolgoztam, akkor utána majd jön a jól megérdemelt megkönnyebbülés
és tartok egy nagy szünetet. Ez működni is szokott... úgy három napig. Néha egy hétig is.
Utána viszont máris bennem van a késztetés, hogy folytassam a sztorit, de aztán
rájövök, hogy annak vége, és rettenetesen hiányozni kezd a befejezett történet.
Most is így vagyok vele. Igyekszem nem is gondolni az <i>Elhallgatott dalainkra</i>,
de attól még ott van. <o:p></o:p></span></p><p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-family: "Garamond",serif;">Már nem nyomasztó a jelenléte, mint az átírás
előtt (decemberben kezdtem a javítást és május elején fejeztem be a végleges átolvasással
együtt), mert innentől kezdve egy új szintre lépünk, és a vele való további
munkát már a szerkesztőmmel együtt fogjuk végezni. (Ő pedig letöri a kezemet, ha addig még egyszer hozzá mernék nyúlni. :D) Pedig legszívesebben már most megtenném, hogy még itt-ott kiegészítsem… Ez
egy ördögi kör, amelyet minden író megtapasztal. Egyszer viszont el kell engedni a történetet, különben
sosem kerül majd a nyomdába.<o:p></o:p></span></p><p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-family: "Garamond",serif;">Egyetlen
regényem fogadtatásától sem féltem még ennyire. Persze,
emellett rettenetesen izgatottan várom, hogy végre olvashassátok, ugyanakkor
nem véletlen, hogy a szerkesztőmön kívül senkinek sem mertem megmutatni. Tele
van olyan témával, amelynek a létezéséről sem szívesen veszünk tudomást, erről
beszélni pedig még kellemetlenebb… A számtalan igazságtalanság és szörnyűség közepette a legnyomasztóbb mégis magának a háborúnak a pszichológiája, hogyan az fokról-fokra tönkreteszi az embert.<o:p></o:p></span></p><p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-family: "Garamond",serif;">A nyilas rémuralom korszakát a
végtelenségig lehetne kutatni, hiszen a történészek máig fedeznek fel újdonságokat a témával kapcsolatban, de egyszer abba kell hagyni, mert mély nyomokat tud hagyni az emberben, ha olyan
részletekig beleássa magát, mint ahogyan én tettem. Így is már három éve cipelem
magammal ezt a történetet, és minden egyes átírással, átolvasással olyan mélységeket
nyitott meg előttem, amelyre egyáltalán nem számítottam. Azonban a kezdetektől fogva
tisztában voltam a téma fontosságával és tudtam, hogy ezt mindenképpen meg kell
írnom.<o:p></o:p></span></p><p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-family: "Garamond",serif;">Számomra minden szempontból megterhelő
volt ez a történet. Az alkotás során tudatosan oda kellett figyelnem a mentális
egészségemre, nehogy szétcsúszak, és legyen elég erőm befejezni. Egyszerűen letaglózó, hogy ebben a témában milyen mennyiségű gyűlölettel és elfojtott haraggal lehet szembesülni, ezért szándékosan nem ezt akartam
hangsúlyozni a könyvben. <o:p></o:p></span></p><p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-family: "Garamond",serif;">A regényem nem a nyilaskeresztes párt megalakulásáról szól, hanem sokkal egyszerűbb fogalmakat választottam (a család és a szerelem), amelyek által érzékeltethetem, hogy hogyan jut el odáig valaki, hogy bármit
hajlandó legyen megtenni, amit parancsba adnak. (A németeknél is ugyanez volt a helyzet, a nyilasok azonban a saját honfitársaik elpusztításában segédkeztek <span style="font-size: 12pt;">–</span> és a legtöbben önként.) Engem sosem a háború politikai oldala érdekelt, hanem maguk az átlagemberek, akik mindezt megélték. A
lélekben lezajló folyamatokat, a döntéskényszereket, a manipulációt, az
erkölcsi morált, a túlélés érdekében hozott áldozatokat kutatom. Egy olyan generációt, akiknek az emlékek elhallgatásából
állt az életük. Ezért is indít a regényem egy holokauszt túlélő visszaemlékezésével,
akit annakidején személyesen is ismertem és lehetőségem volt vele hosszú órákon át beszélgetni.<o:p></o:p></span></p><p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-family: "Garamond",serif;">Úgy érzem, nagy kettősséget építettem fel a regényben: egyrészt
imádom Kőszeget és arról akartam írni, hogy mennyire szeretem ezt a várost, másrészt az volt a célom, hogy a legsötétebb korszakában mutassam be, amelyet a legtöbben nem is ismernek. Emiatt a kettősség miatt merem azt mondani, hogy minden brutalitás ellenére még egyetlen könyvemben sem írtam ennyire az őszinte, önzetlen
szeretetről. </span></p><p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-family: "Garamond",serif;">Nem lineárisan haladtam a regényírással, hanem össze-vissza, részletről-részletre,
azt a jelenetet dolgoztam ki, amelyik éppen elragadott, így amikor először kezdtem az elejéről
olvasni a történetet (és egy huzamban elértem a harmadáig), olyan sok volt, és olyan iszonyatos rémálmok
gyötörtek miatta, hogy utána napokig nem bírtam hozzányúlni. Apró részletekben tudtam csak tovább folytatni, amíg el nem értem a végéig (ezért fogalmam sincs, mennyire lesz tömény azoknak a gyorsolvasóknak, akik 1-2 nap alatt lenyomják majd a könyvet).<o:p></o:p></span></p><p>
</p><p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><span style="font-family: "Garamond",serif;">Most a kényszerszünetemet töltöm és sikerült egy kissé eltávolodnom a sztoritól, azonban izgatottan várom a következő hónapot,
amikor végre elkezdhetjük a szerkesztést és ismét belevethetem magam a történetbe.
Lesz vele munka, mert jelenleg közel egymillió karakter (175 ezer szó), ami azt jelenti, hogy ez az eddigi leghosszabb regényem, de tudom, hogy élvezni fogom minden percét.<o:p></o:p></span></p><p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><br /></p><p class="MsoNormal" style="text-align: center; text-indent: 14.2pt;"></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEirGBd504xnQilfy2IOizKvb58aE8GGarnAWfBJJvrTGnefRYaqEFbjwUYUS-tg6cGadH_4fTkSKVsAyqfGugFyUO_hkhVkq2_VLfa5-G6WewkI4wRAYO3GR95ywPD1H9EyWEhJarfm_VuFWbMYzLn9AIqnKuO2WOiVYLnr4uOEJYFLURZsvhcWHVMckg/s1080/miska%20mont%C3%A1zs.png" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1080" data-original-width="1080" height="453" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEirGBd504xnQilfy2IOizKvb58aE8GGarnAWfBJJvrTGnefRYaqEFbjwUYUS-tg6cGadH_4fTkSKVsAyqfGugFyUO_hkhVkq2_VLfa5-G6WewkI4wRAYO3GR95ywPD1H9EyWEhJarfm_VuFWbMYzLn9AIqnKuO2WOiVYLnr4uOEJYFLURZsvhcWHVMckg/w453-h453/miska%20mont%C3%A1zs.png" width="453" /></a></div><span style="font-family: Garamond, serif; text-align: justify; text-indent: 14.2pt;"><p class="MsoNormal" style="text-align: center; text-indent: 14.2pt;"><span style="text-align: justify; text-indent: 14.2pt;">Jelenlegi fülszövege:</span></p></span><p></p><p class="MsoNormal" style="text-align: center; text-indent: 18pt;"><i><span style="font-family: Garamond, serif; font-size: 14pt;">ELHALLGATOTT DALAINK</span></i></p><p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 18pt;"><i><span style="font-family: Garamond, serif; font-size: 14pt;">,,</span></i><i><span style="font-family: Garamond, serif; font-size: 14pt;">Mióta Magyarország belépett a második világháborúba, mindenkinek lett egy dala, amelyet már sosem tud elénekelni.</span></i></p><p class="MsoNormal" style="text-align: justify;"><i><span style="font-family: Garamond, serif; font-size: 14pt;"><o:p></o:p></span></i></p><p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 18pt;"><i><span style="font-family: Garamond, serif; font-size: 14pt;">Miska, a kőszegi, huszonéves srác megúszta a hadsereget, de a börtönt nem; egy rossz pillanatban elkészített fénykép miatt rács mögé kerül, majd onnan szabadulva egykettőre a nyilasok soraiban találja magát.<o:p></o:p></span></i></p><p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 18pt;"><i><span style="font-family: Garamond, serif; font-size: 14pt;"> </span></i><i style="text-indent: 18pt;"><span style="font-family: Garamond, serif; font-size: 14pt;">Kezdetben igyekszik a kisebbik rossz mellett dönteni – vagyis egykori iskolástársa, Tomi mellett –, aki az egyik legrettegettebb nyilasbérenc lett a környéken.</span></i></p><p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 18pt;"><i><span style="font-family: Garamond, serif; font-size: 14pt;"> </span></i><i style="text-indent: 18pt;"><span style="font-family: Garamond, serif; font-size: 14pt;">A nagyobbik gondra csak később derül fény: hogy Miska nevezetesen az ő húgába szerelmes…</span></i></p><p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 18pt;"><i><span style="font-family: Garamond, serif; font-size: 14pt;"> </span></i><i style="text-indent: 18pt;"><span style="font-family: Garamond, serif; font-size: 14pt;">Hiába titkolná a családja előtt kettős életét, a látszat nem sokáig tartható fent. Hamarosan ráébred, hogy csapdába esett, mert Tominak sokkal sötétebb titkai vannak, mint azt korábban sejtette.</span></i></p><p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 18pt;"><i><span style="font-family: Garamond, serif; font-size: 14pt;"> </span></i><i style="text-indent: 18pt;"><span style="font-family: Garamond, serif; font-size: 14pt;">Csak akkor derítheti ki, mit hallgat el előle, ha hasonlatossá válik őhozzá, de nem biztos, hogy hajlandó is megfizetni az igazság árát<span style="color: #4472c4;">…"</span></span></i></p><p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 18pt;"><i style="text-indent: 18pt;"><span style="font-family: Garamond, serif; font-size: 14pt;"><span style="color: #4472c4;"><br /></span></span></i></p><p style="text-align: center;">***</p><p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 18pt;"><span style="font-family: "Garamond",serif;">Most pedig jöjjön néhány gondolat a másik javításra váró regényemről, amely a <i>Belgiumban mindig szeptember van</i> címet viseli. (Röviden csak belgákként emlegetem őket.)</span></p><p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 18pt;"><span style="font-family: "Garamond",serif;">Habár teljesen másik témát dolgoz fel és másik országban játszódik, maradunk a háborús korszakban, 1944-ben, a világégés utolsó vészterhes hat hónapjában. A kőszegi regényhez hasonlóan ebben a sztoriban is
antihősöknek számító szereplők állnak a középpontban, akik közül ugyan sokan ellenállóknak
titulálják magukat, de ettől még nem váltják meg a világot és lesznek jobb
emberek.<o:p></o:p></span></p><p>
</p><p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 18pt;"><span style="font-family: "Garamond",serif;">Ez az a fajta regény, amelyben mindent
tűpontosan meg kell terveznem, mert vagy kerek egészként fog működni a sztori,
vagy teljesen szét fog esni, és egy nagy káosz lesz belőle. És amikor az előolvasóim jelezték, hogy a regény háromnegyedénél járnak, de még gőzük sincs arról, mi történik </span><span style="font-family: Garamond, serif; font-size: 12pt; text-align: left;">– </span><span style="font-family: Garamond, serif; text-indent: 18pt;">vagy kétszer kellett elolvasniuk ahhoz, hogy megértsék </span><span style="font-family: Garamond, serif; font-size: 12pt; text-align: left;">–</span><span style="font-family: Garamond, serif; text-indent: 18pt;">, na, akkor innen tudom, hogy bizony inkább káosz lett belőle, és még mindig nem sikerült úgy átadnom a történetet, ahogyan azt szerettem volna. (Néha hajlamos vagyok túlbonyolítani a dolgokat.)</span></p><p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 18pt;"><span style="font-family: "Garamond",serif;">Mióta végeztem a kőszegi regény javításával, egyre csak halogatom ezt a projektet, ilyen-olyan kifogásokat gyártok, és ennek az lett a vége, hogy belecsöppentem az elbizonytalanodás szakaszába (sosem lesz ebből regény stb.), közben meg tudom, hogy ez csak addig tart, amíg ténylegesen bele nem vetem magam a munkába. Félig-meddig már bele is vetettem magam... De a <i>félig</i> nem elég.</span></p><p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 18pt;"><span style="font-family: "Garamond",serif;">Már végeztem kisebb kutatómunkákat, mióta hazajöttem Antwerpenből, a java azonban még hátra van, mert érzem, hogy ez a regény ilyen formában nem fog működni. Darabokra kell szednem. Megint. 2018-ban készült el az első vázlat (tehát még bőven a <i>Még nem mehetünk haza</i> előtt írtam), és azóta kerek tíz alkalommal dolgoztam át az egész regényt. Egy ideig mindig elégedett voltam a legutolsó verzióval, később viszont rájöttem, hogy továbbra is hiányzik belőle valami. Eredetileg háború szatírának indult, mostanra azonban valami egészen más kerekedett belőle, és előre érzem, hogy ha tizenegyedszerre nem csempészek valami újdonságot ebbe a számomra már az unásig ismert történetbe, akkor a mostani átírás alatt nem biztos, hogy ki fog tartani a lelkesedésem.</span></p><p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 18pt;"><span style="font-family: "Garamond",serif;">Bevallom őszintén, a kőszegi regény olyan erős lett, hogy amellett ez a belgás sztori még ránézésre is gyerekcipőben jár (a maga 60 ezer szavas terjedelmével). Az a regény öl </span><span style="font-family: Garamond, serif; font-size: 12pt; text-align: left;">–</span><span style="font-family: Garamond, serif; text-indent: 18pt;"> ez a belgás ,,csupán" izgalmas és csavaros. Természetesen nem kell olyannak lennie, mint a többi regényem, hiszen teljesen másról szól, de még nem érzem elég mélynek ahhoz, hogy elégedett legyek vele. A három órás pszichológiai előadások hallgatása közben végre megtaláltam azt a momentumot, amellyel teljessé tehetem, viszont még nem gyűjtöttem össze elegendő lelki erőt ahhoz, hogy ezt kellőképpen kibontsam. Ezért kerülgetem hónapok óta...</span></p><p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 18pt;"><span style="font-family: "Garamond",serif;">Azon tűnődtem, ahhoz, hogy újra motivált legyek, talán magát az elbeszélőmódot kéne megváltoztatnom. Jelenleg a kísérletezés fázisában vagyok, közben pedig felelevenítem a belgiumi élményeimet. Nem akarom elsietni a cselekmény kidolgozását, szeretnék ragaszkodni a történet eredeti üzenetéhez és ha kell, akkor harminchatodszorra is átírom, hogy olyan legyen, mint amilyennek elképzeltem. A kérdés csak az: vajon a szereplőim is hajlandóak </span><span style="font-family: Garamond, serif; text-indent: 18pt;">lesznek
azon az úton járni, amelyet kijelöltem nekik?</span></p><p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 18pt;"><span style="font-family: Garamond, serif; text-indent: 18pt;"><br /></span></p><p class="MsoNormal" style="text-align: center; text-indent: 18pt;"><span style="font-family: Garamond, serif; text-indent: 18pt;">***</span></p><p class="MsoNormal" style="text-align: center; text-indent: 18pt;"><span style="font-size: medium;">Köszönöm, hogy itt jártál! Nézz be a Facebook oldalamra is: <a href="https://www.facebook.com/martonemmawriter">itt.</a></span></p><p class="MsoNormal" style="text-align: center; text-indent: 18pt;"><span style="font-size: medium;">Ha pedig kedved kaptál a már megjelent regényemhez, <a href="https://www.libri.hu/konyv/marton_emma.meg-nem-mehetunk-haza.html" target="_blank">itt</a> és <a href="https://shop.konyvmogul.hu/marton-emma-meg-nem-mehetunk-haza-konyv" target="_blank">itt</a> megrendelheted.</span></p><p class="MsoNormal" style="text-align: center; text-indent: 18pt;"><br /></p>Unknownnoreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3158282036051717724.post-19286918118601205652022-08-21T06:14:00.002-07:002022-08-21T06:31:34.186-07:00Semmit, uram (novella)<p> A Gabo kiadó ,,Az év magyar science fiction és fantasynovellái 2022" pályázatára írt, kiemelésben részesült novellám, amelyben a vallás és egy csipetnyi sci-fi keveredik egymással.</p><p><br /></p><span><a name='more'></a></span><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhjxbIXZw3m89McHjZ0cZZBi_0iTc-6iYepuIEbH8De0kX9axLfz-hzdy6448oQGwXpES8jzAwKAGT1guyQ7eqew0-lqCC1X-skx7ApgdmZCJvEyDAvMhbg8XqXEyMcbG8tt2_KuEYG1uRKUJyDlTyJ2SsNYwEKNzX4Q7HrTBkibIZv4NA7fRjXsNJ_2w/s1920/Polish_20220821_111918590.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1920" data-original-width="1920" height="400" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhjxbIXZw3m89McHjZ0cZZBi_0iTc-6iYepuIEbH8De0kX9axLfz-hzdy6448oQGwXpES8jzAwKAGT1guyQ7eqew0-lqCC1X-skx7ApgdmZCJvEyDAvMhbg8XqXEyMcbG8tt2_KuEYG1uRKUJyDlTyJ2SsNYwEKNzX4Q7HrTBkibIZv4NA7fRjXsNJ_2w/w400-h400/Polish_20220821_111918590.jpg" title="Róma, Olaszország" width="400" /></a></div><br /><p style="text-align: center;"><br /></p><p align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;">MARTON EMMA<o:p></o:p></p><p align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;"><br /></p><p align="center" class="MsoNormal" style="text-align: center;">SEMMIT, URAM<o:p></o:p></p><p class="MsoNormal"><o:p> </o:p> </p><p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">Találkoztam
egy megtisztult leprással még mielőtt elterjedt volna a hír, hogy a názáreti látóvá
teszi a vakot, és meggyógyítja a poklosokat. Az ápolatlan koldust, aki legyőzte
a betegséget majdnem megkövezték, amiért elhagyta az elkülönítettek helyét, és nem
kiáltott előre, hogy tisztátalan, ahogyan azt kell, hanem félhangosan
dudorászva közeledett; ugyanazokat a rongyokat viselte, mint azelőtt, habár a
szakadt ruháin át már semmi nyoma nem volt a fekélyeknek,
mindent elégettek, amit levetett magáról, majd körbetáncolták a tüzet, és jött
egy pap, aki maga véreztette ki a madarat, és azt locsolta a megtisztultra, de
ezen a ponton már nem néztem tovább a rituálét, mert olyan heves irigység tört
rám, hogy úgy éreztem, menten felemészt, ha csak egyetlen másodperccel is
tovább bámulom őket, és amikor elfordultam, jött az örökös gondolat: <i>a
názáreti nem halt meg.</i><o:p></o:p></p><p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 18pt; text-justify: inter-ideograph;"><i>Jézus nem halt meg.</i> Még nem. Már elveszítettem az
időérzékem, ezért nem tudom biztosan, mennyi van hátra addig a végzetes napig, a
pletykákból viszont arra következtetek, hogy időben érkeztem, még nincs minden
veszve, már csak meg kell találnom őt – milyen egyszerűen hangzik –, a napjaim azonban
vészesen fogynak, épp úgy meg vannak számlálva, ahogy a poklosok, a rómaiak és az
írástudók napjai is, de ők nem tartják úgy számon az órákat, a perceket, mint
én, és jobb is így, mert éppen ezért bőven jut felesleges idejük arra, hogy
pletykálkodjanak Jézusról, ezek a szóbeszédek pedig elvezetnek hozzá, igen, az a nagy tervem, kihallgatom a vásárokon a kereskedőket, a kútnál beszélgető
asszonyokat, a madarakat feláldozó papokat, és a hallottak alapján követem a
názáretit, hetek óta ebbe a tervbe kapaszkodom, ebbe az utolsó szalmaszálba,
keresem a lábnyomát a porban, a hátrahagyott jeleket a megérintett házfalakban,
mintha a csoda rányomta volna a bélyegét, és már pusztán ugyanabban az
ajtófélfában megkapaszkodni, amelynek egy nappal vagy tizennyolc órával azelőtt
ő is nekitámaszkodott több reménnyel töltene el, mint az a részletes
harmincnyolc oldalas orvosi tájékoztató a röntgenfelvételek mellékleteivel az
elektronikus postafiókomban, amelyek beérkezését tizedmásodpercre pontosan
jelzi a cella falába beépített monitor, az a kis felbukkanó ikon – <i>csipp-csipp</i>
–, egyszerűen az őrületbe kergetett. Hát ezért vagyok itt.<o:p></o:p></p><p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 18pt; text-justify: inter-ideograph;"><i>Jézus nem halt meg.</i> Én viszont előtte meg fogok, rémisztően
valószínűnek tartom, hogy még őelőtte utolérnek az orvosi kiértékelésben
taglalt tünetek, az óra ketyeg, azt mondja, <i>tik-tak</i>, az idő lejár, és
nincs az a modern technológia, nincs az a pénz, amely adhatna még egy napot,
hogy éljek, <i>csip-csip</i>, jelez a monitor, újabb felvétel az elsorvadó
szívemről, élőben nézhetem végig a halálomat, de a szívem tiltakozik, <i>dibb-dobb</i>,
mert nem azért szeltem át a történelmet, adtam el minden ingóságomat, és lettem
én a program első önként jelentkezője az óvadék letétele után, hogy itt és most
a cél előtt kudarcot valljak – sem rácsok, sem törvények, sem évezredek nem
tarthattak vissza, a szívemnek azonban nem tudok parancsolni, akárcsak az óra, visszafelé
számol, azt mondja, <i>dibb-dobb</i>, az idő lejár, és úgy fogok meghalni, hogy
semmit sem leszek képes felmutatni, semmi maradandót nem hoztam létre, hiszen
nem azért vagyok itt, hogy megmentsem a názáretit, hanem azért, hogy ő mentsen
meg engem, én nyomorult.<o:p></o:p></p><p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 18pt; text-justify: inter-ideograph;"><i>Jézus nem halt meg.</i> Ahogyan én sem – még nem –, ám
kétezer év távlatából ez már mit sem számít az igazgatóság testületének a
programból, akik arról győzködtek, hogy sült bolond vagyok, a börtönben töltött
idő teljesen elvette az eszemet, hiszen a názáreti nem létezik, válasszak egy
másik történelmi kort, bármelyiket, én azonban nem tágítottam, ide akartam jönni,
most pedig már én sem létezem a számukra – csak a pénzem létezik, egy élet
félretett tartalékai, amit a szabadon bocsátásomért fizettem, és az a pénz, amiben
majd ők fognak fürdeni, miután nyilvánosságra hozzák az első sikeres kísérleti
alanyról szóló prezentációjukat, de lényegtelen, hogy mit írnak majd rólam – ha
írnak egyáltalán, elismerve a létezésemet –, hiszen nekik mindegy, hogy a
huszonharmadik században halok-e meg, vagy kétezer évvel korábban, abban
bíztak, hogy nem élem túl már a megérkezést sem, különben adtak volna legalább egy videokamerát, hogy
megörökítsem az utamat, az emberiség egy újabb nagy ugrást tehessen, és elérkezhessen
az új korszak hajnala, a tudósok számára pedig az elismerés és a jólét addig sosem
tapasztalt mértéke.<o:p></o:p></p><p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 18pt; text-justify: inter-ideograph;"><i>Jézus nem halt meg</i>. Ő él, és ebbe a gondolatba
kapaszkodva a régi életem már csak álomképnek tűnik, elérhetetlen messzeségben
lebegő villanások, ideát sokkal vékonyabb a halál és az élet közti fátyol, mint
hittem, de a jövő felé nyíló ablak zárva marad, még a falai is megvastagodtak,
egyszerűen áttörhetetlen, és ilyen kilátásoknál milyen jólesik kimondani, hogy
nem küldtek, senki sem küldött, hanem magamtól jöttem – így már meg tudnék
békélni azzal a gondolattal is, hogy nem lesz visszatérés: ha meggyógyulok, nem
számít, hogy itt kell maradnom, letelepszem, családot alapítok, beilleszkedem a
társadalomba, hogy a leszármazottjaimon keresztül kétezer év múlva bezáruljon a
kör, és rájöjjenek arra, hogy még ennyi idő alatt sem tanult meg az ember
beletörődni a megmásíthatatlanba, és emiatt képes átszelni az egész
univerzumot, hogy megtalálja a megoldást, az enyhülést – vagy azt a valakit,
aki mindenkinek feltétel és fizetség nélkül adja a gyógyulást –, egérutat
nyerni a halál elől, igen, erről szól ez az egész, csak néhány plusz napról,
hogy azzá válhassanak, akivé egész életükben addig nem volt merszük, nekem is csak
néhány plusz nap kéne, és egy új emberré válnék, megcáfolnám a lehetetlent, a
korom összes elméletét – de jobban belegondolva talán mégsem –, nem kérkednék a
gyógyulásommal, nehogy az orvosok új kísérleti alanya legyek, és élve
felkoncoljanak, mialatt a válaszokat keresik bennem, nem, egyszerűen csak élni
akarok, <i>élni</i>, akár az én időben, akár itt, de élni, <i>élni</i>, ahogy a
szívem mondja, <i>dobb-dobb-dobb, </i>az idő lejár.<o:p></o:p></p><p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 18pt; text-justify: inter-ideograph;"><i>Jézus nem halt meg</i>. A nyomába szegődtem, így ezt már
biztosan tudom, étlen-szomjan bolyongok az utakon, eddig nem volt szavam a
halálra, nálunk csak a kórházban, csendesen a párnák között, vagy magányosan és
görcsökbe rándulva létezett a cella padlóján – ha az őrök kijöttek a
béketűrésből, és a kék fényben izzó, szikrázó botjaikkal példát statuáltattak
valakivel arról, hogy mi az elvárt viselkedés –, de az más volt, nem olyan,
mint itt, a keresztre feszítés ezerszer rosszabb a szikrázó botoknál, meg hogy
aztán közszemlére tegyék a halottakat, hagyják körülöttük dongani a legyeket, mindez
más, sőt, még az út pora is más – nem csupán köhögök tőle, hanem egyenesen
fuldoklom, lemegy a torkomon, lélegezni sem bírok, mintha a golgotai szenvedés előígérete
volna.<o:p></o:p></p><p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 18pt; text-justify: inter-ideograph;"><i>Jézus nem halt meg.</i> De meg fog, és pontosan ilyen
halál vár rá majd rá – vagy rosszabb –, nem bírom a hullák bűzét, a szemtelen
legyeket, a tikkasztó forróságot, a lovak dobogását, az üvöltöző rómaiakat, a
néha felhangzó korbács hangját, nem ezekhez a zajokhoz szoktam, a szabályok
megkövetelték, hogy csend legyen a cellában, de a látogatási időkben sem
beszéltem sokat, akkor is suttogva, lánccsörgés és a sportcipőm surrogása
töltötte be a napjaimat – apropó, a sportcipőm –, nem bírtam megválni tőle, a
gyűlöletes saru csak feltörné a lábamat, ráadásul az utat gyakran tarkítja állatürülék,
nem csoda, hogy a szolgáknak jut a vendégek lábmosása, a kék sportcipőmet
bámulom, ez a kényelem az egyetlen örömforrás számomra, elhagyom benne a
várost, napszálltakor megállok pihenni, de alighogy leroskadok a sáros fűre,
meghallom a kiáltást; egy élőhalott tántorog felém, hadonászó kezéről lógnak a
rongyok, és ekkor döbbenek rá, hogy eltévedtem, rettenetesen eltévedtem, és nem
akarom megvárni, amíg a leprás két méternél közelebb jön, már fel is pattanok,
hogy elfussak, de ekkor újra kiált, megállít, hívogat, int, hogy kövessem, és
habár belém villan a gondolat, hogy ha meg akarom találni a názáretit, akkor a
poklosok között kellene keresnem – hiszen nekik van szükségük az orvosra, nem
az egészségeseknek –, már attól kavarog a gyomrom, ha beleszagolok a bűzbe,
amit felém sodor a szél, pedig a megoldás itt van előttem, élénken emlékszem a
megtisztult leprásra, talán újra tanúja lehetek a lehetetlennek, ezért erőt
veszek magamon, és az arcomat eltakarva követem őt, miközben elszáradt fák gyökeire
taposok, és győzködnöm kell magam, hogy nem levált emberi ujjak azok, aztán hamarosan
megérkezünk a barlang szájához, odabentről patkányként nyüzsgő emberek nyögése
hallatszik, kelésekkel borított végtagok kapaszkodnak a fény felé, megtippelni
sem tudom, hányan zsúfolódhattak össze az árnyékban, a legtöbbnek már
üszkösödik a keze – és hiába vakarják hólyagokat, amíg ki nem serken a vérük,
már a fájdalmat sem érzik –, és ekkor, mielőtt szólhatnék, hirtelen valamennyien
megdermednek, de nem az én jövetelemre: valaki áll mögöttem.<o:p></o:p></p><p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 18pt; text-justify: inter-ideograph;"><i>Jézus nem halt meg</i>. Megfordulva most már a saját
szememmel látom, nem olyan mint, amilyenre számítottam, koszos, kócos, és ahogy
közelebb érve leguggol a leprásokhoz, észreveszem a még vérző sebet a
halántékán – megüthették –, de mosolyog, és olyan nyugodtság árad belőle, hogy
azt sem bánnám, ha mégis meghalnék itt helyben, a leprások visszahúzódnak, ám
az egyikük, aki már a végét járja, csak fekszik, nézi őt, és amikor megérinti a
ruhája szegélyét, a hosszú évek szenvedése egy csapásra semmivé lesz,
megállítja a halált, amely elevenen felfalta őt, majd ezt látva mind
előmerészkednek a barlangból azok, akik elveszítették az orrukat, fülüket, mert
most visszakapják emberi mivoltukat, és a fekélyes hólyagok úgy peregnek le
róluk, ahogyan a megszáradt sarat söpörnék le a bőrükről, miközben én azon
tűnődöm, hogy a názáreti miért nem fehérben van, ahogyan a legtöbb festmény
ábrázolja, de mégis ő az, más nem lehet, a tekintete úgy lángol, mintha tűzbe merednék,
aztán felém fordult, két kezébe fogta az arcomat, és a szívem azt mondja <i>dibb-dobb,
dibb-dobb</i>, és ver tovább, és tudom, hogy sokáig fog még verni, hónapokig,
évekig, évszázadokig, aztán a csuklómra mered, és arra gondolok, nem, az kizárt,
hogy ismerje ezt a jelet, amit a börtönből való távozásom napján kaptam, hogy a
bőrömbe égetve ott virítson a múltam, és társadalom tudja, hogy hol senyvedtem
évekig, mielőtt eldöntené, hogy enged-e újra beilleszkedni, de nem akarom
mindezt elmondani neki, ezért tovább néztem őt, méghozzá abban a tudatban, hogy
sokan ölnének érte, hogy láthassák azt, amit most én; – <i>Hogy hívnak?</i> – hallottam
már valaha ezt a hangot, nem csak egyszer, sokszor, az álmaimban, az anyaméhben
– <i>János</i> – felelem, a halálraítéltek hangján, többet nem szólok, nem is
kell, már pontosan tudta, hogy ki vagyok, és ki voltam valaha egy másik időben:
tolvaj, bűnös, koldus, tanítvány, mindegyik arcomat ismeri, <i>ezért</i>
szeltem át korokat, <i>ezért</i> az érzésért, ahogyan most rám mosolyog.<o:p></o:p></p><p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 18pt; text-justify: inter-ideograph;"><i>Jézus nem halt meg</i> – és én sem fogok meghalni, most
már tudom, a szívem újult erőre kapott, és miután örvendezve széjjelfutnak a
leprások, hogy hírül vigyék a csodát, a názáreti ismét a nevemen szólít, és nem
kell kérnie, hogy menjek vele, felállok és követem, az ő saruja és az én
sportcipőm nyomot hagytak a porban, együtt lépdelünk, majd bekísér egy házba,
ahova ugyanahhoz asztalhoz ülünk le, sok vendége érkezett még rajtam kívül, itt
vagyunk mind a tizenketten, évezredek találkoznak ebben a szobában, és rám vár az
utolsó üres hely a félig lángvörösre, félig zöldre festett hajú férfi mellett, aki
Júdásként mutatkozik be, hosszú zsákruhája elrejti a csuklóján a maga jelét, de
nem kell látnom ahhoz, hogy tudjam, ő is egy másik kor számkivetettje, a
végtelen zarándoka.<o:p></o:p></p><p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 18pt; text-justify: inter-ideograph;"><i>Jézus nem halt meg</i>. De most bejelenti, hogy holnap érkezik
majd el a napja, ez az utolsó közös étkezésünk, az utolsó, hogy igazán együtt
vagyunk, aztán hozzáteszi: <i>Mindannyian hű tanítványaim vagytok, szétküldtelek
benneteket a világban és végül mind visszataláltatok hozzám</i> – egyesével
végigtekint rajtunk –, <i>mondjátok hát, mit hoztatok?</i> – és egyszerre
mozdul a huszonkét kéz, tizenegy ember keze, Júdás előhúzza a Bibliát és az
asztalra fekteti – talán a vacsora után dedikáltatja az első oldalon –, a
többiek is sorra bemutatják koruk nagy találmányait, csillagtérképet,
aranyórát, gyémántokkal és drágakövekkel díszített koronát, a názáreti azonban pillantásra
sem méltatja őket, felém fordul, a szoba elcsendesül, elviselhetetlenül hosszan
időzik rajtam a tekintete, a kék cipős apostolán, <i>János</i> – kérdezi szelíd
dorgálással –, <i>te mit hoztál nekem</i>? – a hangja betölti a teret, a szívem
megugrik, hogyan mer engem számon kérni, fél életemben egyetlen vétekért
szenvedtem, mindenemet eladtam, csakhogy a nyomára akadhassak, miért várja,
hogy még ajándékot is hozzak, aztán eltelik még egy perc, és a haragom lassan
elcsitul, hiszen ő nem csupán meggyógyított, hanem odaadta az egész világot,
hát miért ne merne számon kérni – könnycsepp gördül le az arcomon, nem tudtam,
hogy sírok –, <i>János, János, </i>minden szívdobbanásom ezt visszhangozza,
mégis mit tudnék felmutatni, ami ne lenne meg neki, mindent megkaptam tőle, és
ennek töredékét sem bírom visszafizetni: évezredeket kellett átszelnem ahhoz,
hogy ezt megtudjam – a lába elé borulok, <i>Semmit, uram </i>– felelem –, <i>semmit,
sem hoztam, csak a szívemet, </i>a názáreti csendes elégedettséggel felsegít,
mert lám, az ő szeretett Jánosa jól felelt, elhozta a meggyógyított szívét, és
a lábai elé helyezte, és ez a szív még hónapokig, évekig, évszázadokig fogja
azt mondani, hogy <i>dibb-dobb, dibb-dobb</i>, így aztán Júdás irigy
tekintetétől kísérve, felszáradó könnyekkel visszaülök az asztalhoz, a názáreti
kitölti a bort, és így szól: <i>Eljött az idő</i>. <o:p></o:p></p><p>
</p><p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 18pt; text-justify: inter-ideograph;">Kezdetét veszi az időutazók utolsó közös vacsorája. <o:p></o:p></p><p><br /></p><p><br /></p><p><br /></p><p><br /></p>Unknownnoreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3158282036051717724.post-84412665246113923992022-03-23T09:27:00.002-07:002022-03-23T09:27:36.826-07:00Szczepan Twardoch<p> </p><p>Kedvelem a kortárs lengyel irodalmat, különösen Szczepan Twardoch regényeit, akinek már pár éve intenzíven figyelemmel kísérem a munkásságát. Az első könyv, amelyet tőle olvastam (Morfium) teljességgel meggyőzött arról, hogy rá nagyon is érdemes odafigyelni. Az előző féléves egyetemi Lengyel kultúra óra pont kapóra jött, hogy mélyebben elmerülhessek a vele készített számos interjú és a körülötte kialakult megosztó légkörben. A szerző nálunk még nem túl ismert, hazájában azonban a népszerűsége ellenére sokan nincsenek elragadtatva tőle. Én személy szerint nagyra tartom az írói stílusán és fontos témaválasztásait, az pedig tagadhatatlan, hogy egyre jelentősebb íróvá válik Közép-Európai viszonylatban (is). </p><p> A lengyel-magyar barátság napjának alkalmából megosztom veletek a dolgozatomat, amelyben kicsit a dolgok mélyére ástam.</p><span><a name='more'></a></span><p><br /></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiBun2E3B72LdjLEc2Huy8FniFX3oK8Ju0h9Cyq7WZs-QFMIh4vhjmsRavxIfnQIEpMSXGxKvuKv1UKB10MzTf1px0UJaLTDBaLUD-hCoraaNJPoEVta3B-CcdlFNQ0ISkKPYccXWnZTT1bKjxVYhsuBO-SGzwwLr-1xl2pVz7qn6EvIAYeLoXeAP4CVg/s1024/0de7037ffe2de30d77313932aad17b43.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="525" data-original-width="1024" height="216" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiBun2E3B72LdjLEc2Huy8FniFX3oK8Ju0h9Cyq7WZs-QFMIh4vhjmsRavxIfnQIEpMSXGxKvuKv1UKB10MzTf1px0UJaLTDBaLUD-hCoraaNJPoEVta3B-CcdlFNQ0ISkKPYccXWnZTT1bKjxVYhsuBO-SGzwwLr-1xl2pVz7qn6EvIAYeLoXeAP4CVg/w421-h216/0de7037ffe2de30d77313932aad17b43.jpg" width="421" /></a></div><br /><p><br /></p><p></p><p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">Szilézia a mai Lengyelország legiparosodottabb területe, ahol
a cseh és a német hagyományoknak is egyaránt nagy hatása van a lakosságra. Ebben
a színes etnikumú régióban látta meg a napvilágot Szczepan Twardoch 1979-ben. Manapság
egyre többször lehet találkozni a nevével a lengyel kortárs irodalmi körökön
belül, hiszen Twardoch az újságcikkei, interjúi és regényei révén olyan aktívan
részt vesz a művészi közéletben, hogy mára már az egyik legmeghatározóbb alakjának
tartják. Évről évre újabb könyvei jelennek meg, sőt a <i>Król-</i>ból<i>, </i>a
magyarra is lefordított <i>Király</i> című regényéből, most már nem csak
színházi feldolgozás készült, hanem a tavalyi év folyamán tévésorozatot is
készítettek belőle, amihez az író szintén hozzájárult – többek között a
forgatókönyvírásban is segédkezett. Hazájában elnyerte a legrangosabb irodalmi
díjakat, köztük a Nike közönségdíját, 2012-ben a <i>Polityka</i> hetilap <i>Paszport
</i>díját, illetve a <i><span style="color: black;">Śląski Wawrzyn</span></i><span style="color: black;"> irodalmi díját, </span>amelyet a magyarul szintén
megjelent <i>Morfium </i>című regényével nyert el.<a href="file:///C:/Users/User/Desktop/Twardoch/Tak%C3%A1cs%20Emma%20-%20dolgozat%20a%20lengyel%20kult%C3%BAr%C3%A1r%C3%B3l%20-%20K%C3%89SZ.doc#_ftn1" name="_ftnref1" style="mso-footnote-id: ftn1;" title=""><span class="MsoFootnoteReference"><span style="mso-special-character: footnote;"><!--[if !supportFootnotes]--><span class="MsoFootnoteReference"><span style="font-family: "Times New Roman"; font-size: 12pt; mso-ansi-language: HU; mso-bidi-language: AR-SA; mso-fareast-font-family: SimSun; mso-fareast-language: ZH-CN;">[1]</span></span><!--[endif]--></span></span></a> Az
elismerések listájának azonban még nincs vége, számos további díjra jelölték a
munkásságáért.<o:p></o:p></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; text-align: justify; text-indent: 18pt; text-justify: inter-ideograph;">Ennek fényében sokak számára megdöbbentő
lehet, hogy Twardoch a saját elmondása alapján mégsem tartja magát lengyelnek –
sokkal inkább sziléziainak. 2016-ban a <i>Librarius</i> <i>Kortárs Kult Magazin</i>
munkatársának adott interjújában határozottan megfogalmazza: <i>„Alapvetően
kétnyelvű vagyok, születésemtől hét éves koromig csak sziléziai nyelven
beszéltem, az irodalmi lengyel nyelvvel akkor találkoztam először, amikor
iskolába kerültem. Így a lengyel számomra „második nyelv” volt, hiszen a
sziléziai nyelv bár csak egy dialektus, mégis markánsan megkülönböztethető. Szilézia
és a sziléziaiak története mindig is határhelyzet volt, a sziléziaiak mindig is
döntéskényszerben voltak, hogy ők most lengyelek, vagy németek-e.”</i> <a href="file:///C:/Users/User/Desktop/Twardoch/Tak%C3%A1cs%20Emma%20-%20dolgozat%20a%20lengyel%20kult%C3%BAr%C3%A1r%C3%B3l%20-%20K%C3%89SZ.doc#_ftn2" name="_ftnref2" style="mso-footnote-id: ftn2;" title=""><span class="MsoFootnoteReference"><span style="mso-special-character: footnote;"><!--[if !supportFootnotes]--><span class="MsoFootnoteReference"><span style="font-family: "Times New Roman"; font-size: 12pt; mso-ansi-language: HU; mso-bidi-language: AR-SA; mso-fareast-font-family: SimSun; mso-fareast-language: ZH-CN;">[2]</span></span><!--[endif]--></span></span></a><o:p></o:p></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; text-align: justify; text-indent: 18pt; text-justify: inter-ideograph;"><i>„Soha nem gondoltam magam lengyelnek,
csak lengyel nyelven író alkotónak. Én sziléziai vagyok, még akkor is, ha
bizonyos összefüggésekben ez a meghatározás sok negatívumot hordozhat. A
sziléziaiság számomra azt is jelenti, hogy se nem lengyel, se nem német. Akkor
viszont marad a kérdés, ami végigkíséri az életemet: ki vagyok én? A
sziléziaiság egészen furcsa helyzet, sok elhallgatott történelmi momentummal
bír, miközben felölel legalább nyolcszáz évet. Például szinte minden
sziléziainak volt legalább egy olyan nagyapja, aki a Wehrmacht-ban szolgált… Ez
az egész helyzet azért is érdekes, mert Lengyelországban nem nagyon érdemes
ilyesmiről beszélni, nem akarják meghallani.”<a href="file:///C:/Users/User/Desktop/Twardoch/Tak%C3%A1cs%20Emma%20-%20dolgozat%20a%20lengyel%20kult%C3%BAr%C3%A1r%C3%B3l%20-%20K%C3%89SZ.doc#_ftn3" name="_ftnref3" style="mso-footnote-id: ftn3;" title=""><span class="MsoFootnoteReference"><span style="mso-special-character: footnote;"><!--[if !supportFootnotes]--><span class="MsoFootnoteReference"><b style="mso-bidi-font-weight: normal;"><span style="font-family: "Times New Roman"; font-size: 12pt; mso-ansi-language: HU; mso-bidi-language: AR-SA; mso-fareast-font-family: SimSun; mso-fareast-language: ZH-CN;">[3]</span></b></span><!--[endif]--></span></span></a><o:p></o:p></i></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; text-align: justify; text-indent: 18pt; text-justify: inter-ideograph;">2013-ban a <i>Dziennik Zachodni</i>
honlapján megjelent interjúban tovább faggatták a lengyelekhez való
kapcsolatáról.<a href="file:///C:/Users/User/Desktop/Twardoch/Tak%C3%A1cs%20Emma%20-%20dolgozat%20a%20lengyel%20kult%C3%BAr%C3%A1r%C3%B3l%20-%20K%C3%89SZ.doc#_ftn4" name="_ftnref4" style="mso-footnote-id: ftn4;" title=""><span class="MsoFootnoteReference"><span style="mso-special-character: footnote;"><!--[if !supportFootnotes]--><span class="MsoFootnoteReference"><span style="font-family: "Times New Roman"; font-size: 12pt; mso-ansi-language: HU; mso-bidi-language: AR-SA; mso-fareast-font-family: SimSun; mso-fareast-language: ZH-CN;">[4]</span></span><!--[endif]--></span></span></a>
Twardoch azt válaszolta, hogy lenyűgözi őt a lengyelség, hiszen lengyelül
gondolkozik és lengyelül írja a könyveit is, azonban úgy tartja, hogy ő nem
tartozik a lengyel kultúrához. Kívülállóként látja magát, aki nem vesz részt a
nemzeti közösségben.</p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; text-align: justify; text-indent: 18pt; text-justify: inter-ideograph;">Szintén 2013-ban – egy évvel azután, hogy
a Morfium regénye elnyerte a <i>Pasztport </i>díjat –, a <i>Polityka</i>
hetilappal készül interjújában még mélyebben vallott erről a témáról<a href="file:///C:/Users/User/Desktop/Twardoch/Tak%C3%A1cs%20Emma%20-%20dolgozat%20a%20lengyel%20kult%C3%BAr%C3%A1r%C3%B3l%20-%20K%C3%89SZ.doc#_ftn5" name="_ftnref5" style="mso-footnote-id: ftn5;" title=""><span class="MsoFootnoteReference"><span style="mso-special-character: footnote;"><!--[if !supportFootnotes]--><span class="MsoFootnoteReference"><span style="font-family: "Times New Roman"; font-size: 12pt; mso-ansi-language: HU; mso-bidi-language: AR-SA; mso-fareast-font-family: SimSun; mso-fareast-language: ZH-CN;">[5]</span></span><!--[endif]--></span></span></a>. A
sziléziai nyelvet még a nagyszüleitől tanulta, és már az ő ősei is különböző
nemzetiségűeknek vallották magukat. A 19. században korai éveiben még lehettek
„szláv ajkú sziléziaiak”, és közben lengyelek meg poroszok is. Twardoch
elmesélte, hogy a családi történeteket főképp a nagypapájának köszönheti, aki ráébresztette
őt arra, hogy a történelem nem egészen olyan, amilyennek az iskolában tanították
neki, majd hozzátette, hogy a történelem egy kiváló lehetőség megismerni azt,
hogy honnan származunk, milyen identitással bírunk, és milyen etnikumhoz
tartoztak az őseink. Az is felmerült már benne, hogy egyszer a saját felmenői
történetét is megírja. A háború előtt a családja a határ mindkét oldalán élt,
így a nagypapája a lengyel Knurówból járt át vacsorázni a nagymamájához a
németországi Żernicába.<span style="color: #4b4b4b; font-family: Georgia; font-size: 11pt; line-height: 150%;"> <o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; text-align: justify; text-indent: 18pt; text-justify: inter-ideograph;">Twardoch maga is csak pár kilométerre
lakik a határtól egy kis településen, Piechowice-ben. Szerinte a határvidékiek
„sajátossága”, hogy megválaszthatják a nemzetiségüket, aminek lehet akár
morális, akár etnikai jelentősége – ez olyasmi, amit gyakran nem értenek meg a
Lengyelország központjából érkezők, mert „a nemzetiség nem olyan velejáró, mint
például a vércsoport, amely a születésünknél fogva megmásíthatatlan.”</p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; text-align: justify; text-indent: 18pt; text-justify: inter-ideograph;">Az írónak tehát bőven volt miből merítkezni
mind a Lengyelország történelmét, mind a saját családjának történetét tekintve.
Nagy figyelmet fordít arra, hogy igazi regényeket írjon, <a href="file:///C:/Users/User/Desktop/Twardoch/Tak%C3%A1cs%20Emma%20-%20dolgozat%20a%20lengyel%20kult%C3%BAr%C3%A1r%C3%B3l%20-%20K%C3%89SZ.doc#_ftn6" name="_ftnref6" style="mso-footnote-id: ftn6;" title=""><span class="MsoFootnoteReference"><span style="mso-special-character: footnote;"><!--[if !supportFootnotes]--><span class="MsoFootnoteReference"><span style="font-family: "Times New Roman"; font-size: 12pt; mso-ansi-language: HU; mso-bidi-language: AR-SA; mso-fareast-font-family: SimSun; mso-fareast-language: ZH-CN;">[6]</span></span><!--[endif]--></span></span></a> és
messzire elkerülje a ponyvát, amibe belefogni szerinte időpocsékolás lenne: <i>„Az
élet olyan rövid, nem fér bele, hogy olyan könyveket írjak, amiket az olvasó
már az elolvasás után öt perccel elfelejt.”<a href="file:///C:/Users/User/Desktop/Twardoch/Tak%C3%A1cs%20Emma%20-%20dolgozat%20a%20lengyel%20kult%C3%BAr%C3%A1r%C3%B3l%20-%20K%C3%89SZ.doc#_ftn7" name="_ftnref7" style="mso-footnote-id: ftn7;" title=""><span class="MsoFootnoteReference"><span style="mso-special-character: footnote;"><!--[if !supportFootnotes]--><span class="MsoFootnoteReference"><b style="mso-bidi-font-weight: normal;"><span style="font-family: "Times New Roman"; font-size: 12pt; mso-ansi-language: HU; mso-bidi-language: AR-SA; mso-fareast-font-family: SimSun; mso-fareast-language: ZH-CN;">[7]</span></b></span><!--[endif]--></span></span></a><o:p></o:p></i></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; text-align: justify; text-indent: 18pt; text-justify: inter-ideograph;">A szerző a saját hovatartozásáról való
határozott nézetei ellenére, a leghíresebb regényének, a <i>Morfium</i>nak – amely
meghozta számára a nagy áttörést –, nem Sziléziát választotta helyszínéül,
hanem magát Varsót.</p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; text-align: justify; text-indent: 18pt; text-justify: inter-ideograph;">2013-ban a regény megjelenése után a <i>Polska
Times </i>kultúrmagazinban is feltűnt a neve, ahol nagy jövőt jósoltak neki a
kritikusok, miszerint ez a (akkor) <i>„34 éves lengyel, kissé régimódi
eleganciával rendelkező fiatalember az egyik legjobb lengyel íróvá nőtte ki
magát az elmúlt években.”<a href="file:///C:/Users/User/Desktop/Twardoch/Tak%C3%A1cs%20Emma%20-%20dolgozat%20a%20lengyel%20kult%C3%BAr%C3%A1r%C3%B3l%20-%20K%C3%89SZ.doc#_ftn8" name="_ftnref8" style="mso-footnote-id: ftn8;" title=""><span class="MsoFootnoteReference"><span style="mso-special-character: footnote;"><!--[if !supportFootnotes]--><span class="MsoFootnoteReference"><b style="mso-bidi-font-weight: normal;"><span style="font-family: "Times New Roman"; font-size: 12pt; mso-ansi-language: HU; mso-bidi-language: AR-SA; mso-fareast-font-family: SimSun; mso-fareast-language: ZH-CN;">[8]</span></b></span><!--[endif]--></span></span></a></i>
Nem kergeti a divatot, és nem fél provokatív eszközökhöz nyúlni, amely időnként
megbotránkoztatja a közvéleményt. Mindazonáltal Twardoch kijelentette, hogy nem
azért ír, hogy bárkit is felháborítson, vagy provokálni akarjon. Csak arról ír,
ami az ő számára fontos.<a href="file:///C:/Users/User/Desktop/Twardoch/Tak%C3%A1cs%20Emma%20-%20dolgozat%20a%20lengyel%20kult%C3%BAr%C3%A1r%C3%B3l%20-%20K%C3%89SZ.doc#_ftn9" name="_ftnref9" style="mso-footnote-id: ftn9;" title=""><span class="MsoFootnoteReference"><span style="mso-special-character: footnote;"><!--[if !supportFootnotes]--><span class="MsoFootnoteReference"><span style="font-family: "Times New Roman"; font-size: 12pt; mso-ansi-language: HU; mso-bidi-language: AR-SA; mso-fareast-font-family: SimSun; mso-fareast-language: ZH-CN;">[9]</span></span><!--[endif]--></span></span></a></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; text-align: justify; text-indent: 18pt; text-justify: inter-ideograph;">A <i>Morfium </i>megírásába hatalmas
munkát fektetett, hiszen egy ilyen részletgazdag kaliberű regény létrehozásában
kulcsfontosságú szerepet kap a hitelesség. Maga a könyv csaknem két évig
íródott, de még mielőtt papírra vetette volna a cselekményt, mélyreható
kutatómunkát végzett. Korabeli újságokat olvasott, alaposan áttanulmányozta
Varsó régi térképeit, vagy éppen a már nem aktuális telefonkönyveket, amelyek
néha meg is ihlették – bevallása alapján egyik szereplőjének neve azokból
származik.<a href="file:///C:/Users/User/Desktop/Twardoch/Tak%C3%A1cs%20Emma%20-%20dolgozat%20a%20lengyel%20kult%C3%BAr%C3%A1r%C3%B3l%20-%20K%C3%89SZ.doc#_ftn10" name="_ftnref10" style="mso-footnote-id: ftn10;" title=""><span class="MsoFootnoteReference"><span style="mso-special-character: footnote;"><!--[if !supportFootnotes]--><span class="MsoFootnoteReference"><span style="font-family: "Times New Roman"; font-size: 12pt; mso-ansi-language: HU; mso-bidi-language: AR-SA; mso-fareast-font-family: SimSun; mso-fareast-language: ZH-CN;">[10]</span></span><!--[endif]--></span></span></a>
Visszaemlékezéseket és folyóiratokat is felkutatott, amelyek közül számára
leghasznosabbnak az egykori Honi Hadsereg hírszerző tisztjének, Kazimierz
Leskinek a naplója bizonyult. Ezek a személyes feljegyzések rengeteg adalékot
adtak neki a regényhez.<a href="file:///C:/Users/User/Desktop/Twardoch/Tak%C3%A1cs%20Emma%20-%20dolgozat%20a%20lengyel%20kult%C3%BAr%C3%A1r%C3%B3l%20-%20K%C3%89SZ.doc#_ftn11" name="_ftnref11" style="mso-footnote-id: ftn11;" title=""><span class="MsoFootnoteReference"><span style="mso-special-character: footnote;"><!--[if !supportFootnotes]--><span class="MsoFootnoteReference"><span style="font-family: "Times New Roman"; font-size: 12pt; mso-ansi-language: HU; mso-bidi-language: AR-SA; mso-fareast-font-family: SimSun; mso-fareast-language: ZH-CN;">[11]</span></span><!--[endif]--></span></span></a></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; text-align: justify; text-indent: 18pt; text-justify: inter-ideograph;">A <i>Morfium </i>a második világháború
kitörésének évében, 1939-ben játszódik Varsóban, amikor a lengyel polgárok
éppen csak ismerkednek a német megszállással és az elnyomás következményeivel,
a világ pedig lassacskán ráébred, hogy a húsz éves békeidőszaknak ezennel
végleg vége szakadt.<o:p></o:p></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; text-align: justify; text-indent: 18pt; text-justify: inter-ideograph;">A regény főszereplője, Kostanty Willemann egy
bohém életet élő morfinista, akit hidegen hagynak a hazafias jelszavak, igazi
antihős, mégis egy átlagember, aki mellett valószínűleg mi is nap, mint nap
elmegyünk az utcán. Elveszett, bizonytalan, másoktól függő, a legnagyobb
szégyene azonban, hogy a háborús időkben – családapaként és férfiként –, nem
önszántából fog fegyvert, hogy megvédje a hazáját vagy a szeretteit – hanem
félig belekényszerítik, félig pedig a véletlenek sorozatának köszönhető. Holott
pont a hazafiasság az a téma, amelyről a lengyelek különösen szeretnek olvasni.<o:p></o:p></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; text-align: justify; text-indent: 18pt; text-justify: inter-ideograph;">Twardoch-nak<span style="color: red;"> </span>viszont
más tervei vannak, nem farag nemzeti hőst Kostekből, és az elvártakkal
ellentétben hagyja belesodródni a lengyel hazafiak soraiba, anélkül, hogy a
főszereplője valóban harcolni akarna. A századában lévőket a szerző név szerint
is meg tudja nevezni a kutatómunkája során végzett rengeteg forrásanyag révén<a href="file:///C:/Users/User/Desktop/Twardoch/Tak%C3%A1cs%20Emma%20-%20dolgozat%20a%20lengyel%20kult%C3%BAr%C3%A1r%C3%B3l%20-%20K%C3%89SZ.doc#_ftn12" name="_ftnref12" style="mso-footnote-id: ftn12;" title=""><span class="MsoFootnoteReference"><span style="mso-special-character: footnote;"><!--[if !supportFootnotes]--><span class="MsoFootnoteReference"><span style="font-family: "Times New Roman"; font-size: 12pt; mso-ansi-language: HU; mso-bidi-language: AR-SA; mso-fareast-font-family: SimSun; mso-fareast-language: ZH-CN;">[12]</span></span><!--[endif]--></span></span></a>– velük
ellentétben azonban Kostek kitalált személy. Twardoch a regény során a lengyelség
szimbólumává emeli őt, egyre szélsőségesebb személyiségnek ábrázolva, aki nemhogy
a saját céljait, és az elveit, de még önmagát sem tudja definiálni igazán.</p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; text-align: justify; text-indent: 18pt; text-justify: inter-ideograph;">A szerző kiválóan megjelenítette benne
azon több nemzeti identitás között való vívódást, amelyet ő maga is érezhetett
– habár a <i>Polytika </i>magazinnak elárulta, hogy benne és Kostekben nincs
sok közös vonás, azt leszámítva, hogy mindketten feltették már életükben a <i>„ki
vagyok én?”</i> kérdést. Twardoch azonban nem éli meg olyan fájdalmasan ezt a
nemzeti sorskérdést, mint a hőse.<a href="file:///C:/Users/User/Desktop/Twardoch/Tak%C3%A1cs%20Emma%20-%20dolgozat%20a%20lengyel%20kult%C3%BAr%C3%A1r%C3%B3l%20-%20K%C3%89SZ.doc#_ftn13" name="_ftnref13" style="mso-footnote-id: ftn13;" title=""><span class="MsoFootnoteReference"><span style="mso-special-character: footnote;"><!--[if !supportFootnotes]--><span class="MsoFootnoteReference"><span style="font-family: "Times New Roman"; font-size: 12pt; mso-ansi-language: HU; mso-bidi-language: AR-SA; mso-fareast-font-family: SimSun; mso-fareast-language: ZH-CN;">[13]</span></span><!--[endif]--></span></span></a> Egy
másik interjújában még többet mesélt a főszereplő és az író közti viszonyról: „<i><span style="background: white;">Minden hősöm, minden helyzetben belőlem nő ki, nincs
más alapanyag, a hősök személyiségét saját magamból kell felépítenem: a nőt, a
gyereket, a szentet, (…) a hőst, az árulót. Ha a főhős erejéről írok, az az én
erőm, ha a kétségeiről van szó, azok a kétségek belőlem jönnek… Ez egy
összetett, intenzív és intim viszony a főhős és az író között.”<a href="file:///C:/Users/User/Desktop/Twardoch/Tak%C3%A1cs%20Emma%20-%20dolgozat%20a%20lengyel%20kult%C3%BAr%C3%A1r%C3%B3l%20-%20K%C3%89SZ.doc#_ftn14" name="_ftnref14" style="mso-footnote-id: ftn14;" title=""><span class="MsoFootnoteReference"><span style="mso-special-character: footnote;"><!--[if !supportFootnotes]--><span class="MsoFootnoteReference"><b style="mso-bidi-font-weight: normal;"><span style="background: white; font-family: "Times New Roman"; font-size: 12pt; mso-ansi-language: HU; mso-bidi-language: AR-SA; mso-fareast-font-family: SimSun; mso-fareast-language: ZH-CN;">[14]</span></b></span><!--[endif]--></span></span></a><o:p></o:p></span></i></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; text-align: justify; text-indent: 18pt; text-justify: inter-ideograph;">Mindazonáltal Kosteket éppen azért tartja
nagyon lengyelnek, mert genetikailag nem az. A <i>„lengyelség férfiasságának
hiánya tükröződik benne</i>” <a href="file:///C:/Users/User/Desktop/Twardoch/Tak%C3%A1cs%20Emma%20-%20dolgozat%20a%20lengyel%20kult%C3%BAr%C3%A1r%C3%B3l%20-%20K%C3%89SZ.doc#_ftn15" name="_ftnref15" style="mso-footnote-id: ftn15;" title=""><span class="MsoFootnoteReference"><span style="mso-special-character: footnote;"><!--[if !supportFootnotes]--><span class="MsoFootnoteReference"><span style="font-family: "Times New Roman"; font-size: 12pt; mso-ansi-language: HU; mso-bidi-language: AR-SA; mso-fareast-font-family: SimSun; mso-fareast-language: ZH-CN;">[15]</span></span><!--[endif]--></span></span></a>, hiszen
a saját tehetetlenségébe belenyugodva sodródik az árral, és nem hoz önálló
döntéseket, amelyek esetleg megváltoztathatnák az élete irányát. Talán a
végzete is elkerülhető lenne, ha tenne ellene valamit. Kostek <i>„származása és
neveltetése szerint – ugyanúgy lehetne német megszálló, mint ahogy lengyel
hazafi is.” <a href="file:///C:/Users/User/Desktop/Twardoch/Tak%C3%A1cs%20Emma%20-%20dolgozat%20a%20lengyel%20kult%C3%BAr%C3%A1r%C3%B3l%20-%20K%C3%89SZ.doc#_ftn16" name="_ftnref16" style="mso-footnote-id: ftn16;" title=""><span class="MsoFootnoteReference"><span style="mso-special-character: footnote;"><!--[if !supportFootnotes]--><span class="MsoFootnoteReference"><b style="mso-bidi-font-weight: normal;"><span style="font-family: "Times New Roman"; font-size: 12pt; mso-ansi-language: HU; mso-bidi-language: AR-SA; mso-fareast-font-family: SimSun; mso-fareast-language: ZH-CN;">[16]</span></b></span><!--[endif]--></span></span></a>–
</i>írja <i>Grozdits Hahó</i> a <i>Liberalizmus</i> oldalán megjelent
kritikájában. „<i><span style="background: white;">Ráadásul a rég halottnak hitt
apja a megszálló német hadsereg tagjaként érkezik Varsóba, ő maga pedig
németsége okán válik fontossá és használhatóvá, mint lengyel ellenálló.”<o:p></o:p></span></i></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; text-align: justify; text-indent: 18pt; text-justify: inter-ideograph;"><em><span style="background: white; border: 1pt none windowtext; mso-border-alt: none windowtext 0cm; padding: 0cm;"><span style="mso-spacerun: yes;"> </span>„Lengyelországban és itthon is</span></em><em><span style="background: white; border: 1pt none windowtext; font-style: normal; mso-border-alt: none windowtext 0cm; padding: 0cm;">, </span><span style="background: white; border: 1pt none windowtext; mso-border-alt: none windowtext 0cm; padding: 0cm;">a „nemzethez tartozás” valami misztikus, ősi,
vérségi-genetikai, spirituális kérdés. A valóság nem ezt mutatja: nemzethez
tartozni jobb esetben döntés/választás, rosszabb esetben pedig sodródás…”</span></em><a href="file:///C:/Users/User/Desktop/Twardoch/Tak%C3%A1cs%20Emma%20-%20dolgozat%20a%20lengyel%20kult%C3%BAr%C3%A1r%C3%B3l%20-%20K%C3%89SZ.doc#_ftn17" name="_ftnref17" style="mso-footnote-id: ftn17;" title=""><span class="MsoFootnoteReference"><span style="mso-special-character: footnote;"><!--[if !supportFootnotes]--><span class="MsoFootnoteReference"><span style="font-family: "Times New Roman"; font-size: 12pt; mso-ansi-language: HU; mso-bidi-language: AR-SA; mso-fareast-font-family: SimSun; mso-fareast-language: ZH-CN;">[17]</span></span><!--[endif]--></span></span></a><em><span style="background: white; border: 1pt none windowtext; mso-border-alt: none windowtext 0cm; padding: 0cm;"><o:p></o:p></span></em></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; text-align: justify; text-indent: 18pt; text-justify: inter-ideograph;"><em><span style="background: white; border: 1pt none windowtext; font-style: normal; mso-border-alt: none windowtext 0cm; padding: 0cm;">Twardoch a </span><span style="background: white; border: 1pt none windowtext; mso-border-alt: none windowtext 0cm; padding: 0cm;">Morfium</span></em><em><span style="background: white; border: 1pt none windowtext; font-style: normal; mso-border-alt: none windowtext 0cm; padding: 0cm;"> hősén keresztül mélyen
gyökerező társadalmi kérdéseket feszeget, bőkezűen bánik a
társadalomkritikával, amelyhez gyakran nem is kell túlságosan a sorok mögé
tekintenie az olvasónak. A könyve hatalmas visszhangot váltott ki, hiszen a
szerző már a témaválasztással darázsfészekbe nyúlt, ám Kostek alakja azzal,
hogy nem követte az addig jól bevált sémára felépülő hazafi szerepét, rendkívül
megosztotta a kritikusokat. A nemzeti hősi eposz ugyanis elmarad, helyette egy
lecsúszott morfinista ténfereg a varsói alvilágban, akit csupán a saját vágyai
vezérelnek, és nem alkalmas arra a posztra, hogy Lengyelország megmentője
legyen </span></em>–<em><span style="background: white; border: 1pt none windowtext; font-style: normal; mso-border-alt: none windowtext 0cm; padding: 0cm;"> sokkal
inkább arra, hogy felnyissa a szemünket a másik oldalra, amely valahol a
mítoszokon túl rejtőzik. <o:p></o:p></span></em></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; text-align: justify; text-indent: 18pt; text-justify: inter-ideograph;"><em><span style="background: white; border: 1pt none windowtext; font-style: normal; mso-border-alt: none windowtext 0cm; padding: 0cm;">Twardoch egy olyan valóságba enged nekünk betekintést, amelyet mára már
bőségesen idealizáltak mind a történészek, mind a regényírók. Twardoch azonban
megpróbál leszámolni ezzel a romantikus ideállal, túllép a jól megszokott
háborús sztereotípiákon, és nem egy olyan múltba kalauzolja az olvasót, ahol mindenki
kötelezően ég a hazafias vágyaktól, mert az író számára a mítoszokat teremtő
hősök nem emberiek </span></em>– akik pedig <em><span style="background: white; border: 1pt none windowtext; font-style: normal; mso-border-alt: none windowtext 0cm; padding: 0cm;">mégis megőriztek valamennyit az emberi esendőségükből, azok már kevésbé
mondhatók hősöknek. Twardoch tudta, hogy milyen érzékeny témát vett célba, hiszen
a második világháború korai évei alatt, illetve az 1944-es varsói felkelés
során számos „nemzeti hős” született. De talán a hőssé, lengyellé vagy németté
váláshoz is elég pusztán a véletlen </span></em>– ahogyan Kostek esetében<em><span style="background: white; border: 1pt none windowtext; font-style: normal; mso-border-alt: none windowtext 0cm; padding: 0cm;">? <o:p></o:p></span></em></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; text-align: justify; text-indent: 18pt; text-justify: inter-ideograph;"><em><span style="background: white; border: 1pt none windowtext; font-style: normal; mso-border-alt: none windowtext 0cm; padding: 0cm;">Az író, amikor hazánkban, Budapesten járt a<span style="color: red;"> </span></span><span style="background: white; border: 1pt none windowtext; mso-border-alt: none windowtext 0cm; padding: 0cm;">Morfium</span></em><em><span style="background: white; border: 1pt none windowtext; font-style: normal; mso-border-alt: none windowtext 0cm; padding: 0cm;"> magyar megjelenése alkalmából, fel is tette a súlyos kérdést:</span></em>
„<i><span style="background: white;">Miért pont a magyarok és a lengyelek azok,
akik nem tudnak szembenézni a saját történelmükkel? Miért van az, hogy ez a két
nemzet Európa közepén ma is azzal van elfoglalva, hogy a saját történelmi
ártatlanságában tetszelegjen? Miért nem lehet sem ott, sem itt szembenézni a
történelmi múlt tényeivel?”<a href="file:///C:/Users/User/Desktop/Twardoch/Tak%C3%A1cs%20Emma%20-%20dolgozat%20a%20lengyel%20kult%C3%BAr%C3%A1r%C3%B3l%20-%20K%C3%89SZ.doc#_ftn18" name="_ftnref18" style="mso-footnote-id: ftn18;" title=""><span class="MsoFootnoteReference"><span style="mso-special-character: footnote;"><!--[if !supportFootnotes]--><span class="MsoFootnoteReference"><b style="mso-bidi-font-weight: normal;"><span style="background: white; font-family: "Times New Roman"; font-size: 12pt; mso-ansi-language: HU; mso-bidi-language: AR-SA; mso-fareast-font-family: SimSun; mso-fareast-language: ZH-CN;">[18]</span></b></span><!--[endif]--></span></span></a><o:p></o:p></span></i></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; text-align: justify; text-indent: 18pt; text-justify: inter-ideograph;"><span style="background: white;">Az őszinteségét
sokan nem méltányolták, a <i>Morfium</i> alaposan felborzolta a kedélyeket, de
körülötte kialakult botrány viszont csak még nagyobb hírnevet eredményezett, az
óriási visszhangban pedig sokan reménykednek, hogy egyszer </span>egy irodalmi
Nobel-díj várományosa is lehet.</p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; text-align: justify; text-indent: 18pt; text-justify: inter-ideograph;">A szerző arra a kérdésre, hogy követi-e a
velős kritikákat, így válaszolt: „<i><span style="background: white;">Persze,
elolvasom, néha egészen jól mulatok, máskor bosszankodom, megesik, hogy
feldühítenek. De nem bocsátkozom vitákba.” </span></i><a href="file:///C:/Users/User/Desktop/Twardoch/Tak%C3%A1cs%20Emma%20-%20dolgozat%20a%20lengyel%20kult%C3%BAr%C3%A1r%C3%B3l%20-%20K%C3%89SZ.doc#_ftn19" name="_ftnref19" style="mso-footnote-id: ftn19;" title=""><span class="MsoFootnoteReference"><span style="background: white;"><span style="mso-special-character: footnote;"><!--[if !supportFootnotes]--><span class="MsoFootnoteReference"><span style="background: white; font-family: "Times New Roman"; font-size: 12pt; mso-ansi-language: HU; mso-bidi-language: AR-SA; mso-fareast-font-family: SimSun; mso-fareast-language: ZH-CN;">[19]</span></span><!--[endif]--></span></span></span></a><i><span style="background: white;"> </span></i><span style="background: white;">Korábban
frappánsan megfogalmazta: „<i>Az az író, aki vitatkozni kezd a kritikusaival,
számomra egészen groteszk figurának tűnik.” </i>Majd így folytatta: „<i>Néhány
embert felidegesített (…), de ezzel számoltam is. Talán ez is azok közé az okok
közé tartozik, ami miatt olyan sokan kíváncsiak rá. Az író nem paradicsomleves,
nem kell mindenkinek szeretnie.”</i></span><a href="file:///C:/Users/User/Desktop/Twardoch/Tak%C3%A1cs%20Emma%20-%20dolgozat%20a%20lengyel%20kult%C3%BAr%C3%A1r%C3%B3l%20-%20K%C3%89SZ.doc#_ftn20" name="_ftnref20" style="mso-footnote-id: ftn20;" title=""><span class="MsoFootnoteReference"><i><span style="background: rgb(250, 249, 247);"><span style="mso-special-character: footnote;"><!--[if !supportFootnotes]--><span class="MsoFootnoteReference"><b style="mso-bidi-font-weight: normal;"><span style="background: rgb(250, 249, 247); font-family: "Times New Roman"; font-size: 12pt; mso-ansi-language: HU; mso-bidi-language: AR-SA; mso-fareast-font-family: SimSun; mso-fareast-language: ZH-CN;">[20]</span></b></span><!--[endif]--></span></span></i></span></a><i><span style="background: white;"><o:p></o:p></span></i></p>
<p class="MsoNormal" style="line-height: 150%; text-align: justify; text-indent: 18pt; text-justify: inter-ideograph;"><span style="background: white;">Twardoch fontosnak
tartja a művészetben </span>– <span style="background: white;">különösen az
irodalomban </span>–<span style="background: white;">, hogy képes egy olyan
világot teremteni, amely másképp megismerhetetlen volna. Elkerülhetetlen, hogy
az írásaival valakit meg ne sértsen, akár a lengyel identitás nagy kérdéseivel
foglalkozik, akár a nemzeti hősi eposzokra való újszerű rávilágítással
kísérletezik. „<i>Mert minden fontosnak és értékesnek valahol fel kell
háborítania valakit.”</i></span><a href="file:///C:/Users/User/Desktop/Twardoch/Tak%C3%A1cs%20Emma%20-%20dolgozat%20a%20lengyel%20kult%C3%BAr%C3%A1r%C3%B3l%20-%20K%C3%89SZ.doc#_ftn21" name="_ftnref21" style="mso-footnote-id: ftn21;" title=""><span class="MsoFootnoteReference"><i><span style="background: rgb(250, 249, 247);"><span style="mso-special-character: footnote;"><!--[if !supportFootnotes]--><span class="MsoFootnoteReference"><b style="mso-bidi-font-weight: normal;"><span style="background: rgb(250, 249, 247); font-family: "Times New Roman"; font-size: 12pt; mso-ansi-language: HU; mso-bidi-language: AR-SA; mso-fareast-font-family: SimSun; mso-fareast-language: ZH-CN;">[21]</span></b></span><!--[endif]--></span></span></i></span></a><i><o:p></o:p></i></p>
<p style="background: white; line-height: 150%; margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 18pt; text-justify: inter-ideograph; vertical-align: baseline;"><i><span style="background: white;">„</span>Vannak az
életnek és a valóságnak olyan szférái, amiket csak a művészet segítségével
lehet megközelíteni és felszínre hozni. Az irodalomnak ez fontos szerepe:
hozzányúlni olyan dolgokhoz, amikhez másként nem lehet. A történelmi traumák
feltárásában és felszínre hozásában óriási szerepet kaphatnának az írók, de ezt
a szerepet nem szabad összetéveszteni azzal, amit az „elkötelezett irodalom”
művel. Az irodalom olyan kérdéseket vet fel, amelyek – jó esetben – áttörhetnek
az érvényüket vesztett gondolkodási sémákon.”<a href="file:///C:/Users/User/Desktop/Twardoch/Tak%C3%A1cs%20Emma%20-%20dolgozat%20a%20lengyel%20kult%C3%BAr%C3%A1r%C3%B3l%20-%20K%C3%89SZ.doc#_ftn22" name="_ftnref22" style="mso-footnote-id: ftn22;" title=""><span class="MsoFootnoteReference"><span style="mso-special-character: footnote;"><!--[if !supportFootnotes]--><span class="MsoFootnoteReference"><b style="mso-bidi-font-weight: normal;"><span style="font-family: "Times New Roman"; font-size: 12pt; mso-ansi-language: HU; mso-bidi-language: AR-SA; mso-fareast-font-family: SimSun; mso-fareast-language: ZH-CN;">[22]</span></b></span><!--[endif]--></span></span></a><o:p></o:p></i></p>
<div style="mso-element: footnote-list;"><!--[if !supportFootnotes]--><br clear="all" />
<hr align="left" size="1" width="33%" />
<!--[endif]-->
<div id="ftn1" style="mso-element: footnote;">
<p class="MsoFootnoteText"><a href="file:///C:/Users/User/Desktop/Twardoch/Tak%C3%A1cs%20Emma%20-%20dolgozat%20a%20lengyel%20kult%C3%BAr%C3%A1r%C3%B3l%20-%20K%C3%89SZ.doc#_ftnref1" name="_ftn1" style="mso-footnote-id: ftn1;" title=""><span class="MsoFootnoteReference"><span style="mso-special-character: footnote;"><!--[if !supportFootnotes]--><span class="MsoFootnoteReference"><span style="font-family: "Times New Roman"; font-size: 10pt; mso-ansi-language: HU; mso-bidi-language: AR-SA; mso-fareast-font-family: SimSun; mso-fareast-language: ZH-CN;">[1]</span></span><!--[endif]--></span></span></a>
<a href="http://szczepantwardoch.pl/en/home/">http://szczepantwardoch.pl/en/home/</a><o:p></o:p></p>
</div>
<div id="ftn2" style="mso-element: footnote;">
<p class="MsoFootnoteText"><a href="file:///C:/Users/User/Desktop/Twardoch/Tak%C3%A1cs%20Emma%20-%20dolgozat%20a%20lengyel%20kult%C3%BAr%C3%A1r%C3%B3l%20-%20K%C3%89SZ.doc#_ftnref2" name="_ftn2" style="mso-footnote-id: ftn2;" title=""><span class="MsoFootnoteReference"><span style="mso-special-character: footnote;"><!--[if !supportFootnotes]--><span class="MsoFootnoteReference"><span style="font-family: "Times New Roman"; font-size: 10pt; mso-ansi-language: HU; mso-bidi-language: AR-SA; mso-fareast-font-family: SimSun; mso-fareast-language: ZH-CN;">[2]</span></span><!--[endif]--></span></span></a>
<a href="https://librarius.hu/2016/04/24/twardoch-morfium-budapest/">https://librarius.hu/2016/04/24/twardoch-morfium-budapest/</a> <o:p></o:p></p>
</div>
<div id="ftn3" style="mso-element: footnote;">
<p class="MsoFootnoteText"><a href="file:///C:/Users/User/Desktop/Twardoch/Tak%C3%A1cs%20Emma%20-%20dolgozat%20a%20lengyel%20kult%C3%BAr%C3%A1r%C3%B3l%20-%20K%C3%89SZ.doc#_ftnref3" name="_ftn3" style="mso-footnote-id: ftn3;" title=""><span class="MsoFootnoteReference"><span style="mso-special-character: footnote;"><!--[if !supportFootnotes]--><span class="MsoFootnoteReference"><span style="font-family: "Times New Roman"; font-size: 10pt; mso-ansi-language: HU; mso-bidi-language: AR-SA; mso-fareast-font-family: SimSun; mso-fareast-language: ZH-CN;">[3]</span></span><!--[endif]--></span></span></a>
<a href="https://librarius.hu/2016/04/24/twardoch-morfium-budapest/">https://librarius.hu/2016/04/24/twardoch-morfium-budapest/</a> </p>
</div>
<div id="ftn4" style="mso-element: footnote;">
<p class="MsoFootnoteText"><a href="file:///C:/Users/User/Desktop/Twardoch/Tak%C3%A1cs%20Emma%20-%20dolgozat%20a%20lengyel%20kult%C3%BAr%C3%A1r%C3%B3l%20-%20K%C3%89SZ.doc#_ftnref4" name="_ftn4" style="mso-footnote-id: ftn4;" title=""><span class="MsoFootnoteReference"><span style="mso-special-character: footnote;"><!--[if !supportFootnotes]--><span class="MsoFootnoteReference"><span style="font-family: "Times New Roman"; font-size: 10pt; mso-ansi-language: HU; mso-bidi-language: AR-SA; mso-fareast-font-family: SimSun; mso-fareast-language: ZH-CN;">[4]</span></span><!--[endif]--></span></span></a>
<a href="https://dziennikzachodni.pl/twardoch-jestem-zmeczony-mowieniem-o-slasku-nikogo-nie-reprezentuje/ar/794712">https://dziennikzachodni.pl/twardoch-jestem-zmeczony-mowieniem-o-slasku-nikogo-nie-reprezentuje/ar/794712</a> <o:p></o:p></p>
</div>
<div id="ftn5" style="mso-element: footnote;">
<p class="MsoNormal"><a href="file:///C:/Users/User/Desktop/Twardoch/Tak%C3%A1cs%20Emma%20-%20dolgozat%20a%20lengyel%20kult%C3%BAr%C3%A1r%C3%B3l%20-%20K%C3%89SZ.doc#_ftnref5" name="_ftn5" style="mso-footnote-id: ftn5;" title=""><span class="MsoFootnoteReference"><span style="mso-special-character: footnote;"><!--[if !supportFootnotes]--><span class="MsoFootnoteReference"><span style="font-family: "Times New Roman"; font-size: 12pt; mso-ansi-language: HU; mso-bidi-language: AR-SA; mso-fareast-font-family: SimSun; mso-fareast-language: ZH-CN;">[5]</span></span><!--[endif]--></span></span></a>
<span style="font-size: 10pt;"><a href="https://www.polityka.pl/tygodnikpolityka/kultura/paszporty/1534991,1,rozmowa-ze-szczepanem-twardochem.read">https://www.polityka.pl/tygodnikpolityka/kultura/paszporty/1534991,1,rozmowa-ze-szczepanem-twardochem.read</a> </span></p>
</div>
<div id="ftn6" style="mso-element: footnote;">
<p class="MsoFootnoteText"><a href="file:///C:/Users/User/Desktop/Twardoch/Tak%C3%A1cs%20Emma%20-%20dolgozat%20a%20lengyel%20kult%C3%BAr%C3%A1r%C3%B3l%20-%20K%C3%89SZ.doc#_ftnref6" name="_ftn6" style="mso-footnote-id: ftn6;" title=""><span class="MsoFootnoteReference"><span style="mso-special-character: footnote;"><!--[if !supportFootnotes]--><span class="MsoFootnoteReference"><span style="font-family: "Times New Roman"; font-size: 10pt; mso-ansi-language: HU; mso-bidi-language: AR-SA; mso-fareast-font-family: SimSun; mso-fareast-language: ZH-CN;">[6]</span></span><!--[endif]--></span></span></a>
<a href="https://www.polityka.pl/tygodnikpolityka/kultura/paszporty/1534991,1,rozmowa-ze-szczepanem-twardochem.read">https://www.polityka.pl/tygodnikpolityka/kultura/paszporty/1534991,1,rozmowa-ze-szczepanem-twardochem.read</a> <o:p></o:p></p>
</div>
<div id="ftn7" style="mso-element: footnote;">
<p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;"><a href="file:///C:/Users/User/Desktop/Twardoch/Tak%C3%A1cs%20Emma%20-%20dolgozat%20a%20lengyel%20kult%C3%BAr%C3%A1r%C3%B3l%20-%20K%C3%89SZ.doc#_ftnref7" name="_ftn7" style="mso-footnote-id: ftn7;" title=""><span class="MsoFootnoteReference"><span style="font-size: 10pt;"><span style="mso-special-character: footnote;"><!--[if !supportFootnotes]--><span class="MsoFootnoteReference"><span style="font-family: "Times New Roman"; font-size: 10pt; mso-ansi-language: HU; mso-bidi-language: AR-SA; mso-fareast-font-family: SimSun; mso-fareast-language: ZH-CN;">[7]</span></span><!--[endif]--></span></span></span></a> <a href="https://librarius.hu/2016/04/24/twardoch-morfium-budapest/"><span style="font-size: 10pt;">https://librarius.hu/2016/04/24/twardoch-morfium-budapest/</span></a> </p>
</div>
<div id="ftn8" style="mso-element: footnote;">
<p class="MsoFootnoteText"><a href="file:///C:/Users/User/Desktop/Twardoch/Tak%C3%A1cs%20Emma%20-%20dolgozat%20a%20lengyel%20kult%C3%BAr%C3%A1r%C3%B3l%20-%20K%C3%89SZ.doc#_ftnref8" name="_ftn8" style="mso-footnote-id: ftn8;" title=""><span class="MsoFootnoteReference"><span style="mso-special-character: footnote;"><!--[if !supportFootnotes]--><span class="MsoFootnoteReference"><span style="font-family: "Times New Roman"; font-size: 10pt; mso-ansi-language: HU; mso-bidi-language: AR-SA; mso-fareast-font-family: SimSun; mso-fareast-language: ZH-CN;">[8]</span></span><!--[endif]--></span></span></a>
<span style="background: white; color: #1a1a1a;"><a href="https://polskatimes.pl/czym-szczepan-twardoch-prowokuje-czytelnikow-morfina-jednych-oburza-innych-zachwyca/ar/764079">https://polskatimes.pl/czym-szczepan-twardoch-prowokuje-czytelnikow-morfina-jednych-oburza-innych-zachwyca/ar/764079</a></span><span style="background: white; color: #1a1a1a; font-family: Helvetica;"> </span></p>
</div>
<div id="ftn9" style="mso-element: footnote;">
<p class="MsoFootnoteText"><a href="file:///C:/Users/User/Desktop/Twardoch/Tak%C3%A1cs%20Emma%20-%20dolgozat%20a%20lengyel%20kult%C3%BAr%C3%A1r%C3%B3l%20-%20K%C3%89SZ.doc#_ftnref9" name="_ftn9" style="mso-footnote-id: ftn9;" title=""><span class="MsoFootnoteReference"><span style="mso-special-character: footnote;"><!--[if !supportFootnotes]--><span class="MsoFootnoteReference"><span style="font-family: "Times New Roman"; font-size: 10pt; mso-ansi-language: HU; mso-bidi-language: AR-SA; mso-fareast-font-family: SimSun; mso-fareast-language: ZH-CN;">[9]</span></span><!--[endif]--></span></span></a>
<span style="background: white;"><a href="https://polskatimes.pl/czym-szczepan-twardoch-prowokuje-czytelnikow-morfina-jednych-oburza-innych-zachwyca/ar/764079"><span color="windowtext" style="text-decoration: none; text-underline: none;"><span style="mso-field-code: " HYPERLINK \0022https\:\/\/polskatimes\.pl\/czym-szczepan-twardoch-prowokuje-czytelnikow-morfina-jednych-oburza-innych-zachwyca\/ar\/764079\0022 ";"><u><span style="color: blue;">https://polskatimes.pl/czym-szczepan-twardoch-prowokuje-czytelnikow-morfina-jednych-oburza-innych-zachwyca/ar/764079</span></u></span> </span></a></span></p>
</div>
<div id="ftn10" style="mso-element: footnote;">
<p class="MsoFootnoteText"><a href="file:///C:/Users/User/Desktop/Twardoch/Tak%C3%A1cs%20Emma%20-%20dolgozat%20a%20lengyel%20kult%C3%BAr%C3%A1r%C3%B3l%20-%20K%C3%89SZ.doc#_ftnref10" name="_ftn10" style="mso-footnote-id: ftn10;" title=""><span class="MsoFootnoteReference"><span style="mso-special-character: footnote;"><!--[if !supportFootnotes]--><span class="MsoFootnoteReference"><span style="font-family: "Times New Roman"; font-size: 10pt; mso-ansi-language: HU; mso-bidi-language: AR-SA; mso-fareast-font-family: SimSun; mso-fareast-language: ZH-CN;">[10]</span></span><!--[endif]--></span></span></a>
<span style="background: white; color: #1a1a1a;"><a href="https://polskatimes.pl/czym-szczepan-twardoch-prowokuje-czytelnikow-morfina-jednych-oburza-innych-zachwyca/ar/764079">https://polskatimes.pl/czym-szczepan-twardoch-prowokuje-czytelnikow-morfina-jednych-oburza-innych-zachwyca/ar/764079</a></span><span style="background: white; color: #1a1a1a; font-family: Helvetica;"> </span></p>
</div>
<div id="ftn11" style="mso-element: footnote;">
<p class="MsoFootnoteText"><a href="file:///C:/Users/User/Desktop/Twardoch/Tak%C3%A1cs%20Emma%20-%20dolgozat%20a%20lengyel%20kult%C3%BAr%C3%A1r%C3%B3l%20-%20K%C3%89SZ.doc#_ftnref11" name="_ftn11" style="mso-footnote-id: ftn11;" title=""><span class="MsoFootnoteReference"><span style="mso-special-character: footnote;"><!--[if !supportFootnotes]--><span class="MsoFootnoteReference"><span style="font-family: "Times New Roman"; font-size: 10pt; mso-ansi-language: HU; mso-bidi-language: AR-SA; mso-fareast-font-family: SimSun; mso-fareast-language: ZH-CN;">[11]</span></span><!--[endif]--></span></span></a>
<a href="https://www.polityka.pl/tygodnikpolityka/kultura/paszporty/1534991,1,rozmowa-ze-szczepanem-twardochem.read">https://www.polityka.pl/tygodnikpolityka/kultura/paszporty/1534991,1,rozmowa-ze-szczepanem-twardochem.read</a> </p>
</div>
<div id="ftn12" style="mso-element: footnote;">
<p class="MsoFootnoteText"><a href="file:///C:/Users/User/Desktop/Twardoch/Tak%C3%A1cs%20Emma%20-%20dolgozat%20a%20lengyel%20kult%C3%BAr%C3%A1r%C3%B3l%20-%20K%C3%89SZ.doc#_ftnref12" name="_ftn12" style="mso-footnote-id: ftn12;" title=""><span class="MsoFootnoteReference"><span style="mso-special-character: footnote;"><!--[if !supportFootnotes]--><span class="MsoFootnoteReference"><span style="font-family: "Times New Roman"; font-size: 10pt; mso-ansi-language: HU; mso-bidi-language: AR-SA; mso-fareast-font-family: SimSun; mso-fareast-language: ZH-CN;">[12]</span></span><!--[endif]--></span></span></a>
<a href="https://www.polityka.pl/tygodnikpolityka/kultura/paszporty/1534991,1,rozmowa-ze-szczepanem-twardochem.read">https://www.polityka.pl/tygodnikpolityka/kultura/paszporty/1534991,1,rozmowa-ze-szczepanem-twardochem.read</a> <o:p></o:p></p>
</div>
<div id="ftn13" style="mso-element: footnote;">
<p class="MsoFootnoteText"><a href="file:///C:/Users/User/Desktop/Twardoch/Tak%C3%A1cs%20Emma%20-%20dolgozat%20a%20lengyel%20kult%C3%BAr%C3%A1r%C3%B3l%20-%20K%C3%89SZ.doc#_ftnref13" name="_ftn13" style="mso-footnote-id: ftn13;" title=""><span class="MsoFootnoteReference"><span style="mso-special-character: footnote;"><!--[if !supportFootnotes]--><span class="MsoFootnoteReference"><span style="font-family: "Times New Roman"; font-size: 10pt; mso-ansi-language: HU; mso-bidi-language: AR-SA; mso-fareast-font-family: SimSun; mso-fareast-language: ZH-CN;">[13]</span></span><!--[endif]--></span></span></a>
<a href="https://www.polityka.pl/tygodnikpolityka/kultura/paszporty/1534991,1,rozmowa-ze-szczepanem-twardochem.read">https://www.polityka.pl/tygodnikpolityka/kultura/paszporty/1534991,1,rozmowa-ze-szczepanem-twardochem.read</a> <o:p></o:p></p>
</div>
<div id="ftn14" style="mso-element: footnote;">
<p class="MsoFootnoteText"><a href="file:///C:/Users/User/Desktop/Twardoch/Tak%C3%A1cs%20Emma%20-%20dolgozat%20a%20lengyel%20kult%C3%BAr%C3%A1r%C3%B3l%20-%20K%C3%89SZ.doc#_ftnref14" name="_ftn14" style="mso-footnote-id: ftn14;" title=""><span class="MsoFootnoteReference"><span style="mso-special-character: footnote;"><!--[if !supportFootnotes]--><span class="MsoFootnoteReference"><span style="font-family: "Times New Roman"; font-size: 10pt; mso-ansi-language: HU; mso-bidi-language: AR-SA; mso-fareast-font-family: SimSun; mso-fareast-language: ZH-CN;">[14]</span></span><!--[endif]--></span></span></a>
<a href="https://librarius.hu/2016/04/24/twardoch-morfium-budapest/">https://librarius.hu/2016/04/24/twardoch-morfium-budapest/</a> </p>
</div>
<div id="ftn15" style="mso-element: footnote;">
<p class="MsoNormal"><a href="file:///C:/Users/User/Desktop/Twardoch/Tak%C3%A1cs%20Emma%20-%20dolgozat%20a%20lengyel%20kult%C3%BAr%C3%A1r%C3%B3l%20-%20K%C3%89SZ.doc#_ftnref15" name="_ftn15" style="mso-footnote-id: ftn15;" title=""><span class="MsoFootnoteReference"><span style="font-size: 10pt;"><span style="mso-special-character: footnote;"><!--[if !supportFootnotes]--><span class="MsoFootnoteReference"><span style="font-family: "Times New Roman"; font-size: 10pt; mso-ansi-language: HU; mso-bidi-language: AR-SA; mso-fareast-font-family: SimSun; mso-fareast-language: ZH-CN;">[15]</span></span><!--[endif]--></span></span></span></a><span style="font-size: 10pt;"> <a href="https://www.polityka.pl/tygodnikpolityka/kultura/paszporty/1534991,1,rozmowa-ze-szczepanem-twardochem.read">https://www.polityka.pl/tygodnikpolityka/kultura/paszporty/1534991,1,rozmowa-ze-szczepanem-twardochem.read</a> <o:p></o:p></span></p>
</div>
<div id="ftn16" style="mso-element: footnote;">
<p class="MsoNormal"><a href="file:///C:/Users/User/Desktop/Twardoch/Tak%C3%A1cs%20Emma%20-%20dolgozat%20a%20lengyel%20kult%C3%BAr%C3%A1r%C3%B3l%20-%20K%C3%89SZ.doc#_ftnref16" name="_ftn16" style="mso-footnote-id: ftn16;" title=""><span class="MsoFootnoteReference"><span style="font-size: 10pt;"><span style="mso-special-character: footnote;"><!--[if !supportFootnotes]--><span class="MsoFootnoteReference"><span style="font-family: "Times New Roman"; font-size: 10pt; mso-ansi-language: HU; mso-bidi-language: AR-SA; mso-fareast-font-family: SimSun; mso-fareast-language: ZH-CN;">[16]</span></span><!--[endif]--></span></span></span></a><span style="font-size: 10pt;"> <a href="https://librarius.hu/2016/03/03/typotex-morfium-szczepan-twardoch/">https://librarius.hu/2016/03/03/typotex-morfium-szczepan-twardoch/</a> <o:p></o:p></span></p>
</div>
<div id="ftn17" style="mso-element: footnote;">
<p class="MsoNormal"><a href="file:///C:/Users/User/Desktop/Twardoch/Tak%C3%A1cs%20Emma%20-%20dolgozat%20a%20lengyel%20kult%C3%BAr%C3%A1r%C3%B3l%20-%20K%C3%89SZ.doc#_ftnref17" name="_ftn17" style="mso-footnote-id: ftn17;" title=""><span class="MsoFootnoteReference"><span style="font-size: 10pt;"><span style="mso-special-character: footnote;"><!--[if !supportFootnotes]--><span class="MsoFootnoteReference"><span style="font-family: "Times New Roman"; font-size: 10pt; mso-ansi-language: HU; mso-bidi-language: AR-SA; mso-fareast-font-family: SimSun; mso-fareast-language: ZH-CN;">[17]</span></span><!--[endif]--></span></span></span></a><span style="font-size: 10pt;"> <a href="https://librarius.hu/2016/03/03/typotex-morfium-szczepan-twardoch/">https://librarius.hu/2016/03/03/typotex-morfium-szczepan-twardoch/</a> <o:p></o:p></span></p>
</div>
<div id="ftn18" style="mso-element: footnote;">
