Idén látott kedvenc filmek

   Filmekből elég vegyes az ízlésem, idén is sok jó alkotással találkoztam. Ruben Brandt-ot nagyon szerettem volna megnézni, de sajnos nem jutottam el rá a moziba, ellenben tartottam egy Harry Potter maratont, ami a könyvekhez is meghozta a kedvem. Amiket nem említek a listában, de mindenképp érdemelnek pár sort: nagyon tetszett a Viszlát Christopher Robin, hiszen Micimackó örök, és még ennyi idő után is szükségünk van rá. A Hét nővér sci-fi is említést érdemel, mert amellett, hogy hihetetlenül izgalmas, Noomi Rapace ismét megmutatta, hányféle karaktert képes eljátszani egyszerre. A hely pedig felettébb érdekes alkotás, a történet szerint egy ismeretlen férfi egész nap a kávézóban ül, számos ember jár hozzá, akiktől különböző csínyeket, bűntetteket kér cserébe, hogy megvalósuljanak a kívánságaik. Vajon mire vagyunk képesek azért, hogy megkapjuk, amit legjobban szeretnénk? 

   A filmek nincsenek rangsorolva, nem tudnék dönteni közülük. Vannak régebbiek is, melyeket idén pótoltam be, és sajnáltam volna, ha kimaradnak az életemből.

        1.) LOVING VINCENT

   

Hasonló művészfilmhez eddig még nem volt szerencsém, belegondolni is elképesztő, mennyi munka állhat mögötte, ha képkockánként festették meg. (Több mint 65 ezer darab!) A film van Gogh halála körül forog, tulajdonképpen egy nyomozás története.

A fekete-fehér jelenetek próbálják ellensúlyozni az élénk színeket - főleg a rikító sárgákat -, a szemet így is megerőlteti, de határozottan érdemes végignézni. Igazi művészfilm, a látványvilága csodálatos, az embernek mosolyt csal az arcára a rengeteg híres festmény, amely felbukkan a jelenetekben. 

Csak ajánlani tudom, hasonlót még nem láthattatok.

        2.) A LEGNAGYOBB SHOWMAN

A legjobb filmzene ebben az évben tagadhatatlanul a Legnagyobb showmant illeti. Durva függőséget okozott. Amúgy is musical-mániákus vagyok, ezért tökéletes lelki felüdülés nyújtott. A történet nem nagy kunszt, Hugh Jackman-ről eddig is tudtuk, hogy jól tud énekelni (Nyomorultak), most azonban annyira egyben volt a zene, a szöveg, a látvány, hogy teljesen levett a lábamról. Ezt csak nézni, és élvezni kell!  

3.) A NÉMA FORRADALOM

Emelett nem szabad szó nélkül elmenni. Bevallom, nem hittem volna, hogy a Mansfeld film után jöhet még valami, ami ’56-ról szól, és annyira odavág, hogy a moziban szinte végigülöm a teljes stáblistát, és utána is nehezen tudok felállni.

Nagyon szeretem ezt a témát, habár közel sem volt olyan dicsőséges, mint amilyennek manapság lefestik. Ugyanakkor tagadhatatlanul történt valami. Valami nagyszabású, óriási horderejű dolog, mely egész Európában visszhangot vert, elhozva a reményt, hogy eljöhet a változás – talán még az NDK-ban is. Mikor megkérdezik, miért érdekel annyira ez az esemény, azt felelem: mert a fiatalok forradalma volt. Katonák helyett egyetemisták, tizenévesek, és középiskolások harcoltak. Hogy mennyire fontossá vált a fiataloknak ez az ügy - nem csak Magyarországon -, jól szemlélteti A néma forradalom. 

Az NDK-ban egy végzős, érettségi előtt álló osztály szolidaritásból elhatározza, hogy pár perc néma csenddel állnak ki a magyarokért. A pillanat hevében bele sem gondolnak, mekkora botrány kerekedhet belőle, és milyen következményekkel kell majd számolniuk.

Nagyon tetszett, ahogy film az egész huszadik századot megszemélyesíti az osztály szerepében: régi traumák, a szülők sötét náci múltjai, a kitaszítottak, az államellenségek, és akkor ott van mi forradalmunk.

Végig az járt a fejemben, én mit tettem volna, hogyan döntöttem volna a diákok helyében. A film egyik kulcsmondata ott hangzik el, mikor az igazgató fáradtan felteszi a kérdést: ugyan, ebből mi haszna a magyaroknak?

