Eredményes április

Bizakodva néztem az új hónap elébe, amely olyan gyorsan telt el, hogy alig bírtam felfogni. (Ez részben annak is köszönhető, hogy rengeteg minden történt.)

□ A MasterCard pályázaton idén sem sikerült bejutnom a tíz döntős közé, ami motivál abban, hogy tovább fejlődjek.

□ Még egy kiadó visszautasította az Elhallgatott dalainkat, arra hivatkozva, hogy a témaválasztás miatt nem tudják kiadni. Elszántan próbálkozom tovább, amíg a regény meg nem találja a helyét. (Természetesen nem esnek jól ezek a visszautasítások, ám ilyenkor mindig arra gondolok, ha feladom, akkor soha nem lesz belőle semmi. Ez az én történetem. Nem fogja más megcsinálni helyettem. Muszáj tovább menni, mert ahogy az előző bejegyzéseimben is írtam, csakis így lehet elérni a magunk elé kitűzött céljainkat. Az idő elteltével egyre tisztábban látom, milyen regényt is írtam, mik az erősségei, és úgy érzem, megéri a belé fektetett energiát, hogy végül eljuthasson hozzátok.)

□ Átdolgoztam az egyik novellámat (Partra vetett város) egy fél oldalas szösszenetté, majd beküldtem az Álljon meg egy novellára! pályázatra, illetve a Gabo is újra meghirdette a SFF pályázatát, amire a Gyönyörű maradványokkal tervezek benevezni, ám előtte még rendbe kell szednem, hogy beleférjen a megadott terjedelembe. Nagyon izgalmas ez a folyamat. Ilyenkor szeretem kinyomtatni az adott írást, hogy papír alapon is a kezembe foghassam, és másként tudjak rátekinteni, miközben javítom a bevált szempontjaim alapján.

□ Ezen kívül felfedeztem, hogy van még egy novella ötlet a fejemben, legalábbis annak csírája, amelyet jó lenne a közeljövőben kidolgozni, és meglátni, hová fut a történet. Még munkacímet sem adtam neki, annyira kezdetleges – de szintén a weird, sci-fi kategóriába sorolható.

□ Annak ellenére, hogy a munka mellett két hete hozzá sem tudtam nyúlni az aktuálisan íródó regényemhez (Ami belőlünk maradt), ebben a hónapban mégis sokat tudtam haladni vele. Jelenleg átléptem a 61 ezer szót, és az első nagy rész vége felé járok (összesen 5 nagy rész lesz), tehát a regény egy ötöde lassan elkészül. Azt hittem, az első része (amely tulajdonképpen a ,,bevezető", ám mégis megalapozza a főszereplőt és a fontosabb mellékkaraktereket), jelentősen rövidebb lesz, az események mégis magukkal sodortak (ahogy azt rendszerint lenni szokott), és habár megterveztem, mit szeretnék bele, azon kívül egy csomó más mindent is felfedeztem, amely mellett nem mehettem el szó nélkül. Annyira hiányzott ez az érzés, amikor élni kezd az általam megteremtett világ!

□ Számos új könyvet beszereztem ebben a hónapban, és olyan olvasmányokra sikerült sort kerítenem, amelyek szinte mind elnyerték a tetszésemet. Idén csökkenteni szeretném az olvasatlan könyveim listáját, ami pedig nem vált kedvencé vagy nem olyasmi, amit szívesen újraolvasnék, azoktól megszabadulok, hogy hely legyen a polcomon a többinek, és csupa olyan kötetek maradjanak, amelyeket egytől-egyig ismerek és szeretek.

Megismerkedtem Alexandre Barrico munkásságával (a Selymet és a Novecentot olvastam eddig tőle), de továbbra is fogom keresni a könyveit. Nagyon gondolatébresztő, ahogy a szavakkal és a különböző műfaji stílusokkal játszik, emellett pedig remek mesélő.

Klasszikusok terén a Dűne harmadik részével, illetve A lepkegyűjtővel folytattam a sort. A kevesebb több című regény is terítékre került, hiszen egyre inkább érdekel ez a téma, és magam is tapasztalom ennek a módszernek jótékony a hatásait, a könyv pedig tartalmazott néhány hasznos tanácsot arra vonatkozólag, hogyan alkalmazzuk ezt a mindennapokban, vagy egyáltalán hogyan álljunk neki, hogy sikeres tervet tudjunk kitűzni magunk elé. (Annak ellenére, hogy olvasmányosnak és könnyen fogyaszthatónak találtam, kicsit többet vártam volna tőle. Nekem inkább önéletrajzi jellegűnek tűnt, mint tényleges kézikönyvnek.)

 □ Következzen néhány kiemelkedő film, amelyet ebben a hónapban láttam: az Álom luxus kivitelben (1961), és a Római vakáció (1953) teljesen elvarázsolt. Volt egyfajta ártatlan bája ezeknek a filmeknek, ami miatt érdemes lesz majd többször újranézni őket.

Brooke Shileds: Pretty baby (2023) dokumentumfilm szintén a hónap legjobbjai között szerepel. Brooke (akinek a karrierjéről azelőtt szinte semmit sem tudtam), őszintén vall Hollywood csillogásának sötét oldaláról, az őt ért zaklatásokról, és traumák feldolgozásának nehézségeiről. Nyomon követhetjük egy erős nő életútját, aki képes volt talpraállni, az elvárásokkal szembe szállva megvalósítani az céljait, saját családot alapítani, és rálelni a megérdemelt boldogságra. Egyszerre megrázó és inspiráló film.

Nem csak ez volt az egyetlen, amely jól összetörte a szívemet. Nem sokkal utána találtam rá a Ments meg, uram! (1995) című filmre, amely a halálsoron játszódik, és egy állítólagos gyilkossággal elítélt férfi utolsó napjait, valamint az élettel való megbékéséét követi nyomon (ebben pedig egy apáca próbál a segítségére lenni). Szuper alkotás, teljesen megérdemelt az Oscar díj. (Tim Robbins nem csak jó színész, hanem kiváló rendező is!)

□ A Sógun sorozatra már nagyon kíváncsi vagyok, helyette mégis a Nyerd meg az életed-et (2021) kezdtem el, amelybe csak bele akartam nézni, aztán végül, ahogy az lenni szokott, két nap alatt ledaráltam az egészet.

□ Egyebek, hétköznapi dolgok: egy teljes napra ismét felkértek tolmácsnak, amelynek keretében lehetőségem volt meglátogatni a felújított, csodaszép jáki templomot. Legalább harminc cigaretta márkát megtanultam, beavattak a tapétázás és a falszigetelés rejtelmeibe, többször adtam vérplazmát, készítettem rajzot megrendelésre, meggyes lepényt sütöttem a kollégáknak (jé, már ilyet is tudok), ma pedig hollandul álmodtam, holott egyetlen szót sem értek ezen a nyelven.

(Dióhéjban ennyit terveztem írni az áprilisról, a májusi élménybeszámoló minden bizonnyal hosszabb lesz, ugyanis megvalósításra kerül egy várva várt utazást, amelyre már most javában készülök.)