2017. augusztus 29., kedd

Szombathelyi szovjet/huszár laktanyák



Szombathelyen, a 11-es Huszárúton több, mint 14 ezer négyzetméternyi, több száz hektárnyi vadregényes táj terül el, itt -ott régi, rozsdás lámpák bukkannak fel, az ágak recsegve törnek ketté a cipőd alatt, és csak az elsuhanó autók hangját hallod. De távolabb már csend van. Ez teljesen más világ. Széttöredezett aszfalt alól csipkebogyók és fenyőfák nőnek. Elhagyatott, titokzatos, kinek mit jelentenek a romos házak. 




Az idegenvezetőnk sok érdekes dolgot mesélt: hajdanán, az 1800-as években a 11. huszárezred lakta. A kedvenc sztorim: az ezredkasszát valaki ellopta, és nagy felháborodást keltett, mert nem ez volt az első alkalom. De egy tyúk elkezdett kapirgálni és megtalálta a széfet, a katonák pedig ennek annyira megörültek, hogy elnevezték ez ezred csirkéjének, és olyan nagy becsben tartották, hogy nem vágták le, és miután meghalt, kitömették. Sőt, volt egy helyi lap, aki mindig egy kis cikkben tudósított a tyúk hogylétéről! 

Régen - ez nem saját kép, a Google-ról van
(A nagyobb méretért kattintsatok rájuk!)


I.világháborús emlékmű az elesettek neveivel
A tiszti szállások egyike kívülről -
olyan barbárságra is csak az oroszok képesek, hogy a téglát fehérre és sárgára fessék be…

Az aszfalt utakat és a betontereket már a szovjetek építették, mert egykor nemcsak a huszárok lakták ezeket az épületeket, hanem a szovjetek, tehát ebbe mindenféle népség beletartozik, az ukrántól elkezdve a grúzon keresztül, minden. Az előtérben a tiszti laktanyák kaptak helyet, néhányat felújítás alá helyeztek, talán egyszer múzeum lesz belőle. Mindenesetre a műemlék bélyeg rajtuk van, az önkormányzatnak hála.



Gyakorlótér, és tankmosókat is megnéztünk, régen a betonterek mellett volt a lovarda, amit a háború alatt bombatalálat ért, a ruszkik teljesen lebontották, és a téglákat beleépítették az iskolákba.

Ahol egykor tankok vonultak végig...

A tábori kórház messziről

És közelről...

A katonai kórház elképesztő állapotban van, csodával határos, hogy még áll, bemenni egyenesen életveszélyes, nem lehet tudni, melyik pillanatban szakad le a tető. Az idegenvezetés után mégis besunnyogtunk az egyikbe, de csak az alsó szintet néztük meg, a padlásra már fel se engedtek volna minket. 


Az oroszok '89-es kivonulásuk után szinte semmit sem hagytak hátra, a graffitik egyértelműen a modern kor banditáinak művei, bár bent a falakon fellelhető egy-egy orosz mondat, piros tűzszekrény táblája, és összetapadt, koszos újságpapírok, melyeken még fekete-fehér képek is vannak. A kapcsolókat, a lámpákat és a konnektorokat leszerelték, a drótok kilógnak a falakból. Sok ablakot befalaztak, az üvegek egytől egyik hiányoznak.

Mondjátok, hogy csak írrónia,
hogy majdnem egy Magyarországhoz hasonlító lyuk tátong a falban!

Az ajtó eleve ki volt döntve (ahol egyáltalán még volt), és csak azon keresztül lehetett bemászni. Odabent összedőlt bútorok, falnak támasztott lécek, feketére meszelt falak fogadtak. (Ez utóbbi úgy vettem észre, igen nagy divat volt az oroszoknál) még egy térkép körvonalait is felfedeztük a falon. 

Szétrongált ablak és képkeretek.
Talán egykor Sztálin képek lehettek bennük? 

Térkép körvonala a falon, a felirat szerint valami Köztársaság
És valószínűleg újságpapírral tapétáztak, mert a falról leszedtem egy darabot, az egyik felé orosz felirat, a másikon meg valami virágminta.  

         
Virágmintás, újságtapéta

Rálátás a természetre

Régi vágyam teljesült, és nagyon megörültem a lehetőségnek. Köszönöm az élményt!





Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése