Evelint már egy ideje követem Istragramon (@azazolvaso néven), akinek az oldala tele van jobbnál jobb könyvajánlókkal a klasszikusoktól kezdve a kevésbé ismert regényekig.
Evelin bejegyzései és videói hozták meg a kedvem többek között a Bonhoeffer önéletrajzi könyvhöz (amit jelenleg is olvasok), illetve az Anna Kareninához (ami pedig az idei terveim között szerepel). Számomra nagyon inspiráló Evelin munkássága, amilyen elszántsággal mesél az olvasmányairól és felkarolja a régi klasszikusokat, bebizonyítva, hogy nem kell ódzkodnunk tőlük.
Ebben az interjúban számos dolog mellett a könyvek erejéről és az olvasás a mentális egészségünkre gyakorolt hatásáról beszélgettünk. (Az interjú március elsején készült.)
1.) Kezdjünk a kezdeteknél! Mi inspirált arra, hogy elindítsd az Instagram oldaladat, illetve mi volt az első meghatározó olvasmányod, amely aztán olvasóvá tett téged?
A könyves Instagram oldalam elindítására kifejezetten egy olvasmányélményem inspirált. Ez pedig Borisz Paszternak Zsivago Doktorja volt. Ez tipikusan egy olyan könyv, aminek nagyon rossz híre van, sokszor úgy beszélnek róla, hogy csak ,,haladó" olvasók kezdjék el, mert annyira nehéz olvasmány. Nem azt mondom, hogy ebben nincs igazság, de én a befejezését követően ott álltam, és azt éreztem, világgá akarom kürtölni, hogy senkit se tartson vissza ettől a regénytől ez a káros ,,haladó olvasóknak" címke. Megírtam moly.hu-ra egy hosszabb ajánlót, de beláttam, ott nem sok embert tudok elérni, így vetődött fel bennem az Instagram posztok lehetősége.
Fokozatosan lettem ezen a felületen egyre aktívabb, 2023 végétől pedig videókban is elkezdtem beszélni. Most már ezt a videós formát szeretem a legjobban, csak sajnos erre jut a legkevesebb időm. De visszatérve a kérdésre! Röviden azt mondanám: olyan erős volt már bennem a közléskényszer, hogy másoknak ajánljam az általam elolvasott könyveket, hogy kerestem ehhez egy felületet, ahol több embert el tudok érni. A közléskényszerem mellett kialakult bennem egy erős küldetéstudat is, hogy a tartalmaimmal közelebb hozzam másokhoz például Dosztojevszkijt.
Az első, igazán meghatározó olvasmányélményem, ami teljesen kizárta a külvilágot számomra, az a Szerelem a kolera idején volt, Márqueztől. Ezt 16 évesen olvastam. Előtte is olvastam könyveket, de sosem voltam egy igazi könyvmoly, aki egymás után, gyorsan falja a könyveket. Most sem vagyok ilyen. Csak egy példa: elolvastam a Harry Potter első három részét, de a negyedik részt már képtelen voltam végigolvasni, annyira untatott, pedig akkor mindenki HP lázban égett, és objektíven szemlélve valóban izgalmas volt, nekem mégsem tetszett. A pöttyös könyvek, vagy más ifjúsági regények szintén nem kötöttek le. Akkoriban fel is tettem magamnak a kérdést, mi a baj velem, nekem miért nem megy az olvasás? Felnőtt fejjel már tudom, hogy nem az olvasással volt problémám, hanem azzal, hogy akkor még nem tudtam, mi kötne le.
Gyorsan hozzáteszem, hogy az érdeklődés életkorral változhat. Elvi alapon semmilyen műfajt nem zártam ki soha, egyszerűen csak úgy állok hozzá, hogy szabadidőmben azt olvasom, amihez a legtöbb kedvem van. Olvasói mottóm: nekem az olvasás szabadság! Tehát, ha nekem egy éven át csakis Dosztojevszkijhez van kedvem, akkor én azt fogom olvasni, és az ő könyveiről fogok beszélni az oldalamon is.
