2020 legjobb olvasmányai

 

Hosszas töprengés után végül sikerült összeszednem az idei öt legjobb olvasmányomat. Habár kedvesebb könyvet olvastam, mint szerettem volna, így is akadtak igazi különlegességek, amelyekre sokáig fogok emlékezni. Íme a listám (itt már nem rangsoroltam):

1.) J.R.R. Tolkien: A gyűrűk ura

Ezt a történetet nem kell bemutatni senkinek, ennek ellenére én sokáig még azt sem mondhattam el magamról, hogy mind a három részt láttam. Szégyen, nem szégyen, de csak idén jutottam el oda, hogy elolvassam A gyűrűk urát.

Tolkien fantasztikus részletességgel dolgozta ki ezt a világot, és ugyanilyen alaposan tárja az olvasó elé. A történetvezetés lassú, ám végig lekötötte a figyelmemet, mindig találtam benne valamit, ami miatt tovább akartam olvasni. Sokakkal ellentétben én Frodót is szerettem, és meg tudtam érteni, de a kedvenc szereplőm mégis Samu lett, aki jóban-rosszban hűségesen kitartott a barátja mellett.

,,Összességében azt kell mondanom, nem csoda, hogy alapműnek tekintik ezt a terjedelmes, és hihetetlenül részlet gazdag tündérmesét, amelyből mindenki, aki rászánja magát az elolvasásra, tud valami újat tanulni."

A teljes értékelésemet a könyvről itt elolvashatjátok a Molyon:

https://moly.hu/konyvek/j-r-r-tolkien-a-gyuruk-ura/en-es-a-konyv/e_w

 

2.) Dmitry Glukhovsky: Metró 2033

A sci-fi világában már jóval otthonosabban érzem magam, mint a fantasy-ban. Idén nem csak tömérdek orosz filmet néztem, hanem számos orosz író regénye is a kezembe akadt. Fogalmazhatunk úgy, hogy 2020 Glukhovsky éve volt, mert szinte az összes könyvét elolvastam vagy éppen újraolvastam. (Csupán kettő maradt ki, azokat meghagytam a jövőre.) A Metró 2033 helyéért még versenyben volt a szerző Futu.re című könyve, ám végül ez előbbi mellett döntöttem, ugyanis a részletesen kidolgozott Metró térkép és a különleges atmoszféra, amit teremteni képes, azt kevés sci-fi regény képes utánozni.

(Az itteni kép a Metró számítógépes játék változatából van, eddig kétszer játszottam ki, egyszer a könyv elolvasása előtt, egyszer utána, és meg kell állapítanom, igazán minőségi munkát végezek a készítők.)

 „Kemény, sötét, szívós, oroszos, mindeközben olyan sci-fi, amely rémisztően valósághű jövőképet hordoz magában egyes elemeit leszámítva. Annyira élveztem, hogy alig bírtam letenni, és addig nyújtottam az olvasását, ameddig lehetett, hogy minél tovább tartson.” 

     A teljes értékelés itt olvasható: https://moly.hu/konyvek/dmitry-glukhovsky-metro-2033/en-es-a-konyv/e_w

3.) John Steinbeck: Édentől keletre

Az idei leghosszabb könyvem volt A gyűrűk urát leszámítva. Steinbecktől ezelőtt még nem olvastam semmit, de az biztos, hogy nem ez volt az utolsó regényem tőle. Az író ugyanis a jellemrajzok nagy mestere, több generációt vezet végig a regényben, és mindegyik szereplő élő, hús-vér embernek tűnik, akik szinte életre kelnek a szemünk előtt. Az Édentől keletre lényegében Káin és Ábel modern változata, Cal és Aron az, akin keresztül beteljesedik a Trask család sorsa.

Bővebben itt írtam róla:

https://moly.hu/konyvek/john-steinbeck-edentol-keletre/en-es-a-konyv/e_w

 

4.) Arkagyij Sztrugackij, Borisz Sztrugackij: Stalker

Nehéz elmondani, mi mindent jelent nekem ez a történet. Különösen a film. Az egyik kedvenc klasszikus művem a Stalker, így nem volt kérdéses, hogy ezt a regényt – ami alapján Tarkovszky később megrendezte a filmet –, muszáj olvasnom. Egy külön bejegyzést lehetne írni csupán az elemzéséből, legyen szó akár a filmről, vagy a könyvről. A Stalker az iskolapélda arra, hogy „nincs szükség űrlényekre, különleges tömegpusztító fegyverekre, robot-emberekre, sőt egy másik galaxisbeli kolóniáig sem kell elmenni, hogy olyan csontig hatoló atmoszférájú sci-fit kapjunk, amely az egyik legcsillogóbb égköve a műfajnak.” 

Itt a teljes értékelésem:

https://moly.hu/konyvek/arkagyij-sztrugackij-borisz-sztrugackij-stalker/en-es-a-konyv/e_w

5.) Lionel Shriver: Beszélnünk kell Kevinről 

Az év legaktuálisabb, és legnyomasztóbb könyve. Képzeljünk el egy anyát, aki nem képes szereti a saját gyermekét...

„Helyenként kiakasztó, irritáló, megbotránkoztató, de akkor is, ez a történet komoly mondanivalóval rendelkezik, és olyan témát boncolgat, amibe nem sok író meri belevágni a fejszéjét. Lehet eszelősnek nevezni a szerzőt, aki ilyesmit kitalál, lehet imádni vagy utálni ezt a regényt (olvastam róla hideget, meleget is), az azonban biztos, hogy képtelenség szó nélkül elmenni mellette.
   Számomra így hangzik az a kérdés, amin az egész nyugszik: „Mi történik akkor, ha valakitől megvonjuk a szeretetünket? Egyáltalán, milyen emberré válhat?"

„Nem elég a filmet megnézni, akármilyen nehéz is ez a regény, megéri rászánni az időt, mert nem lehet egyhamar elfelejteni. Utána ha csak egy kicsit is, de más szemmel fogunk a gyerekekre nézni, vagy akár óvatosabban, felelősségteljesebben kezelni a szülői mivoltot, mert azok, akik félvállról veszik – nem mondom, hogy olyan súlyos következményekkel lesznek kénytelenek számolni, mint Eva –, de előbb-utóbb vissza fog ütni.” 

A teljes értékelés itt olvasható: https://moly.hu/konyvek/lionel-shriver-beszelnunk-kell-kevinrol/en-es-a-konyv/e_w