Tóthné Tóth Dóri a Hálalány műhely alapítója, két gyermekes édesanya, aki Youtube csatornát is vezet, ahol különböző praktikákat oszt meg velünk a mindennapi élet kihívásaival kapcsolatban a hála tükrén keresztül. Már egy ideje követem az oldalát, és mindig lelki feltöltődésben van részem a megosztott személyes példái által.
Az alábbi interjúban a hitről, a jól megválasztott szemléletmódról és természetesen a háláról beszélgettünk.
1.) A mai világban, ahol az énközpontúság dominál, az önzetlenség pedig egy kevésbé ismert fogalom, nagy szükségünk van a hála gyakorlására. Milyen fajta alázatra tanít bennünket a hála, és ez milyen változásokat indíthat el bennünk?
Az igazi hálát szerintem akkor fogjuk tudni a legjobban megtapasztalni, ha az egyenesen Istennel köt össze bennünket. A hála számomra elsősorban arra tanít, hogy nem én vagyok a világ közepe - ez már önmagában alázatot igényel, és valóban, ha ezt meg tudjuk adni önmagunknak, másoknak, Istennek, sokkal nyitottabbá válunk minden ajándékra, apró csodára, amit tapasztalunk a mindennapokban. Egy új nap, az egészségünk, a családunk, a képességeink, egy kedves szó vagy akár egy nehéz helyzetből kapott tanulság mind olyan dolog, amiért hálásak lehetünk.
A hála lecsendesíti az elégedetlenséget és az állandó hiányérzetet. Amikor elkezdünk arra figyelni, amink van, kevésbé fogunk azon keseregni, ami hiányzik, vagy nem elég jó. Ez pedig alázatra, bizalomra és nagyobb belső békére vezet.
2.) Több Instagram posztodban is említetted, hogy vezetsz hála naplót. Kérlek, mesélj nekünk egy kicsit erről! Mi célt szolgál ez a napló, illetve miért ajánlanád másoknak is ennek a bevezetését?
A hála napló számomra nem egyszerűen egy füzet, hanem egy eszköz arra, hogy tudatosan észre vegyem és megragadjam a jót az életemben. Az ember agya természeténél fogva sokszor a problémákat figyeli, hiszen azok megoldásra várnak és emiatt könnyen elsiklik a mindennapi ajándékok felett. A hála napló segít megállni és visszatekinteni egy-egy szép pillanatra, helyzetre vagy épp tanulságra, amit akár egy hibán keresztül tanultam.
Különösen nehezebb időszakokban szeretem visszaolvasni, mert ilyenkor emlékeztet arra az a sok száz lejegyzett emlék, hogy Isten korábban is jelen volt az életemben, és most is jelen van, sőt működik nap mint nap.
3.) Egyik Youtube videódban kifejtetted, hogy felmerülő problémáinknál, konfliktushelyzeteinknél, vagy az olyan szituációinknál, amikor túl vagyunk terhelve, mennyire fontos a szemléletmód váltás, amely aztán elvezethet bennünket a megoldáshoz. Hogyan építetted fel magadban azt a stratégiát, hogy ilyenkor célszerű egyet hátralépni, és megkeresni az adott pillanatban tomboló érzéseink forrását?
Ezt nagyon sokan kérdezik tőlem, és sajnos most sem tudok mást mondani, mint hogy én ilyen vagyok, ezekre egyből rááll az agyam. Nem találok erre más magyarázatot, mint hogy Isten már eredetileg belém táplált valami olyan jellemvonást, vagy adottságot, amit a sokévnyi tudatosság gyakorlás hatására még inkább jelen van. Én ha belekerülök egy helyzetbe, próbálok hátrébb lépni néhány lépést, hogy rájöjjek, hogy tudnám legközelebb jobban csinálni, hogy tudnék belőle tanulni, mit tudok belőle elvinni magammal, hogyan tudom a saját határaimat kijjebb tolni, hogyan tudok magamra büszke lenni, megkeresem, mit miért csinálok, miért szeretem/ nem szeretem. Ez számomra nem csak az önismeret része, de úgy érzem, így még izgalmasabban jutok előre az életben, de biztos vagyok benne, hogy ez Isten és az Ő Szelleme segítsége nélkül nem menne ilyen könnyen.
 |
| Dóri Youtube csatornáján ilyen témájú videóval is találkozhattok |
4.) Átformálta-e a háláról alkotott képedet az anyaság?