2.) A mai társadalmunkban már szinte luxusnak számít az olvasás a közösségi média hírfolyamában való órákig tartó „görgetéssel” ellenben – mit tehetünk ez ellen? Kell-e tennünk egyáltalán? Hogyan találhatnánk meg ismét a fókuszt? Milyen jótékony hatásai vannak a rendszeres olvasásnak?
Az olvasás luxus mivolta az idő szemszögéből nézve teljesen helytálló! Kinek van ideje manapság bármire is? Óriási marketing hazugságnak tartom azt a mondást, hogy ,,arra van időd, amire szánsz.” Nem igaz! Sok embernek meghalni sincs ideje, nemhogy olvasni. És az ,,arra van időd, amire szánsz” mondással, csak a bűntudat lesz nagyobb azokban, akik szeretnének olvasni, de közben valóban nincs rá idejük, mert egy nap huszonnégy órából áll, és a fizika törvényeit nem tudjuk felülírni.
Én csak a saját példámmal tudok szolgálni megoldás gyanánt. Hogy egy örökérvényű mondással éljek: nem akarásnak, nyögés a vége. Ha nincs időd rá, fáradt vagy, akkor aludjál, hagyjad – ha nem is a mosnivaló ruhát –, de a könyveket, azokat hagyjad másra, inkább aludjál. Nekem is volt olyan időszakom, hogy egy 300 oldalas könyvet 4 hónap alatt olvastam el, annyira elfoglalt voltam minden nap. Ettől még nem lettem kevésbé olvasó ember. Nem szabad kényszert, vagy teljesítmény jelleget vinni a szabadidődben, hobbiként olvasott könyveidbe. Olvasni nem kötelező, de szabad, és érdemes is!
Most már tényleg kifejtem a személyes példámat: egyetem után, mikor elkezdtem dolgozni, borzasztóan stresszes volt a munkahelyem, esténként nem bírtam elaludni, mert csak az ügyirataim jártak a fejemben, és ehhez jött még a magánéletem. Tulajdonképpen az elalvás érdekében kezdtem el olvasni, úgy voltam vele, akkor belekezdek a világ legunalmasabb könyvébe is, csak altasson el, kapcsoljon ki. És működött! Nekem az olvasás nem csak szabadság, hanem meditálás is, esténként kikapcsol, elaltat, még úgyis, ha mondjuk a könyv tartalma megrázó. Maga az olvasás folyamata lazítja el az elmémet. Már önmagában az meditatívan hat rám, hogy olvasás közben nem cikáznak a gondolataim az életem körül, csak a szöveg létezik meg a „hallgatói tudatom", minden más kizárva. Ennek hosszú évek óta érzem a jótékony hatását, nem csak az elalvás tekintetében, hanem a koncentrációs képességem területén is.
3.) Számos klasszikus könyv fordult meg a kezedben, mióta elkezdted vezetni az Instagram oldaladat. Egyik videódban említetted, hogy téged ezek a könyvek érdekelnek a legjobban. Mit adhat nekünk a klasszikusok olvasása, miért érdemes őket újra kézbe venni?
Ha klasszikus könyvet veszel a kezedbe, akkor például biztosra veheted, hogy nem egy AI segítségével megírt szöveget olvasol, bár az új kiadások fülszövegeiről ezt már nemigen lehet elmondani. Na de a nem(!) viccet félretéve, a klasszikusokban azt szeretem, hogy lelassítanak. Egy régi klasszikus – erre talán a legjobb példa Tolsztoj Háború és békéje – olyan mint egy lassú folyó, amiben hosszú időre el kell merülni. Nem lehet, és nem is érdemes gyorsan elolvasni. A mai, eszméletlen sebességgel gyorsuló világunktól – amikor már mindent, és mindenkit gyorsítóval hallgatnak –, még az ép elmék is kezdenek bekattani. A mentális egészségünk megőrzése érdekében is érdemes klasszikus szépirodalmat a kezünkbe venni, még akkor is, ha ez csak pár percet jelent egy nap, mert ezáltal lelassítjuk az elménket egy egészségesebb sebességre, mert nem ezek a könyvek túl lassúak, hanem a mai világ lett embertelenül gyors. És akkor arról még nem is beszéltem, hogy ezeknek a könyveknek a minőségét már az idő rostája is garantálja. Tartalmuk örökérvényű; az életünkben jelentkező krízishelyzetekre pedig sokszor relevánsabb magyarázatokkal, megoldásokkal szolgálnak, mint akár egy kortárs mű.