<p class="MsoFootnoteText"><a href="file:///C:/Users/User/Desktop/Twardoch/Tak%C3%A1cs%20Emma%20-%20dolgozat%20a%20lengyel%20kult%C3%BAr%C3%A1r%C3%B3l%20-%20K%C3%89SZ.doc#_ftnref18" name="_ftn18" style="mso-footnote-id: ftn18;" title=""><span class="MsoFootnoteReference"><span style="mso-special-character: footnote;"><!--[if !supportFootnotes]--><span class="MsoFootnoteReference"><span style="font-family: "Times New Roman"; font-size: 10pt; mso-ansi-language: HU; mso-bidi-language: AR-SA; mso-fareast-font-family: SimSun; mso-fareast-language: ZH-CN;">[18]</span></span><!--[endif]--></span></span></a>
<a href="https://librarius.hu/2016/04/24/twardoch-morfium-budapest/">https://librarius.hu/2016/04/24/twardoch-morfium-budapest/</a> </p>
</div>
<div id="ftn19" style="mso-element: footnote;">
<p class="MsoNormal"><a href="file:///C:/Users/User/Desktop/Twardoch/Tak%C3%A1cs%20Emma%20-%20dolgozat%20a%20lengyel%20kult%C3%BAr%C3%A1r%C3%B3l%20-%20K%C3%89SZ.doc#_ftnref19" name="_ftn19" style="mso-footnote-id: ftn19;" title=""><span class="MsoFootnoteReference"><span style="mso-special-character: footnote;"><!--[if !supportFootnotes]--><span class="MsoFootnoteReference"><span style="font-family: "Times New Roman"; font-size: 12pt; mso-ansi-language: HU; mso-bidi-language: AR-SA; mso-fareast-font-family: SimSun; mso-fareast-language: ZH-CN;">[19]</span></span><!--[endif]--></span></span></a>
<span style="font-size: 10pt;"><a href="https://librarius.hu/2019/04/29/szczepan-twardoch-interju/">https://librarius.hu/2019/04/29/szczepan-twardoch-interju/</a> </span></p>
</div>
<div id="ftn20" style="mso-element: footnote;">
<p class="MsoNormal"><a href="file:///C:/Users/User/Desktop/Twardoch/Tak%C3%A1cs%20Emma%20-%20dolgozat%20a%20lengyel%20kult%C3%BAr%C3%A1r%C3%B3l%20-%20K%C3%89SZ.doc#_ftnref20" name="_ftn20" style="mso-footnote-id: ftn20;" title=""><span class="MsoFootnoteReference"><span style="mso-special-character: footnote;"><!--[if !supportFootnotes]--><span class="MsoFootnoteReference"><span style="font-family: "Times New Roman"; font-size: 12pt; mso-ansi-language: HU; mso-bidi-language: AR-SA; mso-fareast-font-family: SimSun; mso-fareast-language: ZH-CN;">[20]</span></span><!--[endif]--></span></span></a>
<span style="font-size: 10pt;"><a href="https://librarius.hu/2019/04/29/szczepan-twardoch-interju/">https://librarius.hu/2019/04/29/szczepan-twardoch-interju/</a> <o:p></o:p></span></p>
</div>
<div id="ftn21" style="mso-element: footnote;">
<p class="MsoNormal"><a href="file:///C:/Users/User/Desktop/Twardoch/Tak%C3%A1cs%20Emma%20-%20dolgozat%20a%20lengyel%20kult%C3%BAr%C3%A1r%C3%B3l%20-%20K%C3%89SZ.doc#_ftnref21" name="_ftn21" style="mso-footnote-id: ftn21;" title=""><span class="MsoFootnoteReference"><span style="mso-special-character: footnote;"><!--[if !supportFootnotes]--><span class="MsoFootnoteReference"><span style="font-family: "Times New Roman"; font-size: 12pt; mso-ansi-language: HU; mso-bidi-language: AR-SA; mso-fareast-font-family: SimSun; mso-fareast-language: ZH-CN;">[21]</span></span><!--[endif]--></span></span></a>
<span style="font-size: 10pt;"><a href="https://www.polityka.pl/tygodnikpolityka/kultura/paszporty/1534991,1,rozmowa-ze-szczepanem-twardochem.read">https://www.polityka.pl/tygodnikpolityka/kultura/paszporty/1534991,1,rozmowa-ze-szczepanem-twardochem.read</a> <o:p></o:p></span></p>
</div>
<div id="ftn22" style="mso-element: footnote;">
<p class="MsoNormal"><a href="file:///C:/Users/User/Desktop/Twardoch/Tak%C3%A1cs%20Emma%20-%20dolgozat%20a%20lengyel%20kult%C3%BAr%C3%A1r%C3%B3l%20-%20K%C3%89SZ.doc#_ftnref22" name="_ftn22" style="mso-footnote-id: ftn22;" title=""><span class="MsoFootnoteReference"><span style="mso-special-character: footnote;"><!--[if !supportFootnotes]--><span class="MsoFootnoteReference"><span style="font-family: "Times New Roman"; font-size: 12pt; mso-ansi-language: HU; mso-bidi-language: AR-SA; mso-fareast-font-family: SimSun; mso-fareast-language: ZH-CN;">[22]</span></span><!--[endif]--></span></span></a>
<a href="https://librarius.hu/2016/04/24/twardoch-morfium-budapest/"><span style="font-size: 10pt;">https://librarius.hu/2016/04/24/twardoch-morfium-budapest/</span></a> </p>
</div>
</div><br /><p></p>Unknownnoreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3158282036051717724.post-78130061832784695232022-02-02T07:21:00.010-08:002022-02-02T08:00:15.372-08:002021-ről röviden<p> </p><p>Sosem voltam még ilyen közel a könyvkiadáshoz. Az elmúlt hónapokban lezajlott a <i>Még nem mehetünk haza </i>című regényem szerkesztése, korrektúrája (már csak a tördelése van hátra), illetve a borítóval is végre elkészültünk. Már majdnem célba értem, már majdnem küldhetjük az anyagot a nyomdába, és valójában csak most kezd motoszkálni bennem a felismerés, hogy <i>tényleg </i>sikerül eljuttatnom az olvasókhoz Heinz-et és Bastiant <span style="font-size: 12pt;">–</span> ez pedig fantasztikus érzés. </p><p>Elmaradt a szokásos évi összegzésem, és a legutóbb befejezett regényemről sem meséltem. Zsúfolt időszakot tudhatok magam mögött. Sem a december, sem a január nem volt könnyű, ez az év egyszerűen nem úgy indult, ahogyan abban reménykedtem. Mégis akadnak dolgok, amelyekért hálás lehetek <span style="font-size: 12pt;">– ahogy az első bekezdésben is már említettem a könyvem nyomdai előkészítésében tett lépéseinket. Néhány gondolattal igyekszem bepótolni az eddigi lemaradásaimat.</span></p><p><span style="font-size: 12pt;"><b>2021 </b>legjobb könyve számomra <b>Donna Tartt: Az aranypinty </b>regénye volt, minden tekintetben elvarázsolt. Valószínűleg még sokszor újra fogom olvasni, mert hihetetlenül részletgazdag és olyan egyedi atmoszférát teremt, amely hosszú ideig elkísért még a könyv befejezése után is. A Molyon mélyebben írtam róla, <a href="https://moly.hu/ertekelesek/4505645" target="_blank">itt</a> megtalálható az értékelésem.</span></p><p><span style="font-size: 12pt;">A filmekről is csak röviden ejtenék szót. A tavalyi kínálatból kiemelkedőnek találtam a <b>Szörnyellát</b>, az <b>Utolsó éjszaka Sohóban</b>-t, illetve a <b>Dűné</b>t, amit volt szerencsém moziban látni. A háborús filmek közül a <b>Perzsa nyelvleckék</b>et és <b>Az elfelejtett háború</b>t tudom jó szívvel ajánlani, ami pedig a sorozatokat illeti, <b>Az ember a fellegvárban-</b>nak nagy reményekkel álltam neki, ám sajnos csak az első 2 évadja tetszett </span><span style="font-size: 16px;">– az viszont</span><span style="font-size: 12pt;"> nagyon. Erőssége a hangulat megteremtése, és az erős női karakterek, mellett pedig az alternatív történelmet is hátborzongatóan képes valóságossá tenni a vásznon. </span><b style="font-size: 12pt;">A nyugalom tengere</b><span style="font-size: 12pt;"> című dél-koreai minisorozatnak is érdemes esélyt adni </span><span style="font-size: 16px;">– a talán már tucatszor feldolgozott alapszituáció nem várt csavarokat és végkifejletet tartogat </span><span style="font-size: 16px;">– egy szóval igazi és egyedi sci-fit láthatunk.</span></p><p><span style="font-size: 16px;">Idén barátkozom a fantasy műfajával, ami eddig távol állt tőlem. Januárban befejeztem a <b>Harry Potter</b> könyveket (most először), és igyekszem a hasonló regények felé. Szeretnék tovább megismerkedni <b>Stephen King </b>és <b>John Steinbeck </b>munkásságával, emellett pedig tervben van néhány olyan klasszikus mű, amelyeket már nagyon régóta el szeretnék olvasni: <b>Monte Cristo grófja,</b> <b>Akiért a harang szól </b>vagy épp az eredeti <b>Frankenstein </b>történet. És természetesen <b>A nyomorultak</b>nak is szeretnék idén újra nekiállni. </span></p><p><span style="font-size: 16px;">Ennyit a könyvekről. Az írás terén is vannak terveim </span><span style="font-size: 16px;">–</span><span style="font-size: 16px;"> jelenleg 4 regény ötlete foglalkoztat (ebből kettő történelmi témájú), és szép számmal akadnak már megírt, de csiszolgatásra váró regényeim is. 2021-ben egyetlen nagy regényt írtam (11 hónapig), soha nem dolgoztam még ilyen hosszú ideig az első kéziraton. Gyakran voltam azon az állásponton, hogy semmi sem lesz belőle, és már magát az érzést is kezdtem elfelejteni, hogy milyen leírni a ,,<i>vége" </i>feliratot </span><span style="font-size: 16px;">– utólag úgy gondolom, bizonyára azért próbáltam titokban tartani, mert folyamatosan emésztett a kérdés, hogy ,,mi van, ha ezúttal ezt nem fogom tudni befejezni?"</span><span style="font-size: 16px;">. De lám, valahogy mégis befejeztem december közepén. Sőt, bele is olvasgattam azóta, és a javításra váró dolgok ellenére összességében elégedett vagyok vele. Most pedig már le merem írni, hogy igenis megírtam egy monumentális terjedelmű sci-fit, amelynek a világa annyira beszippantott (végre nem kellett igazodnom évszámokhoz), hogy biztosra veszem, még vissza fogok térni ehhez a műfajhoz. Nagyon tetszett ez a határtalan szabadság, és a saját magam alkotta világ. </span></p><p><span style="font-size: 16px;">A történetről röviden: a távoli jövőben, a világ utolsó Városában Vörösbegy épp a tizenhetedik műkincsrablását készül végrehajtani </span><span style="font-size: 16px;">– </span><span style="font-size: 16px;">reménykedik benne, hogy ezúttal sikerrel jár. A rögeszméjévé vált festményért nem nagy ár a szabadsága elvesztése, hiszen, ha igazak a legendák, a halálos beteget is képes meggyógyítani. Erre a világra már csak keveseknek adatik meg, hogy egészségesen születhessenek, így nem a lány az egyetlen, aki meg akarja kaparintani a csodatévő tárgyat. A festmény az egész Város sorsát megpecsételi, köztük három testvérét, de a történet főképp Vörösbegy, a vakmerő, és Kék Varjú, a törvény őrének haláltánca körül forog </span><span style="font-size: 16px;">–</span><span style="font-size: 16px;"> az irgalom és az igazság szembenállásáról. Úgy hiszem, a leglényegesebb szereplő mégis maga a Peremvidék, a halálos zóna, amelyik felemésztette az előző világot és most körbe veszi a Várost. Odakint rejtőznek a válaszok, és mindazok útja arra vezet, akik meg akarják fejteni a festmény titkát.</span></p><p><span style="font-size: 16px;"> Ezt a történetet Rubik-kocka módjára építgettem, idővel egyre bonyolultabb és mélyebb lett, és a komfortzónámból való kilépésem egyik hozadéka az, hogy az ellenség ezúttal megfoghatatlan és arctalan – innen következik, hogy </span><span style="font-size: 16px;">nagyobb hangsúlyt kap a morális értelemben vett jó és rossz közötti harc. A szeretteinkért való küzdelmet és a testvéri kapcsolatokat helyeztem előtérbe – ez utóbbiról egyre jobban szeretek írni. Ez lenne hát előzetesben az <i>Elhagyni a Várost. </i></span></p><p><br /></p>Unknownnoreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3158282036051717724.post-57867151751269110442021-05-09T05:26:00.005-07:002021-05-23T23:59:10.969-07:00Ha Ottlik, akkor az Iskola a határon<p> </p><p class="MsoNormal" style="text-indent: 18pt;"><span style="font-family: Times;">Ottlik
Géza születésének 109. évfordulója alkalmából újra kézbe vettem az <i>Iskola
a határont</i>, és felelevenítettem a hozzá fűződő gondolataimat, amelyet ebben
a bejegyzésben szeretnék megosztani veletek. A mai nap jó alkalom arra, hogy kicsit
elmélkedjünk az író munkásságáról, vagy belepillantsunk néhány irodalmi értekezésbe,
amelyek hozzásegíthetnek a regény mélyebb megértéséhez.</span><span style="font-family: Times; text-indent: 18pt;"><o:p> </o:p></span><span style="font-family: Times; text-indent: 18pt;">Én
nem kísérelek meg ilyen kaliberű elemzésbe fogni, hiszen éppen csak a
felszínt kapargatom, mindazonáltal remélem, hogy a témával kapcsolatban tudok majd tartalmas gondolatokat közvetíteni.</span></p>
<p class="MsoNormal" style="text-indent: 18pt;"><span style="font-family: Times;"><o:p> </o:p></span><span style="font-family: Times; text-align: justify; text-indent: 18pt;">Kezdjük ott, hogy <i>Az Iskola
a határon</i> az a fajta regény, amely túlságosan összetett ahhoz, hogy első
olvasásra minden mélységében fel lehessen fogni; vagy egyáltalán meghatározni, hogy miről szól. Rengeteg témát magába foglal, és érezhetően lappang egyfajta
titokzatosság a sorok mögött, ami számos olvasóval
együtt engem sem hagy nyugodni.</span></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 18pt; text-justify: inter-ideograph;"><span style="font-family: Times;"><o:p> </o:p></span><span style="font-family: Times; text-indent: 18pt;">Az író neve számomra egyet
jelent Kőszeggel, és számtalan alkalommal bejártam a regény helyszíneit, hogy elmélkedjek arról, vajon mi késztette arra Ottlikot, hogy újra és
újra megírja ezt a regényt </span><span style="background-color: white; font-size: 12pt; text-align: left;">–</span><span style="font-family: Times; text-indent: 18pt;"> csak más cím alatt, esetleg másik szereplőgárdával. A művei nem választhatók el élesen egymástól, ebben </span><span style="background: white; font-family: Times; text-indent: 18pt;">bejegyzésben
azonban csak az <i>Iskola a határon</i>ra szeretnék fókuszálni.</span></p>
<p class="MsoNormal" style="text-indent: 18pt;"><span style="font-family: Times;"><o:p> <span></span></o:p></span></p><a name='more'></a><p></p>
<p class="MsoNormal" style="text-indent: 18pt;"><span style="font-family: Times;"><o:p> </o:p></span></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiICvUulrO96yr6ooXLdHMmTa1HAFkJLisZxu56RoYqy9DaLpKipzXX3yrk90AyoRemQc-k5Tfk-aNq5m3Z28WZ4G8YxAcBXT9ne0yMYTE8Tk2n0cAAjV-mIwfLlRxMzwf_C7bJaQnCSGOv/s724/ottlik_15_vagott+fot%25C3%25B3+PIM.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="447" data-original-width="724" height="311" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiICvUulrO96yr6ooXLdHMmTa1HAFkJLisZxu56RoYqy9DaLpKipzXX3yrk90AyoRemQc-k5Tfk-aNq5m3Z28WZ4G8YxAcBXT9ne0yMYTE8Tk2n0cAAjV-mIwfLlRxMzwf_C7bJaQnCSGOv/w504-h311/ottlik_15_vagott+fot%25C3%25B3+PIM.jpg" title="Ottlik a kőszegi alreál iskola tanulójaként" width="504" /></a></div><br /><p></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 18pt; text-justify: inter-ideograph;"><span style="font-family: Times;">Már a cím értelmezése sem
egyértelmű, a <i>határ </i>szót vehetjük hétköznapi értelemben, hiszen a regény
valóban a határon játszódik egy kisvárosban, vagy vonatkoztathatjuk magukra a
szereplőkre, akiket behatárolnak az intézmény falai, és odabent is meg kell
tanulniuk felállítani a saját határaikat. Ezen kívül más értelmezések is
léteznek: az emberi méltóság határa, vagy a regényben sokat emlegetett
szombathelyi országút is szolgálhat határul. </span><span style="font-family: Times; text-indent: 18pt;">Az </span><i style="font-family: Times; text-indent: 18pt;">iskola </i><span style="font-family: Times; text-indent: 18pt;">pedig
számomra egyértelműen az élet iskolájára asszociál, ahova előbb utóbb mindenki
bekerül, és ekkor derül ki igazán a valódi jelleme.</span></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 18pt; text-justify: inter-ideograph;"><span style="font-family: Times;"><o:p> </o:p></span><span style="font-family: Times; text-indent: 18pt;"> </span><span style="font-family: Times; text-indent: 18pt;">A mű rendeltetését szintén nehéz meghatározni. Egyszerre tekinthetjük Ottlik részéről önvallomásnak (hiszen Bébé kisebb
változtatásokkal magát az írót testesíti meg, aki három évig volt a kőszegi
alreál iskola tanulója), és fejlődésregénynek is megállja a helyét. Ahhoz, hogy minden mélységében
felfoghassuk, érdemes utána nézni a valós tényeknek, mert ezek ott lapulnak a
fikció alatt.</span></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 18pt; text-justify: inter-ideograph;"><span style="font-family: Times;">Visszatérve az előző
gondolatmenethez, az Iskola a határon megjelenése után (1959) egészen a 80-as
évek közepéig nem volt képes levetkezni magáról az ifjúsági regény jelzőt,
amely előtt manapság már sokan állnak értetlenül, hiszen attól függetlenül, hogy
a könyv szereplői gyerekek, még egyáltalán nem biztos, hogy annak a
korosztálynak is íródott. Az <i>Iskola a határon </i>később odáig jutott, hogy bekerült a
tananyagok közé, kinevezték a magyar irodalom posztmodern előfutárának,
ráadásul Esterházy révén (aki Ottlik 70. születésnapjára lemásolt az egész
regényt egyetlen papírlapra) immár képzőművészeti tárgyként is tekinthetünk rá.<o:p></o:p></span></p>
<p class="MsoNormal" style="text-indent: 18pt;"><span style="font-family: Times;"><o:p> </o:p></span><span style="background: white; text-indent: 18pt;">Vessünk
egy pillantást a regény tartalmára is. Fontos szerepet kap a zárt környezetben
és szigorú hierarchiában zajló testi-lelki küzdelem, az asszimiláció, a
megalkuvás, ugyanakkor éppen úgy szól a szabadság hajszolásáról – amely csak
azáltal érhető el a gyerekek számára, ha lemondanak róla –, a felnőtté válásról,
valamint a veszteségek feldolgozásáról. Akárcsak a tanárok, a diákok is egymás
közt éppolyan szigorúan fegyelmeznek, a megalázás mindennaposnak számít. <i>„</i></span><i style="text-indent: 18pt;">A katonaiskolába bekerülők
így nagyon hamar elveszítik gyermeki énjüket, gyorsan fel kell nőniük, el kell
tépniük régi kötődéseiket, és kicsit el is vesztik régi önmagukat. Ezek a
változások és veszteségek viszont az életre szóló összetartozás kialakulásához
vezetnek, <b>amely talán kevesebb a barátságnál, de több a szerelemnél.</b>”</i></p>
<p class="MsoNormal" style="text-indent: 18pt;"><span style="background: white; font-family: Times; mso-bidi-font-family: Arial;"><o:p> </o:p></span><span style="background-color: white; font-family: Times; text-indent: 18pt;">A regény idősíkjai ugyanolyan
összetettek, akárcsak a szereplőinek lelkivilága. A megszokott lineáris
történetmeséléssel ellentétben Ottlik számos időbeli ugrálást alkalmaz,
mindeközben pedig Bébé Medve írását olvassa, így kettejük valósága, emlékei
egyazon időben vannak jelen, tökéletesen kiegészítve egymást. Emiatt a csapongó elbeszélésmód miatt</span><span style="background-color: white; font-family: Times; text-align: justify; text-indent: 18pt;"> s</span><span style="font-family: Times; font-size: 12pt; text-indent: 18pt;">okan tartják véletlenszerűen keletkezett cselekményű a regénynek. </span><span style="background: white; font-family: Times; font-size: 12pt; text-indent: 18pt;">Maga Ottlik így nyilatkozott erről: <i>„[A
regény] hangulatot, atmoszférát vagy légkört akar ábrázolni, amit általában
sokkal inkább a zene fejezett ki a múlt századokban vagy esetleg a képzőművészet.
Ezt próbálja a regény most tudatosan megvalósítani. Az első megírása valaminek
szükségszerűen spontán</i> − mondja erről a Hornyik Miklósnak adott interjúban. − <i>Először lendületből kell írni, mert a lényeges dolgokat,
ugye, isteni kegyelem, ihlet vagy arkangyal súgja az embernek: munka közben a
legfontosabb, legdöntőbb dolgok belefutnak az ember tollába vagy írógépébe −
ezt lendületből kell megírni. Igen ám, csakhogy ez még csak az első verzió, s
miután megírtam, leteszem, otthagyom, és pár hónap múlva vagy fél év múlva
előveszem. Ilyenkor tudja csak meg az író, hogy tulajdonképpen mit akart írni.
Az írás szerkezetét, a külső vázat, a mesét, a nem tudom, micsodát, a látható
mondanivalót előre el lehet dönteni, de hogy mi lesz a lényeges, azt csak ebből
a lendületből megírt, nem kiadandó változatból lehet megtudni. S akkor szépen
újra meg kell írni az egészet. Ezt különben a nyugati nagy írók mind tudják,
csak mi nem tudjuk.”</i></span></p><p class="MsoNormal" style="text-indent: 18pt;"><span style="background: white; font-family: Times; mso-bidi-font-family: Arial;"><o:p> </o:p></span></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjqPkvRhfyjT91ecWgALyXYzweHn7P7ZX0mKeWMhXL6go4cjVlwAktJhlguePUftEF7oczgj44TX9KOkk2jyOonHaKVKHGzANxrxuMe5b_sCK-GPFzRWdnDDA3Yay-1g-YzB7JIFrVr5k7Z/s645/20120524-ottlik-geza+fels%25C5%2591+sor+balr%25C3%25B3l+a+m%25C3%25A1sodik%252C+forr%25C3%25A1s%252C+pet%25C5%2591fi+irodqalmi+m%25C3%25BAzeum.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="486" data-original-width="645" height="347" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjqPkvRhfyjT91ecWgALyXYzweHn7P7ZX0mKeWMhXL6go4cjVlwAktJhlguePUftEF7oczgj44TX9KOkk2jyOonHaKVKHGzANxrxuMe5b_sCK-GPFzRWdnDDA3Yay-1g-YzB7JIFrVr5k7Z/w460-h347/20120524-ottlik-geza+fels%25C5%2591+sor+balr%25C3%25B3l+a+m%25C3%25A1sodik%252C+forr%25C3%25A1s%252C+pet%25C5%2591fi+irodqalmi+m%25C3%25BAzeum.jpg" title="Ottlik a felső sorban balról a második" width="460" /></a></div><br /><p></p>
<p class="MsoNormal" style="text-indent: 18pt;"><span style="background: white; font-family: Times; mso-bidi-font-family: Arial;"><o:p> </o:p></span><span style="background-color: white; font-family: Times; text-align: justify; text-indent: 18pt;">Röviden szót kell ejteni még a regény sajátosságairól. A
romantikus elemek mellett a szentimentalista vonások is ugyanúgy felfedezhetők benne, a
szereplőket tekintve azonban egy akkoriban szokatlannak számító perspektívát állapíthatunk meg: a karaktereket a saját életükhöz, és társadalmi helyzetükhöz
való viszonya határozza meg, nem pedig az egymástól való
függésük, vagy az elszenvedett traumáik. Mindegyikük keresi a maga célját, ezek
az útkeresések pedig a zárt ajtók mögött zajlódnak, legtöbbször bennük,
legbelül. Az otthontól való elszakadás, a szeretet hiánya felébreszti a
gyerekekben az ösztönös védekezést, a tagadást, ebben a környezetben azonban
lehetetlenség dacolni az idővel, hiszen az nem eltelik, hanem „van”, az
ösztönökön való felülkerekedés legjobb színtere pedig az emberi lélek. Lényegében tehát sokkal fontosabb helyszínt kapunk, mint maga az iskola. Ottlik a gyermeki szereplők révén elénk tárja mindazt, amit a felnőtteknek már sosem lesz merszük kimondani.</span></p><p class="MsoNormal" style="text-indent: 18pt;"><span style="background: white; font-family: Times; mso-bidi-font-family: Arial;"><o:p></o:p></span></p><p class="MsoNormal" style="text-indent: 18pt;"><span style="background: white; font-family: Times; mso-bidi-font-family: Arial;">A regény előszeretettel használ
szimbólumokat, erről külön lehetne írni, én viszont ezekből csak két szembetűnő
bibliai utalást emelnék ki. A kőszegi főtéren áll egy sgraffitós ház, amelynek
felirata ihlette a regény leghíresebb fejezetcímét: „<i>Non est volentis, neque
currentis, sed miserentis Dei</i>.” Ez az idézet Salamon könyvéből származik,
és magyarra fordítva így hangzik: „<i>Nem azé, aki akarja, sem azé, aki fut,
hanem a könyörülő istené.”</i></span></p><p class="MsoNormal" style="text-indent: 18pt;"><span style="background: white; font-family: Times; mso-bidi-font-family: Arial;"></span></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjuB9onGT7GkNdm9Y9XOEtGCgQExhCasF7IfbytA80j2ug0NUbZt7mRMM4nUUhxQIXqF_ekEXdJ1eJXrWy61vh9pOmw51RMe43_iQb-CnyjIHwFLZljcRWQgvUj6nWkpR6f5cS6MyyzeMTj/s706/koszeg.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="706" data-original-width="403" height="400" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjuB9onGT7GkNdm9Y9XOEtGCgQExhCasF7IfbytA80j2ug0NUbZt7mRMM4nUUhxQIXqF_ekEXdJ1eJXrWy61vh9pOmw51RMe43_iQb-CnyjIHwFLZljcRWQgvUj6nWkpR6f5cS6MyyzeMTj/w229-h400/koszeg.jpg" title="Sgraffitós ház Kőszegen" width="229" /></a></div><p></p><p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 18pt; text-justify: inter-ideograph;">A másik utalás már nem
ennyire egyértelmű, Medve fekete kéznyomát a falon rengetegféleképp lehet
értelmezni. A 2017-es emelt magyar érettségi feladatsor azonban másféle szemszögből világít ra erre a
mozzanatra. <i>„Bibliai eredetű kifejezés, melyet egy ószövetségi történet
szerint testetlen emberi kéz ujja írt egy királyi palota falára. Dániel próféta
királyi kérésre megfejtette az írást: ’Isten számba vette királyságodat, és
véget vetett neki, megmért a mérlegen, és könnyűnek talált</i><i>’. </i><i>Ottlik
szövegében általánosított jelentése „intés, intő jóslat”.</i> A sort még a végtelenségig lehetne folytatni, végezetül azonban
a regényből az egyik legtöbbet emlegetett idézetet hoznám, amely egyben a
szerző ismérve is.<o:p></o:p></p><p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 18pt; text-justify: inter-ideograph;"><i style="text-indent: 18pt;"><span style="background: rgb(254, 254, 254); font-family: "Times New Roman"; font-size: 12pt; mso-ansi-language: HU; mso-bidi-language: AR-SA; mso-fareast-font-family: SimSun; mso-fareast-language: ZH-CN;">„Az iskolában eltöltött idő
„egyáltalán nem telt el, hanem van; minden pillanata áll egy helyben, kivetítve
a mindenség ernyőjére.” </span></i><span style="background: rgb(254, 254, 254); font-family: "Times New Roman"; font-size: 12pt; text-indent: 18pt;">Ebből fakad az
elhallgatás törvénye, amely meghatározza az egész regényt, és az író stílusát. </span><span style="background-attachment: initial; background-clip: initial; background-image: initial; background-origin: initial; background-position: initial; background-repeat: initial; background-size: initial; font-size: 12pt; text-indent: 18pt;">„<i>A legfontosabb dolgokról nem tudunk beszélni
− </i>mondja Ottlik<i> −, vagyis gondolkozni sem. Létezésünk alapjai − a
hallgatás mélyén − sértetlenül őriznek ép, teljes tartalmakat. A nyelv fel
tudja bontani roppant összetettségüket részjelentésekre, érzelmi, indulati,
etikai, esztétikai, gondolati, akarati jelentésekre. Ezek az értelmezések mind
csonkák, hamisak. Az író a nyelvet nem ebben az értelmező, felbontó
funkciójában használja, hanem éppen ellenkezőleg, mondhatnánk visszaélve a
nyelvtan szerkezetével és a szavak jelentésrendszerével, versében, regényében a
világ eredeti épségét és teljességét igyekszik visszaállítani. És ha ez
egyáltalán sikerül neki, csak a szövegébe beáramló hallgatásokkal sikerülhet.”</i></span></p><p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 18pt; text-justify: inter-ideograph;"><span style="font-size: 12pt;">
<!--[if !supportLineBreakNewLine]-->
<!--[endif]--></span></p><p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 18pt; text-justify: inter-ideograph;"><span style="background-attachment: initial; background-clip: initial; background-image: initial; background-origin: initial; background-position: initial; background-repeat: initial; background-size: initial;">Ezzel kapcsolatban érdekes megemlíteni Balassa Péter gondolatait
is: <i>„Ha lehet mondani − (...) −, akkor az Iskola a határon több száz
oldalával együtt legszűkszavúbb könyveink egyike. Nem sokat beszélnek itt,
vezényszavak és parancsok pattognak inkább, meg mondatfüzéreket összerántó,
rövidítő mássalhangzók torlódnak össze az alig mozgó ajkakon. Érthetetlen nyelv
hangzik föl, amit akkor és ott mindenki ért és beszél; </i></span><i><span style="background-attachment: initial; background-clip: initial; background-image: initial; background-origin: initial; background-position: initial; background-repeat: initial; background-size: initial;">káromkodásokból font vesszőcsapások és
szeretetérintések; nem civileknek való beszéd ez. Amennyivel közelebb áll a
hallgatáshoz, mint a társalgáshoz, annyival közelebb az értéshez is.”<o:p></o:p></span></i></p><p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 18pt; text-justify: inter-ideograph;"><span style="background-attachment: initial; background-clip: initial; background-image: initial; background-origin: initial; background-position: initial; background-repeat: initial; background-size: initial;">Összegzésként tehát Ottlik nem csak az újszerű időkezelésével,
a szereplők belső harcaival alkotott maradandót az <i>Iskola a
határonban</i>, hanem a történet mögött húzódó kimondatlan és kimondhatatlan üzenetekkel,
amelyeket mindenkinek magának kell meglelnie. Talán ezért van az, hogy
időnként újra kézbe kell vennünk ezt a bizonyos regényt, amely mintha minden
alkalommal valami mást is közvetítene. Maga az író sem tekinti lezárt
egységnek a műveit, ezért majd az emlékezet és a köztudatban élő Ottlikról
kialakított képünk ,,írja tovább" Bébé és Medve történetét is.<o:p></o:p></span></p><p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 18pt; text-justify: inter-ideograph;"><span style="background-attachment: initial; background-clip: initial; background-image: initial; background-origin: initial; background-position: initial; background-repeat: initial; background-size: initial;"><br /></span></p><p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 18pt; text-justify: inter-ideograph;"><span style="background-attachment: initial; background-clip: initial; background-image: initial; background-origin: initial; background-position: initial; background-repeat: initial; background-size: initial;"><br /></span></p><p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 18pt; text-justify: inter-ideograph;"><span style="background-attachment: initial; background-clip: initial; background-image: initial; background-origin: initial; background-position: initial; background-repeat: initial; background-size: initial;">További olvasnivalóért ajánlom ezt az oldalt, ahol
megtudhattok egyet s mást az igazi szereplőkről és a sorsuk alakulásáról: </span><span color="windowtext" style="background: transparent; text-indent: 18pt;"><a href="https://www.origo.hu/kultura/20120525-ottlik-geza-iskola-a-hataron-szereploinek-tovabbi-sorsa.html">https://www.origo.hu/kultura/20120525-ottlik-geza-iskola-a-hataron-szereploinek-tovabbi-sorsa.html</a></span></p><p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 18pt; text-justify: inter-ideograph;"><span style="text-indent: 18pt;">Aki pedig magáról a katona alreál iskoláról szeretne olvasni,
annak ezt ajánlom, ahol részletesen olvashat róla: </span><a href="https://epa.oszk.hu/03300/03366/00104/szell.htm" style="background-color: transparent; text-indent: 18pt;">https://epa.oszk.hu/03300/03366/00104/szell.htm</a></p><p></p><p class="MsoNormal" style="text-indent: 18pt;"><span style="background: white; font-family: Times; mso-bidi-font-family: Arial;"><o:p></o:p></span></p><p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 18pt; text-justify: inter-ideograph;"><span style="background-attachment: initial; background-clip: initial; background-image: initial; background-origin: initial; background-position: initial; background-repeat: initial; background-size: initial;"><br /></span></p><p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 18pt; text-justify: inter-ideograph;"><i><span style="background-attachment: initial; background-clip: initial; background-image: initial; background-origin: initial; background-position: initial; background-repeat: initial; background-size: initial;"><br /></span></i></p><p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 18pt; text-justify: inter-ideograph;"><i><span style="background-attachment: initial; background-clip: initial; background-image: initial; background-origin: initial; background-position: initial; background-repeat: initial; background-size: initial;"><br /></span></i></p><p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 18pt; text-justify: inter-ideograph;"><i><span style="background-attachment: initial; background-clip: initial; background-image: initial; background-origin: initial; background-position: initial; background-repeat: initial; background-size: initial;"><br /></span></i></p><p class="MsoNormal" style="text-indent: 18pt;"><i><span style="font-size: 10pt;">Képek forrása: Petőfi Irodalmi Múzeum</span></i></p><p class="MsoNormal" style="text-indent: 18pt;"><i style="background-color: transparent; text-indent: 18pt;"><span style="font-size: 10pt;">Felhasznált irodalom: Fűzfa
Balázs: „</span></i><i style="background-color: transparent; text-indent: 18pt;"><span style="font-size: 10pt;">…Sem azé, aki fut…” <span style="background-attachment: initial; background-clip: initial; background-image: initial; background-origin: initial; background-position: initial; background-repeat: initial; background-size: initial;">Ottlik Géza
Iskola a határon című regénye a hagyomány, a prózapoétika, a hipertextualitás
és a recepció tükrében</span></span></i></p><p></p><p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 18pt; text-justify: inter-ideograph;"><br /></p><p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 18pt; text-justify: inter-ideograph;"><br /></p><p class="MsoNormal" style="text-indent: 18pt;"><span style="background: white; font-family: Times; mso-bidi-font-family: Arial;"><i><br /></i></span></p><p class="MsoNormal" style="text-indent: 18pt;"><span style="background: white; font-family: Times; mso-bidi-font-family: Arial;"><o:p><br /></o:p></span></p>Unknownnoreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3158282036051717724.post-14075623557918223552020-12-26T09:05:00.001-08:002020-12-26T09:08:24.630-08:002020 legjobb olvasmányai<p> </p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjIkIgvDk-QnIBAG54M7BDLbLC2rDTZlR2cBoFmKampFws2HJUDGKHGfXmF0I9sQlGbMcf6Ad1KU7m7t9PxLGKQAwzm0KckrGauzlzVxTKvsMM6BnzKOLaCZHc9R_JbUOCmCGWBnxubdOBt/s1593/legjobb+k%25C3%25B6nyvek+2020.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="500" data-original-width="1593" height="189" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjIkIgvDk-QnIBAG54M7BDLbLC2rDTZlR2cBoFmKampFws2HJUDGKHGfXmF0I9sQlGbMcf6Ad1KU7m7t9PxLGKQAwzm0KckrGauzlzVxTKvsMM6BnzKOLaCZHc9R_JbUOCmCGWBnxubdOBt/w602-h189/legjobb+k%25C3%25B6nyvek+2020.jpg" width="602" /></a></div><br /><p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 18pt; text-justify: inter-ideograph;">Hosszas töprengés után végül sikerült összeszednem az idei öt legjobb olvasmányomat. Habár kedvesebb könyvet olvastam, mint szerettem volna,
így is akadtak igazi különlegességek, amelyekre sokáig fogok
emlékezni. Íme a listám (itt már nem rangsoroltam):<o:p></o:p></p><p></p><p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 18pt; text-justify: inter-ideograph;"><span></span></p><a name='more'></a><b><br /></b><p></p><p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 18pt; text-justify: inter-ideograph;"></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhurpUzhxpINKipNIABTKPaodSBkGYv2iRZTi1ByMLg4GxDaViZdjyX18Zek8cCnPzufZgyFi9HbLyEK50kYgZEazEu4G4QkRejFNOojtcoXiUN3HVFtjrAVsBnhHU44G_UKXVCcB0NlnUD/s500/a2b97b41c2d1ef0311da683369ae4922.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="333" data-original-width="500" height="249" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhurpUzhxpINKipNIABTKPaodSBkGYv2iRZTi1ByMLg4GxDaViZdjyX18Zek8cCnPzufZgyFi9HbLyEK50kYgZEazEu4G4QkRejFNOojtcoXiUN3HVFtjrAVsBnhHU44G_UKXVCcB0NlnUD/w375-h249/a2b97b41c2d1ef0311da683369ae4922.jpg" width="375" /></a></div><br /><b><br /></b><p></p><p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 18pt; text-justify: inter-ideograph;"><b>1.)</b> <b>J.R.R. Tolkien: A gyűrűk ura</b><o:p></o:p></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 18pt; text-justify: inter-ideograph;">Ezt a történetet nem kell bemutatni senkinek, ennek ellenére én sokáig még azt sem mondhattam el magamról, hogy mind a három részt láttam. Szégyen, nem
szégyen, de csak idén jutottam el oda, hogy elolvassam <b>A gyűrűk urát</b>.<o:p></o:p></p><p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 18pt; text-justify: inter-ideograph;">Tolkien fantasztikus részletességgel dolgozta ki ezt a világot, és ugyanilyen alaposan tárja az olvasó elé. A történetvezetés lassú, ám végig lekötötte a figyelmemet, mindig találtam benne valamit, ami miatt tovább akartam olvasni. Sokakkal ellentétben én Frodót is szerettem, és meg tudtam érteni, de a kedvenc szereplőm mégis Samu lett, aki jóban-rosszban hűségesen kitartott a barátja mellett.</p><p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 18pt; text-justify: inter-ideograph;">,,Összességében azt kell mondanom, <span style="background: white;">nem csoda, hogy alapműnek tekintik ezt a terjedelmes, és hihetetlenül
részlet gazdag tündérmesét, amelyből mindenki, aki rászánja magát az
elolvasásra, tud valami újat tanulni."</span><o:p></o:p></p><p></p><p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 18pt; text-justify: inter-ideograph;">A teljes értékelésemet a könyvről itt elolvashatjátok a
Molyon: <o:p></o:p></p><p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 18pt; text-justify: inter-ideograph;"><span color="windowtext"><a href="https://moly.hu/konyvek/j-r-r-tolkien-a-gyuruk-ura/en-es-a-konyv/e_w">https://moly.hu/konyvek/j-r-r-tolkien-a-gyuruk-ura/en-es-a-konyv/e_w</a></span></p><p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 18pt; text-justify: inter-ideograph;"><span style="text-indent: 18pt;"> </span></p><p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 18pt; text-justify: inter-ideograph;"><o:p></o:p></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhB1V6YArX7sfo_PgwT7uafiIukp2ET-0ndKn2YbLYYHE0YAgWZL9fW5D3NesYthcafzVntqijMGc5_jfjAy3BvUsznsDCATknsJjz_w-kxxHA8E2qSVMQJEjSvWJx6ue-FjKFqvL3AdMgY/s2048/Metro.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1164" data-original-width="2048" height="257" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhB1V6YArX7sfo_PgwT7uafiIukp2ET-0ndKn2YbLYYHE0YAgWZL9fW5D3NesYthcafzVntqijMGc5_jfjAy3BvUsznsDCATknsJjz_w-kxxHA8E2qSVMQJEjSvWJx6ue-FjKFqvL3AdMgY/w451-h257/Metro.jpg" width="451" /></a></div><br /><p></p><p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 18pt; text-justify: inter-ideograph;"><b style="text-indent: 24px;">2.) Dmitry Glukhovsky: Metró 2033</b></p><p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 18pt; text-justify: inter-ideograph;">A sci-fi világában már jóval otthonosabban érzem magam, mint a fantasy-ban. Idén
nem csak tömérdek orosz filmet néztem, hanem számos orosz író regénye is a kezembe akadt. Fogalmazhatunk
úgy, hogy 2020 Glukhovsky éve volt, mert szinte az összes könyvét elolvastam
vagy éppen újraolvastam. (Csupán kettő maradt ki, azokat meghagytam a jövőre.) A <b>Metró
2033</b> helyéért még versenyben volt a szerző <b>Futu.re</b> című könyve, ám végül ez
előbbi mellett döntöttem, ugyanis a részletesen kidolgozott
Metró térkép és a különleges atmoszféra, amit teremteni képes, azt kevés sci-fi regény képes utánozni.<o:p></o:p></p><p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 18pt; text-justify: inter-ideograph;">(Az itteni kép a Metró számítógépes játék változatából van,
eddig kétszer játszottam ki, egyszer a könyv elolvasása előtt, egyszer utána,
és meg kell állapítanom, igazán minőségi munkát végezek a készítők.)<o:p></o:p></p><p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 18pt; text-justify: inter-ideograph;"><o:p> </o:p><span style="background-color: white; text-indent: 18pt;">„Kemény, sötét, szívós,
oroszos, mindeközben olyan sci-fi, amely rémisztően valósághű jövőképet hordoz
magában egyes elemeit leszámítva. Annyira élveztem, hogy alig bírtam letenni,
és addig nyújtottam az olvasását, ameddig lehetett, hogy minél tovább tartson.”</span><span style="text-indent: 18pt;"> </span></p><p>
<span style="font-size: 12pt;"> A
teljes értékelés itt olvasható: <span color="windowtext"><a href="https://moly.hu/konyvek/dmitry-glukhovsky-metro-2033/en-es-a-konyv/e_w">https://moly.hu/konyvek/dmitry-glukhovsky-metro-2033/en-es-a-konyv/e_w</a></span></span></p><p><span style="font-size: 12pt;"><br /></span></p><p></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgApXkmfRBmzFSjbjUyIHqlbnoagXy0O8bJyN8_TfhgNXOW74v02VIki1RmSJd_vF5GQBpeahUPxZsp1Yas_fFDk5jq1Wgiu3k95RClGeQisdr46xIjJwJ89lJTFk-RQt3Z6sQcPvfFBW6w/s640/4690900_d07498027be115154f67bdcc22850700_wm.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="469" data-original-width="640" height="310" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgApXkmfRBmzFSjbjUyIHqlbnoagXy0O8bJyN8_TfhgNXOW74v02VIki1RmSJd_vF5GQBpeahUPxZsp1Yas_fFDk5jq1Wgiu3k95RClGeQisdr46xIjJwJ89lJTFk-RQt3Z6sQcPvfFBW6w/w423-h310/4690900_d07498027be115154f67bdcc22850700_wm.jpg" width="423" /></a></div><br /><span style="font-size: 12pt;"><br /></span><p></p><p></p><p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 18pt; text-justify: inter-ideograph;"><b>3.) John Steinbeck: Édentől keletre<o:p></o:p></b></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 18pt; text-justify: inter-ideograph;">Az idei leghosszabb könyvem volt <b>A gyűrűk urát</b> leszámítva.