Oh az anyaság nagyon sok dologról alkotott képemet formálta át - óriási hála van a szívemben, hogy édesanya lehetek már lassan 6 éve. Az egyik legkülönlegesebb dolog, amit ezen keresztül megélek, hogy egy picit bele tudok érezni abba az őszinte, feltétel nélküli szeretetbe, amit Isten érez irántunk - pedig én egy hibázó ember vagyok, hát akkor milyen csodás, mély szeretet az Övé. Szóval igen, a hálát édesanyaként különleges megélni, hiszen megtanulod értékelni a jelent, az apróságokat, a teljesen hétköznapi, megszokott mozzanatokat, sőt az elmúlás szépségét is. Mindig van valami, amit épp élünk, de fél lábbal már búcsúzunk is tőle, ugyanakkor kaland az élet, mert mindig van egy újabb megoldandó feladat. Az élet kalandosságát anyaként kezdtem el felfedezni, azóta pedig valóban minden feladatra, kihívásra kalandként tekintek.
5.) Egy másik videódban tőled hallottam először azt az idézetet, hogy „Isten a hitem szintjén találkozik velem”, és ez annyira megtetszett, hogy én is felírtam a saját naplómba. Számodra mit jelent ez a kijelentés?
Igen, nagyon szeretem ezt a mondatot. Számomra ez azt jelenti, hogy mindig van még több, de az is meg van jutalmazva, ahol épp vagyok. Nagyon fontos, hogy az Istennel való kapcsolatunk napi szinten ápoljuk, javítsuk, mert az életünk teljesen más dimenzióba tud kerülni, ha közel vagyunk hozzá, ha a hitünk erős. Ez nem azt jelenti, hogy ne lennének időnként nehézségeink - de, nagyon sok van, az viszont már nem mindegy, hogyan, milyen állapotban vagy épp milyen hamar kerülünk ki belőlük.
6.) Mik segítenek neked a mindennapokban fenntartani az egyensúlyt a család, a személyes idő és a hitélet dolgai között? Tervező típusnak tartod magad, aki jól be tudja osztani az idejét?
Én nagyon szeretek mindent is megtervezni, rendszereteket kitalálni, azokat csiszolni, finomítani, de nagyon sokat kellett tanulnom abban is, hogy ezeket rugalmasan tegyem, mert két óvodás gyerek és egy vendéglátásban vezető pozícióban dolgozó férj mellett hát nem épp a kiszámíthatóságról szólnak a mindennapjaink. De megint csak azt tudom mondani, mint a gyerekeknél… kalandként fogom fel az egészet és kérem Isten bölcsességét reggelente a napomhoz és ebben rejlik általában a siker kulcsa.
7.) Te hogyan látod, miért fontos tisztában lenni a nőként betöltött szerepünkkel/szerepeinkkel, és mindezek ellenére vagy éppen ezeken keresztül „megélni a nőiségünket”, ahogy az egyik Instagram posztodban fogalmaztál?
Ez egy nagyon összetett kérdés, hiszen valamilyen módon ez személy és élethelyzet függő is, hogy kinek mi a szerepe. Szerintem nagyon fontos, hogy tudjuk, kik vagyunk Isten szemében, mert ebből fakad az identitásunk. Ma sok nő óriási nyomás alatt él: tökéletes anya, feleség, vállalkozó, háziasszony és még ki tudja mi minden szeretne lenni egyszerre. Én azt gondolom, hogy a nőiségünk nem elsősorban feladatokból áll, hanem abból, hogy kik vagyunk. Ha tudjuk, hogy szeretett és értékes gyermekei vagyunk Istennek, és ebben a szerepünkben, vagyis a Vele való kapcsolatunkban próbálunk egyre jobbak lenni, akkor az egyéni szerepeinket is sokkal egészségesebben tudjuk megélni.