4.) Hogyan szakíthatunk több minőségi időt az olvasásra? Te hogyan építed be a mindennapjaidba?
Mindig legyen nálad könyv! Ez nálam beteges szintet ölt, a lakást soha nem hagyom el könyv nélkül. Ha épp egy féltéglát olvasok, akkor amellé rendszerint elkezdek valamilyen zsebkönyvet is, amivel le tudok menni a sarki közértbe is. Ebben az a nevetséges, hogy soha nem veszem elő ilyenkor a könyvet, de mégis megnyugtat a tudat, hogy van nálam könyv. Ahol rendszeresen olvasok, az a tömegközlekedés, villamosmegálló, sorban állás, és a WC. Beszéljünk a WC-ről! Ismerjük el, hogy a legjobb olvasó helyek egyike!
5.) Instagram sztorijaidban gyakran posztolsz idézeteket, amelyeket aláhúzva jelölsz a könyvekben. Hogyan segít neked a jegyzetelés elmélyülni az olvasásban, illetve ajánlanád-e másoknak is ezt a módszert?
Misszióm, hogy hirdessem a ceruzával olvasás metódusát! Olvasói életemet változtatta meg, hogy anno elkezdtem saját példányból, és ceruzával olvasni. Ami tetszik egy szövegben, azt aláhúzom, ezáltal sokkal jobban is emlékszem az olvasmányaimra. Ha valami nagyon megfog, a könyv végébe beírom az oldalszámot, és mellé írok pár hívószót, amiről eszembe tud jutni később is, hogy mi fogott meg abban az idézetben.
A könyv végébe, vagy plusz lapokra sokszor a gondolataimat is leírom; a bejegyzések írásához is sokszor ezeket használom fel. Mivel sokszor csak rövid időközökben tudok olvasni, az adott oldalon egy rovátkával azt is szoktam jelölni, hogy melyik mondatnál hagytam abba az olvasást, ez is nagyban könnyítette számomra az olvasást, hogy nem kell állandóan azt bogarásznom hogy az adott oldalon épp hol hagytam abba.
6.) Mi lehet Dosztojevszkij üzenete a mai kor emberének? Számodra milyen értéket közvetítenek a művei, milyen gondolatokkal lettél gazdagabb általuk?
Aki még nem olvasott tőle, annak meglepően hathat a következő állításom: Dosztojevszkijben az a nagyszerű, hogy mennyire egyszerű! Fantasztikus, ahogy ezt a bonyolult teremtményt, az embert, az összes rejtélyével, minden lelki mélységével, pokoli és angyali arcával együtt, mennyire egyszerűen írja le! Annyira logikusan, és hangsúlyozom: egyszerűen írja le a legbonyolultabb filozófia dilemmákat, hogy pontosan ezért hathat elemei erővel bárkire, függetlenül az adott olvasó társadalmi helyzetétől. Szertelenül, fecsegve ír, de amikor végigolvasod 10-50 oldalnyi gondolatmenetét – amivel kapcsolatban elsőre az az érzésed támad, hogy csak mondja és mondja –, befejezve mégis azt érzed, valami nagyon fontosat értettél meg általa az életről, és most már „mindent” értesz, most már „mindent” tudsz. Mégis visszaadni ugyanezt a „mindent” képtelen vagy, hiszen „minden” annyira bonyolult. És azt hiszem, ebben a feszítő ellentétben rejlik Dosztojevszkij írásművészetének a legnagyobb ereje.
Dosztojevszkijben az is fantasztikus, hogy sok regénye a mából nézve sokkal több értelemmel bír. Mintha egyre aktuálisabbá válnának a művei. Például a Feljegyzések az egérlyukból anithőse lassan mindannyiunk integráns hőse lesz. Ami akkor még fizikai értelemben vett szuterén lakás volt, egy odú, egy egérlyuk, az most mindannyiuk mentális üregévé kezd válni, ahol csak magunkat hallgatjuk, csak magunkról beszélünk, másokat esetleg kettes gyorsítóval; és a „lenni vagy nem lenni” már a saját, és mások vonatkozásában is értelmetlen kérdéssé vált számunkra.