Steinbecktől ezelőtt még nem olvastam semmit, de az biztos, hogy nem ez volt az
utolsó regényem tőle. Az író ugyanis a jellemrajzok nagy mestere, több generációt vezet végig a regényben, és mindegyik szereplő élő, hús-vér embernek tűnik, akik szinte életre kelnek a
szemünk előtt. Az <b>Édentől keletre</b> lényegében Káin és Ábel modern változata, Cal és Aron az, akin keresztül beteljesedik a Trask család sorsa.</p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 18pt; text-justify: inter-ideograph;"><span style="text-indent: 18pt;">Bővebben itt írtam róla:</span></p><p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 18pt; text-justify: inter-ideograph;"><o:p></o:p></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 18pt; text-justify: inter-ideograph;"><span color="windowtext"><a href="https://moly.hu/konyvek/john-steinbeck-edentol-keletre/en-es-a-konyv/e_w">https://moly.hu/konyvek/john-steinbeck-edentol-keletre/en-es-a-konyv/e_w</a></span><o:p></o:p></p><p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 18pt; text-justify: inter-ideograph;"><span style="text-indent: 18pt;"> </span></p><p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 18pt; text-justify: inter-ideograph;"></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhxxowN-1wfi1wKdRD8TbJOtILV03Y6JF0eGu_36ucPPyTkY38CLvr81UwC0vKHc3ZhXAxhMbG7EUyEOERx6zCRPYRJjAIgmUVP13oGaZSxxL7RumJKcg9Ztx7jqCOaBmlWJwU8tHDeKRAP/s763/763.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="719" data-original-width="763" height="331" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhxxowN-1wfi1wKdRD8TbJOtILV03Y6JF0eGu_36ucPPyTkY38CLvr81UwC0vKHc3ZhXAxhMbG7EUyEOERx6zCRPYRJjAIgmUVP13oGaZSxxL7RumJKcg9Ztx7jqCOaBmlWJwU8tHDeKRAP/w351-h331/763.jpg" width="351" /></a></div><br /><o:p><br /></o:p><p></p><p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 18pt; text-justify: inter-ideograph;"><b>4.) Arkagyij Sztrugackij, Borisz Sztrugackij: Stalker</b><o:p></o:p></p><span style="font-size: 12pt;"></span><p></p><p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 18pt; text-justify: inter-ideograph;">Nehéz elmondani, mi mindent jelent nekem ez a történet. Különösen
a film. Az egyik kedvenc klasszikus művem a <b>Stalker</b>, így nem volt kérdéses,
hogy ezt a regényt – ami alapján Tarkovszky később megrendezte a filmet –, muszáj
olvasnom. Egy külön bejegyzést lehetne írni csupán az elemzéséből, legyen szó akár
a filmről, vagy a könyvről. A <b>Stalker</b> az iskolapélda arra, hogy <span style="background: white;">„nincs szükség űrlényekre, különleges tömegpusztító
fegyverekre, robot-emberekre, sőt egy másik galaxisbeli kolóniáig sem kell
elmenni, hogy olyan csontig hatoló atmoszférájú sci-fit kapjunk, amely az egyik
legcsillogóbb égköve a műfajnak.”</span><span style="text-indent: 18pt;"> </span></p><p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 18pt; text-justify: inter-ideograph;">Itt a teljes értékelésem: <o:p></o:p></p><p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 18pt; text-justify: inter-ideograph;"><o:p>
</o:p></p><p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 18pt; text-justify: inter-ideograph;"><span color="windowtext"><a href="https://moly.hu/konyvek/arkagyij-sztrugackij-borisz-sztrugackij-stalker/en-es-a-konyv/e_w">https://moly.hu/konyvek/arkagyij-sztrugackij-borisz-sztrugackij-stalker/en-es-a-konyv/e_w</a></span><o:p></o:p></p><p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 18pt; text-justify: inter-ideograph;"><br /></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgIAI4GZMQJyjb66lvhBVnzxxI2ZynhXvXBBENsSXKMVowB5-W5qLUIhRnPZlpn4Zl6DiEM8OjZUUs9wEIQ5CmbI1g5TS9zqsbiovFIprmqmotcBIbB0K2yOYXLr6vzvrO_Qw7zOUUWUBL2/s1204/We-Need-To-Talk-About-Kevin.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="800" data-original-width="1204" height="256" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgIAI4GZMQJyjb66lvhBVnzxxI2ZynhXvXBBENsSXKMVowB5-W5qLUIhRnPZlpn4Zl6DiEM8OjZUUs9wEIQ5CmbI1g5TS9zqsbiovFIprmqmotcBIbB0K2yOYXLr6vzvrO_Qw7zOUUWUBL2/w384-h256/We-Need-To-Talk-About-Kevin.jpg" width="384" /></a></div><p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 18pt; text-justify: inter-ideograph;"><br /></p><p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 18pt; text-justify: inter-ideograph;"><b>5.) Lionel Shriver: Beszélnünk kell Kevinről</b><b style="text-indent: 18pt;"> </b></p><p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 18pt; text-justify: inter-ideograph;">Az év legaktuálisabb, és legnyomasztóbb könyve. Képzeljünk el egy anyát, aki nem képes szereti a saját gyermekét...</p><p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 18pt; text-justify: inter-ideograph;"><span style="background: white;">„Helyenként kiakasztó,
irritáló, megbotránkoztató, de akkor is, ez a történet komoly mondanivalóval
rendelkezik, és olyan témát boncolgat, amibe nem sok író meri belevágni a
fejszéjét. Lehet eszelősnek nevezni a szerzőt, aki ilyesmit kitalál, lehet
imádni vagy utálni ezt a regényt (olvastam róla hideget, meleget is), az
azonban biztos, hogy képtelenség szó nélkül elmenni mellette.</span><br />
<span style="background: white;"> Számomra így hangzik az a kérdés, amin az egész
nyugszik: <em>„Mi történik akkor, ha valakitől megvonjuk a szeretetünket?
Egyáltalán, milyen emberré válhat?"<o:p></o:p></em></span></p><p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 18pt; text-justify: inter-ideograph;"><span style="background: white;">„Nem elég a filmet megnézni,
akármilyen nehéz is ez a regény, megéri rászánni az időt, mert nem lehet
egyhamar elfelejteni. Utána ha csak egy kicsit is, de más szemmel fogunk a
gyerekekre nézni, vagy akár óvatosabban, felelősségteljesebben kezelni a szülői
mivoltot, mert azok, akik félvállról veszik – nem mondom, hogy olyan súlyos
következményekkel lesznek kénytelenek számolni, mint Eva –, de előbb-utóbb
vissza fog ütni.”</span><span style="background-color: white; text-indent: 18pt;"> </span></p><p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 18pt; text-justify: inter-ideograph;">
</p><p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 18pt; text-justify: inter-ideograph;"><span style="background: white;">A teljes értékelés itt
olvasható: <a href="https://moly.hu/konyvek/lionel-shriver-beszelnunk-kell-kevinrol/en-es-a-konyv/e_w">https://moly.hu/konyvek/lionel-shriver-beszelnunk-kell-kevinrol/en-es-a-konyv/e_w</a>
</span><o:p></o:p></p><p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 18pt; text-justify: inter-ideograph;"><br /></p>Unknownnoreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3158282036051717724.post-39754190160331726772020-12-20T14:48:00.003-08:002020-12-20T14:53:04.617-08:002020 legjobb filmélményei<p> </p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiaBuDeYQq85Dhn7sMHR6tPoMaY6Wh8VOHtCN2swQqF61pUi-OhNgqBthzxaGDUi0_VrUc1aga0UJsYCP_rkDUw9XAApC0AQX0BBKACEUdSELCYiGe2AkQKX3ee5pZPRrHHfCZ5tt_T9_BK/s1135/legjobb+filmek+2020.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="314" data-original-width="1135" height="173" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiaBuDeYQq85Dhn7sMHR6tPoMaY6Wh8VOHtCN2swQqF61pUi-OhNgqBthzxaGDUi0_VrUc1aga0UJsYCP_rkDUw9XAApC0AQX0BBKACEUdSELCYiGe2AkQKX3ee5pZPRrHHfCZ5tt_T9_BK/w622-h173/legjobb+filmek+2020.jpg" width="622" /></a></div><br /><p></p><p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 18pt; text-justify: inter-ideograph;">Idén rengeteg filmet megnéztem, ráadásul a sorozatokra is
rákaptam, így onnan szintén avattam új kedvenceket, de erről egy külön bejegyzést
lehetne írni. Röviden összefoglalva a <b>Dark</b> (Sötétség) című német sorozat
okozta az idei év legnagyobb katarzisát. Magam is sci-fi rajongó vagyok, az
időutazás mindig megmozgatta a fantáziámat, ám az a részletesség, amellyel ez a
sorozat feltárja előttünk az ok-okozati összefüggéseket, valamint a párhuzamos
világokat, egyszerűen zseniális. Bátran tudom ajánlani ezt a sorozatot azoknak,
akik régóta éheznek már egy igazán elgondolkodtató alkotásra, és szeretik maguk
kibogozni a szálakat.</p><span><a name='more'></a></span><p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 18pt; text-justify: inter-ideograph;"><br /></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhfnAhKN1KY2BOj5ESGWMMpvy-q3Bqf2T42HApcujZqlLMyHsFIzov6wxEcJsbLhSPx-1-OmYF-uk0VrerbaCQFmxzQKmhc56AhU6gTT2sA5t-XC7gAtgeTonJTmfKhfbbKK2CHtNhbo7_7/s826/capture-20201220-222519.png" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="345" data-original-width="826" height="203" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhfnAhKN1KY2BOj5ESGWMMpvy-q3Bqf2T42HApcujZqlLMyHsFIzov6wxEcJsbLhSPx-1-OmYF-uk0VrerbaCQFmxzQKmhc56AhU6gTT2sA5t-XC7gAtgeTonJTmfKhfbbKK2CHtNhbo7_7/w486-h203/capture-20201220-222519.png" width="486" /></a></div><br /><p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 18pt; text-justify: inter-ideograph;">Rátérve a filmekre, ötödik helyre a <b>Kóma</b> című orosz
filmet választottam. Elsőként a látványvilága fogott meg, hihetetlen
fantáziadús megvalósításokat villogtatnak meg, amelynek láttán elakad a néző lélegzete <span style="text-indent: 24px;">–</span><span style="text-indent: 18pt;"> mellesleg nem töménytelen, mondanivaló
nélküli akciót kapunk, ahogy azt az amerikai filmekben megszokhattuk.</span></p><p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 18pt; text-justify: inter-ideograph;">Az alaptörténet szerint a főszereplőnk, a fiatal építész
egy furcsa világban találja magát, ahol egészen más törtvények uralkodnak,
legyen szó akár a gravitációról, vagy a tér és az idő működéséről, hiszen mindaz, amit maga körül lát, kómában levő emberek emlékeiből
táplálkozik. Ki ő valójában, és hogyan került oda? Ezekre a kérdésekre próbálja
megtalálni a válasz, amíg még nem késő.</p><p>
</p><p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 18pt; text-justify: inter-ideograph;">El kell ismerni, a színészek némelyike kissé amatőr, és egy
helyen leül a lendület, de a film vége felé bekövetkező csavarok és a csodaszép
látvány miatt érdemes megnézni. Valóban olyan érzés, mintha egy álom részesei
lennénk.</p><p><br /></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgckY6khbLekCRlE_g5_m_vchfGE4N7GVPhk5ls2NozoTfVD8azbWwVRGOL18FYeXJ9o3Y7FluV9Lrn9aGZUmHYyrKSEKSbO5u8bab46EoE7kQis7QK93zmo_n8_XEZcC8fuUT0tpCasS-w/s1400/mruyx3dvpk4lzg7mlqni.png" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="787" data-original-width="1400" height="227" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgckY6khbLekCRlE_g5_m_vchfGE4N7GVPhk5ls2NozoTfVD8azbWwVRGOL18FYeXJ9o3Y7FluV9Lrn9aGZUmHYyrKSEKSbO5u8bab46EoE7kQis7QK93zmo_n8_XEZcC8fuUT0tpCasS-w/w404-h227/mruyx3dvpk4lzg7mlqni.png" width="404" /></a></div><br /><p></p><p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 18pt; text-justify: inter-ideograph;">Listám negyedik helyén szereplő <b>Platform</b> nem egy könnyed darab, se nem olyan
pörgős, mint a <b>Kóma</b>, és nem is rendelkezik szemet gyönyörködtető látványvilággal – sőt. Itt, ebben az esetben az ember inkább elfordulna, hogy ne kelljen látnia, ami a filmben zajlik. A <b>Platform </b>kifejezetten erős gyomrot
igényel, helyenként a horror határát súrolja, viszont nem lehet szó nélkül
elmenni mellette, mert régen nem kaptunk olyan alkotást, amely ennyire az
arcunkba vágná a pusztító, fogyasztói társadalomkritikát. És ennek érdekében a rendező nem retten vissza felhasználni a thrillerekre jellemző
fojtogató hangulatot vagy éppen a négy fal között játszódó történetek jó
bevált módszereit.<o:p></o:p></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 18pt; text-justify: inter-ideograph;">Nem szívesen nézném újra, de talán nem is szükséges, aki
egyszer látja, az nem igen tudja majd elfelejteni. A történet főhőse önként vonul
be a „Gödörnek” nevezett börtönbe, amiről csupán találgatni lehet, hogy milyen mély, és ki melyik szintre fog kerülni legközelebb, ha letelik az adott egy hónap a cellatársával. A felsőbb
szintekről le lehet csúszni a legalsókra, vagy éppen eggyel feljebb teszik őket. Néha már
egy szintkülönbség is életekbe kerülhet, ugyanis, a helyiségben se ajtó, se
ablak, se rács nem található, csupán két nagy lyuk van a plafonon és a padlón, ahol napi
egyszer liftként leereszkedik az asztal. Azoknak van a legjobb dolguk, akik
felülre kerültek, és elsőként nyúlhatnak az ételhez, míg akik lent a mélységben
tengetik a napjaikat, azoknak már semmi sem jut... </p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 18pt; text-justify: inter-ideograph;">Ez a film nem nyújt kellemes kikapcsolódást, de akinek van
gyomra hozzá, merüljön bele a Gödörbe, hogy a rendező a kezénél fogva
vezesse, mert ez az alkotás mély nyomot tud hagyni a nézőben.</p><br /><p></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjjPjtdf3OInioLsfJ-Li_EFxsiNBHPGrkOavg89rdFhfHvtfWqOZd_Y82SfpOxTmnIH9NSEb8n0tWwcCLLlkL6bqYuCp83ajaqc9T316-4q9_Gn-HHQlcL5QSYFBC2GiSPE5SbPF3Fex70/s1500/Mu_szerzo_nelkul_KO_1.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="843" data-original-width="1500" height="248" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjjPjtdf3OInioLsfJ-Li_EFxsiNBHPGrkOavg89rdFhfHvtfWqOZd_Y82SfpOxTmnIH9NSEb8n0tWwcCLLlkL6bqYuCp83ajaqc9T316-4q9_Gn-HHQlcL5QSYFBC2GiSPE5SbPF3Fex70/w440-h248/Mu_szerzo_nelkul_KO_1.jpg" width="440" /></a></div><br /><p></p><p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 18pt; text-justify: inter-ideograph;">A németek egyre jobb filmeket készítenek, a <b>Mű szerző
nélkül </b>is egyedülálló darab lett, amelyből csak úgy árad a művészet
szeretete, és a kreativitásra való ösztönzés <span style="font-size: 12pt; text-align: left;">–</span><span style="text-indent: 18pt;"> emiatt került a harmadik helyre.</span></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 18pt; text-justify: inter-ideograph;">A <b>Mű szerző nélkül</b> életrajzi ihletésű, a művész eredeti neve
Gerhard Richter, akit Tom Schilling testesít meg a vásznon Kurt Barnertként. A történet
1937-ben kezdődik Drezdában, amikor Kurot a nagynénje kiállításra viszi,
ahol megismertetik őket „elfajzott művészek” képeivel. A fiú megtapasztalja a
náci rendszer terrorját, a gyász érzését, megpróbálja feldolgozni az őt ért
traumákat, miközben mindvégig keresi a saját útját, amely nemcsak a festővé válásához
vezet, hanem egyben az önkifejezés felé is. A film három órájában minden benne van, ami
kell, és minden a helyén is van: a művészi útkeresésről egyaránt szól, akárcsak a múlt eltitkolásáról, vagy éppen a házasságról.</p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 18pt; text-justify: inter-ideograph;">A <b>Mű szerző nélkül</b> tehát egy lassabb sodrású , és nem hagyományos értelembe véve
szórakoztató alkotás – ez annál sokkal több. Lenyűgöző és mélyreható film, amit mindenkinek tudok ajánlani, aki egy kicsit is fogékony a művészetre. Nekem határozottan
visszahozta a kedvemet a festéshez, hogy újra ecsetet ragadjak, és vászonra merjem
vetni az elképzeléseimet.</p><br /><p></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhn8-PorEUjjJ5DFBdD17cXFcgRG_MuPsrFzfYTxYulcvCkdhyAO-vO4mSRQA_mYrtjhcgz_03fZuKwQ2d4OxUtdaNG8kARWAObF1Ryrh8R_6dluHyIGvk7FmBoOHqzS9rcu0yn9JxRYXG2/s727/33673303_e1be288213242557c7615ab2749bca3a_wm.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="409" data-original-width="727" height="283" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhn8-PorEUjjJ5DFBdD17cXFcgRG_MuPsrFzfYTxYulcvCkdhyAO-vO4mSRQA_mYrtjhcgz_03fZuKwQ2d4OxUtdaNG8kARWAObF1Ryrh8R_6dluHyIGvk7FmBoOHqzS9rcu0yn9JxRYXG2/w504-h283/33673303_e1be288213242557c7615ab2749bca3a_wm.jpg" width="504" /></a></div><br /><p></p><p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 18pt; text-justify: inter-ideograph;">Listám második helyére a <b>Corpus Christi</b> című lengyel film
került, amelynek megnézése után egyáltalán nem csodálkoztam, hogy Oscarra és
egyéb neves díjakra jelölték. Szerintem abszolút megérdemel minden méltatást,
hiszen nemcsak merész alkotás, hanem egyben görbe tükröt tart elénk a maga módján
a vallás és az erkölcsök terén.</p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 18pt; text-justify: inter-ideograph;">A film alapkérdése akár így is hangozhatna: Lehet-e pap egy
javítóintézetből szabadult bűnöző?</p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 18pt; text-justify: inter-ideograph;"><o:p> </o:p><span style="text-indent: 18pt;">Elvileg igaz történeten alapul, mert Lengyelországban
szinte mindennapos események számít, hogy papoknak álcázzák magukat azok, akik
szintén büntetett előéletűek, vagy a hatóságok elől menekülnek. Ez ad egy plusz töltetet a filmnek.</span></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 18pt; text-justify: inter-ideograph;">Danielre, a film főhősére nagy hatást tesz Tomasz atya, aki rendszeresen tart miséket a javítóintézetben. Titokban ő is erre a pályára kíván lépni a
szabadulása után, ám ez az ő helyzetében lehetetlen. A tévedések és
félreértések sorozatai azonban úgy hozzák, hogy Danielt papnak nézik, és
hamarosan a fiú lesz a kis közösség prédikátora, így neki kell megtartania a miséket,
a gyóntatásokat, és az ő dolga lesz feladni az utolsó kenetet a haldoklóra. Daniel minél
jobban belejön ebbe hivatásba, annál sötétebb titokra derít fény, miközben
nem csak a falusiak között dúl a harc, hanem legbelül, önmagában is. </p><p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 18pt; text-justify: inter-ideograph;">Komoly mondanivalóval, ígéretes színészekkel teli alkotás, amelynek a megtekintését erősen tudom ajánlani.</p><br /><p></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgLwEVZKpMFzkHoSephGNJaMLUZQsqPvBeQLZn_76ZGjOB6WvfZC8LeTgKKXp7pL_yvQCml6ecTcjwgUCDp3rQ9mML9rTzpTtsr4NBFuNLsN04kjph7Du2Xq6s47oxHcy5hwHOcp_k7kas7/s1024/capture-20200919-204955.png" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="426" data-original-width="1024" height="208" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgLwEVZKpMFzkHoSephGNJaMLUZQsqPvBeQLZn_76ZGjOB6WvfZC8LeTgKKXp7pL_yvQCml6ecTcjwgUCDp3rQ9mML9rTzpTtsr4NBFuNLsN04kjph7Du2Xq6s47oxHcy5hwHOcp_k7kas7/w502-h208/capture-20200919-204955.png" width="502" /></a></div><br /><p></p><p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 18pt; text-justify: inter-ideograph;">Az év filmje számomra az <b>1917</b> volt, és hálás vagyok,
amiért moziban tudtam részese lenni ennek az élménynek. Nem érdemes ragozni, ez
az alkotás nagy mérföldkő mind a háborús, mint az eddigi, hagyományos rendezés
terén. <span style="text-indent: 18pt;">A front bűze szinte lecsorgott a mozivászonról, és a két
szerencsétlen katona minden kínját, megpróbáltatását teljes mértékben átéli az
ember. Habár a történet nem túl bonyolult, mindez megbocsátható a fenomenális
látványvilág és az egysnittes megoldás miatt. A rendező végigrángat a
háború egy napján, akár akarjuk, akár nem, és a zseniális zenével együtt zsigerekig ható élményben részesít bennünket.</span></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 18pt; text-justify: inter-ideograph;">Azóta már jó párszor megnéztem, és még biztosan meg is
fogom. Aki még nem látta ezt a remekművet, az pótolja be!</p><p></p>Unknownnoreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3158282036051717724.post-70329974903836631472020-11-28T07:58:00.008-08:002021-11-15T07:59:43.697-08:00Elhallgatott dalaink<p> </p><p></p><p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 18pt; text-justify: inter-ideograph;">Nagy örömömre szolgál, hogy idén még egy regény
elkészüléséről hozhatok bejegyzést. Lassan két hete, hogy befejeztem az <i>Elhallgatott dalaink</i> első
kéziratát <span style="font-size: 12pt; text-align: left;">–</span><span style="text-indent: 18pt;"> amelyet azóta már átolvasnom is sikerült, és továbbítottam az első
előolvasómnak </span><span style="font-size: 12pt; text-align: left;">–</span><span style="text-indent: 18pt;">, az eltelt idő alatt azonban még nem ülepedtek le bennem a
gondolatok.</span></p><p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 18pt; text-justify: inter-ideograph;"><span style="text-indent: 18pt;">Minden regényemmel szeretem kicsit a határaimat
feszegetni, új dolgokat kipróbálni, vagy épp alkalmazni az eddig jól bevált
módszereket. Erről a regényről mégis nehezemre esik összefoglalót írni, mert
mind a tartalmát, mind a témaválasztást tekintve felkavaró. Egy helyi
történész, akivel leveleztem </span><span style="font-size: 16px; text-align: left; text-indent: 24px;">– és személyi okokból most nem nevesítem meg </span><span style="font-size: 16px; text-align: left; text-indent: 24px;">–,</span><span style="text-indent: 18pt;"> <i>„ellentmondásos és vészterhes korszakként”</i>
hivatkozott az 1940-es évekre, amellyel teljes mértékben egyetértek. A magyar történelemnek számos
sötét korszakban bővelkedik, ám a nyilas rémuralom az egyik leghírhedtebb mindközül.</span><span style="text-indent: 18pt;"> </span></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 18pt; text-justify: inter-ideograph;"> Annak ellenére, hogy viszonylag rövid idő alatt megírtam a regényt –
augusztustól novemberig –, az elvártál mélyebben ásott le a lelkembe, így h<span style="text-indent: 24px;">atározottan érzem, hogy ez lett az eddigi legdrámaibb alkotásom. </span><span style="text-indent: 18pt;">Az eredeti terveim
szerint Budapesten játszódott volna – gyerek főszereplőkkel –, de minél több időt töltöttem a helyi kutatómunkával, és jobban megismertem Kőszeg
történetét, annál inkább éreztem, hogy ezt a várost kell választanom helyszínnek,
hiszen gyerekkorom óta jól ismerem, mondhatni, ez a második otthonom. A hosszú
nyarak, a történelmi emlékhelyek felkeresése, barangolások erdőkben és
temetőkben, a rengeteg régi fénykép, a levéltári kutatások, és a számtalan
személyes beszélgetés mind hozzáadott valamennyit az </span><i style="text-indent: 18pt;">Elhallgatott dalaink</i><span style="text-indent: 18pt;">hoz.</span></p>
<p class="MsoNormal"><o:p> </o:p></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjrIuSSVne_xTHRNKoZO3nU4XsXMfNj-3iHcOVk_forKrQeovB3LL-sdOaG8k0J3ENfrFY834wGMsaq2jINHWxu5MM2GYYWRL-swP5CLanlNRHqB91cb5cXKlXxzwBfyxy_aaPrdQ_JU_in/s2048/07.JPG" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1365" data-original-width="2048" height="253" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjrIuSSVne_xTHRNKoZO3nU4XsXMfNj-3iHcOVk_forKrQeovB3LL-sdOaG8k0J3ENfrFY834wGMsaq2jINHWxu5MM2GYYWRL-swP5CLanlNRHqB91cb5cXKlXxzwBfyxy_aaPrdQ_JU_in/w380-h253/07.JPG" title="A kőszegi vasúton" width="380" /></a></div><br /><span><a name='more'></a></span><p></p><p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 18pt; text-justify: inter-ideograph;">Egy történelmi, adott esetben
helyi vonatkozású regénynél a kutatómunka nemcsak elengedhetetlen, hanem úgy
gondolom, az író komoly kötelessége. A legjobb
tudásom szerint igyekeztem eleget tenni a feladatnak, így a szakirodalmon keresztül a
bírósági tárgyalásokig sok mindent elolvastam – vannak, amik aztán csak említés
szintén kerültek bele a regénybe, néha viszont a kezembe akadt információmorzsák némelyike
annyira megihletett, hogy egy-egy egész jelenetet eredményezett.</p><p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 18pt; text-justify: inter-ideograph;">Sajnos azt tapasztaltam, hogy rendkívül kevés dokumentum létezik ebből
a korszakból, azonban elhatároztam, hogy ennek dacára is utána járok a dolgoknak, így voltak kalandos élményeim. A levéltárban például csupán egyetlen térképet tudtak a rendelkezésemre bocsátani, ami hasznosnak bizonyult, de pont a belváros része hiányzott, aminek
rejtélyes módon „nyoma veszett”. Később a fülünkbe jutott, hogy egy múzeumban
őrzik a teljes térképet, majd a helyszínen kiderült, hogy valóban kiállították egy ideig, jelenleg viszont átszállították máshova, és időbe telik, amíg utána kérdeznek.
Sokszor krimi filmekben látott nyomozónak
éreztem magam, miközben megpróbáltam összeilleszteni a kirakós darabokat. De a munka ezen részét is nagyon élveztem, rengeteg ismerettel gazdagodtam, amit aztán fel tudtam használni.</p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 18pt; text-justify: inter-ideograph;">Egyre inkább rádöbbenek, hogy milyen színes a magyarság történelme, Kőszegen
járva pedig az embernek olyan érzése támad, mintha egyenesen visszarepült volna az időben. A történelem szinte lecsorog a házfalakról, ezért is olyan kedves a szívemnek ez a város. Minden második ház műemléknek számít, és rengeteg nevezetesség van a környéken, a Kálvária templomtól elkezdve egészen a belvárosban található várig. A
törökök fölött aratott győzelmünket valamennyien ismerjük, azonban ki gondolná, hogy
ebben a térségben létesítették az ország legkegyetlenebb munkatáborait is? </p><br /><p></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi9aAm7-y32q0nevbhVuMXIhOtBwG_tmE6LZ0xVTkP_gRuhey1A6vY3Fwyv5pmR1ZXDb6ZHZLLboDy7q6rvdgUMfHxvkx75_AgpvKbElScGVFe-TZGPgGkMH6ktG1kFf2ym4LrYlbOpdvgx/s2048/20201107_163748.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="2048" data-original-width="2048" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi9aAm7-y32q0nevbhVuMXIhOtBwG_tmE6LZ0xVTkP_gRuhey1A6vY3Fwyv5pmR1ZXDb6ZHZLLboDy7q6rvdgUMfHxvkx75_AgpvKbElScGVFe-TZGPgGkMH6ktG1kFf2ym4LrYlbOpdvgx/w320-h320/20201107_163748.jpg" title="Emléktáblák Kőszegen" width="320" /></a></div><br /><p></p><p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 18pt; text-justify: inter-ideograph;">Hálás vagyok minden segítségért, amit kaptam mind a
levéltár dolgozóitól, akik türelmesen válaszoltak a kérdéseimre, mind történészektől,
akik bátorítottak, hogy Kőszegről is születhessen egy ilyen
regény, továbbá köszönettel tartozom édesapámnak, aki még a tömegsírokhoz is
hajlandó volt elgyalogolni velem a bokáig érő sárban.<span style="text-align: left;"> </span></p><p class="MsoNormal" style="tab-stops: 46.95pt;"></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgwCbgtRVu8cmADQJLHZ2uZrDhxiUEfn0zb9ytSoNEFjJ-JKHynRPjNfcEbWip3hyphenhyphenUF-mAPsRRE9g5oS0ysiOROVSmEhir6OAIhvAEhwqEW0Et3M88u6_QKYQEpnPSzXe2LV9OprXtep3tp/s2048/20201128_123322.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="2048" data-original-width="2048" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgwCbgtRVu8cmADQJLHZ2uZrDhxiUEfn0zb9ytSoNEFjJ-JKHynRPjNfcEbWip3hyphenhyphenUF-mAPsRRE9g5oS0ysiOROVSmEhir6OAIhvAEhwqEW0Et3M88u6_QKYQEpnPSzXe2LV9OprXtep3tp/w320-h320/20201128_123322.jpg" title="Guba hegyi lövészárkok és tömegsírok" width="320" /></a></div><p></p><p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 18pt; text-justify: inter-ideograph;"><o:p> </o:p><span style="text-indent: 18pt;">A regényírás legnehezebb részét a kutatómunka mellett az E/2-es
elbeszélőmód jelentette. Volt szerencsém már olyan történethez, amelynek bizonyos
részei ilyen stílusban íródtak, de teljes könyvet így még sohasem
olvastam. Azelőtt használtam már E/1-es és E/3-as szemszöget jelen és múlt időben
egyaránt, ám ez az E/2-es perspektíva egy egészen új lehetőségeket tartogatott. Kezdetben küzdöttem vele, de ahogy minél inkább elmélyítettem a
szereplők múltját és személyiségét, annál gördülékenyebben ment az írás is. A
narrátor rejtélyes kiléte lehetővé teszi, hogy belelássunk a karakterek fejébe,
továbbá olyasmiket tudhat, amiket ők nem:</span><span style="text-indent: 18pt;"> például előrevetíti a
jövőt. Az </span><i style="text-indent: 18pt;">Elhallgatott dalaink </i><span style="text-indent: 18pt;">tehát több szempontból is komfortzónából való kilépést jelentett, de örömmel vettem ezt a kihívást.</span></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 18pt; text-justify: inter-ideograph;"><o:p> </o:p></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 18pt; text-justify: inter-ideograph;">A harmadik ok, amiért ez a regény nagyban elüt az eddigiektől, hogy több tabu téma is megjelenik benne. Az egyik konkrétan a történet mozgatórugója, így hatalmas spoiler lenne nevesíteni, azonban csendben megjegyzem, hogy kezdetben nem<span style="text-indent: 18pt;"> terveztem bele semmi ilyesmit, az írás során viszont kénytelen voltam belátni, hogy csakis ezen keresztül érthetem meg igazán a
szereplőimet, akik naponta velem tartottak az érzelmi hullámvasúton, és
megmutatták, hogy ahol a lelkükben eddig mély gödröt véltem felfedezni, ott valójában egy
feneketlen szakadék húzódik.</span><i style="text-indent: 18pt;"><o:p> </o:p></i></p><p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 18pt; text-justify: inter-ideograph;"><i><o:p></o:p></i></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><i><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjxVBYo5RjZIpK3spJw1wx1mowxqI0T6AzazTzHcZOcKfuMdy7u5gakOanqQ97yLh0S3Wj7HFWk8w5O-Z-uQAvsmUi8V-AMdQ-IDmPT0i0O65LpwX59-FVmRYb6AFkSioU9UIuZBMmGqy_-/s2048/mont%25C3%25A1zs3.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1719" data-original-width="2048" height="288" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjxVBYo5RjZIpK3spJw1wx1mowxqI0T6AzazTzHcZOcKfuMdy7u5gakOanqQ97yLh0S3Wj7HFWk8w5O-Z-uQAvsmUi8V-AMdQ-IDmPT0i0O65LpwX59-FVmRYb6AFkSioU9UIuZBMmGqy_-/w344-h288/mont%25C3%25A1zs3.jpg" title="Saját készítésű montázs" width="344" /></a></i></div><i><br /></i><p></p><p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 18pt; text-justify: inter-ideograph;">Visszakanyarodva a történelmi háttérhez, érzem, hogy egy
rendkívül fontos témára bukkantam, amelyre még nem igazán vagyunk nyitottak,
így beszélni sem tudunk róla. Számtalan háborús történet lappang bennünk, ám a
legtöbbet meglehet, még ennyi év után is jobbnak látjuk magunkba fojtani. Ez a regény nem az én családom történetét dolgozza fel, a
szereplők sem valódi személyekről lettek mintázva, de akad benne néhány
mozzanat, ami az én életemből táplálkozott, hiszen sok személyes kötődésem van
a városhoz. Bizonyára a főszereplőmhöz hasonlóan számtalan embert állított válaszút elé a háború, míg végül önként csatlakoztak az elnyomó hatalomhoz,
belekényszerítették őket, vagy más dolgok következtében találták magukat ,,az ellenség oldalán" <span style="font-size: 12pt; text-align: left;">–</span><span style="text-indent: 18pt;"> tehát az, amit az </span><i style="text-indent: 18pt;">Elhallgatott
dalaink</i><span style="text-indent: 18pt;"> feldolgoz, nem egyedüli eset. Rengeteg embernek lehetnek hasonló
titkai, köztünk élnek, nap, mint nap elmegyünk mellettük az utcán... Habár a történelmünkön nem változtathatunk, ez nem jelenti azt, hogy a legjobb, amit tehetünk, ha hagyjuk feledésbe veszni.</span></p>
<p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;"><o:p> </o:p><span style="text-indent: 18pt;">A regénnyel nem célom pontról pontra rekonstruálni az
eseményeket, vagy bárkit is felmenteni a tettei alól, és jobb színben
feltüntetni az elkövetőket. Ellenben bízom benne, hogy az olvasót mélyen
képes lesz úgymond „belerántani” az események sodrásába, hogy ő maga is
átélje, aztán következzen csak a megítélés, hogy tulajdonképpen kivé/mivé is vált a
főszereplő.</span></p><p></p><p></p><p class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 18pt; text-justify: inter-ideograph;">Remélem, eljön az idő, amikor majd valódi könyvként is a
kezetekbe vehetitek, de abban még inkább bízom, hogy aki elolvassa, utána más
szemmel tekint majd Kőszegre, erre a határmenti kis városra, mert sokkal több
dolgot élt át, mint azt hinnénk.</p><p></p>Unknownnoreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3158282036051717724.post-88379511149395816942020-06-06T01:12:00.001-07:002020-11-27T01:58:03.285-08:00A partraszállás évfordulójára<br />
<div class="MsoNormal">
</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 18pt; text-justify: inter-ideograph;">
Hosszú időre eltűntem, és rengeteg dolog történt az elmúlt bő egy év alatt. Sok mindenről
mesélhetnék: a német vendégszeretetről, Luzern hegyeiről, a Sasfészek csodás
kilátásáról, a koncentrációs táborok borzalmairól, Zürich soha véget nem érő utcáiról, vagy csak
arról, hogy mennyivel szabadabb az élet közösségi média nélkül. Talán egyszer egy másik
bejegyzésben sort is kerítek rá. </div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 18pt; text-justify: inter-ideograph;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 18pt; text-justify: inter-ideograph;">
Most azonban a visszatérésem alkalmából folytatni szeretném a hagyománnyá vált szokást: ha új regényről van szó, általában hozok róluk egy bejegyzést. Ezúttal sem lesz másképp, azonban egy kicsit
csaltam, mert május közepén már befejeztem a regényt, de bővebben csak most adok hírt róla. Ennek nyomós oka van, hiszen olyan témáról írtam, amelynek pontosan ma van a 76. évfordulója. A normandiai partraszállásról lesz szó. </div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 18pt; text-justify: inter-ideograph;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjY_nmYyBCy7G98AdhwwlV2TJp26EBElk8Q8WlvSPOKx971y5qp6K6BSgDlSaVd7lxVlADR4CtEQL994D0596c6AxP4n1Ul-617DQkZD6R295TFPInRYCM-xv9dzQQ8znC7hClZGrlP6QlC/s1600/aNCevsJ_d.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="398" data-original-width="640" height="245" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjY_nmYyBCy7G98AdhwwlV2TJp26EBElk8Q8WlvSPOKx971y5qp6K6BSgDlSaVd7lxVlADR4CtEQL994D0596c6AxP4n1Ul-617DQkZD6R295TFPInRYCM-xv9dzQQ8znC7hClZGrlP6QlC/s400/aNCevsJ_d.jpg" width="400" /></a></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: center; text-indent: 18pt;">
<o:p><br /></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 18pt; text-justify: inter-ideograph;">
A téma régóta érdekelt, de
tudtam, ha valaha papírra vetek egy hasonló történetet, akkor azt német szemszögből
fogom tenni. Kockázatos vállalkozás ezt az
amerikaiak által előszeretettel túlheroizált motívumot egy másik megvilágításba
helyezni, de éppen ezért jelentett izgalmas kihívást: megmutatni, hogy ezen túl is lehet tekinteni. A csapatszállítókból a vízbe, majd a partra gázoló, Európát
felszabadító hősökből álló hadsereg történetét mindenki ismeri, ha máshonnan nem,
akkor a Ryan közlegény megmentéséből – de mi van azokkal, akik a parton
várták őket? <span style="text-indent: 18pt;">Vajon a történelem legnagyobb szabású offenzívájának csak
egyetlen elmesélhető, nyomdafestéket bíró oldala létezik? Úgy vélem, sokat tanulhatnánk belőle, ha olykor a másik fél látószögébe
szintén bepillantást nyerünk. Talán m</span><span style="text-indent: 24px;">eglelünk valami emberit a másik oldalon is. </span><br />
<span style="text-indent: 18pt;"><br /></span>
<span style="text-indent: 18pt;">Erről szól a </span><i style="text-indent: 18pt;">Még nem mehetünk haza, </i><span style="text-indent: 18pt;">amelynek története odakint talált rám Németországban, és végigkísérte az utamat, míg én
magam is hosszú ideig távol voltam. Ez a regény nem lenne az elmúlt egy év
nélkül – számos ember, akikkel összehozott a sors, valamint a velem
történt események nagyban befolyásolták a történetet és annak alakulását. Izgalmas volt ez a folyamat. Pontosan egy éve találtam azt az rövidke újságcikket Svájcban, ami megihletett. Teljesen véletlenül bukkantam rá, és nem is sejtettem, hogy később regény születik majd belőle. Azután következtek a Németországi kalandok, és a téma újra és újra megtalált. </span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjYoFRWIM9SxUuOqdka_mrVUpXTd6H0i0jTyh4Q5u9_UxiVfZhBOpxYQMjeVvmXY4pQrXW3-RL8oG3qAesHeeXUfJ1zQMF9uKAJAheAdrQ4rWpH5HSynJWCHtL6hzcR3zTZg9TIAkpfvikZ/s1600/6.png" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1080" data-original-width="1080" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjYoFRWIM9SxUuOqdka_mrVUpXTd6H0i0jTyh4Q5u9_UxiVfZhBOpxYQMjeVvmXY4pQrXW3-RL8oG3qAesHeeXUfJ1zQMF9uKAJAheAdrQ4rWpH5HSynJWCHtL6hzcR3zTZg9TIAkpfvikZ/s320/6.png" width="320" /></a></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: center; text-indent: 18pt;">
<div style="text-align: left;">
<span style="text-align: justify; text-indent: 18pt;">A regény terjedelmét tekintve sokkal rövidebb az
eddigieknél, mivel csupán két nap alatt játszódik. </span><span style="text-align: justify; text-indent: 24px;">A történet június hatodikán hajnalban Courseulles-sur-Meer városában veszi kezdetét. </span><span style="text-align: justify; text-indent: 18pt;">A főszereplő, Heinz, egy német közlegény, aki túlélte az
ütközetet és parancsba kapja, hogy hozza vissza egy szökött bajtársát,
mielőtt az angolok kezére kerülhetne azzal együtt, amit ellopott. </span></div>
</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: center; text-indent: 18pt;">
<o:p><br /></o:p>
<br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhUQsq-Wa3RbTzIe7yLQIm7bC7REpaA-eXcM1c-vv8jcOXQnGNTjqy1WYzfU-wGY8x-tS1v4aZSELR8WFq2-3GUc3O6ziUojJj4lPTYELzn9Iq4Hwuno-fH-k-XPCBklDhPif6Od6Jiwjdq/s1600/heinz+mont%25C3%25A1zs.jpg" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="672" data-original-width="600" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhUQsq-Wa3RbTzIe7yLQIm7bC7REpaA-eXcM1c-vv8jcOXQnGNTjqy1WYzfU-wGY8x-tS1v4aZSELR8WFq2-3GUc3O6ziUojJj4lPTYELzn9Iq4Hwuno-fH-k-XPCBklDhPif6Od6Jiwjdq/s320/heinz+mont%25C3%25A1zs.jpg" width="285" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Saját készítésű montázs</td></tr>
</tbody></table>
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 18pt; text-justify: inter-ideograph;">
<span style="text-indent: 18pt;">Ezen a napon emlékezzünk meg arról, hogy milyen
szerencsések vagyunk a számos elégedetlenségünk és nehézségünk ellenére: nem a világégésben
kellett megszületnünk, és a legtöbben közülünk sosem tapasztalják meg a háború
borzalmait. Szabadon megvalósíthatjuk a céljainkat, dönthetünk arról, hova tartozunk, kiknek
valljuk magunkat, és mikor szeretnénk hazamenni.</span></div>
<br />
<br />Unknownnoreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3158282036051717724.post-51640067578265669522019-01-20T14:25:00.003-08:002022-02-02T04:49:06.473-08:00Tervek, regények, ideiglenes búcsúzás <br />
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 18pt;">
Nincs sok tervem erre az évre,
vagyis csak egy nagy, amelyért minden mást félre kell tennem. Misszióba megyek,
ez pedig többek között azt jelenti, hogy nem leszek aktív a közösségi oldalakon,
így lassan ideje elbúcsúznom tőlük. Először talán a blogomtól, úgy sem voltam
túl rendszeres mostanában. </div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 18pt;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 18pt;">
Hoztam egy áttekintőt, (az idei év egyetlen bejegyzését), amelyben számot adok
a regényeimről, afféle összefoglalóként, amit kiírok magamból, hogy akit
érdekel, az is tudjon róla. </div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 18pt;">
<br />
<a name='more'></a></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 18pt; text-justify: inter-ideograph;">
Tehát az a helyzet, hogy van egy csomó kész regényem,
amelyre ráférne még a javítás, átolvasás, de elmegyek, ezért nem tudok vele
foglalkozni. Addig is, a maradék időben, megpróbálom egyszer, utoljára, véglegesen
átolvasni a <i><b>Hogyan sírnak a rózsák? </b></i>-at, odaadom egy hozzá értőnek, és mikor
visszajövök, az lesz az első dolgom, hogy kiadót keresek neki. Tényleg. Hogy ne
csak ígérgessem, hanem megvalósuljon. Fogalmam sincs, hogyan alakul majd a jövőm, de az biztos, hogy ezt a sztorit imádtam írni, és most is imádom, és
éppen ezért szeretném, ha eljutna hozzátok, és ti is megismernétek. </div>
<br />
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 18pt; text-justify: inter-ideograph;">
<span style="text-indent: 18pt;">Ennek az előzmény kötete is készen áll, két bétázáson van
túl, ezen kívül ott lesz még a második része, amit meg fogok írni, ha
hazajöttem. Jó, hogy így jött ki, úgy érzem, sok volt ez a nyomás, főleg, hogy napi szinten
foglalkoztam ezzel a témával. Nagyon kimerültem, és kell a lelki felüdülés, hogy végleg be tudjam
fejezni ezt a történetet ezzel a záró kötettel.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 18pt; text-justify: inter-ideograph;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-indent: 18pt;">
</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 18pt; text-justify: inter-ideograph;">
Ezen kívül valamikor írtam egy búváros regényt is,
lehetséges, hogy majd azt is feljavítom egyszer, mert a sztori jó, csak az
egészet át kellene írnom az alapoktól. Plusz, még tervben van egy sci-fi,
amelyben valaki képes visszatérni a halálból, valamint egy szürreális, jövőben
játszódó regény a tehetségeinkről - ezt az ötletet a tesóimnak, és egy véletlenszerű montázsnak
köszönhetem. Fontolgatok még egy ember-természet túlélős sztorit. A történelemtől sem fogok elszakadni, hónapok óta izgatja a
fantáziámat az Őszirózsás forradalom (<strike>az egyetlen téma, amiből anno hatalmas
karót kaptam töriből :D)</strike>, meg a „Lenin-fiúk”, szóval elképzelhető, hogy egyszer
ilyet is írok. </div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 18pt; text-justify: inter-ideograph;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 18pt; text-justify: inter-ideograph;">
Aztán van itt még ez a befejezett új belgás regény (címe: <i><b>Belgiumban
mindig szeptember van</b></i>), amivel rengeteg javítás lesz, de ezzel is szeretnék házalni. Ha hazaértem, ezt is átírom. Jut eszembe, még nem meséltem róla. Tulajdonképpen
senkinek sem árultam el róla semmit, csak annyit, hogy mikor és hol játszódik. Meg hogy ezek a főszereplők hasonlítanak rám az eddigi karaktereim közül. </div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 18pt; text-justify: inter-ideograph;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 18pt; text-justify: inter-ideograph;">
Három hónap alatt, míg elkészült a kézirat, lefesthettem
volna egy csomó képet, megtanulhattam
volna sütni, rendezhettem volna végre egy Star Wars maratont – de egyiket sem
tettem. Helyette egyedül, a szobámba vonulva a regényt választottam, abban a
tudatban, hogy jó ideig ez lesz az utolsó történet, amit el fogok mesélni –
ennek fényében törekedtem arra, hogy a lehető legelégedettebb legyek vele, és
azt mondhassam, <i>„na, ez az a könyv, amire vártam, és amiért annyit koptattam már a
billentyűzetet!”</i></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 18pt; text-justify: inter-ideograph;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 18pt;">
Nem lett az. De ezt még annak ellenére
sem bánom, hogy fogalmam sincs, mi született ez alatt a három hónap alatt. Ez
egy kitalált történet, egy valós történelmi korban, a valaha volt egyik
legsötétebb időszakban, rengeteg személyes tragédiával. Ami talán mégsem
kitalált belőle: valamit bennem is megváltoztatott ez az egész. Tele van
Belgiummal, ahol sosem jártam, egy olyan időben, amikor még nem élhettem,
hemzseg azoktól a szereplőktől, akiket biztosan nem fogok szeretni, és
bevallom, rengeteg fekete humor szorult bele, amit ellenben valahogy egyre
jobban kedvelek. </div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 18pt; text-justify: inter-ideograph;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 18pt;">
Ez az első történet, amelyről nem
tudom elmondani, hogy tulajdonképpen miről szól. Természetesen tudnom kell,
hiszen én alkottam, de nincs egy egyetemes kezdő szituáció, amit kiindulásnak
felvázolhatnék, fülszöveg gyanánt. Csak úgy… megtörténnek benne a dolgok. </div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 18pt;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 18pt; text-justify: inter-ideograph;">
</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 18pt; text-justify: inter-ideograph;">
Ahogy már korábban is mondtam róla:
nincsenek benne hősök, ellenben mindenki meg akarja váltani a világot. De
mielőtt mélyebben belemennék, le kell szögezni: <i>nem tartom kifejezetten
háborús regénynek. </i>Inkább társadalomkritikának. Ezért
is van az, hogy jóval több pszichológiai könyvet olvastam egyes
jelenetekhez, mint amennyi történelmi forrást eddig szoktam. Egy lelki utazás lett, vagy akár önmagam pszichoanalízisának is nevezhetnénk.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 18pt; text-justify: inter-ideograph;">
<br /></div>
<div style="background: white; margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 18pt; text-justify: inter-ideograph;">
<span style="color: black;">Egy
másik ötletből nőtte ki magát, mialatt a Rózsák 1-et írtam (<strike>Hans részében
elég sok a kórházas jelenet van, akkor fogalmazódott meg bennem, 2018
elején, február környékén.)</strike> Eredetileg egy magyar hadifogolyról szólt volna,
aki sebesülten meg van bilincselve a kórházban, körülötte más nemzetiségű katonák, szintén rémes állapotban, és elkezd leveleket írni
Istenhez, mert tudja, hogy meg fog halni. Végül ebből lett ez a
belgás sztori, amely merőben más történet. Csak a Karvaly nevet tartottam meg belőle <strike>(ez lett volna a rettegett főnővér neve, aki időnként ellenőrizte/terrorizálta őket)</strike>, és ezt adtam egy náci tisztnek. <o:p></o:p></span></div>
<div style="background: white; margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<br /></div>
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgm0SE57F5JnkFZ-aPi1th5aP-fS4dJixCnQI6JBfMyzy3O6SuOx0HgOFB1iMy2AWBDGk_Aj7HbnwxydY5U6OvgHkdcozPKxxMbCVHxT6lKf0H_DIEayHFcs23vznZSka8kmg0YVX0lwC8q/s1600/44867742_301024740626084_6437717400413536256_n.jpg" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="718" data-original-width="720" height="395" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgm0SE57F5JnkFZ-aPi1th5aP-fS4dJixCnQI6JBfMyzy3O6SuOx0HgOFB1iMy2AWBDGk_Aj7HbnwxydY5U6OvgHkdcozPKxxMbCVHxT6lKf0H_DIEayHFcs23vznZSka8kmg0YVX0lwC8q/s400/44867742_301024740626084_6437717400413536256_n.jpg" width="400" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Hagyomány lett, hogy minden regényemhez készítek <br />
egy montázst. Ezúttal így néz ki.<br />
<strike>(Minden képkockának külön jelentősége van, erre most nagyon figyeltem.)</strike></td></tr>
</tbody></table>
<div style="background: white; margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 18pt; text-justify: inter-ideograph;">
<br />
Valójában
alig tudok róla spoiler nélkül írni, mert minél kevesebbet tudtok róla, annál
jobb. Adott két srác, akik minden áron túl akarják élni, ami még hátra van számukra a háborúból <s>(2 hónap),</s> csakhogy Seppe-nek nagyon éles nyelve
van, mindent és mindenkit kritizál - erre hamar felfigyel a földalatti
ellenállás -, <s>(azt hiszik, a segítségükre lehet a fiú - hát nagyon
rosszul hiszik)</s>, és akarata ellenére a soraik között találja magát - ahol
nagyon de nagyon megkeseríti az életüket. A másik főszereplő, Kobe, tartozik
egy náci századosnak <s>(na, ő Karvaly)</s>, aki megmentette az életét.