8.) Nemrégiben elindítottad a Hálalány műhelyeket, és már nagyban készülsz a következő műhely megszervezésére. Honnan jött ennek az ötlete? Mire számíthatnak a résztvevők egy ilyen műhelyen?
A Hálalány Műhelyeken 3 dolog találkozik: a hit, az önismeret és az alkotás. Ez utóbbin keresztül ugyanis sokkal különlegesebb, intuitívabb módon tudunk önmagunkkal kapcsolódni, rálelni megoldásokra, vagy akár csak megfogalmazódik bennünk egy kérdés, amire nem is tudtuk, hogy szükségünk volt. Én magam jelenleg is végzek egy művészetterápiás képzést, amitől bár művészetterapeuta nem leszek, viszont az eszközökről, szemléletről nagyon sokat megtudok és így a műhelyeket is még tökéletesebbé tudom formálni. Minden workshopon az idei évadban egy-egy Bibliai női szereplő adja a havi tematikánk alapját, ugyanis az ő életéből próbálunk meg tanulni, inspirálódni, hogy fejlődjünk. És ami még igazán különleges és fontos ezeken a műhelyeken, az a női közösség ereje. Varázslatos, amikor mi, nők összejövünk és együtt beszélgetünk az Úrról és lelki témákról.
9.) Akadt-e olyan dolog, amelyért hosszú ideig nem tudtál hálás lenni, de végül sikerült meglátnod az érem másik oldalát, és ma már hálás tudsz lenni érte?
Inkább úgy fogalmaznám meg, hogy sajnos volt olyan, amikor éveken keresztül nem a hálás szemlélettel néztem valamire, pedig igazán lehetett volna, és bizony meg is lett a böjtje.
10.) Van-e kedvenc szentírásod, bibliai történeted, amely különösen sokat tanított neked arról, hogyan kell hálával telve élni az életet?
Talán az a kedvencem, amikor Jézus feltámasztotta Lázárt, vagy amikor a több ezer embert megvendégelte az 5 kenyérből és 2 halból. Ezeknél ugyanis azt olvashatjuk a Bibliában, hogy Jézus ELŐRE hálát adott. Annyira különleges, amikor már úgy tudunk hálatelt szívvel élni, még mielőtt megkaptunk volna valamit.
dd.jpg)
+ 1.) Szeretném bevezetni, hogy a bónusz kérdést ezúttal a meginterjúvolt adja, amit majd feltehetek a következő írónak/alkotónak. :)
,,Mi az a tulajdonságod, amire ma már büszke vagy, és rutinosan vagy benne, pedig néhány évvel ezelőtt még egyáltalán nem volt rád jellemző?'
A kérdés pedig, amit te kaptál az előző alkotótól:
,,Mi az a három dolog, amire a tinédzser/kisgyerekkori önmagad a legbüszkébb (lenne) a mostani önmagaddal kapcsolatban?"
Jajj ez egy csoda kérdés, olyan sokszor nekem is eszembe jut ez és motivál a mindennapokban.
1.) Hogy tavaly lefutottam a félmaratont, idén pedig a maraton van tervben az októberi, 30. szülinapom előtt.
2.) 2 gyerekes édesanyaként is jól nézek ki, sőt, jobban, mint fiatal koromban.
3.) Nagyon erős vagyok… lelkileg. Éltem meg nagyon nehéz időszakokat.. amiket talán sosem gondoltam volna. De az Úrba vetett bizalmam megtartott, a hitem erősödött, és büszke vagyok magamra, hogy nagyon erős nő vagyok. :)
Nagyon szépen köszönöm az interjút! Dórit megtaláljátok az Instagram oldalán vagy a Youtube csatornáján.
