Mai nap egy kivételes vendéggel készült interjút osztok meg veletek,
aki nem más, mint Tomcsik Nóra, A változások kora, és Az elveszett ifjúság szerzője.
„A változások koráról azt kell tudni, hogy egy négy kötetes sorozat, aminek
eddig két része készült el (a 2. Az elveszett ifjúság). A főhőse Henry
egy vörös szeplős fiú, aki szegény sorból származik, de nagyon bele van esve
Sarah-ba a grófkisasszonyba. A másik fontos szereplő George, Sarah bátyja, aki
örökölné majd a grófi címet, de inkább papneveldébe megy. Kettejük, valamint
George két lánytestvérének az útját, felnőtté válását követi végig a négy kötet
1909-től egészen 1921-ig. Az ő szemszögeikből ismerhetjük meg az eseményeket.
A
legtöbb szerep persze Henryé, aki mindenfélét kipróbál, hogy feltornássza magát
a társadalmi ranglétrán. Ennek a legfontosabb állomása, hogy tengerésznek áll,
ez később kulcsfontosságú lesz. A 2. kötet szól konkrétan a háborúról, és az
odavezető útról. Itt a hátországban és a fronton zajló élet is bemutatásra kerül.”
1.) Magyarországon nem egyszerű a
könyvkiadás. Miért döntöttél úgy, hogy belevágsz?
Amikor
belevágtam, őszintén szólva alig tudtam valamit az itthoni helyzetről. Írtam a
könyvet, közben többeknek megmutattam, és nagyon vágytam rá, hogy Henry
történetét megismertethessem másokkal is. Úgy döntöttem, próba szerencse, és
nem bántam meg.
2.) Milyen érzés volt, a nyomdából frissen
érkezve, először kezedbe venni a saját könyvedet?
Le sem tudtam venni a könyvről a szemem. A
grafikussal órákig nézegettük, mert alig hittük el, hogy ez tényleg az könyv,
amin annyit dolgoztunk. Fantasztikus érzés, még most is, pedig az első
„gyermek” lassan egy éves.
3.) Rendszeres írónak tartod magad, aki minden nap
ír valamennyit, ha törik, ha szakad, vagy csak amikor jön az ihlet?
Mindennap nincs lehetőségem írni, de a
fejemben folyamatosan ott kavarognak a cselekmények, aztán, ha lehetőségem van
rá, leírom. Ihletre nem várok, de az a fajta vagyok, aki csak akkor ül le írni,
amikor már megközelítőleg tudja, mit szeretne a papírra vetni. Persze aztán
mindig alakul a sztori, de ez már más kérdés.
4.) Mik inspiráltak az írás során: a könyvek,
a zenék, vagy a filmek? Hogyan segítettek neked?
A változások koránál ez olyan szerteágazó,
hogy nehéz volna megmondani. A Henry nevet például Henri de Toulouse
Lautrec inspirálta, mert tizenévesen lett az egyik kedvenc festőm, és
tetszett a Henry név. De nagyon sok film, regény, élmény segített, hogy ez a
történet olyan legyen, amilyen. Zenét mostanában főleg Trónok
harcát hallgatok, nagyon megihlet.
5.)
Honnan jöttek a címválasztások?
Címválasztás
nálam a leggyűlöletesebb része az írásnak. Általában az utolsó pillanatra
hagyom. A címekre kényes vagyok, azt szeretem, ha valami rövid, frappáns, és
sokatmondó. A változások koránál az volt a koncepcióm, hogy mind a négy
kötetben szerepeljen a kor, idő és ezeknek a szavaknak valami szinonimája. Az
elveszett ifjúságban is az ifjúság szó azt a korszakot, az ifjúéveket jelöli.
A harmadik kötet
címe majd Az új idők hősei lesz, viszont a negyedik nem
illeszkedik, annak egyelőre A hazatérés a címe.
6.) Élnél abban a korban, amiről írsz?
Igen, még a háború ellenére is. Tetszik az a
felfogás, a miliő, az öltözködés, az, hogy még kicsit ott a XIX. század
romantikája, de már minden egyre modernebb.
7.) Ha választanod kellene egy országot vagy
várost, ahol még nem jártál, de most alkalmad nyílna elutazni oda, mi lenne az?
Nagyon szeretek utazni, és számtalan ilyen ország
van, de most hirtelen Spanyolországhoz volna kedvem. Körbe vonatoznám
Barcelonától Andalúziáig, és utána írnek egy ott játszódó történetet. :)
8.) Ha a szereplőid közül egyet választhatnál,
akivel találkozhatsz, ki lenne az, és miért?