Egyértelműen a németek oldalára állva, küzd az életben maradásért, abban a
tudatban, hogy elvesztik a háborút, és bármit megtenne, hogy ne jöjjön el a
felszabadulás, amely számára biztos halált hozna. Röviden ennyi. <s>Jaa,
nem kell félteni srácokat, egyik rosszabb, mint a másik. </s><o:p></o:p></div>
<div style="background: white; margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 18pt; text-justify: inter-ideograph;">
<s><br /></s></div>
<span face=""\22 times new roman\22 "" style="text-align: justify;"> Nem tervezek neki sem folytatást, sem előzményt, semmit. Szándékosan
nem lett belőle 300-400 oldalas történetet. Rövid, velős. <strike>Egy nagy
pofon, ököllel. </strike>Nem szeretnék olyasmit írni, amit az előző regényemben már
bemutattam, igyekszem új dolgokkal előállni, merészet mutatni, ezért is
választottam a közeli elbeszélőmódot, az E/1-et, méghozzá jelen időben, ami
egyébként irritál olvasóként, de talán ez kellett hozzá, hogy könnyebben
alkothassak ellenszenves főszereplőt egy fekete humorú, kritikus
hangvétellel. </span><span face=""\22 times new roman\22 "" style="text-align: justify;">Most egyáltalán nem törekedtem arra, hogy kedveljétek a
a karaktereket, megosztó figurák lesznek, nincsen semmi másuk, csak az életük - és még az sem a sajátjuk. Nem szeretném,
ha kellemes könyv lenne, azt akarom, hogy üvöltsön a papírról. </span><br />
<br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgLSx7Jk3PTFJjTW_wCG40Sjmi4bzfHWlQ_QARZEbLgahlL_a1AbZuKv-xtemm4rWNcciASMrD35iJAuEXnkkk2ytUOmaw6GWAdYd_2NKrr8yjfqcJm8Qb4R-YQrVk4S4F40c-WKU4L2lJb/s1600/capture-20190120-230141.png" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="336" data-original-width="974" height="220" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgLSx7Jk3PTFJjTW_wCG40Sjmi4bzfHWlQ_QARZEbLgahlL_a1AbZuKv-xtemm4rWNcciASMrD35iJAuEXnkkk2ytUOmaw6GWAdYd_2NKrr8yjfqcJm8Qb4R-YQrVk4S4F40c-WKU4L2lJb/s640/capture-20190120-230141.png" width="640" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Így kezdődik...</td></tr>
</tbody></table>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 18pt; text-justify: inter-ideograph;">
Egyébként
nincsen benne sok váratlan fordulat, konkrétan két nagy csattanója van, de nem is ez a
lényeg. Az egész inkább szimbolikus, ami kiparodizálja a háborút. <strike>(Nem teszi kifejezetten nevetségessé, csak a fekete humor, ami miatt groteszké válik, és éppen ezért
lehet súlyos kérdéseket feltenni benne a boldogságról, a félelemről, az
árulásról, vagy akár a vallásról.) </strike><o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 18pt; text-justify: inter-ideograph;">
<br /></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 18pt; text-justify: inter-ideograph;">
Az alapfelállás tehát a
szokásos: nácik & ellenállók, két fiú, két oldal, de annyira egybefonódik
az egész, annyira vékony a határvonal - ha van egyáltalán -, és annyira mocskos
játszma megy mindkét oldalon - vagy bármelyik oldalon -, hogy ha mindent
megteszel, amit követelnek tőled, olyan hosszú vádlista lesz ellened, hogy nem
lesz mennyország, ahova befogadnának. <s>Aranyos, lányos téma,
igazán nekem való. </s><o:p></o:p></div>
<br />
<br />
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 18pt; text-justify: inter-ideograph;">
<u>5 érdekesség
róla:</u><o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 18pt; text-justify: inter-ideograph;">
<br /></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 18pt; text-justify: inter-ideograph;">
1.) Eredetileg <i>Mennyország
csak nekünk</i> címet viselte volna a fentebb említett dolog miatt<o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 18pt; text-justify: inter-ideograph;">
2.) A legtöbb
fejezetet <b>Loic Nottet</b> dalaira írtam, pedig képtelen vagyok zene mellett alkotni, (kivéve, ha rajzolok) csak elvonja a figyelmem. Most ezt is kipróbáltam.<o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 18pt; text-justify: inter-ideograph;">
<span style="font-size: 12pt;">3.) Nico nevű szereplő egy német sráctól jött,
akivel leveleztem, és megkérdezte, van már-e az ő nevével karakter,
még ha nem is „tipikus németes név.” Hát lett. Megkapta a legpozitívabb szereplőt. Aki ugyebár nem a főhős...</span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 18pt; text-justify: inter-ideograph;">
<span style="font-size: 13.5pt;"> </span><span style="text-indent: 18pt;">4.) Akad benne jó
pár Bibliai elem/utalás/példázat/idézet </span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 18pt; text-justify: inter-ideograph;">
<o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 18pt; text-justify: inter-ideograph;">
5.) A <b>Mechanikus
Narancs</b> hatására írtam bele egy monológot. <strike>Amúgy semmi de semmi köze
nincsen a filmhez, csak közvetlen az utána gépeltem, hogy véget ért, és akkor még
eléggé a nyomása alatt voltam. </strike><o:p></o:p></div>
<br />
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12pt;"> +1.) A hangulatában talán kicsit hajaz
a <b>Becstelen Brigantyk</b>-ra, amiből amúgy ez a kedvenc
jelenetem: </span></div>
<span style="font-size: 12pt;"><br /></span>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<iframe allowfullscreen="" class="YOUTUBE-iframe-video" data-thumbnail-src="https://i.ytimg.com/vi/7vYX4v1X7e8/0.jpg" frameborder="0" height="266" src="https://www.youtube.com/embed/7vYX4v1X7e8?feature=player_embedded" width="320"></iframe></div>
<div style="text-align: center;">
<span style="font-size: 12pt;"><br /></span></div>
<span style="font-size: 12pt; text-align: justify;"> Azt hiszem, minden lényeges dolgot összefoglaltam, sok történet várakozik még, amelyeket meg kell írnom, de elsőbbséget élvez Kobe, és a Rózsák három kötete. Utána meglátjuk, mi lesz a következő...</span><br />
<span style="font-size: 12pt;"><br /></span>
<br />
<div align="center" style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; tab-stops: 49.0pt; text-align: center;">
Legyetek jók, olvassatok sokat, mindenkinek sikeres és tartalmas
évet kívánok! </div>
<div align="center" style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; tab-stops: 49.0pt; text-align: center;">
Majd jelentkezni fogok jövő nyár környékén.</div>
<div align="center" style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; tab-stops: 49.0pt; text-align: center;">
<strike>(Még pár hétig leszek Molyon, és Instán. </strike></div>
<div align="center" style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; tab-stops: 49.0pt; text-align: center;">
<strike>Email-on pedig bármikor elérhettek a misszióm alatt is)</strike></div>
<div align="center" style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; tab-stops: 49.0pt; text-align: center;">
<strike><br /></strike></div>
<div align="center" style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; tab-stops: 49.0pt; text-align: center;">
<i>Arrivederci</i>!<o:p></o:p></div>
<br />Unknownnoreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3158282036051717724.post-76837755545754823822018-12-30T16:01:00.001-08:002020-03-02T06:17:20.423-08:00Idén látott kedvenc filmek<br />
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Filmekből elég vegyes az ízlésem, idén is sok jó alkotással
találkoztam. <b>Ruben Brandt</b>-ot nagyon szerettem volna megnézni, de sajnos
nem jutottam el rá a moziba, ellenben tartottam egy <b>Harry Potter</b> maratont,
ami a könyvekhez is meghozta a kedvem.<span style="font-size: 12pt; text-align: justify;"> Amiket nem említek a listában, de mindenképp érdemelnek pár sort: nagyon tetszett a </span><b style="font-size: 12pt; text-align: justify;">Viszlát
Christopher Robin</b><span style="font-size: 12pt; text-align: justify;">, hiszen Micimackó örök, és még ennyi idő után is szükségünk
van rá. A </span><b style="font-size: 12pt; text-align: justify;">Hét nővér</b><span style="font-size: 12pt; text-align: justify;"> sci-fi is említést érdemel, mert amellett, hogy hihetetlenül izgalmas, Noomi Rapace ismét megmutatta, hányféle karaktert képes eljátszani egyszerre. </span><b style="font-size: 12pt; text-align: justify;">A
hely</b><span style="font-size: 12pt; text-align: justify;"> pedig felettébb érdekes alkotás, a történet szerint egy ismeretlen férfi egész nap a kávézóban ül, számos ember jár hozzá, akiktől különböző csínyeket, bűntetteket kér cserébe, hogy megvalósuljanak a kívánságaik. Vajon mire vagyunk képesek azért, hogy megkapjuk, amit legjobban szeretnénk? </span></div>
<br />
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12pt;"> </span>A filmek nincsenek rangsorolva, nem tudnék dönteni közülük. Vannak régebbiek is, melyeket idén pótoltam be, és sajnáltam volna, ha
kimaradnak az életemből.</div>
<div class="MsoNormal">
<o:p></o:p></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12pt;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12pt;"></span></div>
<a name='more'></a><br />
<br />
<div class="MsoNormal">
<b> 1.)</b> <b>LOVING VINCENT<o:p></o:p></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b><br /></b></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgkDKGeOM0o-g9GVg2i4pPk-twY3AGmd5uCOLlujC3J7NCHvJYjXPyX8Rp8K8dwt7sJ0bvEaYvzfWtdkBSfr-ZsdhA4EUGzRJMb0BhDLHeHlNeNNF8p_ZyhCRQHLjSAQ0Ht27BEqJVkspXT/s1600/comment_xliDG4LGHEK9BsNrLIJ0h5uWndYQcnJH.gif" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="335" data-original-width="540" height="245" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgkDKGeOM0o-g9GVg2i4pPk-twY3AGmd5uCOLlujC3J7NCHvJYjXPyX8Rp8K8dwt7sJ0bvEaYvzfWtdkBSfr-ZsdhA4EUGzRJMb0BhDLHeHlNeNNF8p_ZyhCRQHLjSAQ0Ht27BEqJVkspXT/s400/comment_xliDG4LGHEK9BsNrLIJ0h5uWndYQcnJH.gif" width="400" /></a></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<span style="font-size: 12pt; text-align: justify;"> </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 18.0pt; text-justify: inter-ideograph;">
Hasonló művészfilmhez eddig még nem volt szerencsém,
belegondolni is elképesztő, mennyi munka állhat mögötte, ha képkockánként festették meg. <strike>(Több
mint 65 ezer darab!)</strike> A film van Gogh halála
körül forog, tulajdonképpen egy nyomozás története.
</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 18.0pt; text-justify: inter-ideograph;">
A fekete-fehér jelenetek próbálják ellensúlyozni az élénk színeket - főleg a rikító
sárgákat -, a szemet így is megerőlteti, de határozottan érdemes végignézni. Igazi
művészfilm, a látványvilága csodálatos, az embernek mosolyt csal az arcára a
rengeteg híres festmény, amely felbukkan a jelenetekben. </div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 18.0pt; text-justify: inter-ideograph;">
Csak ajánlani
tudom, hasonlót még nem láthattatok. </div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 18.0pt; text-justify: inter-ideograph;">
<br />
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 18.0pt; text-justify: inter-ideograph;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 18.0pt; text-justify: inter-ideograph;">
</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<b><span style="color: black;"> 2.) A LEGNAGYOBB
SHOWMAN</span></b><span style="color: black;"><o:p></o:p></span></div>
<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEggrEelfLWJMA92NaKue4Zfq4B7T8G6Aybspu8DYL5avn5fnBP7R3BbALfir-ciwXchirfXf6khGjDcCiHaXInjXVsmZWrFgxcece9Qx1TCM5OPLnbG_-LEsDQGlkp9lzIEkikvkZOAbjhU/s1600/1507a05f0817e37d213833208674.gif" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="246" data-original-width="540" height="181" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEggrEelfLWJMA92NaKue4Zfq4B7T8G6Aybspu8DYL5avn5fnBP7R3BbALfir-ciwXchirfXf6khGjDcCiHaXInjXVsmZWrFgxcece9Qx1TCM5OPLnbG_-LEsDQGlkp9lzIEkikvkZOAbjhU/s400/1507a05f0817e37d213833208674.gif" width="400" /></a></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: center; text-indent: 18pt;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 18pt;">
<span style="font-size: 12pt;">A legjobb filmzene ebben az évben tagadhatatlanul
a <b>Legnagyobb showmant </b>illeti<b>.</b> Durva függőséget okozott.<strike> Amúgy is musical-mániákus
vagyok, ezért tökéletes lelki felüdülés nyújtott. A történet nem nagy kunszt,
Hugh Jackman-ről eddig is tudtuk, hogy jól tud énekelni (Nyomorultak)</strike>, most
azonban annyira egyben volt a zene, a szöveg, a látvány, hogy teljesen levett a
lábamról. Ezt csak nézni, és élvezni kell! </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 18pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 18pt;">
<b style="text-indent: 18pt;"><span style="font-size: 12pt;"><br /></span></b>
<b style="text-indent: 18pt;"><span style="font-size: 12pt;"><br /></span></b>
<b style="text-indent: 18pt;"><span style="font-size: 12pt;">3.) A NÉMA FORRADALOM</span></b></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 18pt;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEinlR4JOH8rMhe9SlypAxPi4UeBzFTKF_bzZbHhVVGjCtb1By0ikWAsIt8_OP9TFXUxny2FvwBcebqIGdKArD__43iXVLdU0AyGzWpNexTW1kJ2kV3M_zyYaiL7MRFU6naqkScwmL2GWinM/s1600/borito-22.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="600" data-original-width="900" height="266" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEinlR4JOH8rMhe9SlypAxPi4UeBzFTKF_bzZbHhVVGjCtb1By0ikWAsIt8_OP9TFXUxny2FvwBcebqIGdKArD__43iXVLdU0AyGzWpNexTW1kJ2kV3M_zyYaiL7MRFU6naqkScwmL2GWinM/s400/borito-22.jpg" width="400" /></a></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: center; text-indent: 18pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><br /></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 18.0pt; text-justify: inter-ideograph;">
Emelett nem szabad
szó nélkül elmenni. Bevallom, nem hittem volna, hogy a <b>Mansfeld</b> film
után jöhet még valami, ami ’56-ról szól, és annyira odavág, hogy a moziban szinte
végigülöm a teljes stáblistát, és utána is nehezen tudok felállni.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: center; text-indent: 18pt;">
</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 18.0pt; text-justify: inter-ideograph;">
Nagyon szeretem
ezt a témát, habár közel sem volt olyan dicsőséges, mint amilyennek
manapság lefestik. Ugyanakkor tagadhatatlanul történt valami. Valami
nagyszabású, óriási horderejű dolog, mely egész Európában visszhangot vert, elhozva
a reményt, hogy eljöhet a változás – talán még az NDK-ban is. Mikor
megkérdezik, miért érdekel annyira ez az esemény, azt felelem: mert a fiatalok
forradalma volt. Katonák helyett egyetemisták, tizenévesek, és középiskolások harcoltak. Hogy mennyire fontossá vált a fiataloknak ez az ügy - nem
csak Magyarországon -, jól szemlélteti <b>A néma forradalom</b>. </div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 18.0pt; text-justify: inter-ideograph;">
<o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 18.0pt; text-justify: inter-ideograph;">
Az NDK-ban egy
végzős, érettségi előtt álló osztály szolidaritásból elhatározza, hogy pár perc
néma csenddel állnak ki a magyarokért. A pillanat hevében bele sem gondolnak, mekkora
botrány kerekedhet belőle, és milyen következményekkel kell majd számolniuk.<o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 18.0pt; text-justify: inter-ideograph;">
Nagyon tetszett,
ahogy film az egész huszadik századot megszemélyesíti az osztály szerepében:
régi traumák, a szülők sötét náci múltjai, a kitaszítottak, az államellenségek,
és akkor ott van mi forradalmunk. <o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 18.0pt; text-justify: inter-ideograph;">
Végig az járt a
fejemben, én mit tettem volna, hogyan döntöttem volna a diákok helyében. A film
egyik kulcsmondata ott hangzik el, mikor az igazgató fáradtan felteszi a
kérdést: <i>ugyan, ebből mi haszna a magyaroknak</i>? <o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 18pt;">
</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 18.0pt; text-justify: inter-ideograph;">
Nagyon örülök,
hogy moziban nézhettem - még sokszor elő fogom venni. Csak ajánlani tudom,
végre egy olyan alkotás, amely a diákoknak testközelbe hozhatja ezt a korszakot,
és annak jelentőségét.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: center; text-indent: 18pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 18pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 18pt;">
<span style="font-size: 12pt;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 18pt;">
<b style="text-indent: 18pt;">4.) A BÁBA</b></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 18pt;">
<b style="text-indent: 18pt;"><br /></b></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgWYE8F9vLgOn2ExyX9rd7MzhIQUftX9lNSqCDjJtO3ngHOw25QziH1GWkowSPeGA15T8hG-g9uSedXTxqzR8IeptorInqzCJ-JS9ZYX6Iq9G-YVMZP36WQbxTrtddOOfL-e47RY3aE8XoE/s1600/jobb.gif" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="222" data-original-width="500" height="177" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgWYE8F9vLgOn2ExyX9rd7MzhIQUftX9lNSqCDjJtO3ngHOw25QziH1GWkowSPeGA15T8hG-g9uSedXTxqzR8IeptorInqzCJ-JS9ZYX6Iq9G-YVMZP36WQbxTrtddOOfL-e47RY3aE8XoE/s400/jobb.gif" width="400" /></a></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: center; text-indent: 18pt;">
<b><br /></b></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
Ez a film vagy tetszik, és érted a mondanivalóját, vagy
utálni fogod és undorítónak tartod. Valahol az is.<s> (Komolyan egy
SS tisztet akar pozitív főhősként rám erőltetni? </s><strike>gondolhatja a néző</strike><s>) </s>Végre nem egy szokásos film, a
csúnya németek kontra hős Szövetségesek felállással. Itt finnek vannak, amikor szinte minden finn németnek minősül, nem is lehet eldönteni,
ki kinek az oldalán harcol. </div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 18.0pt; text-justify: inter-ideograph;">
<strike>Az első gondolatom az volt, miután megnéztem: ezt a nekem írták. </strike><strike>Nem sok filmben látni, hogy megpróbálnak azzal is foglalkozni, vajon mi
játszódhat le egy náci katona lelkében, miközben pl tömeggyilkosságot kell
elkövetnie. Vagy rosszabbat. </strike>Nézzétek meg, és döntsétek el ti magatok!<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 18pt;">
</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<br /></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<b><br /></b></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<b><span style="font-size: 12pt;"> 5.) DER HAUPTMANN</span></b></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<b><span style="font-size: 12pt;"><br /></span></b></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEifispJclznS5eQPoDr7oVWXQEISGhaItfrKTZ-r2B_xdwBSpawBVVPXdm-yjNXtPcczACDw4WMhMLKlTYo7KF8U-qmCVFQzm4gLwIBh5sTwjLzKBa2rL59LbGpFiPclqg4Q8EBgaRHUW1e/s1600/capture-20181209-144749.png" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="429" data-original-width="1024" height="166" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEifispJclznS5eQPoDr7oVWXQEISGhaItfrKTZ-r2B_xdwBSpawBVVPXdm-yjNXtPcczACDw4WMhMLKlTYo7KF8U-qmCVFQzm4gLwIBh5sTwjLzKBa2rL59LbGpFiPclqg4Q8EBgaRHUW1e/s400/capture-20181209-144749.png" width="400" /></a></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt; text-align: center;">
<b><span style="font-size: 12pt;"><br /></span></b></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 18.0pt; text-justify: inter-ideograph;">
Ez a film az idei
év egyik gyöngyszeme. Háromszor láttam angolul, egyszer németül, és még mindig
rácsodálkozom az eddig számomra ismeretlen Max Hubacher játékára, aki
félelmetesen jól alakítja a háború utolsó heteiben menekülő német katonát. A
történet szerint talál egy tiszti egyenruhát, és századosként elparádézva, a
tisztek előjogait élvezve igyekszik túlélni azt, ami még hátra van. A néző teljesen együtt tud érezni vele, és csak akkor döbbenünk rá, hogy maga is szörnyeteggé vált, mikor már túl késő. Döbbenetes alkotás.<o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 18.0pt; text-justify: inter-ideograph;">
Csakis fekete
fehérben lehetett ennyire élethűen megalkotni a filmet. Simán elhiszem, hogy ez
pont így történt. A vágás nélküli kameramozgások, valamint a hosszú ideig némán
játszó szereplők mind fokozzák a hangulatot. <strike>A kedvencem a film legvégén
látható felvétel, mikor már megy a felirat, és a színészek a korhű ruháikban
igazoltatják a járókelőket az utcán. Hát az valami zseniális a rendező részéről! </strike><o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 18.0pt; text-justify: inter-ideograph;">
Nagyon megrázó és emlékezetes alkotás. <o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<b><span style="font-size: 12pt;"><br /></span></b></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<b><span style="font-size: 12pt;"><br /></span></b></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<b><span style="font-size: 12pt;"><br /></span></b></div>
<div class="MsoNormal">
<b> 6.) AMERIKAI HISTÓRIA X<o:p></o:p></b></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhNc2nDphp8eufKGzEQxd5DQz8XAuWpnBmLyQgezUxok9QiH6ccF6VJGPDrouFhpRkBg6e3viXsWeyDOouIXdrvJcw76hi2-LYNluPaAHC_0h-ozhJ49EWRmhumLPVTYUkSUPGfgnBtDQ1d/s1600/GiddyWhoppingCur-small.gif" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="243" data-original-width="500" height="192" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhNc2nDphp8eufKGzEQxd5DQz8XAuWpnBmLyQgezUxok9QiH6ccF6VJGPDrouFhpRkBg6e3viXsWeyDOouIXdrvJcw76hi2-LYNluPaAHC_0h-ozhJ49EWRmhumLPVTYUkSUPGfgnBtDQ1d/s400/GiddyWhoppingCur-small.gif" width="400" /></a></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt; text-align: center;">
<b><span style="font-size: 12pt;"><br /></span></b></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 18.0pt; text-justify: inter-ideograph;">
Edward Notron három zseniális filmjét pótoltam be az idén: a
<b>Harcosok klubját</b>, a <b>Legbelsőbb félelmet</b>, illetve az <b>Amerikai
história X</b>-et, melyet egyszer lát az ember, és soha többé nem felejti el.
Félve néztem meg, nem igazán tudtam, mire számíthatok a rasszizmus kapcsán, de
sokkal többet adott, mint reméltem, és nagyon a földhöz vágott. A legsúlyosabb film, amit ebben az évben láttam, és talán az egyik legmaradandóbb is. Finomkodás nélkül tárja elénk a börtönök könyörtelen világát, a neonácikat, felveti a kérdést, vajon honnan ered a zsigeri
gyűlölet, lehet-e orvosolni, és létezik-e gyógyulás a megtört léleknek. Nem
tudom, lesz-e erőm újra megnézni, de az biztos, hogy Edward Norton ment
a kedvenceim közé. <b><o:p></o:p></b></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<b><span style="font-size: 12pt;"><br /></span></b></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<b><span style="font-size: 12pt;"><br /></span></b></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<b><span style="font-size: 12pt;"><br /></span></b></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<b> 7.) GOD’S
NOT DEAD!</b><o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiMzYV1rBESmGFJGpVgqlvPJ_FPsKZacH7tjQ3iYGqp8eoE9ea96vt_-oP2zcUibmwrB6_nNIv6eamDk-To_kH_peAU2XIolu9x1PaSgpkuLcM0AdIUJOvCFw5pbf5VmMBtPGWDKafCQMVz/s1600/original.gif" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="243" data-original-width="500" height="193" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiMzYV1rBESmGFJGpVgqlvPJ_FPsKZacH7tjQ3iYGqp8eoE9ea96vt_-oP2zcUibmwrB6_nNIv6eamDk-To_kH_peAU2XIolu9x1PaSgpkuLcM0AdIUJOvCFw5pbf5VmMBtPGWDKafCQMVz/s400/original.gif" width="400" /></a></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt; text-align: center;">
<o:p><br /></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 18.0pt; text-justify: inter-ideograph;">
A helyzet nagyon ismerős, a film pedig nagyon elgondolkodtató. Az alapszituáció szerint egy vallásos elsőéves egyetemista felveszi a filozófia tantárgyat,
de rögtön az első órán szembesül a nehézséggel: a tanár tanult ember
révén kijelenti, hogy a tudomány és a vallás nem összeegyeztethető egymással,
ezért az a kérése, hogy minden diák írja rá egy papírra: <i>Isten nem létezik.</i>
Isten HALOTT. Ezt a srác képtelen megtenni, erre a tanár kipécézi magának, és
mindent megtesz, hogy megnehezítse a dolgát; ezentúl az órái utolsó húsz percét
megkapja, hogy bebizonyítsa, Isten mégis létezik.<o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 18.0pt; text-justify: inter-ideograph;">
Nagyon régen
akartam már egy ilyen filmet - bemutatja, milyen nehéz emberként, főleg fiatalként, ha ki akarsz állni azért, amiben hiszel - de határozottan megéri. </div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
</div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 18.0pt; text-justify: inter-ideograph;">
Akinek fontos
szerepet játszik az életében a hit, azoknak kötelező a megtekintése!<o:p></o:p></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<b><span style="font-size: 12pt;"><br /></span></b></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<b><span style="font-size: 12pt;"><br /></span></b></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 18pt;">
<span style="font-size: 12pt;"></span></div>
Unknownnoreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3158282036051717724.post-56093100933775581942018-12-29T08:47:00.000-08:002020-03-02T06:16:40.955-08:00Idén olvasott 5 legjobb könyv<br />
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Idén <b>102</b> könyvet volt szerencsém elolvasni, ezekből nehéz
bármiféle listát felállítani. Sok kedvencet avattam, igyekeztem különböző,
addig sosem hallott íróktól is olvasni, hogy minél több élménnyel gazdagodjak. Többnyire
történelmi témákból válogattam, ezért a listám háborús könyvekből fog állni, de
közben olvastam prózát és fantasztikus irodalmat is. </div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<o:p> </o:p> Az alább említésre került könyveken kívül nagyon tetszett
még a <b>Patkányháború</b>, ami az <b>Ellenség a kapuknál</b> film alapjául szolgált,
valamint a klasszikus <b>Gépnarancs</b>, melyhez hasonlót - legalábbis, ami az
orosz szavakkal teletűzdelt szöveget illeti -, még nem olvastam. Odáig voltam
<b>József Attila </b>összes verséért, de említésre méltó <b>Kosztolányi Dezső Esti
Kornélja</b>, és <b>Ralf Rothmann: Tavasszal meghalni</b> című regénye, amely
nemcsak azért különleges, mert német SS katonákat helyez a középpontba, hanem
mert hazánkban, Székesfehérvár és Győr környékén játszódik.</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Lássuk is a dobogós helyezetteket!</div>
<div>
<br /></div>
<a name='more'></a><br />
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<br />
<div class="MsoNormal">
<b>5.) Sebastian Faulks: MADÁRDAL<o:p></o:p></b></div>
<br />
<br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg-fUMIhPHtNNaRqhIPiqsIqaQjaxo2x07ulFjA_et8gFhvuxm8ZXWwIx0rXAayKB_IM6nlZm43FEJkvi7op4Dom6RsLGFeV-L7rCE2fhaFmQh2BGBJ9ikYJa16HnI7xp8Vz2bokF5hf9oE/s1600/mad%25C3%25A1rdal+1.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="447" data-original-width="890" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg-fUMIhPHtNNaRqhIPiqsIqaQjaxo2x07ulFjA_et8gFhvuxm8ZXWwIx0rXAayKB_IM6nlZm43FEJkvi7op4Dom6RsLGFeV-L7rCE2fhaFmQh2BGBJ9ikYJa16HnI7xp8Vz2bokF5hf9oE/s400/mad%25C3%25A1rdal+1.jpg" width="400" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Méltó emléke egy elveszett kornak<br />
(A jobb oldali kép a könyvből készült filmből van)</td></tr>
</tbody></table>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
Idén
van századik évfordulója, hogy véget ért az első világháború, azért mindenképp
adós voltam ezzel a könyvvel, habár olvastam mellette <b>Remarque</b>-ot, és <b>Johhny</b>
<b>háborúját</b>. Szentségtörés lenne azt állítani, hogy a <b>Madárdal</b>
jobban tetszett, mint a legendás <b>Nyugaton a helyzet változatlan</b>, de
valahogy mégis ez az igazság. <b>Sebastian Faulks</b> annyira zsigeri hatoló
érzelmekkel gazdagítja a könyvét, hogy akaratlanul is ott érezzük magunkat az
adott korban. Tökéletesen lefesti a szerelmet és a háborút, ez a kettősség pedig olyan
szépen egybeforr az egész történet alatt, hogy igazi monumentális regénnyé emeli. A borítója amúgy letisztult és gyönyörű. Ahogy a Molyos értékelésemben is írtam: </div>
<br />
<span style="background-color: white; color: #1f1f1f; font-family: "arial"; font-size: 10.5pt; text-align: justify;"><i> </i></span><i style="text-align: justify;">„Nagy elemzés a kor kis
emberéről, hadviselt férfiakról, a számkivetettekről, azokról a nyomorultakról,
akiket a háború formált át. Nagyszabású, erőteljes érzelmekkel teli. Nem
tagadom, nehéz olvasmány volt, helyenként határozottan túlírt, de a küzdelem
megérte, mert összességében nem vonnak le az értékéből.</i><br />
<i style="text-align: justify;"><br /></i>
<br />
<div align="center" style="background: white; line-height: 18.0pt; margin-bottom: 7.5pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 7.5pt; text-align: center;">
<em><b>„Egyetlen <span style="color: #1f1f1f;">gyermek, egyetlen jövendő nemzedék sem fogja
tudni, milyen volt ez.</span></b></em><i><span style="color: #1f1f1f;"><b><br />
<em>Sohasem fogják érteni.</em><br />
<em>Ha vége lesz, észrevétlenül járunk majd az élők között, és nem mondjuk el
nekik.</em><br />
<em>Beszélünk, alszunk, teszünk-veszünk, mint az emberek.</em><br />
<em>Szívünk csöndjébe rejtjük, amit láttunk, és nem érnek el hozzánk a szavak."</em></b><o:p></o:p></span></i></div>
<div style="background: white; line-height: 18.0pt; margin-bottom: 7.5pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 7.5pt;">
<i><span style="color: #1f1f1f; font-size: 10.5pt;"> </span></i><i><span style="color: #1f1f1f;">Sebastian
Faulks ennek ellenére kísérletet tesz rá, hogy elmesélje. Talán valóban soha
nem fogjuk megérteni. Viszont egy ilyen olvasmány után kicsit úgy érzem, mintha
mégis”.</span></i></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Ott van a helye minden téma iránt érdeklődőnek a polcán! </div>
<br />
<br />
<br />
<div class="MsoNormal">
<b>4.) Robert Capa: KISSÉ ELMOSÓDVA<o:p></o:p></b></div>
<br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgToLV4NFkJROVZA93qH0H5dcide88GNiMuhOXl1Sf361sOR0PMskchSs1UumDcTROVFL5kEuYchCIj7TbO8VIMZTVyNIn0a4t7zeZ6Ho4mwYrja2TU4juA_Zbp2YMFRedxgBDZlciq-Png/s1600/robert+capa+kiss%25C3%25A9+elmos%25C3%25B3dva.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="500" data-original-width="726" height="275" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgToLV4NFkJROVZA93qH0H5dcide88GNiMuhOXl1Sf361sOR0PMskchSs1UumDcTROVFL5kEuYchCIj7TbO8VIMZTVyNIn0a4t7zeZ6Ho4mwYrja2TU4juA_Zbp2YMFRedxgBDZlciq-Png/s400/robert+capa+kiss%25C3%25A9+elmos%25C3%25B3dva.jpg" width="400" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Tényleg a legnagyobb ,,pesti vagány"!</td></tr>
</tbody></table>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Imádom Capa munkásságát, a képeit, <strike>(sokat segítettek az
írásban)</strike>, az egyéniségét, nem sokan mondhatják el magukról, hogy hasonlóan
kalandos életútjuk volt. Megjárta a spanyol polgárháborút, az első hullámmal részt
vett a normandiai partraszállásban, bejárta Európát, eljutott Vietnamba,
mindezt magyarként, és mindezt úgy, hogy egy percre sem vette komolyan a
háborút – legalábbis, nem veszítette el a humorát. És akkor még nem említettük,
hogy közeli barátja volt <b>Steinbeck</b>-nek, és Papának (<b>Hemingway</b>-nek), akinek anno
kis magánhadserege volt, hol összevesztek, hol ismét jóban lettek, és sokszor
együtt iszogattak. </div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Még egy könyvet olvastam róla az idén: <b>Robert Capára
várva, </b>ami inkább romantikára van kihegyezve (nagy szerelme, <b>Gerda Taro</b>
szintén híres fényképész lett), a <b>Kissé elmosódva</b> azonban tartalmasabb
és izgalmasabb. </div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<br />
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Csak ismételni tudom: imádom ezt az őrültet. A regényét pedig
érdemes elolvasni, egy percre sem lehet mellette unatkozni, és a végén jön a felismerés: ha írónak állt
volna, lenne még egy Rejtő Jenőnk. </div>
<br />
<br />
<br />
<div class="MsoNormal">
<b>3.) David R. Gillham: ASSZONYOK VÁROSA <o:p></o:p></b></div>
<br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEivG-i9Qz3FMJshXAu9CIbd2THjQZ_KIwnT370g2-eDYipzVg9yKNH2jgALkilOi-7VZ7E0d-zNOf-8NSn5MVVLuDqWdLP1royTx1sE-MwMvhuF87GvWWgWH2Gn1ae9enZ0cygMaqMC3QLm/s1600/asszonyok+v%25C3%25A1rosa+3.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="500" data-original-width="724" height="275" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEivG-i9Qz3FMJshXAu9CIbd2THjQZ_KIwnT370g2-eDYipzVg9yKNH2jgALkilOi-7VZ7E0d-zNOf-8NSn5MVVLuDqWdLP1royTx1sE-MwMvhuF87GvWWgWH2Gn1ae9enZ0cygMaqMC3QLm/s400/asszonyok+v%25C3%25A1rosa+3.jpg" width="400" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Női regény, de nem egy ,,rózsaszín felhős" olvasmány</td></tr>
</tbody></table>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<span style="background-color: white; color: #1f1f1f; text-align: justify;"> Mindig érdekes,
mikor egy férfi női szemszögből írja a regényét – többnyire sikertelenül.
Itt azonban abszolút átjött az érzés. Teljesen indokolt, ezt a történetet nem is lehetett volna másképpen elmesélni. De az a könyv is nagyon ritka, ahol egyik
férfi szereplőért sem lelkesedek. Mindig szokott lenni legalább egy valaki - most viszont nem volt! Talán azért, mert az író valóban nem akarta szépíteni a dolgokat. Néha
kifejezetten gyűlöltem a férfiakat.</span><br />
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
A cím nagyon találó, 1943-ban Berlin gyakorlatilag a nők
városává változott, szinte az összes férfi a fronton harcolt, így rájuk hárult
minden feladat, nekik kellett talpon maradni és tovább küzdeni, valamint
rendíthetetlenül reménykedni a végső győzelemben.<o:p></o:p></div>
<div style="background: white; line-height: 18.0pt; margin-bottom: 7.5pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 7.5pt;">
<span style="color: #1f1f1f;"> „Az író
így nyilatkozott az utószóban: ,,<em>A történelem mindig is elbűvölt.
Nemcsak a nagybetűs Történelem a maga jelentős eseményeivel, hanem az intim
szegletek is, ahol az árnyékok gyülekeznek. A második világháború alatt Berlin
pont az a város volt, amit az árnyékai határoztak meg."</em><o:p></o:p></span></div>
<div style="background: white; line-height: 18pt; margin: 7.5pt 0cm; text-align: justify;">
<span style="color: #1f1f1f;"> De még
mennyire! Nagyon érzékletes, zavarba ejtően személyes történet az asszonyok
boldogulásáról. Néha tényleg sírhatnékom támadt. </span><span style="background-color: transparent; color: #1f1f1f;">Sok komoly
üzenet van a sorok mögött, az író egyet meg is magyarázott: </span></div>
<span style="color: #1f1f1f;"></span><br />
<div style="text-align: justify;">
<span style="color: #1f1f1f;"><em> ,,A kérdés, amit a regény feltesz, hogy mely ponton ébred rá valaki, hogy
erkölcsi felelőssége cselekedni. Sigrid Schröder segít egy fiatal nőnek, akit
alig ismer, hogy megmeneküljön egy arrogáns rendőr elől, csak azért, mert nem
állhatja az erőszakoskodó embereket. Pár hónappal később Sigridet már a Gestapó
üldözi az állomáson keresztül, és négy másik ember élete függ tőle. Hogy jutott
el idáig?”</em></span></div>
<span style="color: #1f1f1f;">
<o:p></o:p></span>
<br />
Aki kicsit is kíváncsi arra, milyen a női sors, főleg a háború
árnyékában, azoknak melegen ajánlom, megkeményített szívvel. Az olvasás után,
már nem tudtam volna eldönteni, hogy kiknek nehezebb: a fronton harcolóknak,
vagy a hátországban maradtaknak.<br />
<br />
<br />
<br />
<br />
<div class="MsoNormal">
<b>2.) Szczepan Twardoch: MORIFUM <o:p></o:p></b></div>
<br />
<br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjdcB3L30lCSJ5FdLKq0TExvyZY1mwsSq2N6-fGcoyIivXAWNxDv0uiXM59CKQC64txVWUHphVxdewIdAujFSp4nml7UpN25z7LywhEh5BXGzp_FblZaUgiUcVjzoqpQRN570CdcAMr6LuF/s1600/morfium+2.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="501" data-original-width="694" height="287" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjdcB3L30lCSJ5FdLKq0TExvyZY1mwsSq2N6-fGcoyIivXAWNxDv0uiXM59CKQC64txVWUHphVxdewIdAujFSp4nml7UpN25z7LywhEh5BXGzp_FblZaUgiUcVjzoqpQRN570CdcAMr6LuF/s400/morfium+2.jpg" width="400" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Ezzel a könyvhöz kötélidegzet szükséges!</td></tr>
</tbody></table>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Volt már szerencsém Kostek-nél romlottabb antihőshöz? Nem hiszem. Éppen ezért került a lista elejére. Ráadásul együtt is lehet érezni vele.</div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Lengyelországban, a szerző hazájában nagy botrányt csapott a
könyv, ami nem csoda, hiszen minden értéket sárba tipor, csakhogy lerombolja a
lengyel ellenállókat körülövező dicsőséges mítoszt, és ezért nagyon bátor
könyv. Több szempontból is az, de emiatt különösen. </div>
<div class="MsoNormal">
<i style="background-color: white; text-align: justify;"><span style="color: #1f1f1f;"><i><span style="color: #1f1f1f;"><br /></span></i></span></i>
<i style="background-color: white; text-align: justify;"><span style="color: #1f1f1f;"><i><span style="color: #1f1f1f;"> ,,Az író ez alatt a 600 oldal
alatt mindent kétségbe vont, amit csak lehet; becsületet, hazát, (...) szó esett benne Budapestről, arról,
hogy az élet, milyen szar, de a háború még szarabb, főleg, ha az ember maga is
egy szarházi. És ezért elismeréssel adózom neki, mert ez nem semmi
teljesítmény!</span></i></span></i></div>
<div style="background: white; line-height: 18.0pt; margin-bottom: 7.5pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 7.5pt; text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<i><span style="color: #1f1f1f;"> Féltem, hogy a történet
annyiban fog kimerülni, amit az alcím is sugall: drogok, nők, árulás. Nem
merült ki. Úgy vélem, ez jóval többről szól, a valódi kérdés számomra az volt,
hogy vajon belehazudhatjuk magunkat egyik identitásból a másikba? Mi a valódi
énünk, az igazi én-énünk, és nem az, akiknek mondjuk magunkat?”<o:p></o:p></span></i></div>
<div align="center" style="background: white; line-height: 18.0pt; margin-bottom: 7.5pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 7.5pt; text-align: center;">
<em><b><span style="color: #1f1f1f;">„(…) azon gondolkodom, hogy a csehek emberek-e. Ezek a
koszos cigány gyerekek emberek-e. Mi emberek vagyunk-e. A zsidók emberek-e. A
németek emberek-e. Vannak-e egyáltalán emberek.</span></b></em><b><span style="color: #1f1f1f;"><br />
(…)<br />
<em>Szerintem nincsenek is emberek. Kitaláltuk ezt az emberiség-konstrukciót,
vannak, akik úgy is élnek, mintha valóságos lenne pedig nem az, senki se nő fel
hozzá…(…)"</em><o:p></o:p></span></b></div>
<div style="background: white; line-height: 18.0pt; margin-bottom: 7.5pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 7.5pt; text-align: justify; text-indent: 18.0pt; text-justify: inter-ideograph;">
<i><span style="color: #1f1f1f;">„A regény
senki felett nem tör pálcát, – hacsak nem úgy, hogy mindenkit egyformán elítél
–, hiszen egyik „oldal" sem jobb a másiknál. Ez az, amit nagyon sok háború
könyvből hiányolok. Ebben az esetben minden szürke massza, csak Varsó van, a
felszedett utcakövek, meg a hang a fejedben, amely szüntelenül elkísér. Ez
minden.<o:p></o:p></span></i></div>
<div style="background: white; line-height: 18.0pt; margin-bottom: 7.5pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 7.5pt; text-align: justify; text-indent: 18.0pt; text-justify: inter-ideograph;">
<i><span style="color: #1f1f1f;">Úgy érzem,
le kell ülepednie, túl nagy dózist kaptam. És holnapra talán jobban
megemésztem, világosabb lesz, – vagy nem –, kijózanodom belőle, – vagy nem –,
de ez akkor is marad az év legjobb könyvei között!”<o:p></o:p></span></i></div>
<div style="background: white; line-height: 18.0pt; margin-bottom: 7.5pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 7.5pt; text-align: justify; text-indent: 18.0pt; text-justify: inter-ideograph;">
<i><span style="color: #1f1f1f;"><br /></span></i></div>
<br />
<br />
<div class="MsoNormal">
<b>1.) Els Beerten: MIND A MENNYBE VÁGYUNK<o:p></o:p></b></div>
<br />
<br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjisw31g16-F_4Ybn94UZKi7O0TwjLajl-wnH_ajl6b2S9bd2_6e1B59AC-Y7IhbVZZxJKWZMZ7z8e45o0ph-A5ZAp2jhIblduhw20jUE_39LyzyCE79nSR0RyhyphenhyphenFBTzAhShCXWmLWbgY1B/s1600/mind+a+mennybe+v%25C3%25A1gyunk+1.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="446" data-original-width="1029" height="170" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjisw31g16-F_4Ybn94UZKi7O0TwjLajl-wnH_ajl6b2S9bd2_6e1B59AC-Y7IhbVZZxJKWZMZ7z8e45o0ph-A5ZAp2jhIblduhw20jUE_39LyzyCE79nSR0RyhyphenhyphenFBTzAhShCXWmLWbgY1B/s400/mind+a+mennybe+v%25C3%25A1gyunk+1.jpg" width="400" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Az igazi hősök jutalmul kapják a mennyországot<br />
(A bal oldali kép a <i>Band of Brothers</i> sorozatból van)</td></tr>
</tbody></table>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
Íme az első helyezett! Nem véletlen, hogy a Molyon lévő 14
csillagozásból 12 maximális öt csillagos. Mert <i>tényleg</i> megérdemli. </div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Nekem ez a könyv lett idén A könyv. Nagybetűvel. Magasan
veri <b>A kék kabátos lányt</b>, a <b>Láthatatlan fényt</b> és a többi,
ifjúsági(?) második világháborús könyvet. Az év elején, február körül olvastam, már akkor az volt az
érzésem, hogy ez lesz az év könyve, és valóban, nem tudta felülmúlni semmi (<strike>a
<b>Morfiummal </b>holtversenyben álltak, de ezen bőgtem egy sort, azon nem, szóval ez
lett a nyertes.)</strike> </div>
<br />
<i style="background-color: white; color: #1f1f1f; text-align: justify;"> ,,A </i><i style="text-align: justify;">kezdetektől fogva Ward volt a kedvencem, a legárnyaltabb, legérdekesebb karakter.
