Ottlik
Géza születésének 109. évfordulója alkalmából újra kézbe vettem az Iskola
a határont, és felelevenítettem a hozzá fűződő gondolataimat, amelyet ebben
a bejegyzésben szeretnék megosztani veletek. A mai nap jó alkalom arra, hogy kicsit
elmélkedjünk az író munkásságáról, vagy belepillantsunk néhány irodalmi értekezésbe,
amelyek hozzásegíthetnek a regény mélyebb megértéséhez. Én
nem kísérelek meg ilyen kaliberű elemzésbe fogni, hiszen éppen csak a
felszínt kapargatom, mindazonáltal remélem, hogy a témával kapcsolatban tudok majd tartalmas gondolatokat közvetíteni.
Kezdjük ott, hogy Az Iskola
a határon az a fajta regény, amely túlságosan összetett ahhoz, hogy első
olvasásra minden mélységében fel lehessen fogni; vagy egyáltalán meghatározni, hogy miről szól. Rengeteg témát magába foglal, és érezhetően lappang egyfajta
titokzatosság a sorok mögött, ami számos olvasóval
együtt engem sem hagy nyugodni.
Az író neve számomra egyet
jelent Kőszeggel, és számtalan alkalommal bejártam a regény helyszíneit, hogy elmélkedjek arról, vajon mi késztette arra Ottlikot, hogy újra és
újra megírja ezt a regényt – csak más cím alatt, esetleg másik szereplőgárdával. A művei nem választhatók el élesen egymástól, ebben bejegyzésben
azonban csak az Iskola a határonra szeretnék fókuszálni.