Nagyon örülök, hogy moziban nézhettem - még sokszor elő fogom venni. Csak ajánlani tudom, végre egy olyan alkotás, amely a diákoknak testközelbe hozhatja ezt a korszakot, és annak jelentőségét.

4.) A BÁBA

   Ez a film vagy tetszik, és érted a mondanivalóját, vagy utálni fogod és undorítónak tartod. Valahol az is. (Komolyan egy SS tisztet akar pozitív főhősként rám erőltetni? gondolhatja a néző) Végre nem egy szokásos film, a csúnya németek kontra hős Szövetségesek felállással. Itt finnek vannak, amikor szinte minden finn németnek minősül, nem is lehet eldönteni, ki kinek az oldalán harcol.   

   Az első gondolatom az volt, miután megnéztem: ezt a nekem írták.  Nem sok filmben látni, hogy megpróbálnak azzal is foglalkozni, vajon mi játszódhat le egy náci katona lelkében, miközben pl tömeggyilkosságot kell elkövetnie. Vagy rosszabbat. Nézzétek meg, és döntsétek el ti magatok!

      5.) DER HAUPTMANN

Ez a film az idei év egyik gyöngyszeme. Háromszor láttam angolul, egyszer németül, és még mindig rácsodálkozom az eddig számomra ismeretlen Max Hubacher játékára, aki félelmetesen jól alakítja a háború utolsó heteiben menekülő német katonát. A történet szerint talál egy tiszti egyenruhát, és századosként elparádézva, a tisztek előjogait élvezve igyekszik túlélni azt, ami még hátra van. A néző teljesen együtt tud érezni vele, és csak akkor döbbenünk rá, hogy maga is szörnyeteggé vált, mikor már túl késő. Döbbenetes alkotás.

Csakis fekete fehérben lehetett ennyire élethűen megalkotni a filmet. Simán elhiszem, hogy ez pont így történt. A vágás nélküli kameramozgások, valamint a hosszú ideig némán játszó szereplők mind fokozzák a hangulatot. A kedvencem a film legvégén látható felvétel, mikor már megy a felirat, és a színészek a korhű ruháikban igazoltatják a járókelőket az utcán. Hát az valami zseniális a rendező részéről! 

Nagyon megrázó és emlékezetes alkotás. 

      6.) AMERIKAI HISTÓRIA X

Edward Notron három zseniális filmjét pótoltam be az idén: a Harcosok klubját, a Legbelsőbb félelmet, illetve az Amerikai história X-et, melyet egyszer lát az ember, és soha többé nem felejti el. Félve néztem meg, nem igazán tudtam, mire számíthatok a rasszizmus kapcsán, de sokkal többet adott, mint reméltem, és nagyon a földhöz vágott. A legsúlyosabb film, amit ebben az évben láttam, és talán az egyik legmaradandóbb is. Finomkodás nélkül tárja elénk a börtönök könyörtelen világát, a neonácikat, felveti a kérdést, vajon honnan ered a zsigeri gyűlölet, lehet-e orvosolni, és létezik-e gyógyulás a megtört léleknek. Nem tudom, lesz-e erőm újra megnézni, de az biztos, hogy Edward Norton ment a kedvenceim közé. 

    7.) GOD’S NOT DEAD!

A helyzet nagyon ismerős, a film pedig nagyon elgondolkodtató. Az alapszituáció szerint egy vallásos elsőéves egyetemista felveszi a filozófia tantárgyat, de rögtön az első órán szembesül a nehézséggel: a tanár tanult ember révén kijelenti, hogy a tudomány és a vallás nem összeegyeztethető egymással, ezért az a kérése, hogy minden diák írja rá egy papírra: Isten nem létezik. Isten HALOTT. Ezt a srác képtelen megtenni, erre a tanár kipécézi magának, és mindent megtesz, hogy megnehezítse a dolgát; ezentúl az órái utolsó húsz percét megkapja, hogy bebizonyítsa, Isten mégis létezik.

Nagyon régen akartam már egy ilyen filmet - bemutatja, milyen nehéz emberként, főleg fiatalként, ha ki akarsz állni azért, amiben hiszel - de határozottan megéri. 

Akinek fontos szerepet játszik az életében a hit, azoknak kötelező a megtekintése!