Remi időnként nyafogós volt, de közben meg jóhiszemű és aranyos, Reené-t is meg
tudtam érteni, Jef-et meg hol kedveltem, hol meg tudtam volna fojtani egy kanál
vízben, de közben viszont annyira szánalmas volt, hogy inkább letettem erről.</i><br />
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="background: white; line-height: 18pt; margin: 7.5pt 0cm; text-align: justify;">
<i><span style="color: #1f1f1f;"><b> Mindannyian
a háború áldozatává válunk.</b></span><span style="color: #1f1f1f;"><o:p></o:p></span></i></div>
<div style="background: white; line-height: 18pt; margin: 7.5pt 0cm; text-align: justify;">
<span style="color: #1f1f1f;"><i> Ennek nem
szabadott volna így végződnie. Mindenki vétkes, és senkinek sem jár a felmentés,
senkinek sincs megnyugvás a lelkiismeretére. Senki sem kerül a mennyországba.
Még a Jef-féle hősök sem.</i><o:p></o:p></span></div>
<div style="background: white; line-height: 18.0pt; margin-bottom: 7.5pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 7.5pt;">
<em><span style="color: #1f1f1f;"><b> Bárhova
megyünk, önmagunkat úgyis mindig magunkkal visszük.</b></span></em><span style="color: #1f1f1f;"><i><o:p></o:p></i></span></div>
<div style="background: white; line-height: 18.0pt; margin-bottom: 7.5pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 7.5pt;">
<span style="color: #1f1f1f;"><i> Egyszóval,
gyönyörű ez a történet. Gyönyörű, és szívszaggató. Méltatlanul kevesen ismerik,
pedig ennek a regénynek ott a helye a Könyvtolvaj (...) mellett! Nagyon komoly a mondanivalója, és rengeteg kérdést
felvet.<br /> Kik az igazi hősök? Magunk is elhihetjük a hazugságainkat? Felelősségre
vonhatnak mások bűneiért? Mit lehet feláldozni a testvéreinkért? A család a
fontosabb vagy az egyetlen barátunk? El lehet számolni a bűntudattal? Meg lehet
bocsátani?<o:p></o:p></i></span></div>
<div style="background: white; line-height: 18.0pt; margin-bottom: 7.5pt; margin-left: 0cm; margin-right: 0cm; margin-top: 7.5pt;">
<span style="color: #1f1f1f;"><i> Igazuk
volt: a háború mi magunk vagyunk."</i><o:p></o:p></span></div>
<b> </b>Csak ennyit tudok még hozzáfűzni: <b>olvassátok, olvassátok!</b><br />
<br />
<br />
<br />
<div style="text-align: right;">
Remélem, valamelyikhez meghoztam a kedveteket, hamarosan összeszedem a filmeket is. </div>
<br />Unknownnoreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3158282036051717724.post-73454630366054428392018-03-24T09:16:00.000-07:002018-03-29T05:41:02.080-07:00Hamburger László emlékére - interjú<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgR-yXP4DxyWCBBL8JwJsNcjxpx3riksD0ET4WTBst5Y2_M_Q7KpzbPvEs3aGgWLX2G7tHtqEbQi38SihQRSsuqzcGx5m4OaGSDSzo-_YVlQRe2y5BqJsdDkpU3GSJuNh-szeIIHnbJ4mEc/s1600/01.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="404" data-original-width="404" height="400" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgR-yXP4DxyWCBBL8JwJsNcjxpx3riksD0ET4WTBst5Y2_M_Q7KpzbPvEs3aGgWLX2G7tHtqEbQi38SihQRSsuqzcGx5m4OaGSDSzo-_YVlQRe2y5BqJsdDkpU3GSJuNh-szeIIHnbJ4mEc/s400/01.jpg" width="400" /></a></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 18.0pt; text-justify: inter-ideograph;">
<i>Ma egy különleges ember emlékére szeretnék hozni egy
bejegyzést, Laci bácsi 2018. 03. 23-án távozott közülünk. 94 évesen. Ezzel a kis
visszaemlékezéssel is le szeretném róni a tiszteletemet, azon kívül, hogy
lehetőségem lesz ott lenni a temetésén. Kivételes ember volt, egy nehéz életúttal. Mindig azt mondogatta, hogy nem haragszik senkire, habár rengeteg
szenvedésben és szörnyűségben volt része. <o:p></o:p></i></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 18.0pt; text-justify: inter-ideograph;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 18.0pt; text-justify: inter-ideograph;">
<i>Azt tudni kell, hogy gyerekkorom óta ismertem, és tudtam, hogy zsidó, de akkor soha nem merült fel bennem, hogy
esetleg… Aztán egyszer apu száján kicsúszott valami a lágerekről. Nagyot
néztem. Nem tudtam elhinni, hogy egy ilyen vidám és nyitott ember hasonló
dolgokat átélhetett. A szeme mindig tiszta volt, simán letagadhatott volna
pár évtizedet a korából. Semmi harag nem volt benne, csak szeretet áradt
belőle. Imádtam a humorát. Mikor hozzájuk mentünk, kesudióból kínált, és nála
ettem először kovásztalan kenyeret meg pászkát. Nagyon szeretett mesélni. Ezért
hagytuk, hadd meséljen…<o:p></o:p></i></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 18.0pt; text-justify: inter-ideograph;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 18.0pt; text-justify: inter-ideograph;">
<i>Aztán, jött az írós korszakom, felkerestük, hogy arról
kérdezzük, amiről még soha. Akkor még javában írtam a regényemet, - azért mentem,
hogy Laci bácsi testközelbe hozza a második világháborút. Kicsit feszengtem a
találkozó előtt, féltem attól, vajon, mi mindent fog elmondani nekem…<o:p></o:p></i></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 18.0pt; text-justify: inter-ideograph;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 18.0pt; text-justify: inter-ideograph;">
<i>Az alábbi interjút 2017. 04. 13-án készítettem. (Az ő
engedéllyel teszem közzé ezt a részletet, - már régebben rábólintott, csak halogattam
legépelni a rengeteg hanganyagot. Sokat mesélt még az 1956-os forradalomról, a
felszabadulásról, az amerikai életéről, de most a háborús emlékeire
koncentrálok.)<o:p></o:p></i></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 18.0pt; text-justify: inter-ideograph;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 18.0pt; text-justify: inter-ideograph;">
<i><a href="https://www.nyugat.hu/tartalom/cikk/titok_az_hogy_ne_taplalj_haragot" target="_blank">Ezen a linken </a>el tudjátok érni a rövid életrajzot. Először
érdemes ezt végigolvasni, mert én nem csinálok rövid összefoglalást, - a
beszélgetésünk jóval személyesebb, és jobban kifejti ezeket az eseményeket. <span style="mso-spacerun: yes;"> </span><o:p></o:p></i></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 18.0pt; text-justify: inter-ideograph;">
<i><span style="mso-spacerun: yes;"><br /></span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 18.0pt; text-justify: inter-ideograph;">
<i><span style="mso-spacerun: yes;"></span></i></div>
<a name='more'></a><i><br /></i>
<br />
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 18.0pt; text-justify: inter-ideograph;">
<i><span style="mso-spacerun: yes;"><br /></span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 18.0pt; text-justify: inter-ideograph;">
<i><span style="mso-spacerun: yes;"><br /></span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 18.0pt; text-justify: inter-ideograph;">
<b>(Elmeséltem neki, hogy írok egy regényt a 2. világháborúról.)<o:p></o:p></b></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 18.0pt; text-justify: inter-ideograph;">
<b><br /></b></div>
<br />
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 18.0pt; text-justify: inter-ideograph;">
Ó, Emmácska, írsz egy könyvet? Nagyon sokat tudok mesélni!</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 18.0pt; text-justify: inter-ideograph;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 18.0pt; text-justify: inter-ideograph;">
<b>Igen, már 200 oldalt megírtam. A magyar vonatkozása majd
a második részben lesz…<o:p></o:p></b></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 18.0pt; text-justify: inter-ideograph;">
<b><br /></b></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 18.0pt; text-justify: inter-ideograph;">
Kicsit többet mondjál, ne féljél! </div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 18.0pt; text-justify: inter-ideograph;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 18.0pt; text-justify: inter-ideograph;">
<b>Az első része arról, szól, hogy a németek megszállják Franciaországot,
és négy főszereplő életén keresztül mutatja be a háborút. 1944-ig tart,
amikor a magyar szereplők hazamennek Pestre, és majd onnan ismerjük meg a
magyar vonatkozását. <o:p></o:p></b></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 18.0pt; text-justify: inter-ideograph;">
<b><br /></b></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 18.0pt; text-justify: inter-ideograph;">
Miket olvastál?</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 18.0pt; text-justify: inter-ideograph;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 18.0pt; text-justify: inter-ideograph;">
<b>Hát, igazából ilyen szakmai dolgokat kerestem hozzá… <o:p></o:p></b></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 18.0pt; text-justify: inter-ideograph;">
<b><br /></b></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 18.0pt; text-justify: inter-ideograph;">
</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 18.0pt; text-justify: inter-ideograph;">
Az Elemérhez kellene elmenni, aki 105 éves! <i>(megjegyzés:
<a href="https://www.nyugat.hu/tartalom/cikk/105_eves_spiegler_elemer_szombathely" target="_blank">Spiegler Elemér</a>.)</i> Ő is nagyon szereti a
történelmet. Olyan könyvei vannak… Hogy a Horthy –szférában mi volt. 105 éves,
tisztán beszél! Mindenre emlékszik, ami történt vele a háború alatt. Van nekem
egy életrajzom, azt is oda tudom adni. <span style="text-indent: 24px;">Esetleg, ha fel tudnád használni az íráshoz, az nagyon jó lenne. Éppen máma volt a kezemben... N</span><span style="text-indent: 18pt;">agyon sokat szenvedtem a háborúban,
munkaszolgálaton, satöbbi, satöbbi, Németországba deportálva voltam. Senkire
nem haragszom, bármennyire rosszak voltak, mert én most élek, azok meg már
meghaltak. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 18.0pt; text-justify: inter-ideograph;">
<span style="text-indent: 18pt;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 18.0pt; text-justify: inter-ideograph;">
<b>Mesélted, hogy a szüleidet Újlakról vitték el? <o:p></o:p></b></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 18.0pt; text-justify: inter-ideograph;">
<b><br /></b></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 18.0pt; text-justify: inter-ideograph;">
Igen. Katonának április 17-én bevonultam. Kőszegre.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 18.0pt; text-justify: inter-ideograph;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 18.0pt; text-justify: inter-ideograph;">
<b>Isaszegen is voltál?<o:p></o:p></b></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 18.0pt; text-justify: inter-ideograph;">
<b><br /></b></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 18.0pt; text-justify: inter-ideograph;">
Az volt az utolsó megálló.<o:p></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 18.0pt; text-justify: inter-ideograph;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 18.0pt; text-justify: inter-ideograph;">
<b>Ez hányban volt?<o:p></o:p></b></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 18.0pt; text-justify: inter-ideograph;">
<b><br /></b></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 18.0pt; text-justify: inter-ideograph;">
'44-ben. Egy hónapig katona voltam ott Kőszegen, de fegyver nélkül. Volt puskánk. De fapuskánk. Egy hónap múlva tettek át minket.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 18.0pt; text-justify: inter-ideograph;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 18.0pt; text-justify: inter-ideograph;">
<b>Kőszegen hol voltatok?<o:p></o:p></b></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 18.0pt; text-justify: inter-ideograph;">
<b><br /></b></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 18.0pt; text-justify: inter-ideograph;">
A laktanyában. A katonai laktanyában. A vasúttól egyenesen
kellett menni a város felé. Ott bal oldalt volt egy laktanya. Nem saroképület
volt. Azt tudom, hogy kiválogattak bennünket, kérdezték, ki szakember, mert
repülőtéren kellett építeni, egy hangárszerűséget, hogy felülről ne lehessen látni, hol van a repülő. Ezért hatvanunkat, 60 szakembert összeszedtek. <span style="text-indent: 24px;">Nem a magyaroknak kellett, hanem a németeknek.</span><span style="text-indent: 18pt;"> Földet ástunk. (*nevet *) Ez volt a szakemberek munkája!</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 18.0pt; text-justify: inter-ideograph;">
<span style="text-indent: 18pt;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 18.0pt; text-justify: inter-ideograph;">
Onnan még visszajöttünk különböző helyeken, egy faluba
vittek minket, ott csak nők voltak. Csináltuk, amit kellett a földeken... Szóval
a lényeg az, hogy onnét tovább vittek minket Budapestre, ami 20 km-re volt ettől a
helyről, de mielőtt odaértünk volna, a majorságból, gazdaságból, Isaszegre
mentünk. Ez akkor volt mikor Budapesten voltak a bombázások. </div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 18.0pt; text-justify: inter-ideograph;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 18.0pt; text-justify: inter-ideograph;">
Fakitermelésre vittek minket. Falusi fiú
voltam, jelentkeztem, hogy értek hozzá. Tövestül kellett kiszedni a fát. Nem
tudtuk, hogy minek. Hat ember volt egy családnál, <i>(ott voltak elszállásolva)</i>, mi tanítóhoz kerültünk.
Mikor megcsináltunk mindent, amit kellett, jöttek a bombázók, mentek Pestre.
Rálőttek valamire, jöttek vissza, és Isaszeg határában ledobta a bombát, hogy
könnyebben menjen vissza. Igen ám de úgy megijedtek az emberek, hogy odajöttek
hozzánk „uraim, segítsenek rajtunk! Hívja föl Amerikát, hogy ne dobjanak
bombákat, mi nem bántunk senkit! " Hát, mondom, mivel én voltam ott a vezető: ,,rendben van, mi felhívjuk, de valamit adjatok nekünk." ,,Hát mit kívántok?" ,,Mákos
kalácsot, diós kalácsot." ,,Ó, azt adunk!" Az egész falunak elmondták, mind tömték
belénk. Ez az ember <span style="text-indent: 18pt;">tanító volt, de annyi esze nem volt... Hozzánk szalad, hogy hívjuk Amerikát, mikor telefonunk sem
volt, mindenünket elszedték! </span><span style="font-size: 16px;">Azt sem tudtam, hol van Amerika! Jártam iskolába, de… (*elhallgat*)</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 18.0pt; text-justify: inter-ideograph;">
<span style="text-indent: 18pt;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 18.0pt; text-justify: inter-ideograph;">
<span style="text-indent: 18pt;"> </span><b style="text-indent: 18pt;">Folyamatosan voltak veletek őrök?</b></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 18.0pt; text-justify: inter-ideograph;">
<b style="text-indent: 18pt;"><br /></b></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 18.0pt; text-justify: inter-ideograph;">
Voltak.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 18.0pt; text-justify: inter-ideograph;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 18.0pt; text-justify: inter-ideograph;">
<b>Németek voltak, vagy magyarok?<o:p></o:p></b></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 18.0pt; text-justify: inter-ideograph;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12pt;"><span style="font-size: 12pt;"> Magyarok. Mikor a bombázás
megszűnt, eszembe jutott a nővérem Budapesten, és hogy vonattal el lehet menni
oda. Fogtam, otthagytam őket, elmentem Budapestre, de a bombázás akkor megvolt. Kétszer volt bombázás, mielőtt mentem, és megint jött egy, </span><span style="font-size: 12pt;">mikor Budapesten voltam. Bombázták a vasutat,
nem tudtam visszajönni Isaszegre. 20-25 km-re volt. Vittem a csomagomat. Nem
ment villamos, se vonat. Gyalog kellett visszamennem Isaszegre. Nem volt nagy
dolog. </span></span></div>
<span style="font-size: 12pt;">
</span>
<br />
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12pt;"><span style="font-size: 12pt;"><br /></span></span></div>
<span style="font-size: 12pt;">
</span>
<br />
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12pt;"><span style="font-size: 12pt;"> Igen ám, de mikor visszamentem, jött egy katona. ,,Hova tűntél?" ,,Uram, megyek Isaszegre, ott dolgozok." Azt mondja, ő is oda akar menni, nem messze van
tőle a laktanya, ott lakik, de nem tudja, hogyan lehet eljutni oda. (*nevet*) ,,A nyilasok igazoltatnak." ,,Magának könnyű, maga katona, egyenruhában van." Mikor
elértünk a kőbányai vonalhoz, tényleg ott álltak a nyilasok, igazoltattak, nem
lehetett átmenni. Mondom neki, ,,menjen oda, a katona talán átmehet, én meg addig
odalopakodom, hogy közelebb legyek." Azt nem mondtam meg neki, hogy milyen bajban
vagyok.</span></span></div>
<span style="font-size: 12pt;">
</span>
<br />
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12pt;"><span style="font-size: 12pt;"><br /></span></span></div>
<span style="font-size: 12pt;">
</span>
<br />
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12pt;"><span style="font-size: 12pt;"> Átjutottam, de a másik átjáró végén is ugyanez volt, ott is
igazoltattak. Igen ám, mit csináljak, fogtam magam, visszamentem, kerestem egy helyet,
egyik oldalon is magas kerítés volt a vasútnál, meg a másikon is. Nagy nehezen
átmásztam a kerítésen, mikor éppen jött a vonat, ők meg nem láttak engem, mert eltakart. Átmásztam a másik oldalra, de elfelejtettem, hogy a csomagot ott van, és lelöktem a kezemmel. Egy ember pont ott volt, és</span><span style="font-size: 12pt;"> </span><span style="font-size: 12pt;">fejére esett. ,,Jaj, mi van itt, mi van itten..." (*nevet*) De ilyenkor jobban megijedtünk. </span></span></div>
<span style="font-size: 12pt;">
</span>
<br />
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12pt;"><span style="font-size: 12pt;"> </span></span></div>
<span style="font-size: 12pt;">
</span>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12pt;"><span style="font-size: 12pt;"> Bementem a házmesterhez a
téglagyárba. A házmester kérdezte tőlem, honnét jöttem. ,,Erdélyi menekült vagyok." Mit tudna segíteni? Mondom egy kis vacsorát, mert nagyon éhes vagyok. ,,Mi
olyan szegények vagyunk, kenyeret adunk és tejet, másunk nincsen" Mondom, az is jó. ,,És szeretnék itt aludni." ,,Itt vannak a zsidók a téglagyárban elhelyezve, talán
ott magát is elhelyezik." Így is történt. Mondták: ,,jött egy erdélyi menekült,
fogadjátok be. (*nevet*) Befogadtak. </span></span></div>
<span style="font-size: 12pt;">
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12pt;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12pt;"> Kora reggel
felkeltem, még sötét volt, visszamentem Isaszegre. Ott már tudták, hogy baj van,
hadbíróság elé akartak állítani. Adtak mellém egy katonát fegyverrel, egy
olyan idős bácsi volt, magyar volt, mert a németek voltak fiatalok. Megkötötték a kezemet, hátul, úgy kísértek. 6 km-re volt egy faluban a hadbíróság. Mondták
neki, hogy ,,nehogy elengedje ezt az embert, hadbírság elé kell állítani!" Alig
mentünk 1 km-et bozótos erdő következett, ki volt irtva a fa. Csak bokrok voltak. Odaértünk. ,,Ide
figyeljen. Nagyon kell nekem... csinálni." Mondja, nem tud segíteni. Mondtam, hogy engedje ki a kezemet. ,,Innen hova szökjek? ,,Jó, megbízom magában, mert rendes embernek néz
ki." De inkább nem enged el, odamegy, és segít. Mondom, hogy nem, nem. Végül elengedett. Ez
volt a veszte neki. </span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12pt;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12pt;"> Nem akartam hadbíróság elé menni, tudtam, hogy agyonlőnek. Kerestem
egy nagy követ, ,,na, kész vagyok, akkor menjünk." ,,A kezét…!" ,,Jaj, minek, hát, hova szöknék? Nem szökök, hát hova szöknék?"</span><span style="font-size: 12pt;"> </span><span style="font-size: 12pt;">Volt egy
kis bokor, odaértünk, és úgy csináltam, mintha megbotlottam volna. ,,Segítsen
fölemelni!" Ahogy lehajolt, sajnos fejbe ütöttem a kővel, ő meg megsérült. A
puskája is leesett. Felkaptam. Alig mentem 20- 30 méter, eldobtam a puskát. Mit csináljak vele? Nem kellett. Az öreg csak feküdt ott. Hátranéztem.
Visszamentem onnét ahonnan elindultunk. Ott kérdezték, mi történt. Mondom, elengedtek. Így
megmenekültem.</span></div>
</span><br />
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 18.0pt; text-justify: inter-ideograph;">
<i><span style="mso-spacerun: yes;"><br /></span></i></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 18.0pt; text-justify: inter-ideograph;">
Visszamentünk a csapattal a téglagyárba. Onnét mentünk
tovább, vittek bennünket a gettóba. A budapesti gettóba. Jó dolgunk volt, őrséget álltunk fegyverben. Igazából gépfegyver sosem volt a kezemben. 5 napig itt voltunk, 5 nap múlva
jött a főparancsnok. Elvitt bennünket az egyik századhoz. ,,Maguk maradjanak,
csinálok utat" - ment velünk egy lovaskocsi, aki a betegeket, csomagokat vitte.
Ennivalót lerakodott, aztán otthagyott bennünket, és elvitte a lovakat. <span style="text-indent: 18pt;">Igen ám, de
odamenet a Józsefváros pályaudvarnál átadott bennünket az SS-eknek. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 18.0pt; text-justify: inter-ideograph;">
<span style="text-indent: 18pt;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 18.0pt; text-justify: inter-ideograph;">
<span style="text-indent: 18pt;">Bevagonoztak bennünket. Már ott vártak a vagonok. Az egyiknél 60 erdélyi állt, minket
30-can betettek melléjük. Hatvannak sem volt helye, plusz még harminc... Volt egy pokrócom. Az ablaknál ültem, de nem lehetett kimászni, be volt drótozva. Én
nekem volt egy üveg vizem és egy fél kenyerem. 18 napig utaztam. 18 napig bezárva!
Bocsánat, nem bezárva, - először utaztunk egy hetet a Duna - kanyarig, ott
megálltunk. Utána mentünk tovább. Adtak egy vekli kenyeret meg fél vödör vizet 90
embernek. Legalább 6-7 halott volt. A kenyérhez meg nem adtak kést. Mindenki beleharapott, letörtünk belőle, így is jó volt. Nekem ilyenkor megmaradt a
sajátom, jól beosztottam magamnak, nem tudtam, mennyit utazunk. Onnan még
mentünk 8 napot. Buchenwald-ig végig kitartott. A végén már nem maradt semmim. Fele
ember meghalt.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 18.0pt; text-justify: inter-ideograph;">
<span style="text-indent: 18pt;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 18.0pt; text-justify: inter-ideograph;">
December 6-án, mikulás napján tettek be a vagonba, és
karácsony este érkeztük oda. 18 napig épp hogy kinyitották az ajtót, ahol
beadtak nekünk a kaját. A Vöröskeresztet láttuk. Osztrák vagy amerikai, nem tudom.
Buchenwald rettenetes nagy hely volt, fent a hegyen volt
a vasútállomás, a láger meg lent volt a völgyben. Kiraktak minket a vagonból. Már tél volt, hó volt, fagy volt. Karácsonykor. Ottan mindenünket mindig elvették, még zsebkendőt is, semmit sem
maradt. Kaptunk egy zacskót. Össze lehet húzni a tetején. ,,Akinek van valamije, oda tegye bele!" Zsebkendő, kesztyű, akármi. Azon van egy szám, azt jegyezzük meg, mert
visszaadják a zacskót. Tényleg visszaadták. Hozták zacskókat, diktálták a számot. Volt számunk. A kezünkbe tetoválva. (*rámutat a karjára*) Az enyémet nem találták. Mentem oda, hogy nincs zacskóm, tudnak-e tenni valamit. ,,Vegyen
egyet a 20 maradékból. Azok meghaltak." Jó, vettem egyet. Nézem, mi van ebbe. Egy
vadonatúj férfi kesztyű! Két ujjamra sem jött fel, de vadonatúj volt. Meg egy sál, és egy zsebkendő. Örültem nagyon. Úgyis zsebkendőt tettem bele az enyémbe. Ez segített
énrajtam. </div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 18.0pt; text-justify: inter-ideograph;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 18.0pt; text-justify: inter-ideograph;">
Mert ezt később eladtam a foglárnak, aki parancsnok volt ott. Egy katona
volt, de cseh. Beállt a németekhez. Mondom neki, hogy ,,nekem van valamim, tudna-e érte adni valamit?" ,,Mije van?" Mutattam. ,,Hogyan került
hozzád?" ,,Kaptam." ,,Mit kérsz érte?" ,,Amit akar adni." ,,20 levest." 20 levest! Annyival
kevesebb jutott a többinek. Mondtam neki, hogy nem adjon minden nap, csak minden harmadik napon... <span style="text-indent: 18pt;">Nekünk egy leves járt, ami azt jelentette, hogy úszkált benne egy kis répaszelet, meg kaptunk egy szelet kenyeret és két deci fekete kávét. 24 órára.
Egy volt egy napi. Ezzel kellett 12 órát dolgozni. Vizet nem kaptunk. Sose.
Azt mondták, meg van mérgezve. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 18.0pt; text-justify: inter-ideograph;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 18.0pt; text-justify: inter-ideograph;">
Elmentünk 10 órát dolgozni, 1 óra gyalog oda, 1 óra
vissza, 12 óráig tartott. A lágerben 1 szelet kenyér és egy leves. Ennyi volt a
napi adag. 5 hónapon keresztül csináltam. Már csak csont és bőr voltunk. A lágerőr
adta az ennivalót. Vasárnap önként lehetett jelentkezni. Kimentem, hátha
találok valamit. 10 km-t kellett gyalogolni a városon kívül, a bombázás után vasakat kellett kiszedni. Nagy gerendákat, hogy ha jönnek a<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>tankok elzárják, ne tudjanak menni. Odaért egy orosz tank, odalőtt, röpködtek a vasak mindenfele. Azt is láttuk. Után
maradt a nagy gödör. Egy tank belement a gödörbe, megfordult, a többi tank meg
átment rajta! (*nevet*)</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 18.0pt; text-justify: inter-ideograph;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 18.0pt; text-justify: inter-ideograph;">
<b>Az oroszok?<o:p></o:p></b></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 18.0pt; text-justify: inter-ideograph;">
<b><br /></b></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 18.0pt; text-justify: inter-ideograph;">
Az oroszok csinálták. A németek a hadifoglyokat dolgoztatták, hogy
állítsák meg az oroszokat. Ez már Magdeburg-ban volt, oda vittek Buchenwald-ból. Ott csak 3 hétig oltunk. A láger ott órási
lyukban volt, 2 km mélyen, és sokszor fel kellett menni a tetőre, mert ott volt a
kenyérraktár. Aki jelentkezett munkára, akkor volt egy szekér, amit fel kellett tolni, és visszajönni. Fölfelé jobb volt mint lefele, csúszott mint a
veszedelem. Apró dolgokkal segítettük egymást. A romok között konzervek is
voltak. Mikor mentünk gyalog romeltakarításra, ott találtam vadhagymát. </div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 18.0pt; text-justify: inter-ideograph;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 18.0pt; text-justify: inter-ideograph;">
<b>Nem olyasmi, mint a medvehagyma? Annak olyan levele van, mint a
gyöngyvirágnak. <o:p></o:p></b></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 18.0pt; text-justify: inter-ideograph;">
<b><br /></b></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 18.0pt; text-justify: inter-ideograph;">
Pontosan. És én ezt megettem. Apró dolgok segítettek. Meg, mikor 8 km-t kellet gyalogolni, mindig úgy volt, hogy vagy elől álltunk, vagy
hátul. Hogy ha elől állunk, lássuk, mi van, ha pedig hátul, akkor is lássuk mi
van. Öten összejártunk barátok, hátul. Mikor jött egy személygépkocsi, vitt
káposztát, olyan jó volt, hogy a kocsis otthagyott pár levelet, tudta, hogy ezek a
zsidók jönnek, és ledobta. Így is történt. Odaszaladtunk, felkaptuk, és jöttünk
vissza. </div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 18.0pt; text-justify: inter-ideograph;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 18.0pt; text-justify: inter-ideograph;">
Egyszer történt egy eset, lapátokat vettük fel, amivel dolgoztunk. Egy raktárnál álltunk, a második emeletről kijött egy nő az erkélyre,
és valamit mutatott. Láttuk, hogy gőzölög. Kérdezte: ,,akarjátok?" Persze, akarjuk. ,,Hozza le!" Lehozta. Nézzük, mi az. Mákos tészta. Az őr először nem vette észre, de mikor a nő oda akarta adni, odaugrott, és fejbe ütötte. Nem ölte meg, csak
elzavarta, a mákos tészta meg leesett a földre, - mi földestül megettük. (*nevet*) Ilyen is volt. Ott is voltak becsületes emberek. Nem mindenki volt
rossz. Ez a nő is többek között. </div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 18.0pt; text-justify: inter-ideograph;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 18.0pt; text-justify: inter-ideograph;">
<b>Magyarokkal együtt voltál ott? <o:p></o:p></b></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 18.0pt; text-justify: inter-ideograph;">
<b><br /></b></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 18.0pt; text-justify: inter-ideograph;">
Magyarokkal. Németországban nem voltam magyarokkal. Csak katonákkal,
akik öregek voltak, és minket felügyeltek. Puskával mászkáltak. </div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 18.0pt; text-justify: inter-ideograph;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 18.0pt; text-justify: inter-ideograph;">
<b>Kommunikáltatok?<o:p></o:p></b></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 18.0pt; text-justify: inter-ideograph;">
<b><br /></b></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 18.0pt; text-justify: inter-ideograph;">
Egymással nem szabadott beszélni. Senkivel. Ha valaki
megszólalt, rögtön megverték vagy agyonlőtték. Úgyse tudtunk volna miről beszélni… Öt fiúval voltunk együtt, mindenünket
megosztottuk egymással. Ha egy almacsutkát találtunk, ötfelé ment. Ha egy
káposztalevelet, öt felé ment. Becsületesek voltunk egymással. Én az
voltam. Hogy többi az volt-e, fene tudja. És olyan jól jött.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 18.0pt; text-justify: inter-ideograph;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 18.0pt; text-justify: inter-ideograph;">
Mikor vége lett a
háborúnak, mind az öten hazaértünk. Az egyik Miklós volt, a másik Sanyi, a harmadik szombathelyi volt, a többire nem emlékszem. Annyit tudok, ha az egyik, Miklós, a minisztériumba került Pesten. Nagy ember volt. Én szombathelyi voltam, és fel akartam menni Budapestre lakni, de ahhoz engedély kellett. Eszembe jutott Miklós. Elmentem a minisztériumba. ,,Kedves uram, S. Miklós
elvtársat keresem!" </div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 18.0pt; text-justify: inter-ideograph;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 18.0pt; text-justify: inter-ideograph;">
Mikor romeltakarításon voltunk, megdobott, aztán négyen kellett hazavinni a körletbe <i>(Miklóst)</i>. Nem tudom, mi baja volt, de mindig ezt csinálta. Megdobott. A körletben megfürösztöttem. Reggelre megjavult. De minden vasárnap csinálta. Négyen vittük haza, megfürösztöttük. Tele voltunk tetűvel. Megmentettem. Én őket megmentettem. Kettőt másikat is. Az egyikkel találkoztam Amerikában. Sanyikám azt mondta: ,,Tudod, ki ez a ember? Az én barátom. Ha ez nem segített volna, én már régen
halott vagyok!" (*nevet*) ,,Mivel foglalkozol?", kérdeztem. ,,Hús gyáram van itt, Amerikában." Mondom: ,,nekem nincs munkám, nem vennél be engem?" ,,Semmi akadálya." Ezt az embert <i>(Sanyit)</i> is megmentettem. </div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 18.0pt; text-justify: inter-ideograph;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 18.0pt; text-justify: inter-ideograph;">
Visszatérve a Miklósra. Feltelefonáltam. Azt a választ kaptam. ,,Mondják meg a Hamburger elvtársnak, hogy most
nincs időm önt fogadni, majd üzenek." Többet nem is menetem segítségért hozzá.
Egyetlen egyszer nem kaptam segítséget. </div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 18.0pt; text-justify: inter-ideograph;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 18.0pt; text-justify: inter-ideograph;">
<b>A felszabadulás milyen volt? <o:p></o:p></b></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 18.0pt; text-justify: inter-ideograph;">
<b><br /></b></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 18.0pt; text-justify: inter-ideograph;">
Nos, igen, visszatérve a felszabadulásra… úgy volt, hogy az
oroszok szabadítottak fel bennünket. Mikor kint voltunk éppen vasárnap, munka után mentünk haza, egyszer csak jött a sziréna. Sokszor szólt, mikor kint voltunk, de
azért, mert jöttek a repülők, - akkor szirénáztak. Elbújtunk, lefeküdtünk, de akkor nem ugyanúgy szólt, mint máskor. És a lengyel fiúk, aki velünk voltak,
azok tudták, hogy nem háborús sziréna, hanem szabad sziréna. Hogy honnét tudták, a
fene tudja. Egyszer csak mondják, hogy vége lehet a háborúnak. ,,Uraim, vége a háborúnak!" Mindenki boldog volt. </div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 18.0pt; text-justify: inter-ideograph;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 18.0pt; text-justify: inter-ideograph;">
Éppen egy
magas rangú SS volt velünk, örömünkre fölemeltük, mert jó volt hozzánk. Igen ám,
de jött egy vasutas, előkapta a fegyvert, és ránk ordított, hogy mit akarnak, miért bántják, büdös
zsidók, mondott németül össze-vissza. Mondtuk, hogy ne bántsanak, ,,nem tudod, vége
a háborúnak?" Nem tudott róla. Ő sem tudta. </div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 18.0pt; text-justify: inter-ideograph;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 18.0pt; text-justify: inter-ideograph;">
Mikor felszabadultunk, beértünk lágerbe, mindenki ment ennivalóért, ahol margarin volt. Fogtam
egyet, betettem a nadrágomba, és mentem ki. Kiérek, velem szemben áll egy SS,
nem tudta, hogy vége a háborúnak. Elővette a fegyverét, rávágott a vállamra.
Azóta is fáj. Valami eltörhetett, de visszaforrt. Akkorát rávágott... Mondom, ,,miért bántasz engemet?" Már akkor tudtam pár szót németül. ,,Hát, mert te lógsz!" Azt
mondtam németül: ,,<i>Ende des Krieges!"</i> Eltátotta a száját. Ő sem tudta. </div>
<br />
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 18.0pt; text-justify: inter-ideograph;">
<b>Hogyan keveredtetek két tűz közé?<o:p></o:p></b></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 18.0pt; text-justify: inter-ideograph;">
<b><br /></b></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 18.0pt; text-justify: inter-ideograph;">
A németek nem adták meg magukat. Már akkor lehetett találni
ezt is azt is, én találtam lekvárt, tudtam, hogy nem szabad ennem, mert előzőleg mondták, ha véletlenül odajutunk, nehogy együnk semmit, mert rossz. Nem bírtam. Odamentem, belemarkoltam. Olyan fájdalmam lett... Ráragadt a gyomromba, se ki,
se be, enni nem tudtam, semmit. Ottan összeszedtek bennünket a németek,
kihajtottak minket, vittek valahova. A városon kívül egy marhavásár
szélére érkeztünk, ott megpihentünk, mindenki fáradt volt. Lehetett enni valahol. Ültünk, és egyszer csak bumm! Egyik oldalon voltak
az amerikaiak, a másik oldalon a németek. A németek Erdélyben voltak, onnét
lőttek, az amerikaiak meg vissza. Mi középen voltunk. A fejünk fölött lövöldöztek. Messze voltak, nem tudták,
pontosan hol esik le a bomba. Egy akna szétrobbant fölöttünk,
mellettünk nők álltak, 2 lány, meg az anyja. Az asszony meg is halt, legalábbis elájult,
én megsebesültem az ujjamon, a lábamat is érte. Még mindig megvan a helye. </div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 18.0pt; text-justify: inter-ideograph;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 18.0pt; text-justify: inter-ideograph;">
Az
lett, hogy két tűz között voltunk, de azok nem tudták, hogy ott vagyunk. Lőttek.
Bekötöttük a kezemet. Begyógyult. A két katona, aki vigyázott ránk,
fogták, ott hagytak bennünket. Egyik oldalról volt egy töltés, az úton mentek, lőttek ugyan, de átment felettük. Mi is mentünk utánuk vagy
tizen. ,,Hova mennek maguk?" ,,Valahova menni kell." Három lány volt velünk. Találtunk egy malmot. Egy német nő volt ottan. Mondtuk nekik, hogy enni szeretnénk.
Neki nincs semmije. Találtunk nála egy malacot. Meghalt.
Fogtuk, vittük magunkkal, visszamentünk ahonnan elindultunk. Én voltam a szakács. Mindig benne
voltam valamiben. Finom levest csináltunk. Egyszer odajött egy csomó ember. ,,Nem kínálnak meg bennünket?" Dehogynem. Meg is ették. ,,Honnan jöttetek?" ,,Magdeburg-ból." ,,Mi is ott voltunk!" Együtt voltunk vele, sőt, úgy aludtunk, hogy mi
aludtunk a felső emeleten a hármas ágyon, ő meg a másik emeleten, a<span style="mso-spacerun: yes;"> </span>fejünk összeért. Kopaszuk voltunk, senkinek sem volt haja. A nőknek sem. ,,Hányas szobában voltál?" ,,A hármasban." ,,Én is. Melyik emelet?" ,,A hármas." Először nem is ismertük meg egymást. Pedig rokonok voltunk, ő vasvári volt.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 18.0pt; text-justify: inter-ideograph;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 18.0pt; text-justify: inter-ideograph;">
<b>Hogyhogy?</b></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 18.0pt; text-justify: inter-ideograph;">
<b><br /></b></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 18.0pt; text-justify: inter-ideograph;">
Annyira le voltunk fogyva. A vonások eltorzultak. Az ő édesanyja az én anyám testvére volt. Nemcsak rokonok voltunk, hanem volt egy kocsmánk, onnan is ismertük egymást. Összejártunk. </div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 18.0pt; text-justify: inter-ideograph;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 18.0pt; text-justify: inter-ideograph;">
<b>Hogyan kerültetek onnan haza? <o:p></o:p></b></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 18.0pt; text-justify: inter-ideograph;">
<b><br /></b></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 18.0pt; text-justify: inter-ideograph;">
Jöttek az oroszok, hogy ki hova akar menni, ki hol lakik.
Voltak ott szlovákok, mindenféle fajta ember, magyarok, nem magyarok, minden.
Kellett jelentkezni. Voltak tolmácsok. Szerencsére én beleestem az első transzportba, a többiek
is hamarosan jöttek. Elvittek bennünket egy központi helyere, vagonokból jöttünk haza, mint ahogy mentünk. Marhavagonokban, nem volt más. 3 nap múlva hazaértem Budapestről. Ez volt '45 szeptemberében. Május 9-én szabadultunk.</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 18.0pt; text-justify: inter-ideograph;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 18.0pt; text-justify: inter-ideograph;">
<b>Valaki tényleg megjósolta neked a háború végét?</b></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 18.0pt; text-justify: inter-ideograph;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 18.0pt; text-justify: inter-ideograph;">
</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 18.0pt; text-justify: inter-ideograph;">
Igen, egy nő. A férje munkaszolgálatos
volt, de a nő nem volt zsidó. Jött át hozzánk, elmeséltük kik vagyunk, mi történt. ,,Halott maga a szombatistákról?" ,,Valamit hallottam, valami szekta féle." Mondja, ahhoz
tartozunk. ,,Mondhatok magának valamit? Tudja, hogy mikor lesz vége a háborúnak?" ,,Nem." Azt mondja: ,,1945. május. 9-én". Ha nem én nekem mondja, nem hiszem el! Honnét
tudta? Hallottál te már ilyent? Ez egy csoda, nem? (*mosolyog*) Ha azt mondja, hogy májusban lesz
vége… De május kilencedikét mondta. '45. május. 9-én lesz vége a háborúnak. Úgy a fejembe
van a mai napig... </div>
<br />
<br />
<br />
<br />
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 18.0pt; text-justify: inter-ideograph;">
<i>Néhány részt sajnos nem vettem fel, így nem tudom szó szerint idézni, de még hozzáteszem, hogy volt egy nő, akinek szintén sokat segített a
háború alatt, de utólag nem hálálta meg, mert spicli lett belőle, és a
németekkel hált, vagy nem is tudom, de nagyon cserben hagyta őt. Laci bácsi az emberi hálátlanságot tartotta a legnagyobb bűnnek. És az az SS tiszt, akit örömükben felemeltek, igen rendes volt velük, mert megengedett nekik kisebb kiváltságokat. Ezt többször is emlegette.</i></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 18.0pt; text-justify: inter-ideograph;">
<i><br /></i></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 18.0pt; text-justify: inter-ideograph;">
<i>Laci bácsi segített megértenem, hogy a történelem nem fekete-fehér. Ahogy ő is mondta: ,,</i><span style="text-indent: 24px;">Ott is voltak becsületes emberek. Nem mindenki volt rossz."</span><span style="text-indent: 24px;"> </span><i style="text-indent: 18pt;">Nagyon hálás vagyok, hogy ismerhettem.
Kivételes ember volt, egy hatalmas szívvel.</i></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 18.0pt; text-justify: inter-ideograph;">
<i><br /></i></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 18.0pt; text-justify: inter-ideograph;">
<i style="text-indent: 18pt;">A regényemet pedig azóta már befejeztem (most dolgozom az
előzménykötetén). Az Aranymosás irodalmi pályázatra elküldtem, ha kíváncsiak vagytok
rá, a honlapot el tudjátok olvasni belőle az első fejezetet. <a href="http://aranymosas.konyvmolykepzo.hu/emma-weaver-hogyan-sirnak-a-rozsak-10147.html">http://aranymosas.konyvmolykepzo.hu/emma-weaver-hogyan-sirnak-a-rozsak-10147.html</a></i></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 18.0pt; text-justify: inter-ideograph;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 18.0pt; text-justify: inter-ideograph;">
<br /></div>
<div align="right" class="MsoNormal" style="text-align: right; text-indent: 18.0pt;">
<i>Emma
W.</i></div>
Unknownnoreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3158282036051717724.post-40086107110084901642018-03-19T14:08:00.002-07:002020-03-02T06:08:52.869-08:00Hemingway: Búcsú a fegyverektől<br />
<div class="MsoNormal">
Nekem ez búcsú volt az életkedvtől . A kritikám erősen <b>spoileres</b>,
ennek tudatában olvasd tovább! </div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal">
</div>
<a name='more'></a><br />
<br />
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Ahhoz, hogy megérthessük ezt a regényt, meg kell ismernünk az író életét. Legalább nagy vonalakban, mert rengeteg minden visszaköszön a könyv lapjain. Sokszor arra gondoltam, hogy Hemingway néha saját magát teszi a főszereplővé, személyes hangja megszólal a narrátoron keresztül, és nem egyszer összeszorult a torkom. <strike>Tulajdonképpen szinte ő is mindent átélt, amit leírt a könyvben!</strike></div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Hemingway igazi kalandor volt, és mindvégig a meg nem talált boldogságát kereste. Már gyerekkorában sem volt egyszerű az élete: a szülei lányt akartak, tehát ehhez ragaszkodtak, lánynak öltöztették, és az olyan mély nyomot hagyott benne az íróban, hogy egész életében gyötörte egyfajta megfelelései kényszer, hogy mindenkinek bebizonyítsa, hogy igazi férfi. Innen jöttek a nőcsábász kalandjai, a bikaviadal mániája, a
halászat, a hajók szeretete, és még sorolhatnám. </div>
<br />
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: right; margin-left: 1em; text-align: right;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEicqQDUTWgSnHJxg0utbmuJZe2IaRnz_vz77M-X2gN56yCpEiBX1VQQEzeoH7vLSGEn__ybYMj75sAYM3NAMsTCyBE6J-0fmllYilkKfHtBw6QnR7gLK0hqpCbb0oUL-eGLUBDfb0KwM8Yy/s1600/01.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="404" data-original-width="404" height="400" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEicqQDUTWgSnHJxg0utbmuJZe2IaRnz_vz77M-X2gN56yCpEiBX1VQQEzeoH7vLSGEn__ybYMj75sAYM3NAMsTCyBE6J-0fmllYilkKfHtBw6QnR7gLK0hqpCbb0oUL-eGLUBDfb0KwM8Yy/s400/01.jpg" width="400" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Az alsó képen a betegágyban nagyon<br />
Tom Cruise mosolya van </td></tr>
</tbody></table>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
Mielőtt elment volna a háborúba, újságíróként dolgozott, - ekkor már sokat foglalkozott az írással. Önkéntesnek jelentkezett Vöröskereszthez, miután alkalmatlannak nyilvánították katonának a rövidlátása miatt. A fronton szerzett emlékei egy életen át elkísérték. Már a szolgálatának első napjaiban női holttesteket és ember maradványokat kellett felszednie egy lőszergyár felrobbanása után. Ez az élmény annyira megrázta, hogy elbeszélést is írt belőle, (<i>A Natural History of the Dead), </i>melynek már a címe is elég beszédes. </div>
<div style="text-align: justify;">
1918 nyarán megsebesült, kórházba szállították, és innentől kezdve olyan, mintha a <i>Búcsú a fegyverektől </i>egyik változatát olvasnánk. </div>
<br />
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
A lábán sebesült meg, kitüntetést is kapott, és a gyengélkedése idején beleszeretett <i>Agnes von Kurowsky </i>ápolónőbe. Ez volt az első nagy szerelem, ami végül teljesen összetörte őt, mert a nő elhagyta valaki másért. Hemingway gyakran depressziós volt, és az alkoholba menekült, <i>Anges </i>után többször nősült, többször elvált, imádta a természetet, és még öreg korában is sokat sportolt. </div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj8MFOIiIT278k6fGW_D3hoBkC9EIFirIchCD5F6jPM2ItlHfVirY5FcqKbEr6RzQTT5MwCDOf1tOtaFaTtbZmTjcSkJ5Tntu2d08Q2gFklYg_j5mDmaQ-hpDrJKI6Gf-xlDSS61BL-L9r3/s1600/hemingway460.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="242" data-original-width="460" height="207" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj8MFOIiIT278k6fGW_D3hoBkC9EIFirIchCD5F6jPM2ItlHfVirY5FcqKbEr6RzQTT5MwCDOf1tOtaFaTtbZmTjcSkJ5Tntu2d08Q2gFklYg_j5mDmaQ-hpDrJKI6Gf-xlDSS61BL-L9r3/s400/hemingway460.jpg" width="400" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Megnövesztette a szakállát, és elkezdett bokszolni.<br />
Ismerős, Mr. Henry? </td></tr>
</tbody></table>
<div class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Túlélte a tüdőgyulladást, a bőrrákot, a cukorbetegséget, a törött csigolyát, a törött koponyát, a repülőgép szerencsétlenséget, mindkét világháborút, és mégis öngyilkos lett. <i>Hát létezik ilyen? Létezhet ilyen? </i></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Sokszor feltettem ezt a kérdést a <i>Búcsú a fegyverek </i>olvasása közben. Nem szabadna, hogy létezzen ilyen! </div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Tehát, a regény. Előre bocsátom, hogy semmit sem tudtam a történetről. És tulajdonképpen majdnem mindent ismertem. Ugyanis, azért hallottam ezt-azt Hemingwayről. Egysz<span style="font-size: 12pt;">er láttam a <i>Szerelemben háborúban-t</i> (1996), amit az életéről készítettek, és a kórházi élményeire fókuszál.</span><span style="font-size: 12pt;"> Ak</span><span style="font-size: 12pt;">kor ez nagy hatást tett rám, és nagyon
szerettem a filmet. Már el lett könyvelve, hogy valamikor megkaparintom a regényt, pedig akkor még nem voltam igazi könyvmoly. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<span style="font-size: 12pt;"> A filmnek sincs valami hű de jó vége és furcsa, mert, most, hogy végiggondolom, amiket átélt az író, valahol meg tudom érteni, hogy miért
formálta így a <i>Búcsú a fegyverektől </i>végét. <strike>Talán bosszúból? Vagy a lezáratlan ,,<i>Anges </i>ügyet így szépítette meg? Mármint, hogy a nő mindvégig szereti, és nem akarja elhagyni, csak hát...."</strike></span></div>
<div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Mondhatnánk rá ilyent, hogy <i>aktuális író</i>? Ha Petőfi <i>aktuális költő</i> volt, mert mindent megírt, ami vele történt, és az életét tulajdonképpen vissza lehet olvasni a verseiből, akkor Hemingway-re is mondhatnánk ezt, nem? </div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgSUXa0C72UF4rlFg4jY-OdKUz09h5kUSitqbE3lf4SazP8IRVkCe0d30lbEWd4iZ78XhaSSc1rC8hxsm1UTz6EtU_DpLEfGEXysNfr3AmZy5OEFU9HYuaPwz9UfpFX9Jt9x1CGHWQ1Pe_2/s1600/02.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="404" data-original-width="404" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgSUXa0C72UF4rlFg4jY-OdKUz09h5kUSitqbE3lf4SazP8IRVkCe0d30lbEWd4iZ78XhaSSc1rC8hxsm1UTz6EtU_DpLEfGEXysNfr3AmZy5OEFU9HYuaPwz9UfpFX9Jt9x1CGHWQ1Pe_2/s320/02.jpg" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Ernest és Agnes a filmben, <br />
és a valóságban</td></tr>
</tbody></table>
<div style="text-align: justify;">
Tehát jöjjön, aminek jönnie kell; a kezdőzetlen véleményem a könyvről: az volt a tervem, hogy becsületesen végigkínlódom az első felét, és olyan kritikát írok róla, hogy hajaj.. Holott az elején rokonszenvvel álltam neki. Nyolcvan oldal után beletörött a bicskám. Pedig annyira igyekeztem! </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Valahogy így néztek ki az olvasási fázisaim, és az, amit közben éreztem. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<b>Az első negyed</b>: Nem tudtam, mi a baj velem, de nem igazán kötött le. Az érdekes nyitás után ellaposodott és gyakran unalmassá vált a történet. Sok a párbeszéd, és mi ennek a célja? <i>Rinaldi </i>karakterét még meg is kedvelem. </div>
<div class="MsoNormal">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<b> Kb. a fele</b>: Még mindig képtelen voltam kibékülni a könyvvel, olyan se veled, se
nélküled. Túl kemény lenne kijelenteni, hogy nem tetszett, ugyanakkor nem fogott meg maradéktalanul. Nem éreztem azt a fejezetek végén, hogy azonnal akarom a következő részt. Sok időbe telt, mire hozzá tudtam szokni a különös, tömör stílushoz. </div>
<div style="text-align: justify;">
A leírások viszont nagyon élővé tették, Hemingway olyankor mesterien bánt a
szavakkal, az olvasó tökéletesen el tudja képzelni az adott helyszínt. Erős atmoszféra jellemzi a szöveget, a regény első felét mégis üresnek éreztem. Túl sok
volt a céltalan dialógus, hosszas beszélgetések a szerelemről, sok lett az üresjárat. És esküszöm, amíg túl
nem rágtam magam 150 oldalon, nem tudtam volna megmondani, hogy miről szól! Mert háború, na, az nem volt benne! Helyette; csajok, pia, filozófia. Röviden. Gyakran ridegnek és távolinak
éreztem a főszereplőt, annak ellenére, hogy egyesszám első személyben beszél hozzánk. Ja, és hova is lett <i>Rinaldi</i>?</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<b> Az utolsó fejezetek</b>: Ez kegyetlen. A végén nagyon zakatolt a szívem. <strike>Arra gondoltam, hogy ő fogja megölni, azzal, hogy nem bírja
nézni ahogy szenved, ezért véletlenül túlságosan megnyitja a gázt, hogy enyhítsen a fájdalmán. </strike> </div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Hol van a következő
oldal? Nem lehet így vége! Selejtes példányt vettem, vagy mi? Valamikor
kiszakadt belőle egy lap? Néztem, forgattam, de az antikváriumi példány hibátlan.