Mindig Henryt mondom, mert őt szeretem a legjobban,
de most azt hiszem, George lenne az. Szegénnyel nagyon kiszúrok a harmadik
kötetben, jó volna, ha elmondhatnám, miért kell ezeken keresztülmennie.
9.) A változások kora folytatásában, Az
elveszett ifjúságban, jelentős szerepet kap az első világháború. Milyen
mennyiségű kutatómunkát kellett ehhez végezned?
A
történelmi tény adatokat gyakorlatilag csak tankönyvekből, és hasonló
weboldalakról szedtem, mert ezek csak az alapot adták, amire a sztorit
fektethettem. A hétköznapi élet a lelkület már sokkal bonyolultabb volt, mert
arról nem írnak a történelemkönyvek. Regények, filmek, egy-két családi
elbeszélés segítettek, de utána kellett járjak napra pontosan eseményeknek, ha
például a Szarajevói merénylet keddre esett, nem írhatok szerdát… Mi van, ha
valaki utána néz. Szóval sok kis apróság kell. Ezt a folyamatot mindig nagyon
élvezem.
10.) A blogodon sok képet láttam az Ifjúság
végrendeletéből, és a Madárdalból. Ezek szerint nagy hatást
tettek rád ezek a filmek?
Igen, nagyon szeretem őket. Inspiráltak. A Madárdalt azóta
könyvben is beszereztem, de sajnos még nem jutottam el odáig, hogy elolvassam.
11.) Egyszerre írtad meg az első két részt,
vagy hagytál egy kis szünetet közte, hogy feldolgozd a történetet?
Tulajdonképpen ez anno egy könyvnek indult, de aztán
nagyon magával ragadott a cselekmény, és több részre duzzadt. A teljes történet
le volt már írva, és amikor úgy döntöttem, belevágok a kiadásba, külön szedtem
őket. Viszont Az elveszett ifjúság sokat változott, így az első kötet kiadása
után gyakorlatilag újra írtam.
12.) Az első részét volt megírni nehezebb,
vagy a másodikat? Milyen elvárásaid voltak magaddal szemben?
Mindkettőt, de más-más okból. Az elsőtől
nagyon féltem, mert ez a sorozat bevezetője. Jónak kellett lennie, hogy az
olvasók várják majd a folytatásokat. Viszont ez a kötet sokkal lassabb mederben
folyik még, ami nem mindenkinek jön be. Folyton rettegek, ha tudom, hogy valaki
olvasni kezdi. Ő az első „gyerek”, jobban féltem.
A második kötet lelkileg volt nehezebb. Háborúról írni nem könnyű, és sokszor egészen komor lettem tőle, háborúval álmodtam, sokszor félre is kellett tennem.
A második kötet lelkileg volt nehezebb. Háborúról írni nem könnyű, és sokszor egészen komor lettem tőle, háborúval álmodtam, sokszor félre is kellett tennem.
13.) Ha jól
tudom, már folyamatban van a harmadik része, és nem lesz könnyű dolguk a
szereplőidnek. Ki hasonlít rád leginkább, és ki a te szöges ellentéted?
A harmadik
rész nagyon borús lesz. A háború utolsó két évében vagyunk, de egészen más küzdelmek
is várnak a szereplőkre.
Henry az, akivel maximálisan tudok azonosulni. De
olyat, aki szöges ellentétem, már nehezebb megnevezni, mert mindegyikük
belőlem született. Talán Brian Hannigan, ő nagyon laza, nagyon vagány, és
közben pontosan tudja, mit akar.
Ahogy az írónő elképzeli a szereplőket |
14.) A változások korának kékes-zöldes árnyalatú borítója
van, amin George, és Henry látható. A második rész pirosas színben harmonizál.
Elárulod, milyen színvilágot képzelsz el a harmadik rész borítójának?
A színek mindig valamit szimbolizálnak. A
zöldes-kék az angol tájat, a vörös a vért/háborút. A harmadiknak kékes-lilás,
ultramarin árnyalatai lesznek, egyrészt a komorabb hatás miatt, másrészt, mert
a tengernek nagyon fontos szerepe lesz.
Tervek már vannak, de még nem álltunk neki.
15.) Egy kis kulisszatitok: az iskolában
szeretted a történelmet? :)
Nem ez volt a kedvenc tárgyam, de a 20. századot
nagyon szerettem tanulni. A történelmet amúgy főleg az olvasmányaim és
filmélményeim után szerettem meg, és most már szinte minden regény ötletem
ilyen témájú.
Köszönöm szépen Nórinak az interjút!
Hamarosan én is beszerzem a köteteket, és hozok nektek egy könyvajánlót!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése