Idén látott kedvenc filmek

   Filmekből elég vegyes az ízlésem, idén is sok jó alkotással találkoztam. Ruben Brandt-ot nagyon szerettem volna megnézni, de sajnos nem jutottam el rá a moziba, ellenben tartottam egy Harry Potter maratont, ami a könyvekhez is meghozta a kedvem. Amiket nem említek a listában, de mindenképp érdemelnek pár sort: nagyon tetszett a Viszlát Christopher Robin, hiszen Micimackó örök, és még ennyi idő után is szükségünk van rá. A Hét nővér sci-fi is említést érdemel, mert amellett, hogy hihetetlenül izgalmas, Noomi Rapace ismét megmutatta, hányféle karaktert képes eljátszani egyszerre. A hely pedig felettébb érdekes alkotás, a történet szerint egy ismeretlen férfi egész nap a kávézóban ül, számos ember jár hozzá, akiktől különböző csínyeket, bűntetteket kér cserébe, hogy megvalósuljanak a kívánságaik. Vajon mire vagyunk képesek azért, hogy megkapjuk, amit legjobban szeretnénk? 

   A filmek nincsenek rangsorolva, nem tudnék dönteni közülük. Vannak régebbiek is, melyeket idén pótoltam be, és sajnáltam volna, ha kimaradnak az életemből.

Idén olvasott 5 legjobb könyv

   Idén 102 könyvet volt szerencsém elolvasni, ezekből nehéz bármiféle listát felállítani. Sok kedvencet avattam, igyekeztem különböző, addig sosem hallott íróktól is olvasni, hogy minél több élménnyel gazdagodjak. Többnyire történelmi témákból válogattam, ezért a listám háborús könyvekből fog állni, de közben olvastam prózát és fantasztikus irodalmat is.

    Az alább említésre került könyveken kívül nagyon tetszett még a Patkányháború, ami az Ellenség a kapuknál film alapjául szolgált, valamint a klasszikus Gépnarancs, melyhez hasonlót - legalábbis, ami az orosz szavakkal teletűzdelt szöveget illeti -, még nem olvastam. Odáig voltam József Attila összes verséért, de említésre méltó Kosztolányi Dezső Esti Kornélja, és Ralf Rothmann: Tavasszal meghalni című regénye, amely nemcsak azért különleges, mert német SS katonákat helyez a középpontba, hanem mert hazánkban, Székesfehérvár és Győr környékén játszódik.

   Lássuk is a dobogós helyezetteket!

Hamburger László emlékére - interjú

Ma egy különleges ember emlékére szeretnék hozni egy bejegyzést, Laci bácsi 2018. 03. 23-án távozott közülünk. 94 évesen. Ezzel a kis visszaemlékezéssel is le szeretném róni a tiszteletemet, azon kívül, hogy lehetőségem lesz ott lenni a temetésén. Kivételes ember volt, egy nehéz életúttal. Mindig azt mondogatta, hogy nem haragszik senkire, habár rengeteg szenvedésben és szörnyűségben volt része.

Azt tudni kell, hogy gyerekkorom óta ismertem, és tudtam, hogy zsidó, de akkor soha nem merült fel bennem, hogy esetleg… Aztán egyszer apu száján kicsúszott valami a lágerekről. Nagyot néztem. Nem tudtam elhinni, hogy egy ilyen vidám és nyitott ember hasonló dolgokat átélhetett. A szeme mindig tiszta volt, simán letagadhatott volna pár évtizedet a korából. Semmi harag nem volt benne, csak szeretet áradt belőle. Imádtam a humorát. Mikor hozzájuk mentünk, kesudióból kínált, és nála ettem először kovásztalan kenyeret meg pászkát. Nagyon szeretett mesélni. Ezért hagytuk, hadd meséljen…

Aztán, jött az írós korszakom, felkerestük, hogy arról kérdezzük, amiről még soha. Akkor még javában írtam a regényemet, - azért mentem, hogy Laci bácsi testközelbe hozza a második világháborút. Kicsit feszengtem a találkozó előtt, féltem attól, vajon, mi mindent fog elmondani nekem…

Az alábbi interjút 2017. 04. 13-án készítettem. (Az ő engedéllyel teszem közzé ezt a részletet, - már régebben rábólintott, csak halogattam legépelni a rengeteg hanganyagot. Sokat mesélt még az 1956-os forradalomról, a felszabadulásról, az amerikai életéről, de most a háborús emlékeire koncentrálok.)

Ezen a linken el tudjátok érni a rövid életrajzot. Először érdemes ezt végigolvasni, mert én nem csinálok rövid összefoglalást, - a beszélgetésünk jóval személyesebb, és jobban kifejti ezeket az eseményeket.  

Hemingway: Búcsú a fegyverektől

Nekem ez búcsú volt az életkedvtől . A kritikám erősen spoileres, ennek tudatában olvasd tovább! 

Filmajánlók, avagy Horthy és a Zabhegyező

 Walking with the Enemy

Nem hiszem, hogy bárkinek is mondana valamit ez a cím, mert nem játszották a mozikban, és nincsen fent az online oldalakon. Nem értem, hogy miért van ennyire elrejtve, hiszen ez egy „gyöngyszem” a maga módján. A Séta az ellenséggel, vagy Együtt az ellenséggel címszó alatt befutott néhány cikk a hazai portálokon, de semmi több, egyetlen véleményezés sincs még a filmkatalógusokban, mert alig lehet elérni! (Többek között itt írtak róla, és itt.)