Másik kedvenc példám az aktualitására A Karamazov testvérekben szereplő „A nagy inkvizítor” rész. Én ebbe a szövegbe belelátom az önpusztító fogyasztói társadalom és a közösségi média minden privátszférát feladó használatának teljes kritikáját is. Hátborzongatóan profetikus az a pontosság, ahogyan az emberben mint tömegben rejlő mélységekre érzett rá.
És még két dolog, amit szerintem nem hangsúlyoznak mások vele kapcsolatban: az egyik a humor, a másik pedig az izgalmasság! Például Ördögökön számtalanszor hangosan felnevettem, holott a cselekmény egészen drámai, de ő képes a legtragikusabb jelenetekbe is humort vinni. A fordulatai pedig sokszor felérnek egy krimivel is.
7.) Egyik videódban kitértél az olvasás függőségre illetve a könyvvásárlási lázra. Járjuk körbe kicsit ezt a témát! Kéne-e sajnálnunk rá a pénzt, egyáltalán káros lehet-e ez a függőség?
Mind az olvasás, mind a könyvvásárlás tud borzasztóan káros formát ölteni. De, hogy kinél, mi a határ, arra objektív mércét – mondjuk az egy évben vásárolt könyvek száma vagy a rájuk fordított összeg –, nem tudok meghatározni, mert ez az adott egyén élethelyzetétől függ. Viszont könyves tartalomgyártóként én érzek erre nézve felelősséget, hogy beszéljek erről. Én a kamera előtt ülve nem tudom megmondani, hogy X, Y mikor lépi át az ésszerűség határát, ezt mindenkinek magának kell mérlegelnie. Én azért beszélek fél-egy éves időközönként erről videóban, mert könyveket reklámozok, és semmiképpen sem szeretném, ha valaki az én hatásomra lépné át a saját életéhez mért, ésszerű határait.
8.) Azt is említetted, hogy csak olyan könyvet veszel meg, amit azonnal el is kezdesz olvasni. Mi alapján választod ki a következő olvasmányodat?
Ez egy nagyon friss, idei elhatározásom. Most úgy tűnik, ez bármilyen másik könyvvásárlási limitfogadalmamnál hatékonyabban működik, mert idén még csak egy könyvet vettem, és azt el is olvastam. Ez nem egy szigorú elhatározás, így bőven lehet, hogy fogok ezen felül is vásárolni idén. A célom az, hogy csökkentsem az olvasatlan könyveim számát.
Röviden összefoglalva én azt vallom, ha valakinek van pénze rá, vegyen könyveket, akár új kiadást, akár használtat; ha pedig később megbánta a vásárlást, akkor ajándékozza, vagy adja el, de semmiképpen se ostorozza magát utólag.
Hogy mit kezdek el éppen olvasni, az a teljes szabadság terepe. Sosincs listám, tervem az évre, ezt a fajta a szabadságot borzasztóan élvezem! Szabadidőmben csakis azt olvasok, amit akarok, és ebbe a fél évvel ezelőtti önmagam sem szólhat bele, egy tervet lobogtatva a szemem előtt. Persze most némileg viccelek, mert van egy olvasandó könyvek listám kb. 500-1000 könyvvel, de hogy mibe fogok bele, azt tényleg az adott nap hangulata dönti el.
9.) Szerinted mi tarthatja vissza az embereket a hírhedt nagyregények, az igazi hosszú klasszikusok elolvasásától, illetve valójában miért nem kéne tartanunk tőlük?
Szerintem ezeket a könyveket, különösen a hosszú, orosz klasszikusokat átjárja valami taszító, sznob légkör, hogy ezek biztosan nagyon elvontak, dög unalmasak, lassúak, tele vannak megjegyezhetetlen orosz nevekkel, és csak „haladó” olvasók merjenek belekezdeni.