Sok teóriám van, de ezt így nem bírom elfogadni. Ezért töltötte vele 15 napot,
hogy ez legyen a vége? </div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Lehet úgy írni a háborúról, hogy tulajdonképpen alig jelenik
meg benne? Igen, lehet. Például így. Ez az idézet a vége felé rendesen szíven ütött: </div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<o:p> <i> ,,Szegény, szegény kicsi Cat. Most fizetned kell az együtt töltött éjszakákért. Beleestél a csapdába. Így bűnhődnek azok, akik szeretik egymást."</i></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: center;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Nem sírtam, de nagyon dühös lettem. Az ember annyi
szörnyűséget elviselt és túlélt a háborúban, csakhogy utána ez történjen vele? </div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
Mr. Henry
sokkal többtől búcsúzott el, mint a fegyverektől. </div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify;">
<b> Végszó: </b>Összességében örülök, hogy elolvastam. Bővült az irodalmi
ismertem. Megadjam rá az öt csillagot? A fene se tudja. Eh… most ne
kerüljön Hemingway a szemem elé pár hétig. Aztán jöhet a halásza. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: right;">
<i>Emma W.</i></div>
<br /></div>
Unknownnoreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3158282036051717724.post-45165765666824521512018-03-11T09:18:00.003-07:002022-02-02T05:13:36.385-08:00Filmajánlók, avagy Horthy és a Zabhegyező<br />
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<span style="font-size: 13.5pt;"> </span><b><span style="font-size: 20pt;">Walking with the Enemy</span></b></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<b><span style="font-size: 20pt;"><o:p></o:p></span></b></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<br /></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-size: 13.5pt;">Nem hiszem, hogy bárkinek is mondana valamit ez a cím, mert nem
játszották a mozikban, és nincsen fent az online oldalakon. Nem értem, hogy miért van ennyire elrejtve, hiszen ez egy „gyöngyszem”
a maga módján. </span><span style="font-size: 13.5pt;">A </span><i style="font-size: 13.5pt;">Séta az ellenséggel, </i><span style="font-size: 13.5pt;">vagy </span><i style="font-size: 13.5pt;">Együtt az ellenséggel </i><span style="font-size: 13.5pt;">címszó alatt befutott néhány cikk a
hazai portálokon, de semmi több, egyetlen véleményezés sincs még a
filmkatalógusokban, mert alig lehet elérni! (Többek között </span><a href="http://valasz.hu/kultura/hollywood-felkapta-horthy-miklost-76943/" style="font-size: 13.5pt;" target="_blank">itt</a><span style="font-size: 13.5pt;"> írtak róla, és </span><a href="https://zsidotarsadalom.wordpress.com/2014/05/12/nol-bukarestben-forgattak-a-budapesti-holokausztdramat/" style="font-size: 13.5pt;" target="_blank">itt</a><span style="font-size: 13.5pt;">.) </span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt; text-align: justify;">
<br />
<a name='more'></a><br /></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-size: 13.5pt;">A filmnek nem kevés magyar vonatkozása van, a történet egy Elek Cohen nevezetű zsidó fiatalember életét követi végig, az 1944-es német megszállás alatt. Munkaszolgálatra viszik, elszakítsák a családjától, ő pedig
elhatározza, hogy nem nézi tétlenül a nyilasok terrorját, és náci egyenruhába
bújva igyekszik megmenteni a sorstársai életét. Ráébred, hogy az az egyetlen módja, hogy megmentsen valakit, ha olyanná válik, mint az ellenségei. <o:p></o:p></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-size: 13.5pt;">Megindító film, már csak azért is, mert Magyarországon játszódik,
látni a Parlament bombázását, tanúi lehetünk a sikertelen kiugrási kísérletnek,
és Elek karakterét egy valós személy, <i>Pinchas Tibor Rosenbaum </i>inspirálta<i>,</i> aki lehetne akár a magyar „Schindler”, mert rengeteg zsidó életét mentette meg
a háború alatt. Róla <a href="http://www.shalom-magazine.com/Article.php?id=420311" target="_blank">itt</a> olvashattok bővebben. Angol tudók előnyben.<o:p></o:p></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-size: 13.5pt;">A film kimerülhetne a szokásos holokauszt témában, de nem teszi. És milyen jól teszi! A cselekmény két szálon fut, így láthatjuk a Horthy rendszer bukását is,
a kiugrásra tett elkeseredett kísérletet, a sikertelen végjátékot, az oroszok
előrenyomulását, - és valljuk be, nem sok filmet készített Hollywood magyar
témában! <o:p></o:p></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-size: 13.5pt;"><br /></span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiR1n-6X_3b2SE08yhQ8n9c_TYZ0iWjYwyO3pZsab40f7XSdFlWb9EjdFPELmCkU690E51ZMnuhqoaqg6PgS13w1INz_Dm6pYjeh9kabMxTbiO9T9URGHBEbD6TsR3eF1ilKXm2IlwU2fOB/s1600/Walking-With-The-Enemy-Movie-At-Rocking-Gods-House-2.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="350" data-original-width="600" height="231" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiR1n-6X_3b2SE08yhQ8n9c_TYZ0iWjYwyO3pZsab40f7XSdFlWb9EjdFPELmCkU690E51ZMnuhqoaqg6PgS13w1INz_Dm6pYjeh9kabMxTbiO9T9URGHBEbD6TsR3eF1ilKXm2IlwU2fOB/s400/Walking-With-The-Enemy-Movie-At-Rocking-Gods-House-2.jpg" width="400" /></a></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt; text-align: center;">
<span style="font-size: 13.5pt;"><br /></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-size: 13.5pt;">Persze, ezzel az is jár, hogy időnként mulatságos, legalábbis,
mosolygásra késztet, hogy a színészek megpróbálkoznak a magyar
nevekkel, de még a Ferencet, vagy a Farkast sem tudják rendesen kimondani. A röplapok természetesen magyarul vannak, de angolul olvasnak róluk, sőt, mikor Szálasi lelkesen szónokol, ha mást nem, azért próbálkozik a magyar akcentussal, hogy hitelesebb legyen... Mindegy, imádom,
különleges egy film, a maga hibáival együtt. </span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-size: 13.5pt;"><br /></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-size: 13.5pt;">Giccsesebbnél giccsesebb plakátjai
vannak, de ez ne tévesszen meg senkit! Már azért megéri megnézni, hogy Ben
Kingsly-t láthassuk Horthy testhezálló, szerepében. Az iskolásoknak külön ajánlanám, mert akik nem szeretik a
történelmet, és nem akarják bemagolni száraz tananyagot, ebből a filmből
ők is meg tudják tanulni a lényeget. <o:p></o:p></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt; text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-size: 13.5pt;"><br /></span></div>
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjqoI544_EZhVCsMn42tBoGcE1dRFZlQ1_8HVDDM8GOXLVyYKdcFqQA6rBNBayr0X9LqPCC1OLhceh_XYJVihgdr8-VVs0f9wvwxN10twaa40drOpS3oJUjdOdcRykeRAz40Y1QKm8ep7fH/s1600/215-001_3BBDED9F6A72A6948ABAAFA050E93B25F2C51D65-nol.jpg" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="885" data-original-width="1500" height="232" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjqoI544_EZhVCsMn42tBoGcE1dRFZlQ1_8HVDDM8GOXLVyYKdcFqQA6rBNBayr0X9LqPCC1OLhceh_XYJVihgdr8-VVs0f9wvwxN10twaa40drOpS3oJUjdOdcRykeRAz40Y1QKm8ep7fH/s400/215-001_3BBDED9F6A72A6948ABAAFA050E93B25F2C51D65-nol.jpg" width="400" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Egy kis érdekesség: <b>Band of Brothers</b> fanok, figyelem! <br />
<b>Eugene Roe </b>feltűnik Horthy fia szerepében. </td></tr>
</tbody></table>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt; text-align: center;">
<span style="font-size: 13.5pt;"><br /></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt; text-align: justify;">
<span style="font-size: 13.5pt;"> </span><span style="font-size: 13.5pt;"><b>Hatalmas köszönet a film
készítőinek! Remélem, hogy legalább feliratot készítenek alá, hogy minél
több hazai nézőhöz eljuthasson, ha egyszer rólunk szól. </b></span></div>
<br />
<br />
Bemutató itt:<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<iframe allowfullscreen="" class="YOUTUBE-iframe-video" data-thumbnail-src="https://i.ytimg.com/vi/ARRRUCZKLpc/0.jpg" frameborder="0" height="266" src="https://www.youtube.com/embed/ARRRUCZKLpc?feature=player_embedded" width="320"></iframe></div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<br />
<br />
<br />
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<b><span style="font-size: 20pt;">Rebel in the Rye<o:p></o:p></span></b></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgio47-mvSoo3MKmXukGTPY-1bfMTfHaRvwZwc-VXvPpnNkwRTdHl5fD7M4lIEIQtd91DslbUkEt4GXUVX6lhmL12KdWJyDvQ0Jr2-OFF6BmFi0aYyLZR8o6ra7-DieHl1tTnfeCKek0IYv/s1600/00000.png" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="173" data-original-width="481" height="141" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgio47-mvSoo3MKmXukGTPY-1bfMTfHaRvwZwc-VXvPpnNkwRTdHl5fD7M4lIEIQtd91DslbUkEt4GXUVX6lhmL12KdWJyDvQ0Jr2-OFF6BmFi0aYyLZR8o6ra7-DieHl1tTnfeCKek0IYv/s400/00000.png" width="400" /></a></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt; text-align: center;">
<span style="font-size: 13.5pt;"><br /></span></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt; text-align: justify; text-indent: 18pt;">
<span style="font-size: 13.5pt;">Egy film, amit kötelező látni az íróknak, és az írópalántáknak! Mondhatnám azt is, rólunk szól, mert
felfedezhetjük a főszereplőben magunkat. Sokunknak ismerős lehet a nagy alkotni
vágyás, az álmodozás, hogy az írás által adhassunk valamit az embereknek, hogy elég jók
legyünk, és elhisszük magukról, hogy tehetségesek vagyunk. És akkor jön a
feketeleves, a sorozatos elutasítás, a rengeteg csalódás. <o:p></o:p></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 18pt; text-justify: inter-ideograph;">
<br /></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 18pt; text-justify: inter-ideograph;">
<span style="font-size: 13.5pt;">És
még ennek ellenére is írni akarunk, hiszen nem a pénz számít, hanem a történet,
és a legjobbat akarjuk kihozni a munkákból, de félünk, hogy mi lesz, ha nem sikerül,
ha rossz lesz, ezért inkább meg sem próbáljuk. Ha te is küzdesz ezekkel a
dilemmákkal, vagy gondolkodtál már ilyeneken, akkor ülj le, és nézd meg a
filmet! Biztos, hogy inspirálni fog! Ha mást nem, alig várod majd, hogy legyen
egy szabad perced, mikor folytatod az írást, vagy könnyebben fogadod majd a
kudarcokat. <o:p></o:p></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 18pt; text-justify: inter-ideograph;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjGCHtsCSqSiS9EHVmRSv0fV2cVipvDx-_w5UGv741Y9M5Un7bcgv1UvJOHb1P-B7AxNNksgkrG-S9dlKeeIQn_tlYlg66sWPtkHdZs-84Nk4JR9M-QSBqynNuP_-Ze1EEoqZTmuHJFXEo9/s1600/rebel-in-the-rye.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="563" data-original-width="1000" height="225" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjGCHtsCSqSiS9EHVmRSv0fV2cVipvDx-_w5UGv741Y9M5Un7bcgv1UvJOHb1P-B7AxNNksgkrG-S9dlKeeIQn_tlYlg66sWPtkHdZs-84Nk4JR9M-QSBqynNuP_-Ze1EEoqZTmuHJFXEo9/s400/rebel-in-the-rye.jpg" width="400" /></a></div>
<div style="margin: 0cm 0cm 0.0001pt; text-align: center; text-indent: 18pt;">
<span style="font-size: 13.5pt;"><br /></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 18pt; text-justify: inter-ideograph;">
<span style="font-size: 13.5pt;"><br /></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 18pt; text-justify: inter-ideograph;">
<span style="font-size: 13.5pt;">Igen,
ilyen az írók élete. Sok fontos gondolat elhangzik a filmben. Van-e
mondanivalónk az embereknek, vagy csak azért írunk, hogy megtaláljuk
önmagunkat? Azért írunk, mert dühösek vagyunk a világra, és ki akarjuk adni magunkból
az átélt traumákat, vagy kitalálunk egy nagyszabású sztorit, mert semmi nem
történik az életünkben? <o:p></o:p></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 18pt; text-justify: inter-ideograph;">
<span style="font-size: 13.5pt;">Vagy
jól csinálod, vagy sehogyan. Vagy felteszed rá az egész életedet, vagy
felcsapsz alkalmi írónak, és sosem leszel elégedett. Túlléphetsz azon a
ponton, mikor a szereplők tovább élnek a fejedben, és tovább folytatják a
történetet még akkor is, ha nem írsz. Vagy írónak születtél, vagy nem. Sokat okulhatunk <i>J. D. Salinger</i> karrierjéből. <o:p></o:p></span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 18pt; text-justify: inter-ideograph;">
<br /></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 18pt; text-justify: inter-ideograph;">
<span style="font-size: 13.5pt;">Szégyen
vagy sem, nem ismerem a <b>Zabhegyezőt</b>, és eddig nem volt szimpatikus, csak
körvonalakban ismertem a történetet, habár sokan a környezetemben odavoltak
érte. </span><span style="font-size: 13.5pt;">Ezek után azonban a
várólistámra került, és elképzelhető, hogy kézbe veszem egyszer.</span></div>
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<br /></div>
<br />
<div style="margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-indent: 18pt; text-justify: inter-ideograph;">
<span style="font-size: 13.5pt;">Akik
nem ismerik az író életét és munkásságát, - mint jómagam -, azoknak számos meglepést
tartogat a film, akik pedig ismerik és rajonganak érte, azok dőljenek hátra, és
élvezzék!<o:p></o:p></span></div>
<br />
<div style="text-align: right;"><br /></div>
Unknownnoreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-3158282036051717724.post-36635862314457483872017-12-28T13:54:00.002-08:002020-03-02T06:03:32.868-08:00A Pál utcai fiúk a Vígszínházban, avagy éljen a Grund!<br />
Ígértem az élménybeszámolót:<br />
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Hozzá kell tennem, hogy ha már Pesten voltunk, kihasználtuk az alkalmat, és elmentünk a Nemzeti Sírkertbe, és végre leróhattam méltó tiszteletemet a kedvenc költőim előtt. Hihetetlen, hogy mennyi nagy ember van azon a helyen! Nem elég oda egyetlen délelőtt, egy komplett tanulmányi kirándulást kellene tervezni, és egy külön bejegyzésben ecsetelhetném, hogy mennyi mindent láttunk, és mit érdemes megnézni, de most a Vígszínházzal érkeztem, így inkább arról mesélek, és megerősítem azt a tényt, amit már sokan hallottatok: <b>bizony, egy lehengerlő mesterművel van dolgunk.</b> A kritikusoknak ez egyszer tényleg igazuk van. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhFhY-KuUuBKKC2Hktd8qlh9gWK-n03j2alNsPyZ843yfxdJDtrFLILD0FjH1S_Wz50p_eSUm1fk55B_GwgjoGUHQndD4X2yBwZRj3R9P08Vy8v5LWPCtWS-v9Pn4g4yLv69WizinMvgl2z/s1600/des-laszlo-geszti-peter-a-pal-utcai-fiuk-musical-jegy-vigszinhaz.png" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="384" data-original-width="726" height="331" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhFhY-KuUuBKKC2Hktd8qlh9gWK-n03j2alNsPyZ843yfxdJDtrFLILD0FjH1S_Wz50p_eSUm1fk55B_GwgjoGUHQndD4X2yBwZRj3R9P08Vy8v5LWPCtWS-v9Pn4g4yLv69WizinMvgl2z/s640/des-laszlo-geszti-peter-a-pal-utcai-fiuk-musical-jegy-vigszinhaz.png" width="640" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">A társulat </td></tr>
</tbody></table>
<div style="text-align: center;">
</div>
<a name='more'></a><br />
<br />
<div style="text-align: justify;">
Természetesen voltak előítéleteim; mi lesz, ha mégsem tetszik annyira, mi lesz, ha nem olyan lesz, mint amilyennek gondolom, aztán csak az a kérdés maradt bennem, hogy mi lett volna, ha mégsem megyek el. Mi lett volna, ha mégsem tudtam volna ott ülni és része lenni a csodának...<br />
A másik aggályom az volt, hogy a színészek kissé túl korosak a szereplőkhöz, de ezt gyerekek nem tudták volna eljátszani ilyen szinten, ilyen energiával. Ez így volt tökéletes. <strike>Nem érdemes belekötni a darabba, mert nem is nagyon lehet. </strike></div>
<br />
<div style="text-align: justify;">
Legutóbb <i>A padlás</i> fogott meg és szippantott magába ilyen elemi erővel. Amúgy is a gyengéim a musical-ek, élek-halok a <i>Valahol Európában</i>-ért, az <i>Operaház Fantomjáért</i>, vagy éppen a <i>Nyomorultakér</i>t, habár ezek nem mind hazai termékek. Meg kell hagyni, az a színvonal, ami ott történik, magasan veri az Európai művészetet! A mi történetünk, a mi alkotásunk, mi magyarok csináltuk meg, és erre igenis büszkének kell lenni!</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Már ott lenni a Vígben is nagyszerű érzés; ezen a helyen gyakorolták a színészek, nem messze játszódik a regény is, és nem utolsó sorban az épület is csodálatos. Pazar helyünk volt, a lelátó első sorából csodálhattuk az előadást, máig fel nem foghatom, hogy hogyan lehet ekkora szerencsénk, hogy ilyen jegyeket sikerült szerezni. <strike>Mondjuk, nem volt olcsó mulatság, de abszolút megérte</strike>. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
A színészek egytől egyig fiatalok, energikusak, tehetségesek, és jó hangjuk van, nem csoda, hogy a nézőtér tele volt gyerekekkel, akik megbabonázva figyelték a színpadot, együtt szurkoltak a Grund-ért vívott csatában, megrendültek Nemecsek hősiessége láttán, nevettek Csónakos megjegyzésein, és Rácz tanár úr megrökönyödésén, mikor a tagok elmagyarázták neki, hogy mi az a Gitt egylet. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEheVIAtbJGkneAKLmZDPKmvSDV0fPTEEDt36jOojpnhcuK_I0MCPKa5ZwN4btvWcVukv_-q6OL2XI42G0JHT8tQh4v790G8dLHdvPJ7HVHkeBXWO9P9Px0XBf3gxTeJbC5FjjSjsyv9_BUG/s1600/14395358_96336f4030ae2cb24e51a0c4f8ac1785_y.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1065" data-original-width="1600" height="266" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEheVIAtbJGkneAKLmZDPKmvSDV0fPTEEDt36jOojpnhcuK_I0MCPKa5ZwN4btvWcVukv_-q6OL2XI42G0JHT8tQh4v790G8dLHdvPJ7HVHkeBXWO9P9Px0XBf3gxTeJbC5FjjSjsyv9_BUG/s400/14395358_96336f4030ae2cb24e51a0c4f8ac1785_y.jpg" width="400" /></a></div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<span style="text-align: justify;"> Ez a történet sokunkban gyökeret vert, én is ezen nőttem fel, nekem is személyes élményeim fűződnek a regényhez. Emlékszem, mikor először éltem át a Fűvészkerti élményeket, megismertem Bokát, a kapitányurat, és a mai napig vissza tudom idézni, milyen illusztrációk díszítették a régi, szétesőben lévő könyvet. A legjobb kötelezőnek tartom, mert emberség, barátság, árulás, harc, becsületesség rejlik benne, emellett nagyon is szórakoztató olvasmány, rövid, izgalmas, a vége pedig olyan, hogy nem fogja tudni egykönnyen elfelejteni az ember. Ezek után a gyerekek biztosan nagyobb kedvvel fogják elővenni, kötelező olvasmányként! De nem csak a fiatalok, a felnőttek is kedvet kaphatnak az újraolvasáshoz. </span><br />
<br />
<div style="text-align: justify;">
Visszatérve az előadásra: nem tudok eléggé hálás lenni azoknak, akik energiát, időt, és pénzt nem sajnálva megalkották ezt a darabot, mert EZ AZ az előadás, amire olyan régóta vártunk. Ilyenért érdemes színházba járni! Egy klasszikus feldolgozása nem egyszerű feladat, de olyan lehengerlő élményben volt részem, és olyannyira meghatódtam a végére, hogy csendben törölgettem a szemem sarkát. Az a tapsvihar, amit utána kaptak a színészek, teljesen megérdemelt volt. A két felvonásnak sajnos olyan hamar vége lett... </div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhWPBKVFSpQfOCzoQ5y2f9_T-b3SverYOz8w5nNOFUEV88KdBbLT1CvIW0rvgERKMlMvrC_J4-3GOOyQWLizMAoxfGZ08tqUCwcB64jv0Ljfe_wh0SrNGnFKzv9SW2nG9pISFbO-y191S81/s1600/IMG_20171223_174353.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="899" data-original-width="1600" height="221" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhWPBKVFSpQfOCzoQ5y2f9_T-b3SverYOz8w5nNOFUEV88KdBbLT1CvIW0rvgERKMlMvrC_J4-3GOOyQWLizMAoxfGZ08tqUCwcB64jv0Ljfe_wh0SrNGnFKzv9SW2nG9pISFbO-y191S81/s400/IMG_20171223_174353.jpg" width="400" /></a></div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Hihetetlen lendület és energia áradt a darabból, egy percre sem lehetett unatkozni. A koreográfia legalább annyira bonyolult volt, mint amilyen beszédes, a sok ugrálással és a táncmozdulatokkal. A díszletet csupán pár kellék alkotta, amit a fiúk mozgattak, de nagyszerűen kitalálták őket. Az iskolapadot elforgatva egy farakást láttunk magunk előtt a Grundon, ahonnan Áts Feri ellopja a zászlót, majd még egyet fordítva rajta egy utca részletet ábrázolt. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
A színpad előterébe egy hosszúkás medencét építettek: nos, mindenki tudja, mi célt szolgálhat... <strike>De mikor a Pásztorok is megfürödtek, és táncolni kezdtek, abból tuti, hogy az első sor is kapott! </strike>Helyenként megejtettek egy-egy szellemesebb megjegyzést, még egy Vígszínházas poén is volt benne. Figyeljétek majd Bokát! </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg1RLyKI5hnR95ds_wLw1wwtfRJNryKyyh6Z8DEOyQvZAGnAJ4YPVskGJ6aa5FB8lgX-9QCgnXzRhrZ-1uNgvzes0B1gfKTf6Uk0pkgNnMJfRXNNA-WBLf0_ScUjiR6F7IlycPqWquxEmwU/s1600/palutcai_3.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="533" data-original-width="800" height="266" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEg1RLyKI5hnR95ds_wLw1wwtfRJNryKyyh6Z8DEOyQvZAGnAJ4YPVskGJ6aa5FB8lgX-9QCgnXzRhrZ-1uNgvzes0B1gfKTf6Uk0pkgNnMJfRXNNA-WBLf0_ScUjiR6F7IlycPqWquxEmwU/s400/palutcai_3.jpg" width="400" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">A Pásztorok eláztatják a nézőteret</td></tr>
</tbody></table>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<span style="text-align: justify;"> Külön kiemelném Vecsei H. Miklóst, aki a fiúk közül a legnehezebb feladatot kapta, Nemecsek szerepében. Hasi viszont nagyszerű színész, hitelesen eljátszotta a gyenge, félénk Nemecseket, néhány méretszámmal nagyobb ruhadarabban, és nem kevés tehetséggel. A legmeghatóbb rész, egyben az egyik legjobban sikerült jelenet az lett, mikor Boka hazakíséri Nemecseket, és a fiú a láztól már képzelődik. Szerintem akkor hangzott el a legszebb dal is, bár a Nyitány is nagy kedvenc. </span><br />
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhOtbbkHpN1BVKxZOSfWWL2O2rKKlm-71MTYr8kr4TVCbuIHbe3G0NyVMQWarQAbFahEreKeym6wv1Uy1_juzOCERC0VL2mtc8H_7yXPqxjome_tGF4UOOjm_SXeco5GQsCZLBNOPTQDPqy/s1600/14395334_783716a1b853061ace34d2caea84c772_fb.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="266" data-original-width="400" height="265" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhOtbbkHpN1BVKxZOSfWWL2O2rKKlm-71MTYr8kr4TVCbuIHbe3G0NyVMQWarQAbFahEreKeym6wv1Uy1_juzOCERC0VL2mtc8H_7yXPqxjome_tGF4UOOjm_SXeco5GQsCZLBNOPTQDPqy/s400/14395334_783716a1b853061ace34d2caea84c772_fb.jpg" width="400" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">,,Suttogják a fák...''</td></tr>
</tbody></table>
<div style="text-align: center;">
<span style="text-align: justify;"> A záró rész alatt mindenki magába nézett, és elszorult a torka. Szerencsére a színészek nem hagyták, hogy szomorúan távozzunk, a taps után még egyszer rázendítettek, hogy feloldódjunk.</span></div>
<br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjA9N3M2DKiGshD5P0ZRM-k8Z2R00popjZ6NyJ60y5dZqR5qPl1zq6Id-vvZSX5BQTghsIC6U4XIEKhl3AJhGioCkgng59VMj5mNKN1jrCmf46cGw3vEJm3-Pgjd0XbjBTbt2sdHyXixvG6/s1600/IMG_20171223_174622.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="899" data-original-width="1600" height="221" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjA9N3M2DKiGshD5P0ZRM-k8Z2R00popjZ6NyJ60y5dZqR5qPl1zq6Id-vvZSX5BQTghsIC6U4XIEKhl3AJhGioCkgng59VMj5mNKN1jrCmf46cGw3vEJm3-Pgjd0XbjBTbt2sdHyXixvG6/s400/IMG_20171223_174622.jpg" width="400" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Utolsó közös éneklés</td></tr>
</tbody></table>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
Ezek után ki lehetett volna hagyni, hogy a pénztárnál ne vessem rá magamat a CD-re, és ne hallgassam egész álló nap? </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<br />
<table cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="float: right; margin-left: 1em; text-align: right;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhijDadImVqcI5mJFIYfQpBARYX7xqixuhhWs0SqmXHWwIZsVQaCtNwzoqNbkPyVhneUCtVtb-_GC4WUfAUIh0xDuIuAghGd5UTjnGY8vO05jViiSiTrmPSplOw33iKfs6JsvmFytEpoVKd/s1600/IMG_20171223_205408.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; margin-bottom: 1em; margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="899" data-original-width="1600" height="176" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhijDadImVqcI5mJFIYfQpBARYX7xqixuhhWs0SqmXHWwIZsVQaCtNwzoqNbkPyVhneUCtVtb-_GC4WUfAUIh0xDuIuAghGd5UTjnGY8vO05jViiSiTrmPSplOw33iKfs6JsvmFytEpoVKd/s320/IMG_20171223_205408.jpg" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">A gyűjtemény</td></tr>
</tbody></table>
<div style="text-align: justify;">
Aki mégis jegyet tud szerezni rá, az menjen el, és győződjön meg maga is, hogy van művészet hazánkban, méghozzá ilyen magas színvonalon, mert erre igazán büszkék lehetünk, és legyen gazdagabb egy maradandó élménnyel, mert ilyen biztosan jó ideig nem lesz! </div>
<br />
<i>,,M'ért félnénk, m'ért élnénk, ha nem egy álomért?"</i><br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
Most pedig jöjjön a Nyitány. Ámen. </div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<iframe allowfullscreen="" class="YOUTUBE-iframe-video" data-thumbnail-src="https://i.ytimg.com/vi/vF_DgsrZ92E/0.jpg" frameborder="0" height="266" src="https://www.youtube.com/embed/vF_DgsrZ92E?feature=player_embedded" width="320"></iframe></div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
Unknownnoreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3158282036051717724.post-11544741585419687702017-12-07T13:11:00.003-08:002022-02-02T05:09:44.638-08:005 film, ami inspirált az írás során <br /> Ismét a regényemmel kapcsolatos bejegyzés következik.<br />
<br />
<div style="text-align: justify;">
Nehéz összeállítani bármiféle listát, ha az inspirációról van szó. Engem tulajdonképpen <i>minden </i>inspirál. Mindenre figyelek, ami körülöttem zajlik, így gyakran a legváratlanabb helyzetekben születik meg bennem egy-egy ötlet, egy párbeszéd töredék, vagy bármi hasonló. Hamar megtanultam, hogy az író legjobb barátja a jegyzetfüzete, vagy a telefonja, amibe AZONNAL bepötyögi az ötleteit, mert különben elfelejti. Bizony. Erről sokat tudnék mesélni. <strike>(Néha elég kínos, ha az ember előkapja a papírfecnijét, de ha türelmesen kivárná, míg már nem lenne ciki, semmire sem emlékszik belőle.)</strike> </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Mivel elsősorban vizuális alak vagyok, jobban megragadnak bennem az képek és a felvételek, melyek sokat tettek hozzá, hogy meg tudjam írni a második világháborús regényemet. Az első része már teljesen készen van, jelenleg ennek a javítása zajlik (néha pokol, de amúgy imádom), és nagyban íródik az előzmény kötete, ami néha szintén olyan kaotikus, hogy ki sem látszom a sok munkából, de ha lehet, ezt még jobban imádom! </div>
<br />
<br />
<div style="text-align: justify;">
Az első decemberi bejegyzésemben igyekeztem összeszedni azt az öt filmet, ami nagy hatással volt rám, inspirált a regényírás előtt, után, és közben. A lista nem teljes, hiszen rengeteg filmet láttam az adott témában, sőt, talán több filmet néztem, mint amennyi könyvet elolvastam (a dokumentumregények most nem számítanak), de azt hiszem, az alábbi öt tette rám a legmélyebb benyomást, hogy végül olyan legyen a <i style="font-weight: bold;">Hogyan sírnak a rózsák?</i>, mint ahogy most, (<strike>a kéziratot)</strike> kinyomtatva a kezemben tartom. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<a name='more'></a><br />
<br />
<div style="text-align: justify;">
<b><u>1.) NYOMORULTAK </u></b></div>
<div style="text-align: justify;">
<b><u><br /></u></b></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjdy93fqTDCO_nobrN7073jxpuwMvJTqZSfTuEol893TCAQd-f00QzY3e78YZLwdF6jt0zFUwhFoIKhSXJvP6GhaTc1ZMuqAVKSw6S9YbJ_c3Y8tmpPtOg0GxQgZntgzTMXXNfkysovWb43/s1600/Valjean%2527s_Death.png" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="867" data-original-width="1600" height="216" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjdy93fqTDCO_nobrN7073jxpuwMvJTqZSfTuEol893TCAQd-f00QzY3e78YZLwdF6jt0zFUwhFoIKhSXJvP6GhaTc1ZMuqAVKSw6S9YbJ_c3Y8tmpPtOg0GxQgZntgzTMXXNfkysovWb43/s400/Valjean%2527s_Death.png" width="400" /></a></div>
<div style="text-align: center;">
<b><u><br /></u></b></div>
<div style="text-align: justify;">
Mint már említettem, engem szinte minden inspirál, és minden hatással van rám, még az olyan alkotások is, melyek nem a témába vágnak. Ha megnézek egy filmet, utána belenézek magamba is, hogy milyen érzelmeket váltott ki belőlem, és tulajdonképpen ezeket próbálom megragadni. Az utó-érzéseket igyekszem beleépíteni a történetembe. </div>
<div style="text-align: justify;">
A <i>Nyomorultak </i>esetében a zenei örvény, a szabadság motívuma, valamint azok a felemelő, egyben tragikus befejező képsorok alkottak maradandó élményt, ami miatt mindenképpen felkerült a listámra. És különben is: élek-halok a musicalekért! </div>
<div style="text-align: justify;">
A könyvben imádom a karakterfejlődéseket. <strike>(Enjolras a kedvenc.)</strike></div>
<div style="text-align: justify;">
<strike><br /></strike></div>
<div style="text-align: justify;">
<strike><br /></strike></div>
<div style="text-align: justify;">
<strike><br /></strike></div>
<div style="text-align: justify;">
<b><u>2.) REKVIEM EGY ÁLOMÉRT</u></b></div>
<div style="text-align: justify;">
<strike><br /></strike></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi_qRi9AADD6eOZQ_pXDN4mvcMt8tG_qWbt2mNnpknYVcsxiBtNN6m9rn9r2ZNL5WIWs_jKsI8tmM-TLBSSr0hZSomoTX7VQZkdPsGHy6HIc0orV2I81jnSsU65O_qBRbddtDlFt3E84uBG/s1600/requiem-for-a-dream-160-1200-1200-675-675-crop-000000.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="675" data-original-width="1200" height="225" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi_qRi9AADD6eOZQ_pXDN4mvcMt8tG_qWbt2mNnpknYVcsxiBtNN6m9rn9r2ZNL5WIWs_jKsI8tmM-TLBSSr0hZSomoTX7VQZkdPsGHy6HIc0orV2I81jnSsU65O_qBRbddtDlFt3E84uBG/s400/requiem-for-a-dream-160-1200-1200-675-675-crop-000000.jpg" width="400" /></a></div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
<span style="text-align: justify;"> Ez az a film, amire nem tudom rávenni magamat, hogy megnézzem, mert viszolygok a témától. Nagyon erős alkotás, és valóban alapmű - mondom én ezt úgy, hogy csak részleteket láttam belőle. Senkinek sem ajánlom jó szívvel, mert lélekölő és gyomorforgató. </span><strike style="text-align: justify;">(Elolvastam helyette a könyvet.)</strike></div>
<div style="text-align: justify;">
Szöges ellentéte az előzőnek, mert itt a letargia baljós hangulata ragadott meg... csak úgy árad a képsorokból a reménytelenség. Kékes, álomszerű világban játszódik, ugyanakkor olyan realista, hogy beleborzong a néző. </div>
<div style="text-align: justify;">
Ez a hogyan szenvedjen mindenki stílus, avagy az <i>életben-maradnak-de-jól-megszívják</i> befejezés, amit tanulni lehetne ebből a filmből. <strike>(Hmm... saját karakterek szadizása.)</strike></div>
<div style="text-align: justify;">
Mi inspirált belőle? A kilátástalansága. Pedig milyen szépen indult minden...</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<b><u>3.) GENERÁCIÓK HÁBORÚJA</u></b></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhr0jXq-Vg1Ubx8flRoQqgfnZe8d-Z5SmCS-o7KuDVkcoGQjWmFrPze7qAicu17-BaEvdi45Ee9b3FQ3T08gImnrYTV4MVee1oX6o46L8eMMCGPGGoIV7tEWb26k0DMUiI97b4JHIeCIpW8/s1600/generation_war_main.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="338" data-original-width="600" height="221" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhr0jXq-Vg1Ubx8flRoQqgfnZe8d-Z5SmCS-o7KuDVkcoGQjWmFrPze7qAicu17-BaEvdi45Ee9b3FQ3T08gImnrYTV4MVee1oX6o46L8eMMCGPGGoIV7tEWb26k0DMUiI97b4JHIeCIpW8/s400/generation_war_main.jpg" width="400" /></a></div>
<div style="text-align: center;">
<b><u><br /></u></b></div>
<div style="text-align: justify;">
Már a témánál vagyunk. :D Ha csak egyetlen alkotást mondhatnék, ami a legnagyobb hatást tette rám, szerintem ezt mondanám. Még talán Az Operaház Fantomját is túlszárnyalja, pedig nem hittem volna, hogy ezt valaha le fogom írni. De így van. </div>
<div style="text-align: justify;">
Bátra állíthatom, hogy ez a LEGJOBB 2. világháborús film, amit VALAHA LÁTTAM! Pedig rengeteget néztem: gyenge amerikai utánzatokat, nyugat-európai alapműveket, keleten játszódó klasszikusokat, mindent. De egy sem tett rám ilyen nagy hatást, mint EZ a film. </div>
<div style="text-align: justify;">
Német három részes minisorozatról van szó, és már annyiszor meséltem róla, hogy lehet, hogy unjátok, mert minden egyes alkalommal áradozok róla, és áradozni is fogok, ha szóba hozom, de most kivételesen rövid leszek. Az alaptörténet tulajdonképpen nagyon egyszerű: öt barát (két Wehrmacht-os katona, egy zsidó fiú, egy ápolónő és egy énekesnő) megfogadják egymásnak, hogy karácsonyra újra együtt lesznek. Aztán, persze, a háborúban a dolgok sosem úgy alakulnak, ahogyan eltervezték. </div>
<div style="text-align: justify;">
Csak annyit mondhatok, hogy az a háromszor másfél óra, amit ha hajlandóak vagytok rááldozni, olyan élményt ad nektek, legalábbis engem olyan élményben részesített, amely teljesen megváltoztatta a háborúról való nézetemet. Ilyent nem tudnak készíteni Hollywood-ban, mert itt nem a nagy csatákon meg a fröcsögő véren van a hangsúly, hanem az összefonódó sorsokról, és arról, hogy mindennek ára van. </div>
<div style="text-align: justify;">
És nem a levegőbe beszélek: néhány történelem tanárnak is ajánlottam a figyelmükbe, és azt mondták, hogy annyira tetszett nekik, hogy beleépítik és felhasználják majd az órai anyagukhoz. </div>
<div style="text-align: justify;">
Pedig az elején én is úgy kezdtem, hogy mi a fene ez, na jó, belenézek, de csak öt percre... És végignéztem egyhuzamban mind a négy és fél órát, és utána alig tudtam összekaparni magamat a padlóról. Még egy hét múlva is ez a film kísértett.</div>
<div style="text-align: justify;">
Pátoszoktól mentes, és elfogulatlan. (<strike>Kivéve a lengyel partizánokat.</strike>) A legjobbak között a helye, és akit kicsit is érdekel a német múlt, a Harmadik Birodalom, a második világháború, vagy egyáltalán az, hogy hogyan érintette az embereket a nagy világégés függetlenül attól, hogy milyen nemzethez tartoztak, azoknak KÖTELEZŐ ezt megnézni, látni és átélni.</div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<b><u>4.) LA SILENCE DE LA MER</u></b></div>
<div style="text-align: justify;">
<b><u><br /></u></b></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiEuwG6KZWNnmCkqVTpD3iA-akgD9bwJOZKvP0MJT6ZO-kXTNcOWHK8CbAwcRWdhHi66KafcUqgWnxSAqIMIr9sHTzfgmU18bbfRDVXfuUcRJQj53JTFxuk9DcGdhT9_CwbTkgOV6g1bhdI/s1600/molchanie-morya-scene+%25281%2529.png" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="432" data-original-width="704" height="243" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiEuwG6KZWNnmCkqVTpD3iA-akgD9bwJOZKvP0MJT6ZO-kXTNcOWHK8CbAwcRWdhHi66KafcUqgWnxSAqIMIr9sHTzfgmU18bbfRDVXfuUcRJQj53JTFxuk9DcGdhT9_CwbTkgOV6g1bhdI/s400/molchanie-morya-scene+%25281%2529.png" width="400" /></a></div>
<div style="text-align: center;">
<b><u><br /></u></b></div>
<div style="text-align: justify;">
Nincs tudomásom a magyar címéről, arra sem emlékszem, hogyan találtam rá, és milyen nyelven néztem végig, de tagadhatatlanul sokat tett hozzá ahhoz, hogy belelássak a francia emberek életébe, miközben német megszállás alatt álltak. Csendes, halk szavú alkotás, semmi nagy dráma, vagyis, az egész egy nagy dráma, de vér nélkül, és mégis önmagáért beszél. Az ember érzi az elfojtott érzelmeket és a ki nem mondott szavakat. (<strike>Kicsit hajaz a <i>Suite Francaise</i>-könyvre.)</strike></div>
<div style="text-align: justify;">
<strike><br /></strike></div>
<div style="text-align: justify;">
<strike><br /></strike></div>
<div style="text-align: justify;">
<b><u>5.) ANTHROPOID</u></b></div>
<div style="text-align: justify;">
<strike><br /></strike></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiZ5HYcRGIV8Ir-xUcVSqaSeddo8gI9F3_mLvqBG1Epz8IvuGqi-1CrccnncddJsycQACrHKAYe7guR189mEltfJfw3Zoe1EbYEcH3Ah044bGBf9myXgtSsqOpfEmDwGmBWurhRIKbFv9kj/s1600/11tmag-anthropoid-slide-Z4Q8-master768.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="509" data-original-width="768" height="263" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiZ5HYcRGIV8Ir-xUcVSqaSeddo8gI9F3_mLvqBG1Epz8IvuGqi-1CrccnncddJsycQACrHKAYe7guR189mEltfJfw3Zoe1EbYEcH3Ah044bGBf9myXgtSsqOpfEmDwGmBWurhRIKbFv9kj/s400/11tmag-anthropoid-slide-Z4Q8-master768.jpg" width="400" /></a></div>
<div style="text-align: center;">
<strike><br /></strike></div>
<div style="text-align: justify;">
Kétségtelen, hogy sokaknak nem tetszik, de engem nagyon magával ragadott a történet! Annál is inkább, mivel azelőtt semmit nem tudtam se Heydrick-ről, se az ellenállókról, se az akcióról. Kevés olyan film van, ami ennyire jól érzékelteti az ellenállók lelki vívódásait, feszültségét, dilemmáit. Sokan azt hisszük, hogy nekik olyan egyszerű volt például felrobbantani egy teherautót, és lelövöldözni a tiszteket, mert ők voltak a harcosok, akik ellenálltak a náciknak stb... Hát nagyon nem. Ebben a filmben annyira át lehet érezni azt, hogy mennyit készültek a merényletre, mennyit terveztek, annyira bele lehet élni magukat, hogy a mai napig összeszorul a gyomrom, hogyha rágondolok. </div>
<div style="text-align: justify;">
Igen, a film első fele lassan építkezik, de éppen ettől annyira brutális a második fele; van mire alapoznia, és a néző is tökéletesen megérti, hogy mi forog kockán. </div>
<div style="text-align: justify;">
A <b>HHhH </b>sem volt rossz, de túl sokat akart bemutatni, elvesztette a fókuszt és kicsúszott a kezéből az irányítás. Ráadásul feleannyira sem volt érthető, híres színészek és Budapest ide, vagy oda. A kettő ugyan kiegészíti egymást, én mégis inkább az Anthropoid-ot ajánlom, mert a másik meg sem közelíti, és történelmileg is eléggé vitatható. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
Unknownnoreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3158282036051717724.post-88728580708197653032017-10-06T12:27:00.002-07:002022-02-02T05:06:05.071-08:00Szárnyas Fejvadász 2049 filmajánló<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjKqxBzBds8lv5t2CwZWpdRawx3aBOcMguJaZ4njZVmoq9nIex_eAuw_jQltXwoIWdLQFRBAMAKCflx-5R-qL3Mhc-SXTxzpI9hN5VVZmRFxH8gRcfJE_M40k1rvJS7Zh5lqJ8Io5LRGnqu/s1600/gYWTZu4l.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="398" data-original-width="640" height="245" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjKqxBzBds8lv5t2CwZWpdRawx3aBOcMguJaZ4njZVmoq9nIex_eAuw_jQltXwoIWdLQFRBAMAKCflx-5R-qL3Mhc-SXTxzpI9hN5VVZmRFxH8gRcfJE_M40k1rvJS7Zh5lqJ8Io5LRGnqu/s400/gYWTZu4l.jpg" width="400" /></a></div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
Hogy én mennyire vártam már ezt a filmet! És mennyire megérte rá várni három évtizedet! </div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
<i>Spoiler-mentes élménybeszámoló következik!</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<b> Először is a zene:</b> Olyan erővel tombol, és úgy a székbe passzíroz, hogy ember legyen a talpán, akit nem ráz ki tőle a hideg!</div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<b> Másodszor, a látvány</b>: Gyönyörű. Nincs erre jobb szó. Órákig lehetne elemezni a színeket, a fények játékát, és lehet vadászni az elődjére való utalásokat. Ezenkívül csak úgy hemzsegnek a rejtett szimbólumok. Egyszerűen öröm nézni minden percét! </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<b> Harmadszor, a hangulat:</b> Nyomasztó. Felkavaró. Ez a film nem a brutális akciójelenetek és a csöpögő vér miatt durva, ahogyan a többség. Nem. Ez a film másképp megrázó. Súlyos mondanivaló van mögötte, és arra kényszerít, hogy te is elgondolkodj rajta. Nem rágja a szádba a válaszokat. Neked kell megdolgoznod érte! </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<b>Negyedszer, a történet: </b>Na, ez az, amiért biztosan megkéselnének, hogy ha bármit is elárulnék, ezért én is csatlakozom a némasági-fogadalmat tett rajongókhoz. Annyit azonban elárulhatok, hogy három óra (164 perc) nem nagy ár valami olyan maradandó alkotásért, ami után nehéz megszólalni. Azért a percért, mikor majd te is állsz az esőben, (vagy a szállingózó hóesésben), és erre a filmre gondolsz. Nem adja magát ingyen, meg kell tenned a magad részét, de ha elfogadod a feléd nyújtott kezet, és hagyod, hogy vezessen, te is megtapasztalhatod egy olyan sci-fi katarzisát, mely csak évtizedenként adódik a világnak. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<b> VÉGSZÓ: </b>Nem akar olyan lenni, mint az elődje. Nem másolatnak készült. Mer újítani. </div>
<div style="text-align: justify;">
Ha van egy film, amelyre nyugodt szívvel ülhetsz be a moziba, mert biztosan megéri a pénzét, akkor ez az! (<strike>Jó tanács: vigyél magaddal kispárnát, mert a hosszú játékidő kinyírja a nyakadat, bármelyik sorban is ülsz.</strike>) </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: right;"><br /></div>
<br />
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhDvgecFfDhQrV-ZSgbgjq4FTSgDfaTozqlcivf6JXNNkCHmDi0ee0jbc9IiXTff-B1Ah_4cUiMMjpgiTTVx2RoJhV3nv_mLqeen47LWmyOI8l-RdfnQI5JqnuOsR0nOw5wzLamOJw5CdvV/s1600/blade-runner-2049-poster-16.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="736" data-original-width="1600" height="181" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhDvgecFfDhQrV-ZSgbgjq4FTSgDfaTozqlcivf6JXNNkCHmDi0ee0jbc9IiXTff-B1Ah_4cUiMMjpgiTTVx2RoJhV3nv_mLqeen47LWmyOI8l-RdfnQI5JqnuOsR0nOw5wzLamOJw5CdvV/s400/blade-runner-2049-poster-16.jpg" width="400" /></a></div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
Unknownnoreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3158282036051717724.post-57990081491179235172017-09-23T09:17:00.001-07:002020-03-02T05:04:14.884-08:00Interjú Tomcsik Nórával!<div class="MsoNormal">
<div style="text-align: center;">
Mai nap egy kivételes vendéggel készült interjút osztok meg veletek, </div>
<div style="text-align: center;">
aki nem más, mint <b>Tomcsik Nóra</b>, <i>A változások kora</i>, és <i>Az elveszett ifjúság </i>szerzője. </div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjSp6eNasgxtLIpP4GLJE2eUsBDoxu9-bDsQf8oWri3aMzJRTtTcWUP5bHNxnnZ41CO5E8GeteXXZjxI0zjN6M-A6xsTkqQhTuLh9pk_65DEqcvxOl2UJraTnvG6PDh30gNCqhiHhVqeMBV/s1600/DSC_1024.JPG" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em; text-align: center;"><img border="0" data-original-height="156" data-original-width="280" height="222" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjSp6eNasgxtLIpP4GLJE2eUsBDoxu9-bDsQf8oWri3aMzJRTtTcWUP5bHNxnnZ41CO5E8GeteXXZjxI0zjN6M-A6xsTkqQhTuLh9pk_65DEqcvxOl2UJraTnvG6PDh30gNCqhiHhVqeMBV/s400/DSC_1024.JPG" width="400" /></a></div>
<br />
<br />
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 18.0pt; text-justify: inter-ideograph;">
<i><span style="background: white;">„A változások koráról</span></i><span style="background: white;"> azt kell tudni, hogy egy négy kötetes sorozat, aminek
eddig két része készült el (a 2. <i>Az elveszett ifjúság</i>). A főhőse Henry
egy vörös szeplős fiú, aki szegény sorból származik, de nagyon bele van esve
Sarah-ba a grófkisasszonyba. A másik fontos szereplő George, Sarah bátyja, aki
örökölné majd a grófi címet, de inkább papneveldébe megy. Kettejük, valamint
George két lánytestvérének az útját, felnőtté válását követi végig a négy kötet
1909-től egészen 1921-ig. Az ő szemszögeikből ismerhetjük meg az eseményeket. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 18.0pt; text-justify: inter-ideograph;">
<span style="background: white;">A
legtöbb szerep persze Henryé, aki mindenfélét kipróbál, hogy feltornássza magát
a társadalmi ranglétrán. Ennek a legfontosabb állomása, hogy tengerésznek áll,
ez később kulcsfontosságú lesz. A 2. kötet szól konkrétan a háborúról, és az
odavezető útról. Itt a hátországban és a fronton zajló élet is bemutatásra kerül.</span>”<o:p></o:p></div>
<br />
<a name='more'></a></div>
<div class="MsoNormal">
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiGl7DlGlfX4N3kq6x-KCB6YZYIJ5-bSJHhwFAHserEAFWMghjVQ7pUVqgXngLeVXlOCcqHUQx9VGHbIageeEbN1OD6MqTARahb0JX-OT55xCUwH11NFEcPmK3kb_Hk_d-MChGerBO_osD-/s1600/19055121_1419390778127643_9164418785103849368_o-815x823.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" data-original-height="823" data-original-width="815" height="200" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiGl7DlGlfX4N3kq6x-KCB6YZYIJ5-bSJHhwFAHserEAFWMghjVQ7pUVqgXngLeVXlOCcqHUQx9VGHbIageeEbN1OD6MqTARahb0JX-OT55xCUwH11NFEcPmK3kb_Hk_d-MChGerBO_osD-/s200/19055121_1419390778127643_9164418785103849368_o-815x823.jpg" width="196" /></a></div>
<br />
<span style="background: white; color: #222222; font-family: "arial"; font-size: 9.5pt;"><br /></span>
<br />
<div style="line-height: 100%; margin-bottom: 0.05cm; margin-top: 0.05cm; text-align: justify;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif;"><span style="font-size: small;"><b> </b></span></span><b>1.) Magyarországon nem egyszerű a
könyvkiadás. Miért döntöttél úgy, hogy belevágsz?</b><br />
<div style="line-height: 12pt; margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
Amikor
belevágtam, őszintén szólva alig tudtam valamit az itthoni helyzetről. Írtam a
könyvet, közben többeknek megmutattam, és nagyon vágytam rá, hogy Henry
történetét megismertethessem másokkal is. Úgy döntöttem, próba szerencse, és
nem bántam meg. <o:p></o:p></div>
<div style="line-height: 12pt; margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<br /></div>
<div style="line-height: 12.0pt; margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<br /></div>
<div style="line-height: 12.0pt; margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<b> 2.) Milyen érzés volt, a nyomdából frissen
érkezve, először kezedbe venni a saját könyvedet?</b><o:p></o:p></div>
<div style="line-height: 12.0pt; margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
Le sem tudtam venni a könyvről a szemem. A
grafikussal órákig nézegettük, mert alig hittük el, hogy ez tényleg az könyv,
amin annyit dolgoztunk. Fantasztikus érzés, még most is, pedig az első
„gyermek” lassan egy éves.<o:p></o:p></div>
<div style="line-height: 12.0pt; margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<br /></div>
<div style="line-height: 12.0pt; margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<br /></div>
<div style="line-height: 12.0pt; margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<b> 3.) Rendszeres írónak tartod magad, aki minden nap
ír valamennyit, ha törik, ha szakad, vagy csak amikor jön az ihlet?</b><o:p></o:p></div>
<div style="line-height: 12.0pt; margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
Mindennap nincs lehetőségem írni, de a
fejemben folyamatosan ott kavarognak a cselekmények, aztán, ha lehetőségem van
rá, leírom. Ihletre nem várok, de az a fajta vagyok, aki csak akkor ül le írni,
amikor már megközelítőleg tudja, mit szeretne a papírra vetni. Persze aztán
mindig alakul a sztori, de ez már más kérdés.<o:p></o:p></div>
<div style="line-height: 12.0pt; margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<br /></div>
<div style="line-height: 12.0pt; margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<br /></div>
<div style="line-height: 12.0pt; margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<b> 4.) Mik inspiráltak az írás során: a könyvek,
a zenék, vagy a filmek? Hogyan segítettek neked?</b><o:p></o:p></div>
<div style="line-height: 12.0pt; margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
A változások koránál ez olyan szerteágazó,
hogy nehéz volna megmondani. A Henry nevet például <i>Henri de Toulouse
Lautrec </i>inspirálta, mert tizenévesen lett az egyik kedvenc festőm, és
tetszett a Henry név. De nagyon sok film, regény, élmény segített, hogy ez a
történet olyan legyen, amilyen. Zenét mostanában főleg <i>Trónok
harcát </i>hallgatok, nagyon megihlet.<o:p></o:p></div>
</div>
<div style="line-height: 100%; margin-bottom: 0.05cm; margin-top: 0.05cm;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif;"><br /></span></div>
<div style="line-height: 100%; margin-bottom: 0.05cm; margin-top: 0.05cm;">
</div>
<div style="line-height: 100%; margin-bottom: 0.05cm; margin-top: 0.05cm;">
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhMGpXz3pRG0ZrdJuFay3Lz7gsecDgAV_bUw_7-dtRJNzb_T6NBdinAEJi22e9DU_6udDA03tMAEQsAERs763y9mlaW9nGb3jtcywA8drDSiICI_4aToUslDwOl6Avvc8mziLkUTJ4JdIpG/s1600/campaigns_14299.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em; text-align: center;"><img border="0" data-original-height="389" data-original-width="550" height="281" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhMGpXz3pRG0ZrdJuFay3Lz7gsecDgAV_bUw_7-dtRJNzb_T6NBdinAEJi22e9DU_6udDA03tMAEQsAERs763y9mlaW9nGb3jtcywA8drDSiICI_4aToUslDwOl6Avvc8mziLkUTJ4JdIpG/s400/campaigns_14299.jpg" width="400" /></a></div>
</div>
<div style="line-height: 100%; margin-bottom: 0.05cm; margin-top: 0.05cm;">
<br /></div>
<div style="line-height: 100%; margin-bottom: 0.05cm; margin-top: 0.05cm;">
<b style="text-align: justify;"> 5.)