Én Tolsztoj és Dosztojevszkij vonatkozásában mindenkinek azt tanácsolnám, kezdjen bele valamelyikbe, és meglátja, hogy ezek mennyire aktuálisak; a neveket meg egyszerűen ki kell írni hátra, vagy egy külön lapra. A lassúságukkal kapcsolatban, pedig azt tudom tanácsolni, hogy a mai, extrém gyors világunkban, pontosan ezekre a régi, klasszikus szövegekre van szükségünk, hogy az egészséges tempóra álljon vissza az elménk. Ha pedig nem érzed magad elég „haladónak”, akkor meg pont ezért kezdj bele egy ilyen olvasmányba, mert gyakorlással nagyon hamar rá fog állni az agyad a tíz soros mondatokra is.
10.) Van olyan kedvenc könyvvel kapcsolatos idézeted, amit itt hagynál nekünk útravalóként?
Ez a legnehezebb kérdés, mert az egész Dosztojevszkij-életművet itt tudnám hagyni útravalónak. Amit legszívesebben idéznék az Alekszej Fjodorovics Karamazov beszéde a kőnél, de az spoileres lenne. Így most egy részletet hagyok itt „Az író naplója” sorozatban megjelent egyik cikkéből:
„Ezt már negyvenhat óta tudom, amikor írni kezdtem, de lehet, hogy még régebben – és ez a tény nemegyszer meghökkentett, s nemegyszer ébresztett bennem kétséget, hogy mire való a művészet, ha ilyen tökéletlen. Valóban, figyeljék csak meg a való élet egyik-másik mozzanatát, még ha első pillantásra nem is olyan szembeszökő; ha van szemük, és használni is tudják, olyan mélységekre bukkannak bennük, amelyek a shakespeare-i mélységeket is túlszárnyalják. Hiszen minden azon múlik: kié a szem, és ki az, aki lát."
+ 1.) Szeretném bevezetni, hogy a bónusz kérdést ezúttal a meginterjúvolt adja, amit majd feltehetek a következő írónak/alkotónak.
„Mi az a gondolat benned az írásról/alkotásról/olvasásról, ami 2026-ban kikívánkozik belőled, amivel kapcsolatban – legyen az akár egy égető probléma, egy aggasztó jelenség –, fontosnak érzed, hogy az adott tényező, körülmény beszédtémává váljon, felhívva rá mások figyelmét is?”
A kérdés pedig, amit te kaptál az előző alkotótól:
„Számodra mit jelent az alkotás maga? A történetmesélés érdekel inkább, vagy az írás által valamilyen számodra fontos kérdésre/kérdésekre keresed a választ? Ha ez utóbbi (is), akkor mi foglalkoztat leginkább?”
Habár én nem vagyok író, de a választ olvasói szempontból próbálom megválaszolni. És most a 17 éves Dosztojevszkijt kell idéznem: „Hiszek magamban. Az ember titok. Ezt a titkot meg kell fejteni, és ha egész életedben ezt fogod fejtegetni, akkor se mondd, hogy elvesztegetted az idődet; ezzel a titokkal fogok foglalkozni, hiszen ember akarok lenni.
Olvasóként engem is ez a titok foglalkoztat. A saját magam és a környezetem megértésében segítenek a könyvek. Emellett, amikor az olvasmányaimról beszélek/írok, ez a folyamat ad nekem egy nagyon erős flow élményt, ami társul egyfajta küldetéstudattal, hogy minél több emberhez eljuttassam ezeket a könyveket.
Visszatérve az idézethez. Az olvasás nem feltétele, és nem is biztosítéka, de mindenképpen egy segítő módja annak, hogy emberek maradhassunk, a szó nemes értelmében. Ezt felejtettük el! Hogy önmagában már ez is egy nagy teljesítmény, sőt, nincs is ennél nagyobb! Embernek lenni, és embernek maradni, ebben segít nekem az olvasás. És ha alkotásnak fogom fel a könyves tartalomgyártásomat, akkor az alkotás számomra ennek a kifejezését jelenti.
***
Nagyon köszönöm az interjút és a munkádat, amit az olvasás népszerűsítésébe fektetsz!
Evelint megtaláljátok Molyon, Instagramon, Youtube-on illetve Tiktokon, ahol még több minőségi könyvet ajánl nekünk, amelyekben garantáltan nem fogunk csalódni.