Honnan jöttek a címválasztások?</b></div>
<div style="line-height: 100%; margin-bottom: 0.05cm; margin-top: 0.05cm; text-align: justify;">
<div style="line-height: 12pt; margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<o:p></o:p></div>
<div style="line-height: 12pt; margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
Címválasztás
nálam a leggyűlöletesebb része az írásnak. Általában az utolsó pillanatra
hagyom. A címekre kényes vagyok, azt szeretem, ha valami rövid, frappáns, és
sokatmondó. A változások koránál az volt a koncepcióm, hogy mind a négy
kötetben szerepeljen a kor, idő és ezeknek a szavaknak valami szinonimája. Az
elveszett ifjúságban is az ifjúság szó azt a korszakot, az ifjúéveket jelöli.<o:p></o:p></div>
<div style="line-height: 12pt; margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
A harmadik kötet
címe majd <i>Az új idők hősei </i>lesz, viszont a negyedik nem
illeszkedik, annak egyelőre <i>A hazatérés</i> a címe.<o:p></o:p></div>
<div style="line-height: 12pt; margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<br />
<br /></div>
<div style="line-height: 12pt; margin: 0cm 0cm 0.0001pt;">
<b style="font-family: "Times New Roman", serif;"> 6.) Élnél abban a korban, amiről írsz?</b><o:p></o:p></div>
<div style="line-height: 12.0pt; margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
Igen, még a háború ellenére is. Tetszik az a
felfogás, a miliő, az öltözködés, az, hogy még kicsit ott a XIX. század
romantikája, de már minden egyre modernebb.<o:p></o:p></div>
<div style="line-height: 12.0pt; margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<br />
<br /></div>
<div style="line-height: 12.0pt; margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<b style="font-family: "Times New Roman", serif;"> 7.) Ha választanod kellene egy országot vagy
várost, ahol még nem jártál, de most alkalmad nyílna elutazni oda, mi lenne az?</b><o:p></o:p></div>
<div style="line-height: 12.0pt; margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
Nagyon szeretek utazni, és számtalan ilyen ország
van, de most hirtelen Spanyolországhoz volna kedvem. Körbe vonatoznám
Barcelonától Andalúziáig, és utána írnek egy ott játszódó történetet. <span style="font-family: "symbol";">:)</span><o:p></o:p></div>
<div style="line-height: 12.0pt; margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<br />
<br /></div>
<div style="line-height: 12.0pt; margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<b> 8.) Ha a szereplőid közül egyet választhatnál,
akivel találkozhatsz, ki lenne az, és miért?</b><o:p></o:p></div>
<div style="line-height: 12.0pt; margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
Mindig Henryt mondom, mert őt szeretem a legjobban,
de most azt hiszem, George lenne az. Szegénnyel nagyon kiszúrok a harmadik
kötetben, jó volna, ha elmondhatnám, miért kell ezeken keresztülmennie.<o:p></o:p></div>
</div>
<div style="line-height: 100%; margin-bottom: 0.05cm; margin-top: 0.05cm;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif;"><br /></span></div>
<div style="line-height: 100%; margin-bottom: 0.05cm; margin-top: 0.05cm;">
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEirwE1N8c77lTYYSki9DnsoGHNANB59i_OX7fLgdi85gaAnwB2Y_xVjWqSTb7e3QknIKeLPl9t0yERQmYfG9-I0L4DpLzMjlhvSTIaGR1mKZ48pSHjetm17Z-hhPML6PGLH82VGkcgM2FTO/s1600/campaigns_14300.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em; text-align: center;"><img border="0" data-original-height="291" data-original-width="550" height="208" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEirwE1N8c77lTYYSki9DnsoGHNANB59i_OX7fLgdi85gaAnwB2Y_xVjWqSTb7e3QknIKeLPl9t0yERQmYfG9-I0L4DpLzMjlhvSTIaGR1mKZ48pSHjetm17Z-hhPML6PGLH82VGkcgM2FTO/s400/campaigns_14300.jpg" width="400" /></a></div>
</div>
<div style="line-height: 100%; margin-bottom: 0.05cm; margin-top: 0.05cm;">
<br /></div>
<div style="line-height: 100%; margin-bottom: 0.05cm; margin-top: 0.05cm;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif;"><span style="font-size: small;"><b> </b></span></span><b> 9.) <i>A változások kora</i> folytatásában, <i>Az
elveszett ifjúságban</i>, jelentős szerepet kap az első világháború. Milyen
mennyiségű kutatómunkát kellett ehhez végezned?</b><br />
<div style="line-height: 12.0pt; margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<o:p></o:p></div>
<div style="line-height: 12.0pt; margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
A
történelmi tény adatokat gyakorlatilag csak tankönyvekből, és hasonló
weboldalakról szedtem, mert ezek csak az alapot adták, amire a sztorit
fektethettem. A hétköznapi élet a lelkület már sokkal bonyolultabb volt, mert
arról nem írnak a történelemkönyvek. Regények, filmek, egy-két családi
elbeszélés segítettek, de utána kellett járjak napra pontosan eseményeknek, ha
például a Szarajevói merénylet keddre esett, nem írhatok szerdát… Mi van, ha
valaki utána néz. Szóval sok kis apróság kell. Ezt a folyamatot mindig nagyon
élvezem.<o:p></o:p></div>
<div style="line-height: 12.0pt; margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<br />
<br /></div>
<div style="line-height: 12.0pt; margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<b> 10.) A blogodon sok képet láttam az <i>Ifjúság
végrendeletéből</i>, és a <i>Madárdal</i>ból. Ezek szerint nagy hatást
tettek rád ezek a filmek?</b><o:p></o:p></div>
<div style="line-height: 12.0pt; margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
Igen, nagyon szeretem őket. Inspiráltak. A <i>Madárdalt</i> azóta
könyvben is beszereztem, de sajnos még nem jutottam el odáig, hogy elolvassam.<o:p></o:p></div>
<div style="line-height: 12.0pt; margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<br />
<br /></div>
<div style="line-height: 12.0pt; margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<b style="font-family: "Times New Roman", serif;"> 11.) Egyszerre írtad meg az első két részt,
vagy hagytál egy kis szünetet közte, hogy feldolgozd a történetet?</b><o:p></o:p></div>
<div style="line-height: 12.0pt; margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
Tulajdonképpen ez anno egy könyvnek indult, de aztán
nagyon magával ragadott a cselekmény, és több részre duzzadt. A teljes történet
le volt már írva, és amikor úgy döntöttem, belevágok a kiadásba, külön szedtem
őket. Viszont <i>Az elveszett ifjúság</i> sokat változott, így az első kötet kiadása
után gyakorlatilag újra írtam.<o:p></o:p></div>
<div style="line-height: 12.0pt; margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<br />
<br /></div>
<div style="line-height: 12.0pt; margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<b> 12.) Az első részét volt megírni nehezebb,
vagy a másodikat? Milyen elvárásaid voltak magaddal szemben?</b><o:p></o:p></div>
<div style="line-height: 12.0pt; margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
Mindkettőt, de más-más okból. Az elsőtől
nagyon féltem, mert ez a sorozat bevezetője. Jónak kellett lennie, hogy az
olvasók várják majd a folytatásokat. Viszont ez a kötet sokkal lassabb mederben
folyik még, ami nem mindenkinek jön be. Folyton rettegek, ha tudom, hogy valaki
olvasni kezdi. Ő az első „gyerek”, jobban féltem.<br />
A második kötet lelkileg volt nehezebb. Háborúról írni nem könnyű, és
sokszor egészen komor lettem tőle, háborúval álmodtam, sokszor félre is kellett
tennem.<o:p></o:p><br />
<br /></div>
<div style="line-height: 12.0pt; margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<br /></div>
<div style="line-height: 12.0pt; margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
<b>13.) Ha jól
tudom, már folyamatban van a harmadik része, és nem lesz könnyű dolguk a
szereplőidnek. Ki hasonlít rád leginkább, és ki a te szöges ellentéted?</b><o:p></o:p></div>
<div style="line-height: 12.0pt; margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm; text-align: justify; text-justify: inter-ideograph;">
A harmadik
rész nagyon borús lesz. A háború utolsó két évében vagyunk, de egészen más küzdelmek
is várnak a szereplőkre.<o:p></o:p></div>
<div style="line-height: 12.0pt; margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
Henry az, akivel maximálisan tudok azonosulni. De
olyat, aki szöges ellentétem, már nehezebb megnevezni, mert mindegyikük
belőlem született. Talán Brian Hannigan, ő nagyon laza, nagyon vagány, és
közben pontosan tudja, mit akar.<o:p></o:p></div>
<div style="line-height: 12.0pt; margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<br /></div>
</div>
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhonCxedS9ezlPT7CuDL8Xd89M0Frd8ilLmIic3tu4fcqjvHMHOk4xHU0yQ8VPfZ0RBqSE2qnEt4TnZOCdNT5iDtvlMgB-UDQuzvLg1Wm3S7mQ4VcyEB2XS1iQqWb7cqmc1opmVAYvgX61N/s1600/19620352_1886557111608612_3232165899828049608_o-815x576.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="576" data-original-width="815" height="281" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhonCxedS9ezlPT7CuDL8Xd89M0Frd8ilLmIic3tu4fcqjvHMHOk4xHU0yQ8VPfZ0RBqSE2qnEt4TnZOCdNT5iDtvlMgB-UDQuzvLg1Wm3S7mQ4VcyEB2XS1iQqWb7cqmc1opmVAYvgX61N/s400/19620352_1886557111608612_3232165899828049608_o-815x576.jpg" width="400" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Ahogy az írónő elképzeli a szereplőket</td></tr>
</tbody></table>
<div style="line-height: 100%; margin-bottom: 0.05cm; margin-top: 0.05cm;">
<br /></div>
<div style="line-height: 100%; margin-bottom: 0.05cm; margin-top: 0.05cm;">
<span style="font-family: "times new roman" , serif;"><span style="font-size: small;"><b> </b></span></span><b>14.) <i>A változások korának </i>kékes-zöldes árnyalatú borítója
van, amin George, és Henry látható. A második rész pirosas színben harmonizál.
Elárulod, milyen színvilágot képzelsz el a harmadik rész borítójának? </b><br />
<div style="line-height: 12.0pt; margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<o:p></o:p></div>
<div style="line-height: 12.0pt; margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<a href="https://www.blogger.com/null" name="_GoBack"></a><a href="https://www.blogger.com/null"></a> A színek mindig valamit szimbolizálnak. A
zöldes-kék az angol tájat, a vörös a vért/háborút. A harmadiknak kékes-lilás,
ultramarin árnyalatai lesznek, egyrészt a komorabb hatás miatt, másrészt, mert
a tengernek nagyon fontos szerepe lesz.<o:p></o:p></div>
<div style="line-height: 12.0pt; margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
Tervek már vannak, de még nem álltunk neki.<o:p></o:p></div>
<div style="line-height: 12.0pt; margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<br />
<br /></div>
<div style="line-height: 12.0pt; margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
<b> 15.) Egy kis kulisszatitok: az iskolában
szeretted a történelmet? :)</b><o:p></o:p></div>
<div style="line-height: 12.0pt; margin-bottom: .0001pt; margin: 0cm;">
Nem ez volt a kedvenc tárgyam, de a 20. századot
nagyon szerettem tanulni. A történelmet amúgy főleg az olvasmányaim és
filmélményeim után szerettem meg, és most már szinte minden regény ötletem
ilyen témájú.<o:p></o:p></div>
</div>
<div style="margin-bottom: 0cm;">
<br /></div>
<div style="margin-bottom: 0cm; text-align: center;">
<b>Köszönöm szépen Nórinak az interjút! </b></div>
<div style="margin-bottom: 0cm; text-align: center;">
Hamarosan én is beszerzem a köteteket, és hozok nektek egy könyvajánlót! </div>
<div style="margin-bottom: 0cm;">
<b><br /></b></div>
<br />
<div style="text-align: center;">
</div>
<span style="background: white; color: #222222; font-family: "arial"; font-size: 9.5pt;"></span><br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhUyHqsvqmWv2VJkKhXvWqJd1_aiayl20lEWbyPX2zPdNcNIaqtCdNS11_c2rLaEDFq5V4u2MON-59RdqSWGnwgi7gAJZqBicWmA-eJ_8jyg_JG_cyvpFOGrT2iPq2FBvuiuQxBVY_KQj6R/s1600/capture-20170917-170814.png" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="494" data-original-width="480" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhUyHqsvqmWv2VJkKhXvWqJd1_aiayl20lEWbyPX2zPdNcNIaqtCdNS11_c2rLaEDFq5V4u2MON-59RdqSWGnwgi7gAJZqBicWmA-eJ_8jyg_JG_cyvpFOGrT2iPq2FBvuiuQxBVY_KQj6R/s320/capture-20170917-170814.png" width="310" /></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
</div>
Unknownnoreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-3158282036051717724.post-60425043733986003722017-08-29T09:19:00.003-07:002022-02-02T05:04:31.890-08:00Szombathelyi szovjet/huszár laktanyák<br />
<br />
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 18pt; text-justify: inter-ideograph;">
Szombathelyen, a 11-es Huszárúton több, mint 14 ezer négyzetméternyi, több
száz hektárnyi vadregényes táj terül el, itt -ott régi, rozsdás lámpák bukkannak
fel, az ágak recsegve törnek ketté a cipőd alatt, és csak az
elsuhanó autók hangját hallod. De távolabb már csend van. Ez teljesen más
világ. Széttöredezett aszfalt alól csipkebogyók és fenyőfák nőnek. <span style="text-indent: 24px;">Elhagyatott, titokzatos, kinek mit jelentenek a romos házak.</span><span style="text-indent: 18pt;"> </span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiNIkt5J8xkij4hdo6VZ0RxVWPIxKpF9dwGcOflG_bT0qxDlt3sONCMkRVl2sKJJZHAK6YDG6zN1fNAEpQGHq9ebx4vekGqJfXw-ChWeuM2Q45o2hQ5gq1lunZwbLkan_CiUpS13NaKBKbL/s1600/IMG_20170825_144033.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="899" data-original-width="1600" height="221" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiNIkt5J8xkij4hdo6VZ0RxVWPIxKpF9dwGcOflG_bT0qxDlt3sONCMkRVl2sKJJZHAK6YDG6zN1fNAEpQGHq9ebx4vekGqJfXw-ChWeuM2Q45o2hQ5gq1lunZwbLkan_CiUpS13NaKBKbL/s400/IMG_20170825_144033.jpg" width="400" /></a></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 18pt; text-justify: inter-ideograph;">
<o:p><br /></o:p></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 18pt; text-justify: inter-ideograph;">
<o:p></o:p><br />
<a name='more'></a><br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 18pt; text-justify: inter-ideograph;">
Az idegenvezetőnk sok érdekes dolgot mesélt: hajdanán, az
1800-as években a 11. huszárezred lakta. A kedvenc sztorim: az ezredkasszát
valaki ellopta, és nagy felháborodást keltett, mert nem ez volt az első
alkalom. De egy tyúk elkezdett kapirgálni és megtalálta a
széfet, a katonák pedig ennek annyira megörültek, hogy elnevezték ez ezred
csirkéjének, és olyan nagy becsben tartották, hogy nem vágták le, és miután
meghalt, kitömették. Sőt, volt egy helyi lap, aki mindig egy kis cikkben tudósított
a tyúk hogylétéről! </div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 18pt; text-justify: inter-ideograph;">
<br /></div>
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhnFdxHgJM3mqEWimag2x9TB1bcf31MvuHsXHZF3jvSvdL5ji-YlyQrdKUfXRCtD6sZVvnZwg7-vYg398fw-ENeTIgDzuApWUxkjELzR4luCVPLWRK7dmEtmfDUEwxHJwV_9ZbSkJMvW0cH/s1600/303306_szombathely_regen_es_ma_lovassagi_laktanya.jpg" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="853" data-original-width="1280" height="213" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhnFdxHgJM3mqEWimag2x9TB1bcf31MvuHsXHZF3jvSvdL5ji-YlyQrdKUfXRCtD6sZVvnZwg7-vYg398fw-ENeTIgDzuApWUxkjELzR4luCVPLWRK7dmEtmfDUEwxHJwV_9ZbSkJMvW0cH/s320/303306_szombathely_regen_es_ma_lovassagi_laktanya.jpg" width="320" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Régen -<strike> ez nem saját kép, a Google-ról van</strike><br />
(A nagyobb méretért kattintsatok rájuk!)</td></tr>
</tbody></table>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 18pt; text-justify: inter-ideograph;">
<o:p><br /></o:p></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjAVEbzjC6s8AuYrrT3_fh6-EoQjEhbEnhSWXXlxMpu9pG3oRzWjulsPimgMxr5CJOkX1yGWsYa44_ElJkkFk7uNAEcHswo09NwC0e_0bnFLACzc4R47mFSK7AKHpzltfVtTbbGYOs8Hb8f/s1600/IMG_20170825_135706.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="899" data-original-width="1600" height="221" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjAVEbzjC6s8AuYrrT3_fh6-EoQjEhbEnhSWXXlxMpu9pG3oRzWjulsPimgMxr5CJOkX1yGWsYa44_ElJkkFk7uNAEcHswo09NwC0e_0bnFLACzc4R47mFSK7AKHpzltfVtTbbGYOs8Hb8f/s400/IMG_20170825_135706.jpg" width="400" /></a></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 18pt; text-justify: inter-ideograph;">
<br /></div>
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgcGPLheAN85AkVJFTUJ7wZdcG5DK9QzZ7Z_QtDdXWUjtNUa7HIbCGwBaiyHH4OiInv1hJtY07Cuc4Jq2DQQ339UBZ3NTgdObgkC9Ps9JmgC9125YUXdZOyWryE7ndmgts3PcaVcnSWy94z/s1600/IMG_20170825_135659.jpg" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="1600" data-original-width="899" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgcGPLheAN85AkVJFTUJ7wZdcG5DK9QzZ7Z_QtDdXWUjtNUa7HIbCGwBaiyHH4OiInv1hJtY07Cuc4Jq2DQQ339UBZ3NTgdObgkC9Ps9JmgC9125YUXdZOyWryE7ndmgts3PcaVcnSWy94z/s320/IMG_20170825_135659.jpg" width="178" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">I.világháborús emlékmű az elesettek neveivel</td></tr>
</tbody></table>
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiA8sQhnPIIaROrVkltmFglxKBWuRm6Dkqk3qpAsEwtRCPocWbgcNMHigrGmssGanHMJLW8VhCKUuxo8anwTVnpz7gocdxrRGvjpHiw9pjNjZQosth9VVXS6o4SG2aJ-R36TGC9_SCjNNqr/s1600/IMG_20170825_143813.jpg" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="899" data-original-width="1600" height="221" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiA8sQhnPIIaROrVkltmFglxKBWuRm6Dkqk3qpAsEwtRCPocWbgcNMHigrGmssGanHMJLW8VhCKUuxo8anwTVnpz7gocdxrRGvjpHiw9pjNjZQosth9VVXS6o4SG2aJ-R36TGC9_SCjNNqr/s400/IMG_20170825_143813.jpg" width="400" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">A tiszti szállások egyike kívülről -<br />
olyan barbárságra is csak az oroszok képesek, hogy a téglát fehérre és sárgára fessék be…</td></tr>
</tbody></table>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi1IwUPaxxLaFZofbecrPcDKaxOxyhiYU3GLU35wXo6VdFJUyLjk2b4eTowx6C41KP7x9RSQvbJeorH9ZYg7_9XB8wX3QVNDhFcVW_g6Ye3WQzRBZaIeICARtUxro44o62g0V5_yB626Ppw/s1600/IMG_20170825_144349.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1600" data-original-width="899" height="400" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi1IwUPaxxLaFZofbecrPcDKaxOxyhiYU3GLU35wXo6VdFJUyLjk2b4eTowx6C41KP7x9RSQvbJeorH9ZYg7_9XB8wX3QVNDhFcVW_g6Ye3WQzRBZaIeICARtUxro44o62g0V5_yB626Ppw/s400/IMG_20170825_144349.jpg" width="221" /></a></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 18pt; text-justify: inter-ideograph;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 18pt; text-justify: inter-ideograph;">
<span style="text-indent: 18pt;">Az aszfalt utakat és a betontereket már a szovjetek
építették, mert egykor nemcsak a huszárok lakták ezeket az épületeket, hanem a
szovjetek, tehát ebbe mindenféle népség beletartozik, az ukrántól elkezdve a
grúzon keresztül, minden. Az előtérben a tiszti laktanyák kaptak helyet, néhányat
felújítás alá helyeztek, talán egyszer múzeum lesz belőle. Mindenesetre a műemlék bélyeg rajtuk van, az önkormányzatnak hála.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 18pt; text-justify: inter-ideograph;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 18pt; text-justify: inter-ideograph;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi3YqfxQ5RPV7LCoFIj5hY5H4t4FTnl6Ml3FgqHooAlSKN0bmRUAApnkKw3u6A6MEpo69IkLCisBgo_-CxkyIN1X9n80FoYpFTNW9yIfTxGN7FYchWh4Lhk7wB1ZdTf0gcy94p4MtotyB7f/s1600/t%25C3%25A9rk%25C3%25A9p+%25C3%25A9s+magyar%25C3%25A1zat2.png" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="450" data-original-width="729" height="241" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi3YqfxQ5RPV7LCoFIj5hY5H4t4FTnl6Ml3FgqHooAlSKN0bmRUAApnkKw3u6A6MEpo69IkLCisBgo_-CxkyIN1X9n80FoYpFTNW9yIfTxGN7FYchWh4Lhk7wB1ZdTf0gcy94p4MtotyB7f/s400/t%25C3%25A9rk%25C3%25A9p+%25C3%25A9s+magyar%25C3%25A1zat2.png" width="400" /></a></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 18pt; text-justify: inter-ideograph;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 18pt; text-justify: inter-ideograph;">
<span style="text-indent: 18pt;">Gyakorlótér, és tankmosókat is megnéztünk, régen a
betonterek mellett volt a lovarda, amit a háború alatt bombatalálat ért, a
ruszkik teljesen lebontották, és a téglákat beleépítették az iskolákba.</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 18pt; text-justify: inter-ideograph;">
<span style="text-indent: 18pt;"><br /></span></div>
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhrzEmnkiz_D8DxrGYhfvIdLLFHfblhk8aiGR1tuQQkx4r01xr18i6Am3re9MoeB3FU1TSHXysSRUocV2sntBKw-sVNRZSVKqBTm0O8s5Rlo2RLgZW7IzoLJPd3NOt4sz2DpphEUjVxk0eB/s1600/IMG_20170825_144541.jpg" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="1600" data-original-width="899" height="400" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhrzEmnkiz_D8DxrGYhfvIdLLFHfblhk8aiGR1tuQQkx4r01xr18i6Am3re9MoeB3FU1TSHXysSRUocV2sntBKw-sVNRZSVKqBTm0O8s5Rlo2RLgZW7IzoLJPd3NOt4sz2DpphEUjVxk0eB/s400/IMG_20170825_144541.jpg" width="221" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Ahol egykor tankok vonultak végig...</td></tr>
</tbody></table>
<br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhf4E-oeXinUkCOj3rHMYn0JxKCDgXVKuDqAvDYMDjRWy-4ZpjuuMVhKjGQ-8cEy13Cw65t66ZTV3SObSwNqP4XTgdk6rt-Sata-45IGikHlX9WF5Zudzyam3pSpIBZkhO2wYiOkx9syk3D/s1600/IMG_20170825_144956.jpg" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="899" data-original-width="1600" height="221" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhf4E-oeXinUkCOj3rHMYn0JxKCDgXVKuDqAvDYMDjRWy-4ZpjuuMVhKjGQ-8cEy13Cw65t66ZTV3SObSwNqP4XTgdk6rt-Sata-45IGikHlX9WF5Zudzyam3pSpIBZkhO2wYiOkx9syk3D/s400/IMG_20170825_144956.jpg" width="400" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">A tábori kórház messziről</td></tr>
</tbody></table>
<br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgMhLQr3d3oKNfjFqhBHFoaOuY9WhWi0uFTAJGUf0SuzU2x6N1NIKiMUh6pRZr8iHouO59kwMMxelUzWjjs7cUeg7oSJo7Fg4QD8gDK-ynJIdNBCQ4-Q_Ihe2mECgdfvjdIInlRPv-x7GQ8/s1600/IMG_20170825_145333.jpg" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="899" data-original-width="1600" height="221" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgMhLQr3d3oKNfjFqhBHFoaOuY9WhWi0uFTAJGUf0SuzU2x6N1NIKiMUh6pRZr8iHouO59kwMMxelUzWjjs7cUeg7oSJo7Fg4QD8gDK-ynJIdNBCQ4-Q_Ihe2mECgdfvjdIInlRPv-x7GQ8/s400/IMG_20170825_145333.jpg" width="400" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">És közelről...</td></tr>
</tbody></table>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 18pt; text-justify: inter-ideograph;">
<span style="text-indent: 18pt;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 18pt; text-justify: inter-ideograph;">
<span style="text-indent: 24px;">A katonai kórház elképesztő állapotban van, csodával határos, hogy még áll, bemenni egyenesen életveszélyes, nem lehet tudni, melyik pillanatban szakad le a tető. Az idegenvezetés után mégis besunnyogtunk az egyikbe, de csak az alsó szintet néztük meg, a padlásra már fel se engedtek volna minket. </span></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgZ8oWu1qnsYhMBPlTf53PEO2SS8dsxd8MFqMEtnWAXQpoxIQ6rZhi_373J4lk3aFDwc1MS7O080v2OBHgByMe6x44fOPoAe-9EG0d3oStnE5lWTX2frUags4MtMx9MVOI0MEuvdpS5nz71/s1600/IMG_20170825_153543.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="899" data-original-width="1600" height="221" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgZ8oWu1qnsYhMBPlTf53PEO2SS8dsxd8MFqMEtnWAXQpoxIQ6rZhi_373J4lk3aFDwc1MS7O080v2OBHgByMe6x44fOPoAe-9EG0d3oStnE5lWTX2frUags4MtMx9MVOI0MEuvdpS5nz71/s400/IMG_20170825_153543.jpg" width="400" /></a></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhxThVM2vXqlsPqZdV89dbPFKLdwbfbeHFVLKFx5iA7tJD2V1uGxqY4hSwKCrU8Ci5Ls44AxetLcDfDqsaV_EiQc0VdA9ttvEqRPF8Jh3BIPkgrKOr6fFnl6ZLowzyVE2Cze8BBImOAfpFi/s1600/IMG_20170825_153241.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="899" data-original-width="1600" height="221" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhxThVM2vXqlsPqZdV89dbPFKLdwbfbeHFVLKFx5iA7tJD2V1uGxqY4hSwKCrU8Ci5Ls44AxetLcDfDqsaV_EiQc0VdA9ttvEqRPF8Jh3BIPkgrKOr6fFnl6ZLowzyVE2Cze8BBImOAfpFi/s400/IMG_20170825_153241.jpg" width="400" /></a></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 18pt; text-justify: inter-ideograph;">
<span style="text-indent: 24px;"><br /></span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 18pt; text-justify: inter-ideograph;">
<span style="text-indent: 18pt;">Az oroszok '89-es kivonulásuk után szinte semmit sem hagytak hátra, a</span><span style="text-indent: 18pt;"> graffitik egyértelműen a modern kor banditáinak művei, bár bent a
falakon fellelhető egy-egy orosz mondat, piros tűzszekrény táblája, és
összetapadt, koszos újságpapírok, melyeken még fekete-fehér képek is vannak. A
kapcsolókat, a lámpákat és a konnektorokat leszerelték, a drótok kilógnak a
falakból. Sok ablakot befalaztak, az üvegek egytől egyik hiányoznak.</span><br />
<span style="text-indent: 18pt;"><br /></span></div>
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgfu5Qk0TV-8Xp49aFf85UHcRnuwUgKRZY4Wo-wiVFOkPik10EjvzcuQSubfRPGADHlIFN38TPWyNFUCnZyEifTeh7HRli-jaEXnGC49EZYbe1f7_pkOiXWmwizT73a61MmHIOtUMWubQYl/s1600/IMG_20170825_154012.jpg" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="899" data-original-width="1600" height="221" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgfu5Qk0TV-8Xp49aFf85UHcRnuwUgKRZY4Wo-wiVFOkPik10EjvzcuQSubfRPGADHlIFN38TPWyNFUCnZyEifTeh7HRli-jaEXnGC49EZYbe1f7_pkOiXWmwizT73a61MmHIOtUMWubQYl/s400/IMG_20170825_154012.jpg" width="400" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Mondjátok, hogy csak írrónia, <br />
hogy majdnem egy Magyarországhoz hasonlító lyuk tátong a falban!</td></tr>
</tbody></table>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 18pt; text-justify: inter-ideograph;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 18pt; text-justify: inter-ideograph;">
<span style="text-indent: 18pt;">Az ajtó eleve ki volt döntve <strike>(ahol egyáltalán még volt)</strike>, és
csak azon keresztül lehetett bemászni. Odabent összedőlt bútorok, falnak
támasztott lécek, feketére meszelt falak fogadtak. (Ez utóbbi úgy vettem észre,
igen nagy divat volt az oroszoknál) még egy térkép körvonalait is felfedeztük a
falon. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 18pt; text-justify: inter-ideograph;">
<span style="text-indent: 18pt;"><br /></span></div>
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgYScM8Fv9CICw7-sAi1oodNF8vmOBvGZno6Zp0no_bKRtxcUsoqsEFso_krNKNesabduwUsgzXhfkYfWn-g1lNRo3UetqdbPp3dolsFiKfbutHds0UwP4rPlMC8EbQ4trbp8OmS1aiyKTB/s1600/IMG_20170825_153623.jpg" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="1600" data-original-width="899" height="400" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgYScM8Fv9CICw7-sAi1oodNF8vmOBvGZno6Zp0no_bKRtxcUsoqsEFso_krNKNesabduwUsgzXhfkYfWn-g1lNRo3UetqdbPp3dolsFiKfbutHds0UwP4rPlMC8EbQ4trbp8OmS1aiyKTB/s400/IMG_20170825_153623.jpg" width="221" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Szétrongált ablak és képkeretek. <br />
Talán egykor Sztálin képek lehettek bennük? </td></tr>
</tbody></table>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 18pt; text-justify: inter-ideograph;">
<span style="text-indent: 18pt;"><br /></span></div>
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgKYEkiRL4-SdwYE4-gXLIbHvD4rLJHCxGdasf7WajkACr8OrJviREL6ryvEOR-rlkd6lkRZtq0YRNV0VWMdgoMQ9454oZKz20sbCR56nXu-HiDvA9nAEaY-UxTpa37SQYF50b0_8KI7jVL/s1600/IMG_20170825_153631.jpg" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="899" data-original-width="1600" height="221" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgKYEkiRL4-SdwYE4-gXLIbHvD4rLJHCxGdasf7WajkACr8OrJviREL6ryvEOR-rlkd6lkRZtq0YRNV0VWMdgoMQ9454oZKz20sbCR56nXu-HiDvA9nAEaY-UxTpa37SQYF50b0_8KI7jVL/s400/IMG_20170825_153631.jpg" width="400" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Térkép körvonala a falon, a felirat szerint valami Köztársaság</td></tr>
</tbody></table>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 18pt; text-justify: inter-ideograph;">
<span style="text-indent: 18pt;">És valószínűleg újságpapírral tapétáztak, mert a falról leszedtem egy
darabot, az egyik felé orosz felirat, a másikon meg valami virágminta. </span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 18pt; text-justify: inter-ideograph;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjUhTEhNAhf7e7hRp4reZQL4EATEmKfJ96oMoQfXOZIhWumi8yFvmk9oBQkR-Vke5TAkAxyDhU-XGOZmlbjoYtidmYkJnP6R2yLbBpx9H_p3vUHStbGZId1gzuCUmrGxFL-81Ny1j5Txlzp/s1600/IMG_20170825_153614.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="899" data-original-width="1600" height="221" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjUhTEhNAhf7e7hRp4reZQL4EATEmKfJ96oMoQfXOZIhWumi8yFvmk9oBQkR-Vke5TAkAxyDhU-XGOZmlbjoYtidmYkJnP6R2yLbBpx9H_p3vUHStbGZId1gzuCUmrGxFL-81Ny1j5Txlzp/s400/IMG_20170825_153614.jpg" width="400" /></a></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 18pt; text-justify: inter-ideograph;">
</div>
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh5Q7_t4Cnlclh_9Oa-o6FwCQ8WL8WsUHAjpNVZVpeRfP5rearO1J2XxEqcEYg4_ZkxIMwB3uUKMH8F1zVVcP7UKT6xZ_dKUCc2u710O_rzqvhoJrp348i7jG0Ao9YOGjU7J-D23w-ggieU/s1600/IMG_20170825_165543.jpg" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="899" data-original-width="1600" height="221" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEh5Q7_t4Cnlclh_9Oa-o6FwCQ8WL8WsUHAjpNVZVpeRfP5rearO1J2XxEqcEYg4_ZkxIMwB3uUKMH8F1zVVcP7UKT6xZ_dKUCc2u710O_rzqvhoJrp348i7jG0Ao9YOGjU7J-D23w-ggieU/s400/IMG_20170825_165543.jpg" width="400" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Virágmintás, újságtapéta</td></tr>
</tbody></table>
<br />
<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody>
<tr><td style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgo1-VTKK2Pksj2RgRWv3YQ9V9rF2KfP_uKmfvxPtzi9_FO3gxzAPtqCjnocDHsaQm7AUh6RDyDZ0sBrWrbZn1VxvxaEjJB92ICSB9S7gkh1dzmc6ignOaHvmaOQpW7scbFX7bSj0XDk5T6/s1600/IMG_20170825_154140.jpg" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" data-original-height="1600" data-original-width="899" height="400" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgo1-VTKK2Pksj2RgRWv3YQ9V9rF2KfP_uKmfvxPtzi9_FO3gxzAPtqCjnocDHsaQm7AUh6RDyDZ0sBrWrbZn1VxvxaEjJB92ICSB9S7gkh1dzmc6ignOaHvmaOQpW7scbFX7bSj0XDk5T6/s400/IMG_20170825_154140.jpg" width="221" /></a></td></tr>
<tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Rálátás a természetre</td></tr>
</tbody></table>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 18pt; text-justify: inter-ideograph;"><span style="text-indent: 18pt;"><br /></span></div><div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 18pt; text-justify: inter-ideograph;">
<span style="text-indent: 18pt;">Régi vágyam teljesült, és nagyon
megörültem a lehetőségnek. </span><span style="text-indent: 24px;">Köszönöm az élményt!</span></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 18pt; text-justify: inter-ideograph;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 18pt; text-justify: inter-ideograph;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: right; text-indent: 18pt;"><br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 18pt; text-justify: inter-ideograph;">
<br /></div>
<div class="MsoNormal" style="text-align: justify; text-indent: 18pt; text-justify: inter-ideograph;">
<br /></div>
Unknownnoreply@blogger.com0